A várandósság az egyik legszebb időszak egy nő életében, tele várakozással és örömteli pillanatokkal. Azonban ez az időszak sok aggodalmat is tartogathat, különösen, ha a magzat egészségéről van szó. A magzati szívhang leesése komoly riasztó jel lehet, amely azonnali orvosi beavatkozást igényel. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a magzati szívhang leesésének okait, a kardiotokográfia (CTG) vizsgálat fontosságát, és mit tehet a kismama, ha ilyen helyzettel szembesül.
Mi a CTG vizsgálat és miért fontos?
A várandósság utolsó heteiben a kismamák élete egy új, izgalmas ritmushoz igazodik, amelynek egyik legmeghatározóbb eleme a rendszeressé váló orvosi ellenőrzés. Ebben az időszakban ismerkedünk meg közelebbről azzal a géppel, amelynek hangja sokunk számára örökre emlékezetes marad: a kardiotokográffal, vagyis a CTG-vel.
Amikor először fekszünk fel a vizsgálóágyra, és a szülésznő óvatosan felhelyezi a hasunkra a rugalmas öveket, egyfajta várakozással teli csend telepszik a szobára. Aztán hirtelen felcsendül egy ütemes, gyors zakatolás, amely leginkább egy vágtázó kiscsikó patáinak dobogására emlékeztet.
A CTG elnevezés a görög „kardia” (szív), „tokosz” (szülés) és „graphein” (írás) szavakból tevődik össze, ami pontosan leírja az eszköz funkcióját: a szívműködés és a fájástevékenység egyidejű rögzítését. A vizsgálat során két különálló érzékelőt, úgynevezett transzducert helyeznek a kismama hasára. Az ultrahangos fej magas frekvenciájú hanghullámokat bocsát ki, amelyek visszaverődnek a magzati szívbillentyűkről és a falakról. A gép ezeket a visszaverődéseket alakítja át hallható hanggá és a papírszalagon látható hullámvonalakká. A másik érzékelő, a tokométer, a méh fundusánál, vagyis a méh felső részénél kap helyet. Ez az eszköz nem a fájdalmat méri - hiszen az szubjektív -, hanem a méhizomzat megfeszülését és annak időtartamát. Amikor a méh összehúzódik, a has fala megkeményedik, amit az érzékelő mechanikai nyomásként érzékel, és egy emelkedő görbeként jelenít meg a monitoron.
Mikor szükséges a CTG vizsgálat?
A magyarországi protokoll szerint a panaszmentes várandósság esetén a CTG vizsgálatokat általában a 36. vagy 38. héten kezdik el. Ebben a terminusban a baba már fejlett idegrendszerrel rendelkezik, így a szívműködése és a mozgása közötti összefüggések releváns információval szolgálnak. Kezdetben hetente egyszer kell megjelenni a vizsgálaton, de a betöltött 40. hét után gyakrabban. Léteznek olyan esetek, amikor az orvos korábbi monitorozást rendel el. Ilyen lehet például a magas vérnyomás, a terhességi cukorbetegség, a korábbi terhességi komplikációk vagy a magzat becsült súlyának elmaradása a várttól. A vizsgálat időpontja sokszor a reggeli vagy a kora délelőtti órákra esik, de a szülészeteken a nap 24 órájában elérhető ez a technológia. Ha a kismama azt tapasztalja, hogy a magzatmozgások száma jelentősen lecsökkent, vagy a baba szokatlanul hevesen reagál, bármikor soron kívül elvégezhető egy ellenőrzés.
Mire figyeljünk a CTG vizsgálat során?
A CTG vizsgálat egyáltalán nem fájdalmas, inkább csak türelmet igényel. A kismama kényelmesen elhelyezkedik egy dönthető székben vagy az oldalán fekszik az ágyon. Érdemes kerülni a háton fekvést, mert a növekvő méh nyomást gyakorolhat a nagyvénára (vena cava), ami szédüléshez vagy a magzati szívfrekvencia átmeneti leeséséhez vezethet. Egy átlagos mérés 20-40 percig tart. Ennyi időre van szükség ahhoz, hogy a gép rögzíteni tudja a baba ébrenléti és alvási periódusait is. A magzatok ugyanis napközben is sokat alszanak, ilyenkor a szívritmusuk egyenletesebb, kevésbé változékony. Sok esetben a kismama kezébe adnak egy kis nyomógombot is. Ezt akkor kell megnyomni, amikor érezzük a baba mozgását. Ez az úgynevezett aktív CTG vagy NST (non-stress test), ahol az orvos azt figyeli, hogy a mozgásra válaszul a baba pulzusa megemelkedik-e.
