A polipok általában jóindulatú sejtszaporulatok, a testben sok helyen létrejöhetnek.
Méhpolipnak nevezik a méh nyálkahártyáján kialakuló sejtburjánzást, de polipok megjelenhetnek a méhnyakban is, különböző méretben, alakban, számban.
Térfoglaló képződmények, betüremkednek a méh, a méhnyak, a hüvely űrterébe és mivel érzékeny, sérülékeny, gazdag vérellátású szövetek, ebből fakad a tünetek jelentős része.
Bármely életkorban előfordulhatnak, a változókorban gyakrabban.
A méhpolip, méhnyakpolip pontos okát az orvostudomány nem írja le, de szerepet játszhatnak benne genetikai tényezők, hormonális ingadozások, gyulladások, a szervfunkciókkal kapcsolatos pszichés megélések, a szexualitás minősége.
Gyakran lehet a háttérben az, hogy a szexuális együttlét nem mindig és nem minden nő számára jelent felszabadult, felhőtlen, önátadással járó örömöt.
Ha valami ezt az élményt beárnyékolja, a test a fizikai behatás, vagy csak annak lehetősége ellen is elkezd védekezni.
A védekezés legevidensebb módja, ha megszaporodnak a sejtek, hisz ha többen vannak, erősebbek tudnak lenni a „behatolóval” szemben.
A polipok okozhatnak hüvelyi folyást, menstruációs zavarokat, erős menstruációt, pecsételő vagy darabos vérzést, fájdalmat, meddőséget, vetélést, diszkomfort érzést az alhas tájékán, főleg szexuális együttlétek és menstruáció folyamán.
Ezek a tünetek figyelemre méltóak, többségüknek következménye lehet a szexualitás hárítása.
A felsorolt tünetek és a kezelést végző szakember ügybuzgósága függvényében a polipok gyakran eltávolításra kerülnek, amivel a tünetek aktuálisan megszűnhetnek, de sokszor csak átmenetileg.
Érdemes azzal tisztában lenni, hogy a probléma kiújulásra hajlamos.
A stresszhormonok szintjének növekedése egyértelműen hatással van erre a folyamatra is, mivel a méhben, a méhnyakban található nyálkahártya sejtjeinek működése, a sejtszaporodás hormonális irányítás alatt állnak, a pszicho-neuro-endokrin tengely mentén történik a szabályozás.
Így nagy segítség, ha meg tudjuk figyelni, milyen érzelmi állapotban vagyunk, a kiváltó ok megszüntetésével pedig elérhető, hogy eltűnik a tünet.
A jó testi-lelki állapothoz szakemberek egybehangzó tapasztalatai alapján egyedülálló segítséget tud nyújtani a Kriston intim torna.
Ha változást szeretnénk elérni, változtatnunk szükséges.
Ennek a tünetnek a hátterében is logika rejlik és ha mindent bedobsz, amit a tréningen tanulunk, akkor gyorsan meg is szüntetheted azt vagy már nem lesz oka újra kialakulni.
Ráláthatsz olyan lelki folyamataidra és forgatókönyveidre, amelyeknek számodra előnyös megváltoztatásával és a tornával együtt elérheted a legjobb hatást.
Ez a pszicho-neuro-endokrin rendszer visszarendeződését eredményezi, így a hormonszintek egyensúlya is helyreáll, nem lesz már szükség a szövetek szintjén megnyilvánuló védekezésre.
A Kriston intim torna segítségével csökkentheted vagy megszüntetheted a hasi fájdalmaidat, a szexuális életed örömtelivé válhat, fokozhatod a termékenységi képességedet, rendeződik a vérzészavarod.
Ahogyan a méh üregében is előfordulhatnak nyálkahártyából álló, jóindulatú, nyeles növedékek, azaz méhtestpolypok, úgy polipok kialakulhatnak a méhszájban is.
Ha a látott képlet jóindulatú elváltozásnak tűnik, a rákszűrés eredménye is negatív, akkor is javasolt eltávolítani, mert később növekedhet, panaszokhoz vezethet és bár igen ritkán, de rosszindulatúan elfajulhat.
