A modern tudomány és a fejlett egészségügy ellenére sok kismamában vetődik fel a kérdés: káros lehet a magzat egészségére az ultrahangos vizsgálat? A kérdésre a válasz összetett, és alaposabb megértést igényel a terhességi ultrahangvizsgálatok természetével, megbízhatóságával és a lehetséges kockázatokkal kapcsolatban.
Mi az ultrahang és hogyan működik?
Az ultrahang készülék egy olyan frekvenciájú hanghullámmal dolgozik, mely az emberi fül számára hallhatatlan, ugyanakkor a perifériákról visszaverődik, így képalkotásra is alkalmas. A segítségével a baba körvonalait, sőt, mára részletesen, akár a baba belső szerveit, vagy egyes fejlődési rendellenességeit is képesek meglátni vele. Az ultrahang hasznos, és a legtöbbet alkalmazott képalkotó berendezés a várandós kismamák vizsgálatában.
Tévhitek és valóság az ultrahang káros hatásairól
Nagyon sok elképzelés látott már napvilágot arról, hogy milyen hatással lehet az ultrahang a magzatra. Felröppent hír arról, hogy a kicsik szemét teszi tönkre a hanghullám, de olyan elképzelés is volt, hogy a balkezesség kialakulásában játszik szerepet. Dr. Angyal Géza elmondta, hogy a legtöbb félelem mégis abból táplálkozik, hogy nagyon sokan összekeverik az ultrahang készüléket a röntgennel. Ez utóbbi esetben ionizált sugárral dolgoznak a szakemberek, ami valóban káros a magzatra, ez az oka annak, hogy ha csak lehet, akkor ezt a gépet nem alkalmazzák várandós kismamák esetében. A tudományos vizsgálatok mára már bizonyították, hogy az ultrahang semmilyen káros hatással nincsen sem az anya, sem pedig a baba szervezetére, vagyis minden kismama megnyugodhat.
Azonban azt azért el kell mondani, hogy ez nem azt jelenti, hogy időkorlátok nélkül gyönyörködhetünk a kicsiben még a pocakban is. Tény, hogy hosszú időn át tartó használata felmelegíti a szöveteket, és egyes esetekben a kavitációban, vagyis a kis gázbuborékok képződésében is szerepet játszhat. A tudomány mai állása szerint egyik sem veszélyes a magzatra, de az ilyen vizsgálatokat mindenképpen érdemes inkább szakemberre bízni. Fontos, hogy a rendelőben egyéb módon kép vagy hang rögzítése nem lehetséges az adatvédelmi szabályozással összhangban.
Diéta terhesség alatt? (Ricz Zsuzsa gyermekgyógyász)
Terhességi ultrahangvizsgálatok: Mikor és miért?
A terhesség alatt rutinszerűen négy kulcsfontosságú ultrahangvizsgálat (UH) elvégzése a legszükségesebb:
- Korai ultrahang (6-9. terhességi héten): Célja a terhesség élő voltának, méhen belüli elhelyezkedésének, a magzatok számának és a pontos terhességi kornak a megállapítása. Nem kötelező.
- Első genetikai ultrahang (11-14. héten, ideálisan betöltött 12. héten): A várandósság egyik legfontosabb szűrővizsgálata. Ekkor történik az esetleges magzati kromoszómaeltérések elsődleges szűrése, hisz ebben az időszakban már észlelhetők az úgynevezett átmeneti gyanújelek az ilyen eltérésekkel sújtott magzatok nagy részében (80-90%-ában). Ilyen gyanújel lehet például az orrcsont hiánya vagy csökevényes volta, a magzati tarkónál a bőr alatti folyadékréteg túlzott vastagsága. Bármilyen gyanújel esetén további vizsgálatot fog javasolni az orvos.
- Második genetikai ultrahang (18-20. terhességi héten): Ebben a terhességi korban történik a legtöbb, ultrahanggal észlelhető fejlődési rendellenesség szűrése. Ez a szűrőteszt tulajdonképpen az anatómiai szűrővizsgálat, mivel a magzat mérete már nagyobb, így a belső szervei is megfelelően vizsgálhatók. A vizsgálat elsődleges célja az ajak és a szájpad hasadék, a nyitott gerinc és a dongaláb szűrése. Ekkor már biztosan megállapítható a magzat neme is. Amennyiben e vizsgálaton a szakorvos gyanújelet lát, annak megerősítése vagy cáfolata céljából ellenőrző ultrahangvizsgálatot és mérlegelése alapján további, magasabb rendű vizsgálatot javasolhat. Ebben a terhességi korban még lehetőség van a magzatvíz mintavétel elvégzésére.
- Harmadik ultrahangvizsgálat (28-32. héten): A terhesség 30. hetében sor kerül a következő ultrahangvizsgálatra. Ellenőrizzük a magzat növekedési ütemét, a lepény működését és a magzatvíz mennyiségét, és kizárható az esetlegesen kialakult vízfejűség is. Ilyenkor vizsgáljuk a magzat fekvését is, mert a babák ilyenkor már gyakorolhatják a szüléshez szükséges pozíció felvételét.
