Amikor pozitív lesz a terhességi teszt, természetesen elsősorban nem félelmekkel, hanem örömmel és izgalommal jó várni az új családtag érkezését. Mégis a szülővé válás része, hogy azonnal felelősséget érzünk babánk állapotáért és egészségéért. Éppen emiatt már a terhesség korai szakaszában érdemes sorra venni, mely várandóssági problémák, kromoszóma rendellenességek kapcsán lehetünk veszélyeztetett helyzetben, valamint milyen vizsgálatokat tudunk igénybe venni ahhoz, hogy időben információt szerezzünk a magzat egészségéről.
A veleszületett (kongenitális) fejlődési rendellenességek a megtermékenyítéstől a születésig terjedő időszakban kialakuló öröklött, szerzett, illetve különböző környezeti ártalmak miatt kialakult fejlődési zavarok. Különböző szűrési módszerrel már a magzati életben, esetleg a születés utáni időszakban észlelhetők. Jellemzőjük, hogy a teljes gyógyulás ritka, hosszú távon rokkantságot, munkaképtelenséget okozhatnak. Fontos kiemelni, hogy a veleszületett fejlődési rendellenességek jelentős része megelőzhető védőoltásokkal, helyes életmóddal és táplálkozással, folsav és jód adásával, várandósgondozáson és szűrővizsgálatokon való részvétellel, tudatos családtervezéssel.
Miért fontos a genetikai szűrés?
Minden ember hordoz genetikai eltéréseket, csak a többség nem tud róla, mivel nagyon sok genetikai variáció egyáltalán nem okoz tünetet. A rejtett géneltérések a genetikai betegségek jelentős részét képezik, ráadásul a tünetmentes hordozás miatt nem vagyunk azzal tisztában, hogy gyermekeinkbe ezek a génhibák öröklődhetnek. Amennyiben a szülőpár mindkét tagja hordozza az adott betegséget okozó mutációt, akkor 25% az esély arra, hogy gyermekükben kialakul a betegség.
A genetikai szűrés minden kismamának ajánlott, legyen veszélyeztetett kategóriában, vagy sem. A kromoszóma rendellenességek esélye ugyanis bizonyos tényezők hatására növekszik, azonban sokszor véletlenszerű az előfordulás és olyan esetben is történhet mutáció, ahol sem egészségügyi, sem életkori, sem öröklött jellemzők nem utalnak erre.
A kockázati tényezők között az anya és apa családjában előforduló genetikailag öröklődő problémák mellett más tényezők is szerepet játszanak. Így a fizikai-kémiai fertőző behatások, ha a pár nő tagja X kromoszómához kötött recesszíven öröklődő betegséget hordoz, illetve, ha a pár egyik tagja autoszomális domináns módon öröklődő betegségben szenved. A korábbi vetélések, halva szülések is jelenthetnek kockázatot. Emellett nagy szerepe lehet az édesanya életkorának: 35 év felett a genetikai tanácsadás ajánlott, 37 év felett pedig kötelező.
A veleszületett fejlődési rendellenességek típusai és okai
Genetikai eredetű rendellenességek
- Kromoszóma-rendellenességek: A kromoszómák számbeli vagy szerkezeti eltérései okozzák. Ilyenek például a Down-szindróma, Edwards-szindróma, Patau-szindróma vagy a Turner-szindróma.
- Génmutációk: Egyetlen gén hibája okozza a betegséget, mint például a hemofília, cisztás fibrózis, izomsorvadás (SMA) vagy a Huntington-kór.
A kromoszómák valójában sejtjeink genetikai információit rejtik magukban egy hosszú DNS formájában: testi sejtjeink nagy többsége 23 pár kromoszómát tartalmaz. Amikor a gyermek megfogan, az apa és az anya egyaránt 23-23 kromoszómát örökít tovább számára. A folyamat során azonban problémák léphetnek fel, és egy mutáció következményeként megváltozhat adott kromoszóma vagy annak száma.
Vannak olyan genetikai betegségek, melyeket a magzat nem a szüleitől örököl, hanem a fogantatás során alakulnak ki valamilyen genetikai kórfolyamat következtében. A magzati kromoszóma-rendellenességek, különösen a kromoszómák számbeli rendellenességei (többlet vagy hiány), gyakori háttere a korai vetélések, fejlődési rendellenességek, növekedési-, illetve értelmi visszamaradottság kialakulásának.