A polipot egész könnyű eltávolítani, melyet általában érzéstelenítésben vagy rövid vénás altatásban végzünk.
Időnként a polip alapját nehezebb leszedni, ilyenkor küretet is szoktunk végezni, hogy a polip kiújulásának valószínűségét csökkentsük.
Sajnos igaz, hogy akinek a családjában gyakori a polip, legyen az bárhol a szervezetben, az sajnos örökölhette ezt a hajlamot.
A méhpolip egy rendellenes kinövést jelent a méhnyálkahártyán belül.
Méretétől és elhelyezkedésétől függően okozhat tüneteket, de a legtöbb esetben apró mérete miatt egyáltalán nem okoz panaszt.
Ez a szempont a méhpolip kezelését is befolyásolja, tünetmentes esetben ugyanis sokszor elegendő rendszeres képalkotó vizsgálatokkal figyelni.
A méhpolip (vagy endometriális polipok) a méhen belül kialakuló rendellenes kinövést jelenti.
A méhnek három szövettani rétege van, melyből a legbelső az endometrium.
Ez a nyálkartyahártyához hasonló, vérbő szövet a menstruációs ciklus első felében folyamatosan növekszik sejtosztódás révén, majd átalakul és végül menstruáció formájában távozik.
Az endometriumba ágyazódik be a petesejt is.
Ugyanebből a rétegből alakul ki a méhpolip is az endometriális sejtek lokális, helyi burjánzása révén.
Sajnos a méhpolip pontos okát még nem tudjuk, de kialakulásában központi szerepe lehet az ösztrogén nevű hormonnak.
Ez a hormon irányítja a menstruációs ciklust is és stimulálja az endometrium felépülését menstruáció után.
A méhpolip a nyálkahártyához egy vékony szárral vagy egy széles alappal kapcsolódik, és befelé, a méh ürege felé nyúl.
Mirigyeket, kötőszövetet és vérereket is tartalmazhat.
Lehet kerek vagy ovális, mérete pedig a néhány millimétertől (szezámmag nagyságú) néhány centiméterig (golflabda nagyságú) vagy annál nagyobbakig is terjedhet.
A méhpolip a rákhoz hasonlóan a sejtek túlzott mértékű szaporodása révén jön létre.
Ez felveti a kérdést, hogy mennyire veszélyes a méhpolip, ő is egy rákos betegségnek tekinthető?
Érdemes tudni, hogy a méhpolip általában jóindulatú elváltozás (vagyis nem rákos), és gyakran egyáltalán nem is okoz tüneteket.
A legtöbb nő nincs is tisztában vele, hogy van a méhében egy méhpolip, ezt sokszor csak véletlenszerűen veszik észre.
A leggyakoribb tünet, amit okozhat, az a rendellenes vérzés.
Egyes esetekben a méhpolipok viszont meddőséget is okozhatnak.
A kezelést meghatározza a méhpolip mérete, elhelyezkedése, hogy okoz-e tüneteket, valamint, hogy milyen életkorú és milyen egyéb rizikófaktorú az érintett hölgy.
A méhpolip egyik fő előrejelzője az életkor.
Ritkán érinti a 20 év alattiakat, inkább idősödve a 40-es és 50-es korosztályban a legvalószínűbb a menopauza közeledtével.
Fontos tudni, hogy a méhpolip sok esetben egyáltalán nem okoz tüneteket.
Ha mégis, akkor a leggyakoribb tünet a rendellenes vérzés.
A rendellenes vérzés magában foglalja a menopauza utáni hüvelyi vérzést és a szabálytalan menstruációt.
A legtöbb menstruáció négy-hét napig tart.
A normális menstruációs ciklusok általában 28 naponta jelentkeznek, de 21 naptól 35 napig is terjedhetnek.
Méhpolip esetén sokaknak szabálytalan a menstruációjuk.
A nagyméretű méhpolip tompa fájdalmat is okozhat a hasban vagy a hát alsó részén, hasonlóan a menstruációs görcsökhöz.
Mindenkiben megfogalmazódik a fenti kérdés, aki megkapja a méhpolip diagnózisát.