Az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Társasága (ACOG) véleménye alapján nem veszélyeztetett terhességek esetén a várandósság kilenc hónapja alatt 1-2 ultrahang-vizsgálat elvégzése elegendő lehet. A mindennapi praxis azonban azt mutatja, hogy ennél jóval több vizsgálatot végeznek mind az USA-ban, mind Magyarországon. Az előírások szerint Magyarországon három alkalommal, az első, a második és a harmadik trimeszterben kötelező ultrahang-vizsgálaton részt venni a kismamának. Ezeken kívül is bármikor, biztonságban és fájdalommentesen megnézhető a fejlődő baba.
A vizsgálatok megbízhatósága
Az ultrahangvizsgálatok megbízhatósága sok mindenen múlik: az anya súlyán, testalkatán és szövetein kívül a magzatvíz mennyisége, a magzat elhelyezkedése, az alkalmazott ultrahang készülék minősége, a vizsgálat időtartama, a terhességi kor mellett a legfontosabb a vizsgálatot végző szakember szakértelme, felkészültsége, koncentráltsága. A szűrés megbízhatóságát nagyban befolyásolja a szakemberek tapasztalata és a berendezések jellemzői. Fontos ugyanakkor tudni, hogy az ultrahangos szűrővizsgálatok a szűrt eltérések maximum 80-85%-át képesek detektálni és azon esetleges rendellenességeket, melyek nem részei a vizsgálati protokollnak, nem kerülnek szűrésre.
Az első trimeszteri ultrahangvizsgálat megbízhatósága a kromoszómális eltérések tekintetében (pl. Down-, Edwards-, Patau-szindrómák) növeli a biokémiai vérvizsgálattal kiegészített kombinált szűrés, valamint a NIPT tesztek.
Kombinált teszt és NIPT szűrések
Az első genetikai ultrahanggal együtt ajánlott kombinált teszt elvégeztetése, amely kockázatbecslés még nagyobb eséllyel szűri ki a kromoszómahibákat a hormonokat mérő laborvizsgálat által. A kombinált teszt Fetal Medicine Foundation (FMF) rendszerű kiterjesztett genetikai szűrővizsgálat, melyet a terhesség 11-13. hetében végzünk, ultrahangvizsgálat és vérvizsgálat kombinációjával.
A napjainkban legnagyobb (99% feletti) megbízhatóságú kockázatbecslő szűrőtesztek, azaz a NIPT (Nem Invazív Prenatális Teszt) szűrések az anyai vérből végezhető genetikai vizsgálatok. Ezek esetleges pozitív értéke, vagy bizonyos esetekben a genetikai UH vagy a kombinált teszt magas kockázata esetén diagnosztikus beavatkozásokra kell, hogy sor kerüljön. Az iGen NIPT szűrésekkel Ön a lehető legnagyobb biztonságban tudhatja születendő gyermeke egészségét. Bármely NIPT tesztünket is választja, a 99% feletti megbízhatóságon kívül komplex szolgáltatásra számíthat, sosem „csak” egy anyai vérteszt elvégzésére.
Az ultrahangvizsgálatok ellentmondásai és a beavatkozások kockázatai
Randomizált kontroll tesztek szisztematikus meta-analízise sem tudta bizonyítani, hogy a rutin magzati ultrahangvizsgálatok javítanának a szülés kimenetelén, továbbá kimutatták, hogy nem rendelkezünk elegendő tudással a magzati ultrahangvizsgálatoknál manapság használt ultrahangdózis erősségének szerteágazó hatásairól. A magzati ultrahangvizsgálat pedig csupán akkor válhatna a rutin várandósgondozás részévé, ha a bizonyítékok kétséget kizárólag alátámasztanák, hogy a mérleg nyelve az ultrahangvizsgálat előnyei felé billen.
A magzati ultrahangvizsgálatokkal elvileg a magzati növekedés elmaradásának (méhen belüli retardáció) gyanúját diagnosztizálják, csakúgy, mint a méhlepény feltételezett elégtelenségét vagy terminustúllépés esetén a feltételezett túlhordást. Ezekkel az ultrahangvizsgálatokkal rutinszerűen indokolják a halvaszületés megelőzése érdekében végzett szülésmegindítást, császármetszést. Azonban amit az ultrahangvizsgálatoktól eredetileg vártak, hogy az ilyen módon gyűjthető információk következtében kevesebb lesz a halvaszülés, vagy csökken a perinatális halálozás, nem bizonyosodott be. A legszigorúbb kutatások sem tudták kimondani, hogy azoknak a nőknek a körében kevesebb lett volna a halvaszülés, vagy alacsonyabb a perinatális halálozás, akiknél megindították a szülést ultrahanggal igazolt túlhordás, vagy méhen belüli retardáció gyanúja miatt. A szülésmegindítás következménye viszont a magasabb császármetszési arány. A szülésmegindításnak önmagában is nagy a kockázati tényezője a szülés utáni vérzés tekintetében.