Környezeti ártalmak és szerzett tényezők
A veleszületett fejlődési rendellenességek eredetük szerint osztályozhatók. Környezeti ártalmak okozta defektusok: alkoholfogyasztás (fetális alkohol szindróma); kábítószerfogyasztás (a magzatban a központi idegrendszer és a húgyutak fejlődési rendellenességét idézi elő); dohányzás (csökkenti a magzat súlygyarapodását, az újszülött testi-szellemi fejlődése elmarad); magzatot károsító gyógyszerek (ún. teratogének: pl. radioaktív sugárzás, thalidomid); különböző vírusok, baktériumok okozta fertőzések (pl. rózsahimlő, szifilisz, kanyaró).
Szerzett tényezők: téraránytalanság miatti kényszertartás (okozhat például csípőficamot); koraszülés.
Gyakori genetikai rendellenességek
Minden genetikai rendellenesség elmagyarázva 11 percben
Down-szindróma
A fogantatáskor kialakuló rendellenességek közül a leggyakoribb és legismertebb a Down-szindróma, melyet a 21-es kromoszóma többlete (2 helyett 3) okoz. Minden 700. gyermek jön ezzel a kromoszómahibával a világra. Ez a genetikai eltérés nem gyógyítható, éppen ezért nem is betegségről, hanem állapotról, azaz szindrómáról beszélhetünk az ő esetükben. Jellemzői: az izmok lazasága, a végtagok rövidsége, alacsony termet, pici, lapos orr, ferde vágású szem. Értelmi képességeik lassabbak lehetnek, de jól taníthatóak. A Down-szindrómások különböző módokon funkcionálhatnak. A Down szindróma esetében három 21-es kromoszóma található a sejtekben. Gyakorisága az anyai életkor emelkedésével nő. A betegség nem gyógyítható, ugyanakkor felismerhető a terhesség alatt genetikai szűrővizsgálattal. Tünetei: izomtónus gyengesége, mentális retardáció, szívfejlődési rendellenességek.
Patau-szindróma
Szintén triszómával kapcsolatos állapot, amely a 13-as kromoszóma többszöröződésével függ össze. Utóbbi háromszoros változata ott lehet minden sejtben, vagy a sejteknek csak egy részében. A Patau-szindróma ritkább, mint a Down, 10 ezerből egy gyermeknél fordul elő. Ezzel együtt sokkal súlyosabb diagnózist jelent: a Patau-szindrómás újszülöttek átlag kora ugyanis egy hónapra tehető. Ebbe, a fogantatáskor kialakuló rendellenesség típusba tartozik még a legismertebb genetikai betegségek közül a Patau-szindróma (13-as kromoszóma többlete).
Edwards-szindróma
A 13-as kromoszóma háromszorozódása körülbelül minden háromezredik magzatot érinti. Az Edwards szindrómás babák sokszor az élettel összeegyeztethetetlen jellemzőkkel jönnek világra, éppen ezért heteket, hónapokat maradnak életben, ennek legfőbb okai a szív-és légzési problémák. Ebbe a fogantatáskor kialakuló rendellenesség típusba tartozik még a legismertebb genetikai betegségek közül az Edwards-szindróma is (18-as kromoszóma többlete).
Turner-szindróma
Itt nem a kromoszóma többségéről, sokkal inkább hiányáról van szó: az egyik X kromoszóma nincs, vagy módosult formában fordul elő, ez pedig a Turner-szindróma kialakulásához vezet. Kizárólag lányoknál jellemző ez az állapot, és egyik legfontosabb ismertetőjegye az alacsony termet. Általában óvodáskorban már észrevehető a szindróma jelenléte, amelynek legfőbb hatása azonban a petefészek korai károsodása.