A kóros sejtburjánzás, daganat, polip szavakról automatikusan a rosszindulatú rákos betegségek jutnak az eszünkbe.
Aggodalomra azonban nincs ok, a méhpolipok túlnyomó többsége jóindulatú.
Tanulmányok szerint a premenopauzában lévő nők között 100-ból 1 esetben rosszindulatú csupán a méhpolip.
A posztmenopauzában lévő nőknél valamivel magasabb, kb. 5%-os a rosszindulatúság aránya.
Ezek alapján felmérhető a hölgyek egyéni kockázata.
Ha az orvos rosszindulatú polipokra gyanakszik, endometrium-biopsziát fog javasolni.
A biopszia során sebészi úton mintát vesznek a polipból vagy az endometrium szövetéből.
A mintát egy patológus mikroszkóp alatt elemzi és megállapítja annak viselkedését.
A patológus pontosan meg tudja határozni, hogy jó- vagy rosszindulatú-e az elváltozás, így végleges diagnózist adhat.
Fontos tudni azt is, hogy habár nagyon kicsi az esélye a jóindulatú méhpolip is idővel rosszindulatúvá válhat.
Emiatt minden esetben követni kell a jóindulatú elváltozásokat is képalkotó vizsgálatokkal.
A tamoxifen nevű, mellrák elleni gyógyszer növelheti az esélyét annak, hogy a méhpolip rosszindulatúvá váljon.
Bár köztudott, hogy a terhesség nem betegség, vannak olyan kivételes helyzetek, amikor a kismamáknak feltétlenül ajánlott a soron kívüli szakorvosi vizsgálat, szükség esetén kezelés.
A méhpolip kezelésében ugyanis különböző stratégiák léteznek és több szempontot figyelembe véve kell meghatározni, hogy kinek melyik lehet a legjobb.
Az egyik ilyen fontos szempont, hogy jó- vagy rosszindulatú-e az elváltozás.
Az is fontos szempont, hogy az illető túl van-e már a menopauzán vagy sem.
Ha valaki már túl van a menopauzán, és egy vagy több, bármilyen méretű polipja van, ami rendellenes vérzést okoz, akkor javasolhatják azok eltávolítását.
A menopauza előtt pedig az a kérdés, hogy szeretne-e még gyermeket az illető.
A méhpolip ugyanis hátrányosan tudja befolyásolni a teherbeesési képességet és vetéléshez vezethet.
A kezelési stratégiák egyike tehát - ahogy már azt említettük - a méhpolip eltávolítása.
Ez különböző módokon történhet, amiket a következő bekezdésben részletesebben be is mutatunk.
A másik lehetőség a megfigyelés és várakozás.
Általában akkor választják ezt a stratégiát, ha az illető még a reproduktív korban van, és a méhpolip nem okoz tüneteket.
Ez azt jelenti, hogy nem kezelik az elváltozást, hanem szorosabb szakorvosi vizsgálatokkal követik.
A tünetmentes polipok néha maguktól, orvosi beavatkozás nélkül is zsugorodnak vagy megszűnnek.
Tüneteket okozó esetben gyógyszereket is javasolhatnak azok enyhítésére.
A gyógyszeres kezelés célja, hogy egyensúlyban tartsa a hormonokat.
Erre a célra olyan gyógyszerket javasolhatnak, mint például a progesztinok vagy a gonadotropin felszabadító hormon agonisták.
A legtöbb esetben a méhpolip hiszteroszkópos úton kerül eltávolításra.
A hiszteroszkópos polipektómiát hüvelyi úton végzik.
A méhnyak kitágítását követően egy vékony, megvilágított csövet vezetnek be a méhnyakon keresztül a méhbe.
A polipot elektrosebészeti dróthurokkal távolítják el.
A méhpolip eltávolítása ambuláns eljárás, rövid időt vesz csak igénybe.
A méhpolip eltávolítását követően néhány napig hüvelyi vérzés jelentkezhet, valamint egy-két napig alhasi görcsök, fájdalom is fennállhat.
A teljes gyógyulás körülbelül két hétig tart.