A CTG lelet értelmezése
Bár a CTG lelet kiértékelése kizárólag szakorvosi feladat, a kismamák természetes kíváncsisággal figyelik a papírszalagon futó vonalakat. A felső görbe mutatja a magzati szívfrekvenciát, az alsó pedig a méh tevékenységét. Az egyik legfontosabb mutató az alapfrekvencia, amely a baba nyugalmi pulzusszáma. A görbe apró, fűrészfog-szerű ingadozásait variabilitásnak nevezzük. Ez a legbiztatóbb jel: azt mutatja, hogy a baba szívműködése folyamatosan alkalmazkodik a környezeti ingerekhez, ami az érett idegrendszer és a jó oxigénellátás jele. A görbén látható kiugró csúcsokat akcelerációnak hívjuk. Ezek a szívverés átmeneti gyorsulásai, amelyek általában magzatmozgáshoz köthetőek. Egy jó CTG-leleten legalább két ilyen kiugrásnak kell lennie húsz perc alatt. Ezzel szemben a decelerációk, vagyis a szívfrekvencia hirtelen esései óvatosságra intenek.
Amikor az orvos azt mondja, hogy a CTG „reaktív”, fellélegezhetünk. Ez azt jelenti, hogy a baba aktív, a mozgásaira szívfrekvencia-gyorsulással válaszol, és nincsenek aggasztó lassulások. Ez az eredmény nagy valószínűséggel előrevetíti, hogy a következő egy hétben a baba biztonságban van a méhen belül. A „nem reaktív” lelet nem feltétlenül jelent bajt, de mindenképpen éberséget igényel. Leggyakrabban egyszerűen arról van szó, hogy a baba végigaludta a vizsgálatot. Ilyenkor a kismamát megkérik, hogy sétáljon egyet, igyon egy kis vizet, vagy egyen pár falatot, majd megismétlik a mérést. Fontos tudni, hogy a CTG egy pillanatnyi állapotot rögzít. Olyan, mint egy fénykép: megmutatja, mi történik éppen most, de nem ad garanciát a távoli jövőre. Éppen ezért van szükség a rendszeres, protokoll szerinti ismétlésre.
A fájásgörbe
Miközben a felső görbe a baba szívét figyeli, az alsó csík a „fájásmérő”. A terhesség utolsó heteiben természetes, hogy a méh izomzata készül a nagy feladatra. Ezek a Braxton Hicks-összehúzódások a CTG-n kisebb dombokként jelennek meg. Általában szabálytalanok, nem túl magasak, és a kismama gyakran csak a has keményedéseként érzékeli őket. Amikor a valódi szülés megindul, a fájások görbéje szabályosabbá válik. A dombok egyre magasabbak lesznek, az alapvonalhoz képest jelentős emelkedést mutatnak, és ami a legfontosabb: ritmusosak. Az orvosok figyelik a fájások közötti szüneteket is, hiszen a méhlepény ekkor tud újra friss oxigénnel telítődni a baba számára. A szülés alatti CTG-monitorozás során a fájás és a szívhang közötti szinkronitás kapja a főszerepet. Ha a baba szívverése a fájás csúcsán vagy közvetlenül utána lassul le, az azt jelezheti, hogy a köldökzsinór nyomódik, vagy a lepényi keringés átmenetileg nem tudja kompenzálni a nyomást.