Spinális izomatrófia (SMA)
Az egyik legismertebb ilyen, rejtetten örökölhető betegség az SMA, melynek minden 35. ember a hordozója. A spinális izomatrófia vagy gerinc eredetű izomsorvadás (angolul Spinal Muscular Atrophy, rövidítve SMA) egy ritka öröklődő betegség, amit az SMN1 gén hibája okoz, és a gerincvelő mozgató idegsejtjeinek fokozatos elvesztését eredményezi. Az idegsejtek pusztulása egyre fokozódó izomgyengeséget, sorvadást okoz az izmokban. Az SMA betegek általában teljesen normálisnak tűnnek születéskor, a tünetek legkorábban csak három és hat hónapos kor között jelentkeznek. A betegség súlyossága szerint négy típust különböztetnek meg a szakemberek. Az 1-es típusba (SMA I) a betegek 60%-a tartozik, a mozgatóidegsejtek már a születés előtt elkezdenek pusztulni, a tünetek náluk három - hat hónapos kor között jelennek meg. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy már magzati korban kiderüljön, a születendő gyermek érintett-e a betegségben. A másik három típusba tartozók ugyan jobb életminőséggel élnek, de az ő esetükben is komoly tüneteket okoz a betegség. Ugyan az SMA már kezelhető génterápiával, de a készítmény csak lassítja vagy megállítja a már meglévő betegség lefolyását attól függően, hogy az SMA melyik típusában szenved a beteg, illetve nagy különbségek vannak a gyerekeknél elérhető eredményekben a kiindulási állapottól és a betegség lefolyástól függően.
Cisztás fibrózis
A tüdőt és bélrendszert érintő súlyos betegség, amely során a külső-belső nyálkahártyák nedvességéért felelős fehérje működése nem megfelelő. A betegség hordozósági szűrése azért lehet fontos, mert ha egyik szülő hordozza a hibás gént, a gyerek 50 százalékos eséllyel szintén hordozó lesz.
Genetikai vizsgálatok a megtermékenyítés és a terhesség alatt
Ma már számos rendellenesség kiszűrhető méhen belül, ám vannak a családtervezésnek ennél korábbi szakaszai is, amikor észrevehetjük a betegségeket.
Preimplantációs genetikai vizsgálatok (PGT)
A preimplantációs genetikai tesztek a még nem beültetett embriót vizsgálják molekurális genetikai módszerek segítségével. Ezek a vizsgálatok fényt deríthetnek az akár élettel összeegyeztethetetlen rendellenességekre, a hordozott hibákra és az olyan betegségekre is, mint például a Down-szindróma, amely összeegyeztethető az élettel, de járhat bizonyos - műtéti vagy gyógyszeres terápiával kezelhető - fejlődési rendellenességekkel.
Dr. Tóth Alexandra a LilyMed alapítója, szülész-nőgyógyász, meddőségi szakember magyarázza el, mire valók: - A preimplantációs genetikai szűréseknek három csoportját különítjük el. Ezek egytől-egyig lombikeljáráshoz kötött vizsgálatok. A PGT-A, a PGT-M és a PGT-SR segítségével a rendellenességek széles skálája kiszűrhető, ám Magyarországon csak a PGT-M és a PGT-SR használata engedélyezett.
Mindhárom vizsgálathoz vesznek egy pár sejtből álló mintát a beültetés előtt álló embrióból. A nemzetközi irányelvek az 5. napon történő mintavételt javasolják. Az embriót ezután a beültetésig lefagyasztják.
PGT-A (Preimplantációs Genetikai Teszt Aneuploidia szűrésre)
A PGT-A a kromoszómák számbeli eltérését vizsgálja, azaz azt, hogy hiányzik vagy esetleg genetikai többletként jelentkezik-e még kromoszóma. Segítségével már beültetés előtt kiszűrhetők olyan betegségek, mint a Down-, az Edwards-, a Patau-, vagy a Turner-szindróma. Az ilyen embriókat aneuploid embriónak nevezzük, megjelenésük gyakorisága a női életkorral egyenes arányban nő. Többségüket az anya már az első trimeszter során spontán elvetéli, ezért a vizsgálat nemcsak az egészséges gyermek születésének esélyét, de a vetélések arányát is csökkenti. Magyarországon az eljárás nem engedélyezett.
PGT-M (Preimplantációs Genetikai Teszt Monogénes Betegségekre)
A PGT-M segítségével a monogénes öröklődő betegségek szűrhetők ki. Akkor végezhető, ha a szülők bizonyítottan továbbadhatnak a gyermeknek valamilyen genetikai rendellenességet, amit az egyik gén hibája okoz. Ilyen betegségek például a hemofília, a cisztás fibrózis, az izomsorvadás vagy a Huntington-kór. Az eljárásnak köszönhetően időben felismerhetők az öröklődő betegségek és a visszaültetés előtt kiválasztható az egészséges embrió. Ezzel a teszttel azonosítják azokat az embriókat, amelyek egy adott örökletes betegséget hordoznak.