Ez idő alatt továbbra is előfordulhat, hogy vizes vagy véres folyás jelentkezik, amely folyamatosan csökken, majd teljesen megszűnik.
A polipok a műtéti eltávolítás után kiújulhatnak.
Éppen ezért rendszeres kontroll vizsgálatokra van szükség, ahol képalkotókkal ellenőrzik a méh állapotát.
Van olyan szerencsés helyzet, amikor nem akadályozza.
Ilyenkor általában kisebb méretű polipról beszélünk, és/vagy olyan helyen van, hogy éppen nincs útban a beágyazódó sejtcsomónak.
De sajnos ez nem mindig van így.
A méhpolip a méh nyálkahártyájának egy jóindulatú kitüremkedése, nagyon ritka, amikor rosszindulatú sejteket mutatnak ki benne.
Panaszokat számos esetben egyáltalán nem okoz, legfeljebb szex utáni pecsételgetés, vérezgetés, erős menstruáció fordulhat elő miatta.
Vannak emberek, akik kifejezetten „polipos típusok”, azaz jellemző náluk, hogy akár több szervnél is kialakul ilyen elváltozás.
Gyakorlatilag fizikai akadályt képez: torzítja a méh üregét, útban van, befolyásolja a nyálkahártya szabályosságát, így szinte lehetetlenné teszi a beágyazódást.
Az egyetlen megoldás a problémára, ha a polipot eltávolítjuk, amit hysteroscopiával végzünk, altatásban.
Tudni kell ugyanakkor, hogy a polip hajlamos kiújulni, ezért véglegesen nem dőlhetnek hátra az érintettek: bármikor megjelenhet újra.
A méh ürege az egyik legfontosabb termékenységi faktor a kívánt terhesség elérésében.
A méhben kialakuló polip (polypus uteri) jóindulatú növedék, amely a méh nyálkahártyájának kitüremkedése.
Ritkán, de tartalmazhat a méhpolip rákos sejteket is.
Általában a nők 40. életéve után fordul elő.
Kialakulásának oka ismeretlen, feltételezések szerint hormonális, illetve gyulladásos folyamatokra vezethető vissza.
A diagnózis felállítása UH vizsgálat és a méhnyakról vett szövetminta mikroszkópos vizsgálatával történik.
Kezelése gyakorta méhkaparás (curette), vagy endoszkópos eljárás útján történik.
A méh üregében - fentebb felsorolt - elváltozások egy része az előzetes kivizsgálások során ultrahang segítségével felismerhető.
Amennyiben ilyen elváltozások gyanúja merül fel operatív méhüregi tükrözés (hiszteroszkópia) válik szükségessé.
Az endometriumpolip (endometriumpolyp) vagy méhpolip olyan rendellenes növekedés, amely mirigyeket, stromákat és ereket tartalmaz, amelyek a méh nyálkahártyájából (endometrium) nőnek ki.
Mind a reproduktív, mind a posztmenopauzális életszakaszban előfordulnak.
Nagyságuk pár mm-től az egész méhűrt kitöltő méretig változhat.
Ha egy méhnyálkahártya-polip egy keskeny, hosszúkás pedunkulummal kapcsolódik a méh felületéhez, akkor ezt kocsányosnak nevezik, azonban ha nagy lapos alja van, szára nincs, akkor ez a sessilis polip.
Morfológiai megjelenés szerint sima, gömb alakú vagy henger alakú, barnás vagy sárga színűek.
Az endometrium polipjai a méhben leggyakrabban megfigyelt kóros leletek, általában jóindulatú elváltozások.
Minden korcsoportban előfordulnak, azonban leggyakoribb a 40 és 49 évesek között.
Pontos előfordulási gyakoriságuk nem ismert, egy tanulmány szerint a szövettanilag igazolt polipokkal rendelkező nők 82%-a tünetmentes volt.
Emellett a méhnyálkahártya-polipok a kóros méhvérzésben és a meddőség 35%-ában jelen vannak.
Az endometrium polipjai többnyire tünetmentes elváltozások, bár kóros méhvérzéssel járhatnak.
A kóros méhvérzés az endometrium polipjainak leggyakoribb tünete, mind a pre-, mind a posztmenopauzában járó nők körülbelül 68%-ában fordul elő.