Magzati szívhang leesése: okok és teendők
Az anyaméhben élő magzat szívhangját először az 5. hét környékén lehet hallani. Ekkor a dobbanások száma még megegyezik az anyai szívdobbanások számával. A következő 4 hétben jelentősen felgyorsul a magzat szívverése, kb. 120-180 alkalommal húzódik össze percenként. A terhesség felétől ez az érték csökken, az utolsó trimeszter idején már csak 110-160/perc értéket mutat. A szívritmus folyamatosan változik, amit oszcillációnak nevezünk. Jelentősebb emelkedést akkor tapasztalhatunk, ha a magzat mozog, mert ez a szívfrekvencia emelkedésével jár. A méh összehúzódására, vagy a baba alvása közben a magzati szívdobbanások száma csökken, ilyen esetekben sem kell megijedni, ez is normális jelenség. Orvoshoz akkor kell fordulni, ha a beállt változás nem rendeződik néhány órán belül vagy mozgás hatására.
A szívhang eltérései leggyakrabban a magzati oxigénhiányra vezethetők vissza. Ilyen állapot alakulhat ki akkor, ha a méhlepény elöregszik vagy leválik, a köldökzsinór összenyomódik, vagy az anyai vérnyomás leesik. Mindezekre a változásokra a magzat heves szívdobogással reagál. Ugyanez a folyamat játszódik le a szülés alatt is, de ebben az esetben nem kell aggódni miatta.
Az anya által szedett gyógyszerek is hatással vannak a babára. Az altatók, szorongásoldók csökkentik a szívfrekvenciát, míg a koraszülés megállítására használt terbutaline jelentősen megemeli azt. Idővel megszűnik a szapora szívverés a koraszülött babáknál is, mivel az idegrendszerük még éretlen, és ezért nem képesek megfelelően adaptálódni az anyaméhen kívüli körülményekhez. A magzat érésével párhuzamosan ez a jelenség megszűnik. Kimutatták, hogy az anya stresszes állapota hatással van a magzatra is. Ha az anya tartósan stressznek van kitéve, akkor a felszabaduló adrenalin hatására megemelkedik a magzat percenkénti szívdobbanásainak a száma. A krónikus stressz koraszülést, alacsony születési súlyt eredményezhet, és nehezebb alkalmazkodást a méhen kívüli élethez.
Súlyosabb esetek és azonnali beavatkozás
Az esetek döntő többségében a CTG megnyugtató eredménnyel zárul, előfordulhat azonban, hogy a gép olyan jeleket rögzít, amelyek azonnali döntést igényelnek. A legsúlyosabb jelzés a tartós bradycardia, vagyis amikor a szívverés tartósan és jelentősen a normál tartomány alá esik és ott is marad. A kései lassulások (decelerációk), amelyek minden fájás után ismétlődnek, a magzat tartalék energiáinak kimerülését jelzik. Ilyenkor az orvos mérlegeli a szülés befejezésének módját. A CTG legnagyobb előnye éppen ez a korai figyelmeztető rendszer. Lehetővé teszi, hogy ne csak akkor cselekedjenek az orvosok, amikor már baj van, hanem már akkor, amikor a bajnak csak az előszelei mutatkoznak.
Külső körülmények hatása a CTG eredményére
Számos olyan külső körülmény van, amely „zajosabbá” teheti a CTG képet, vagy félrevezető eredményt adhat. Az egyik ilyen a kismama testtömege; a vastagabb zsírszövet nehezítheti a hanghullámok terjedését, így az érzékelő nehezebben találja meg a szívhangot. A kismama aktuális állapota is döntő. Ha valaki éhesen, leesett vércukorszinttel érkezik a vizsgálatra, a babája is lustább, inaktívabb lesz. Ugyanez igaz a dehidratációra is: a kevés folyadékfogyasztás csökkentheti a magzatvíz mennyiségét, ami miatt a baba szorosabban van a méhben, és a mozgásai másfajta görbét rajzolhatnak. A dohányzás drasztikus hatással van a CTG-re. A nikotin szűkíti az ereket, így a vizsgálat alatt is láthatóvá válik az oxigénellátás romlása és a baba megemelkedett pulzusa. Emiatt is kiemelten fontos a káros szenvedélyek elhagyása.
Felkészülés a CTG vizsgálatra
Annak érdekében, hogy a CTG mérés zökkenőmentes legyen, érdemes néhány apróságra odafigyelni:
- Érkezzünk kényelmes, két részes ruházatban, hogy ne kelljen teljesen levetkőzni; egy nadrág és egy könnyen felhúzható felső a legpraktikusabb.