PGT-SR (Preimplantációs Genetikai Teszt Strukturális átrendeződésekre)
A PGT-SR a kromoszóma szerkezeti eltérését vizsgálja. Ilyenkor arra vagyunk kíváncsiak, hogy a 23 pár kromoszómából valamelyik tartalmaz-e bármilyen számbeli vagy nagyobb szerkezeti rendellenességet. Akkor indokolt az elvégzése, ha ismert valamilyen kromoszóma szerkezeti eltérés a szülőknél. Ezzel a vizsgálattal azokat az embriókat lehet kiszűrni, amelyeknél strukturális rendellenesség vagy transzlokáció fordul elő.
A preimplantációs genetikai vizsgálatok lépései
- Preimplantációs genetikai szűréseket nem végzünk automatikusan a lombikeljárás során sem. Akkor lehet kérni, ha bizonyítottan beteg vagy hordozó az egyik szülő - mondja Dr. Tóth Alexandra. Amennyiben így van, a folyamat meghatározott lépésekből áll:
- A párnak klinikai genetikussal kell konzultálnia, aki javasolhatja a vizsgálatok elvégzését.
- Erről a javaslatról egy 3 fős bizottság dönt.
- Ha engedélyezték a vizsgálatok elvégzését, fel kell keresni egy meddőségi klinikát.
- A meddőségi klinikán megkezdik a lombikeljárást és leveszik a mintát, amit genetikai laborba küldenek.
- A labor megvizsgálja a mintát és elküldi az eredményeket.
Magát a vizsgálatot minden esetben számos előkészítő lépés előzi meg: mind közül a legfontosabbak az előzetes genetikai leletek, a PGD ugyanis csak azonosított genetikai eltérés esetén végezhető. Kromoszómaszintű vizsgálatoknál a laboratóriumi előkészületek rövidebb időt vesznek igénybe, míg a génszintű vizsgálatok előkészületei a betegség függvényében több hónapot, akár fél évet is igénybe vehetnek - ilyenkor nemcsak a pár mindkét tagjától vesznek vért, hanem egyes rokonoktól is DNS mintát vesznek (esetükben elég a szájüregi mintavétel).
A petefészek-stimulációt, petesejtek leszívását, majd mesterséges megtermékenyítését követően a 3. vagy 5. napon a fejlődő embrióból egy üvegkapilláris segítségével néhány sejtet eltávolítanak. Ha a kromoszómákat vizsgálják, akkor 3. napi mintavétel történik és 1-2 sejtet vesznek ki, ha a géneket, akkor 5. napi mintavétel történik és 3-6 sejtet vesznek ki.
A sejtek eltávolítása az embriót nem károsítja, életképességére nincs hatással, funkciójukat a többi sejt gond nélkül képes átvenni. 3. napi mintavétel esetén az embriókat tovább tenyésztik az 5. napig, amikor már az eredmények ismeretében el tudják végezni a visszaültetést. 5. napi mintavétel esetén minden embrió fagyasztásra kerül (ultragyors fagyasztással, amit vitrifikációnak neveznek), mivel az eredményekre több mint 24 órát kell várni. Ha megfelelően az eredmények, későbbi ciklusban kiolvasztják őket és elvégzik a visszaültetést.
Prenatális (születés előtti) diagnosztika
Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően már tudjuk, hogy a várandósság során az anyai vérben keringenek a magzat genetikai jellemzőivel általában megegyező méhlepényből az elhasználódott magzati sejtek DNS darabjai, így a kismamától vett vérmintából az anya által hordozott genetikai kockázatok (SMA hordozóság) és a magzat teljes kromoszómaállománya (többek között a Down-szindróma kialakulása) is vizsgálható.