A vérzés oka a polipban kialakuló vénás pangás és az ezt követően kialakuló nekrózis.
A polipok mérete, a polipok száma és a polip anatómiai elhelyezkedése nem látszik összefüggésben állni a vérzési tünetekkel.
A kóros méhvérzés az életkor előrehaladtával növekszik: a premenopauzás nőknél a vérzés 6%-kal kevesebb, mint a posztmenopauzában lévő társaiknál.
A kóros méhvérzésre panaszkodó nőknél premenopauzában az esetek 13-50%-ában, posztmenopauzában 30%-ban találunk polipot.
A méhnyálkahártya-polipok meddőséggel társulhatnak.
Előfordulásuk elsődleges subfertilitásban 3,8-38,5%, másodlagos meddőségben 1,8-17%.
Ezek kombinált eredménye 1,9-24%.
Az endometrium polipjai emellett visszatérő beágyazódási zavart (RIF) is okozhatnak.
A tényleges ok-okozati összefüggés továbbra is bizonytalan, bár néhány hipotézist felvetettek: mechanikus elzáródás spermiumok transzportjának akadályozása nyakcsatornánál vagy a petevezetőknél embrióbeágyazódás akadályozása a polip fizikai jelenléte miatt endometriumban helyi gyulladás kialakulása, amely szintén megzavarja az embrió beágyazódását biokémiai hatások gyulladásos faktorok szintjének megemelkedése (pl. citokinek), amely kiegyensúlyozatlan méhnyálkahártya-működést okoz, így gátolva a beágyazódást.
Polipektómia (a polip(ok) eltávolítása) után a terhességi arány kétszeresre növekedett az intrauterin inszeminált betegeknél.
Egy retrospektív vizsgálat arról számolt be, hogy a hiszteroszkópos polipektómiák növelik a terhességi rátát, és javítják a termékenységet azoknál a nőknél, akik korábban terméketlenek voltak, ismert ok nélkül.
A polipok inszemináció előtti hiszteroszkópos eltávolítása növelheti a klinikai terhesség esélyét.
A polipok nagyon kis része, körülbelül 1%-a mutat hiperpláziát vagy rosszindulatú átalakulást.
A leggyakoribb rákaltípusok az endometrioid és a szerózus adenokarcinóma.
A rosszindulatú daganat kialakulásának kockázata a következő tényezőkhöz kapcsolódik: tünetek, életkor, elhízás, magas vérnyomás, a polip mérete, a tamoxifén és a HRT alkalmazása.
A méhnyálkahártya-polip diagnózis mellett fokozott daganatkockázattal jár, ha az érintett hölgynek hüvelyi vérzése van és/vagy posztmenopauzában van.
Az endometriumpolipban a malignus transzformáció előfordulása az életkor előrehaladtával növekszik.
Az elhízás a rosszindulatú daganatok másik kockázati tényezője, és amint arra korábban a polipok etiológiáját ismertetve utaltunk, a túlzott ösztrogénhatáson keresztül vezethet polip kialakulásához és annak rosszindulatú elfajulásához.
A magas vérnyomás azért kockázati tényező, mert a magas vérnyomásban szenvedő betegek többségének megnövekedett a testtömegindexe (magasabb a testzsírszázalékuk).
A polipok mérete releváns lehet, úgy gondolják, hogy a 15 mm-nél nagyobbak vezetnek inkább rosszindulatú átalakuláshoz (más tanulmány nem talált ilyen kapcsolatot).
A tamoxifén és a hormonpótló kezelés szintén szerepet játszhat az endometrium polipjainak rosszindulatú átalakulásában.
Diagnosztizálás
Hüvelyi ultrahangvizsgálat
Az endometriumpolipok kezdeti diagnózisának elsődleges eszköze a transzvaginális ultrahangvizsgálat (TVUS).
Az endometrium polipjai „világosabb” elváltozásként jelennek meg, szabályos kontúrokkal.
A képalkotás a menstruációs ciklus 10. napja előtt - a menzesz után - a legjobb, amikor a méhnyálkahártya a legvékonyabb, a hamis pozitív és hamis negatív eredmények minimalizálása érdekében.