- Vigyünk magunkkal egy kis üveg vizet és esetleg egy kis nassolnivalót, például szőlőcukrot vagy müzliszeletet. Ha a baba álomszuszék, ezekkel a kis „trükkökkel” mozgásra bírhatjuk.
- Vigyünk olvasnivalót vagy zenét, hogy az idő gyorsabban teljen.
- Ne felejtsük el otthon a várandósgondozási kiskönyvet, hiszen a CTG lelet eredményét (vagy magát a papírszalagot) ebben fogják rögzíteni.
Gyakori kérdések és válaszok
- Ehet-e a kismama a CTG vizsgálat előtt? Igen, sőt kifejezetten javasolt a könnyű étkezés. A leesett vércukorszint miatt a baba passzívabbá válhat, ami nehezíti az értékelhető lelet elkészítését.
- Okoz-e károsodást a babának az ultrahangos érzékelő? Nem, a CTG vizsgálat során használt ultrahang energiája rendkívül alacsony, sokkal kisebb, mint a diagnosztikai ultrahangvizsgálatoknál.
- Miért kell néha 40 percig is ott feküdni? A magzatok alvási ciklusa általában 20 és 40 perc között mozog.
- Befolyásolja-e a kismama stressz-szintje az eredményt? Igen, az anyai szervezetben felszabaduló adrenalin átjut a lepényen keresztül, és megemelheti a magzat pulzusát.
- Mit jelent, ha a gép „pittyeg” vagy elveszíti a jelet? Ez leggyakrabban csak technikai hiba. Ha a baba elmozdul vagy a kismama testhelyzetet vált, az érzékelő nem látja többé a szívet.
- Lehet-e CTG-t végezni ikerterhesség esetén? Természetesen, ilyenkor speciális, két szívhang-csatornás gépet használnak.
- Szükséges-e CTG, ha a baba sokat mozog? Bár a mozgás nagyon jó jel, a CTG olyan finom összefüggéseket is megmutat a szívritmus szabályozásában, amelyeket mozgásérzékeléssel nem lehet megállapítani.
Magzati szívultrahang (echokardiográfia)
A magzati szívultrahang, más néven magzati echokardiográfia egy kifejezetten a szívfejlődési rendellenességek kiszűrésére alkalmas vizsgálat, mellyel csaknem az összes súlyos szívfejlődési rendellenesség kimutatható. A magzati szívultrahang-vizsgálatra klasszikusan a várandósság 19. és 21. hete között kerül sor. Nehéz diagnosztikai vizsgálat, így csak speciális ultrahangos képzettséggel végezhető el. Az ultrahang tudásunk fejlődésével azonban már a 12 hetes vizsgálat során is kiszűrhetők egyes súlyos szívfejlődési rendellenességek ilyen vizsgálat során. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy aki ilyen vizsgálaton részt vesz, annak nem szükséges egy további echokardiográfiás vizsgálat a 19-21. hét között.
Azoknál a kismamáknál, akiknél a 18-20. héten a standard ultrahangvizsgálat során bármilyen eltérést észleltek, akiknek az anamnézisében (pl. korábbi gyermeknél) szívfejlődési rendellenesség szerepel, akiknek olyan betegségük van, ami hajlamosít szívfejlődési rendellenességre, pl. cukorbetegség vagy bizonyos autoimmun betegségek, javasolt a magzati szívultrahang.
Vetélés és a szívhang megszűnése
A vetélés olyannyira gyakori, hogy 2019-ben Norvégiában egy kutatás azt állapította meg, hogy a vetélés a 25-29 éves korosztályban a legalacsonyabb, de még ez a legalacsonyabb szám is tíz százalék! Vagyis tíz pozitív terhességi tesztet produkáló nőnél sajnos csak kilenc várandósság marad meg. 25 évnél fiatalabb édesanyáknál, különösen, ha tinédzser terhességről van szó, vagy ha a kismama harmincöt évnél idősebb, ez az arány 17%-ra nő, de negyven éves kor környékén már 33% és az évek előrehaladtával egyre rohamosabban nő! Vetélésről akkor beszélünk, amikor a kisbaba a várandósság elején, az első trimeszterben búcsúzik, bár a definíció nem egységes. A legtöbb kutató a 20. hétig vetélésnek, az utáni pedig magzati elhalálozásnak tekinti a baba elvesztését. Vetélés kapcsán a legtöbb kismama erős görcsöket és erős - általában szakaszos - vérzést tapasztal, ami alapján már a legtöbb nő azonnal a baba elvesztésére gondol.