A magzatvíz mennyisége és a biofizikai profil
A magzatvíz mennyiségének megbecsülésével kapott érték közvetlenül nem mutatja a magzat jólétének hiányát, és nincs „megbízható előrejelző jelentősége” sem. A Cochrane tanulmány azt mutatja, hogy „ennek a vizsgálatnak a következtében megnőtt az abnormálisan kevés magzatvíz diagnózisa, ami miatt nőtt a szülésmegindítások száma, ennek ellenére a szülés kimenetelében nem tapasztaltak javulást”. Azokban az esetekben, ahol a kórházi felvétel részét képezte a magzatvíz mennyiségének ultrahangvizsgálattal való megbecsülése, a magzat veszélyeztetettségére hivatkozva a császármetszések száma megduplázódott, de az újszülöttek állapota nem volt jobb a kontroll csoportban lévő újszülöttekénél.
A biofizikai profil (ultrahangvizsgálat a magzat szívritmusának, izomtónusának, mozgásának, légzésének és a magzatvíz mennyiségének megbecsülésére) sem képes a szülés kimenetelén javítani, azonban jelentősen több lesz a szülésmegindítás és a császármetszés. Ha a biofizikai profil vizsgálaton a magzat állapotát nem találják kielégítőnek, akkor további vizsgálatok következnek.
Doppler ultrahangvizsgálat
A Doppler ultrahangvizsgálat egy új eljárás. Újdonsága ellenére több randomizált kontroll vizsgálat értékelte ki hasznosságát, mint bármelyik más, a magzat növekedésére és jóllétére irányuló biofizikai vizsgálatét. A Cochrane tanulmány magas kockázatú várandósságnál tízezres mintán kutatta a Doppler ultrahangvizsgálat hatékonyságát. Azt találta, hogy a bizonyítékok nem egyértelműek, és a jó publikáció érdekében lehetséges az elfogultság. Míg a méh artériáinak Doppler ultrahang analízise helyesen azonosítja a halvaszületési kockázatnak kitett, oxigénhiányos magzatokat a méhlepény - leválása, vagy fejlődési korlátozottsága miatt beállt - vérellátási zavara következtében, azt nem tudta bebizonyítani, hogy a diagnózist követő beavatkozások sorozata megelőzte volna a halvaszületést.
Az ultrahang és az autizmus kapcsolata
Az autizmus spektrumzavar (ASD) multikauzális kórkép, ami az USA-ban napjainkban minden 68. megszületett gyermeket érint. A vizsgálatok alapján az autizmussal küzdő gyermekek (n=107) esetében sem végeztek több ultrahangos vizsgálatot, mint az egészséges társaiknál (5,9 vizsgálat versus 6,3 vizsgálat / 9 hónap). Mindez érvényes a terhesség 1. és 2. trimeszterére is, az embrionális/magzati károsodások szempontjából leginkább érzékeny időszakokra. A terhesség alatti ultrahangos vizsgálatok paramétereit tekintve egyetlen tényezőt illetően van kimutatható különbség az ASD-s, illetve az egészséges gyermekek között. Ez a paraméter az ultrahang behatolási mélysége, ami az 1. trimeszterben az ASD-s gyermekeknél 12,5 cm volt, szemben az egészséges gyermekeknél regisztrált 11,6 cm-rel, míg a 2. trimeszterben 12,9 versus 12,5 cm volt az ASD-s, illetve nem ASD-s gyermekeknél. Tisztázatlan, hogy a vizsgálatban felfedett minimális behatolási mélységbeli különbség valóban szerepet játszhat-e az ASD létrejöttében.
A méhlepény vizsgálatának korlátai
A mai napig nincs olyan tanulmány, amely talált volna olyan méhlepényi jellegzetességet, amit kizárólagosan azonosítani lehetne a magzat méhen belüli növekedési zavarának kiváltó okával, és nem lehetne jelen normálisan működő méhlepényeknél is. Öt magasan képzett, tapasztalt ultrahang specialista egymástól függetlenül, két alkalommal, 1 hét különbséggel, jó látási viszonyok mellett 90 ultrahang képet értékelt 0, I, II, III minősítésű méhlepényről. Következetes minősítés kilenc ultrahang képnél történt csupán, amikor ugyanazt a 0, I, II vagy III minősítést adta mind az öt szakértő. Az egyik képnek 0, I, II, és III minősítést adtak a különböző szakértők. Ebből az következik, hogy a méhlepény méhen belüli minősítése még tapasztalt szakértők által sem ad megbízható eredményt. Az ultrahangvizsgálat nem elég precíz módszer a normálistól eltérő méhlepény méhen belüli diagnosztizálására.
Amikor a méhlepény egy könnyebben beazonosítható variánsának gyanúja merül föl, az automatikusan nem jelenti azt, hogy a magzat veszélyben lenne. A legszembetűnőbb és legkönnyebben beazonosítható méhlepényváltozat a kiemelkedő szélű méhlepény, aminek két cm széles és fél cm magas, többnyire a magzati oldal felszínén kiemelkedő fehér szélét az összenőtt és fölgyűrődött külső és belső magzatburok képezi.