A legkorszerűbb genetikai vizsgálati módszernek, a gének újgenerációs szekvenálásának köszönhetően már nem kell 9 hónapot várni a szülőknek arra, hogy megtudják, kisbabájuk érintett-e az SMA-ban, a Down-szindrómában, vagy egyéb más genetikai rendellenességekkel (Edwards-, Patau-szindróma), mert egy egyszerű anyai vérvétellel a várandósság 10. hetétől egyidőben vizsgálhatók a kromoszóma-rendellenességek és a rejtetten örökölhető genetikai rendellenességek. Ráadásul az anyai vérvétel után néhány nappal már a leendő szülők és a várandósságot végigkísérő orvos kezében van a vizsgálat eredménye, hiszen az elemzés hazai genetikai laboratóriumban történik.
Invazív eljárások
Invazív eljárások során a méhlepényből vagy magzatvízből vesznek mintát, a hasfalon vagy a hüvelyen keresztül, egy vékony tű segítségével. Ez a fajta vizsgálat rendkívül pontos, a genetikai vagy kromoszóma rendellenesség akár több mint 99%-os biztonsággal kimutatható. Az invazív eljárások azonban nem kockázatmentesek, a vetélés alacsony, kb. 0,25-1%-os kockázatával járnak.
Non-invazív vizsgálatok
A noninvazív vizsgálatok során nincs szükség sebészi beavatkozásra, sebek ejtésére, és a vetélés kockázatával sem járnak együtt. Ide tartozik a vérvétel és a magzati ultrahang vizsgálat is. Bár a pontosság elérheti a 95-98%-ot, bizonyos esetekben a diagnózis megerősítésére invazív eljárásra is szükség lehet.
A mesterséges megtermékenyítés és a genetikai rendellenességek
Számos kutatás irányult arra, hogy a mesterséges megtermékenyítés kapcsán, nagyobb-e a fejlődési rendellenesség esélye, mivel a lombikos babák között arányaiban több volt a hasonló probléma. A lombikeljárás előtt természetesen elvégezhetőek ugyanazok a szülőkre vonatkozó genetikai szűrések, mint a gyermektervezés időszakában álló természetes fogantatásra készülő párok esetében.
Számos kutatás jutott arra az eredményre, hogy a lombikbébi kezelési eljárás útján fogant babák között több a fejlődési rendellenesség. Különböző statisztikai adatok születtek az utóbbi években, évtizedekben - például egy 2013-ban publikált amerikai tanulmány szerint a lombikbabák között 1,25-ször nagyobb a rendellenesség valószínűsége.
Fontos kérdés azonban, hogy ez abból adódik-e, hogy lombikbébi-kezelésen meddő párok vesznek részt, akiknél eleve nagyobb valószínűségű a genetikai rendellenesség (mindennemű eljárás nélkül is) vagy pedig maga a kezelés tehető ezért felelőssé. Több kutatás szerint is az előbbiről lehet inkább szó.
Egy 2012-es tanulmány közel 310 ezer szülés kiértékelésekor az eredményeket korrigálta a genetikai rendellenességek esélyét növelő tényezőkkel (pl. anyai életkor, anyai dohányzás, vérszegénység) és ezután arra jutott, hogy a lombikbébi-kezelés valójában nem jár együtt a születési rendellenességek magasabb kockázatával. A korrigálás után egyedül az ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció) eljárás esetén maradt meg a magasabb kockázat. Ezt a módszert rossz minőségű spermiumok (alacsony spermiumszám, gyenge motilitás vagy abnormális szerkezetű spermiumok magas aránya) esetén alkalmazzák, így könnyen előfordulhat, hogy ez áll a gyakoribb születési rendellenességek hátterében.
A veleszületett fejlődési rendellenességek megelőzése
A leggyakoribb veleszületett fejlődési rendellenességek kialakulását genetikai, esetleg környezeti tényezők okozzák. Fontos hangsúlyozni, hogy egy részük megelőzhető a helyes anyai táplálkozással, folsav és vitaminok szedésével, jódbevitellel. Fontos az alkohol, dohányzás, kábítószerek teljes mellőzése. Egyes gyógyszerek is károsíthatják a fejlődő magzatot. A kezelőorvossal való egyeztetés minden rendszeresen szedett gyógyszer esetében ajánlott.
A veleszületett fejlődési rendellenességek megelőzésében segíthet a családtervezési, illetve genetikai tanácsadáson való részvétel, amely során szakember segítségével kerül felmérésre, hogy a szülők és a családi kórtörténet alapján fennáll-e valamely örökölhető kórkép kockázata.
tags: #genhibak #megtermekenyites #eseten #no