A vetélés azonban történhet külső jelek nélkül is: a baba fejlődése megáll, a szívhang megszűnik és ez csak a várandósgondozás során derül ki, amikor nem találják a szívhangot. A vetélés tényét ilyenkor egy ultrahangos vizsgálat igazolja. Ezt a jelenséget angol kifejezéssel "missed abortion"-nek, vagy rövidítve "missed ab"-nek hívják, magyarul erre a csendes vetélés kifejezést használjuk. Van azonban egy harmadik típusú vetélés is, amikor a várandósság elvesztése olyan korán történik, hogy ez semmiféle tünettel nem jár, mert az embrió egyszerűen felszívódik a petezsákból, és a várandósság tényét megállapító vizsgálatot követően nem jelenik meg a szívhang. Ilyenkor nincs semmiféle teendő és semmiféle vetélési tünet sem.
Teendők vetélés esetén
Amikor a klasszikus vetélésről beszélünk, nagyon fontos, hogy a méh teljesen kiürüljön és ne maradjon a méhben semmiféle szövetdarab a várandósságból, mert ezek fertőzést, fokozott vérzést és további problémákat okozhatnak. A szülőknek általában ilyen esetekben két lehetőségük van: az egyik a várandósság műtéti befejezése, kürettel vagy leszívással. Ezek a beavatkozások általában teljes altatásban történnek (nagyon ritkán helyi érzéstelenítéssel). A másik lehetőség pedig általában a várakozás, hogy a vetélés folyamat magától befejeződjön.
A műtéti befejezés kapcsán - bár eléggé szubjektív - előny lehet, hogy a folyamat gyorsan lezajlik, kevesebb és rövidebb vérzéssel jár, de természetesen mint minden műtétnek, a küretnek is vannak kockázatai. Műtéti befejezésnél az esetek négy százalékában van szükség arra, hogy a műtétet megismételjék, mert valamilyen szövetdarab mégiscsak a méhben maradt. Ha vetélés magától, külső beavatkozás nélkül zajlik le, akkor egy lassabb folyamatra kell számítani, ami több vérzéssel jár és extrém esetben vérátömlesztést is szükségessé tehet. A "természetes" vetélés kapcsán az esetek 28%-ában fordul elő, hogy látszólag lezajlott a vetélés, de mégis szükségessé válik a műtéti befejezés, mert szövetdarabkák maradtak a méhben. A fokozott vérveszteség kockázata miatt nagyon fontos, hogy ha ezt az utat választod, akkor tisztában legyél a túlzott vérveszteség tüneteivel, hogy szükség esetén haladéktalanul orvosi segítséget tudj kérni.
Természetes vetélésnél valószínűleg betegszabadságot kapsz, az orvosod ágynyugalmat és antibiotikum kúrát ír fel az esetleges fertőzések megelőzése céljából. A vetélés legnagyobb egészségügyi kockázata, hogy a vetélés során fertőzési kapu keletkezik. A fertőzések előfordulása szempontjából azonban a kutatók nem találtak számottevő különbséget a művi befejezés és a "természetes" vetélés között. Ugyanez igaz volt a fájdalommal kapcsolatban is: vannak olyan nők, akiknél a műtét és az azt megelőző részleges vetélés is komoly fájdalommal jár, de nagyon fájdalmas lehet a természetes vetélés kapcsán is a napokig tartó erős méhgörcs. A befejezés mikéntje kapcsán a legnagyobb kérdés valószínűleg inkább az, hogy melyik módszerrel nagyobb a későbbi teherbeesés és a várandósság fenntartásának esélye, de ezzel kapcsolatban még nem születtek hivatalos kutatások. Mivel a művi befejezés és vetélés természetes befejezése között a végeredmény szempontjából nincs lényeges különbség, nagyon fontos, hogy a döntés során azt gondold végig, hogy melyik megoldás segítheti jobban a gyász feldolgozását a Te konkrét esetedben és melyik megoldás növelné a Te biztonságérzetedet.