Color-flow vagy power-Doppler
Javíthatja a TVUS diagnosztikai képességét.
Megmutathatja az endometriumpolipokra jellemző szinguláris ellátó eret.
Sóoldatos infúziós szonográfia (sonohysterography)
A sóoldatos infúziós szonográfia (SIS) növeli a kontrasztot a méhnyálkahártya-üreg és a polip között, amely lehetővé teszi a méret, elhelyezkedés és egyéb jellemzők pontosítását.
A SIS-nek megvan az az előnye is, hogy a méh üregét is értékeli, illetve csökkenti a negatív hiszteroszkópiák számát.
A fő hátránya, hogy nem teszi lehetővé a szövettani diagnózist.
Szövettani diagnózis
Az endometriumpolip diagnózist a patológusnak kell szövettanilag megerősíteni.
A méhpolip kezelése
Az endometrium polipjainak kezelése a tünetektől, a rosszindulatú daganat kockázatától és a termékenységi problémáktól függ.
A kis tünetmentes polipok spontán megszűnhetnek, ezekben az esetekben a várakozás javasolt.
A meddőségben szenvedő nők zöménél műtéti beavatkozásra van szükség.
A hiszteroszkópos műtét utáni progeszteronhormon-terápiáról biztató klinikai hatásokról tudunk az endometriumpolipok kezelésében, mivel bebizonyosodott, hogy hatékonyan megakadályozza az endometriumpolipok ismételt kialakulását.
Műtéti kezelések
Hysteroscopia (méhtükrözés)
A legpontosabb műtéti kezelés.
Létezik „office” változata is ambuláns beavatkozásként.
Az endometrium bazális rétegének eltávolítása az endometriumpolip eredeténél akadályozza meg a további endometriumpolipok kiújulását.
A hiszteroszkópia nagyobb pontossággal rendelkezik, mint más képalkotás, és irányított mintavételt és méhnyálkahártya-polipok eltávolítását is lehetővé teszi.
A hiszteroszkópos polipektómiák szövődményei ritkák, a kiújulási arány alacsony.
Szövődmény lehet: fertőzés, vérzés, kismedencei gyulladás, méh kilyukadása (perforáció), méhnyak sérülése, illetve a méhűr tágítására alkalmazott folyadék vagy gáz is okozhat olykor szövődményeket.
Az eljárás után egy-két napig enyhe hüvelyi vérzés és görcsök is előfordulhatnak.
Méhnyaktágítás és curettage (kurettázs (méhkaparás))
A méhnyaktágítás és a kurettázs (D&C) még most is szokásos módszer a terápiás listában.
Fő probléma lehet ezzel, hogy a polipok nem kerülnek így eltávolításra (hiszen nem célzott a beavatkozás, hanem „vak eljárás”).
Konzervatív (nem műtéti) kezelés
A tünetektől mentes, kis polipokkal (<10 mm) rendelkező nőknél egy éven belül magas a gyógyulási arány és alacsony a rosszindulatú daganat esélye.
Ilyenkor a szoros utánkövetés (félévente UH-kontroll) ajánlott.
Progeszterontartalmú méhen belüli eszköz
A levonorgestrel (progeszteron) tartalmú méhen belüli eszköz az endometriumpolipok és a hyperplasia megelőzésére használatos az ösztrogénpótló és tamoxifén terápiában részesülő nőknél.
A megfigyelt gyógyulás számos tényező következménye lehet: 1) az endometrium apoptózisának és a sejtproliferációnak a csökkenése észlelhető, 2) a progeszteron gyulladáscsökkentő hatása és 3) az endometrium „nyugalma”, amelyet az ösztrogén és a progeszteron állandó szintje okoz.
Az endometriumpolipok etiológiájának és fejlődésének megértése még mindig vizsgálat alatt áll.
Az irodalmi adatok sokszor összetettek és időnként ellentmondásosak.
A méhvérzés gyakori okaként, valamint a női meddőségben szintén sűrű előfordulásuk miatt továbbra is gyakori problematika az egészségügyi szakemberek számára.