Magzati szívműködés leállása és a szívfejlődési rendellenességek

Amikor egy várandós édesanya először hallja meg gyermeke szívverését az ultrahangos vizsgálaton, az egy semmihez sem fogható, katartikus pillanat. Ez a gyors, ritmusos dobolás az élet legbiztosabb jele, egy aprócska motor, amely fáradhatatlanul dolgozik már azelőtt is, hogy a kismama egyáltalán sejtené a fogantatást. A magzati szívfejlődés egy lenyűgöző utazás, amely az első sejtek táncával kezdődik, és egy bonyolult, összehangolt rendszerben teljesedik ki. Minden kismama, aki érzi a saját szíve alatt dobogni a gyermeke szívét, részese ennek a csodának.

A magzati szív fejlődése

A szív fejlődése az intrauterin élet harmadik hetében indul meg. Az embrió feji végében, a száj-garati hártya (membrana buccopharyngea) előtt található az ún. kardiogén lemez (a szív telepe). Ebből mindkét oldalon egy-egy endocardiumcső differenciálódik, amelyek később összeolvadva az szívbelhártyát (endocardium) alkotják. Az endocardiumcsöveket egy ún. myocardialis vályú veszi körül, ebből fejlődik a szívizomzat (myocardium). Az embrió lefűződése során egyrészt a szívtelep az embrió hasi oldalára kerül (a leendő mellkas területére), másrészt az oldalsó lefűződés eredményeként a két szívteleprész egyesül.

A szívcső hosszanti növekedésének üteme meghaladja a rendelkezésre álló tér növekedési ütemét. Ennek következtében a szívcsövön görbületek keletkeznek. A pitvarok kezdeményei fokozatosan megemelkedve a közös kamra fölé kerülnek, a fejlődő nagy artériás törzsek pedig a közös pitvar elé. A pitvarok elválasztására szolgáló sövény két részből, egy a pitvar hátsó és egy a pitvar elülső faláról kiinduló sarló alakú képződményből alakul ki. Az elülről kiinduló sövényrészen megmarad egy nyílás, a (foramen ovale), amelynek fontos szerepe van a magzati keringésben. Születéskor az elsődleges sövény megmaradó része zárja le a foramen oválét a nyomásviszonyok megváltozása következtében. Alulról fölfelé növekedve egy sarló alakú redő kezd benőni a két kamraüreg elválasztására. Fent ezen is sokáig fennmarad egy nyílás (foramen interventriculare) , amelyet csak később zár le egy kötőszövetes lemez. A kamraközti sövény nagy részét a bal kamra izomzata hozza létre, míg a felső kötőszövetes lemez (pars membranacea) kialakulása a nagy artériákat szétválasztó sövény kifejlődésével függ össze. A közös artériás törzsbe (truncus arteriosus) egy spirális sövény nő be, amely szétválasztja a tüdőverőeret (truncus pulmonalis) és a főverőeret (aorta), és lefelé nyúlva kiegészíti a kamra közti sövény felső részét a kötőszövetes résszel (pars membranacea), amely lezárja a kamrák közötti nyílást. A két artériás törzs között a méhen belüli életben megmarad egy rövid összekötő érszakasz (ductus arteriosus; Botallo-vezeték), így a magzati életben mindkét szívkamra munkája a nagy vérköri keringést szolgálja.

A várandósság ötödik hetében, pontosabban a fogantatás utáni 22. napon történik meg a nagy áttörés: a szívcső megkezdi az első, koordinált összehúzódásait. Ez az a pillanat, amikor a biológiai értelemben vett élet motorja beindul. Ekkor a pulzus még viszonylag lassú, percenként körülbelül 80-85 ütés, ami nagyjából megegyezik az anya nyugalmi pulzusával. A szívverés beindulása mérföldkő az orvostudomány számára is. Modern, nagy felbontású ultrahanggal az ötödik hét végén vagy a hatodik hét elején már láthatóvá válik a „villogó” pont az embrió közepén. Ez a vizuális élmény sokszor valóságosabbá teszi a várandósságot az anya számára, mint bármilyen hormonális tünet.

Ahogy az embrió növekszik, a szívcsőnek is alkalmazkodnia kell a szűkös helyhez és a bonyolultabb feladatokhoz. Mivel a cső gyorsabban nő, mint az őt befogadó üreg, kénytelen elhajlani és megtekeredni. Ezt a folyamatot nevezzük szívhurkolódásnak (looping). Ez a szakasz a hatodik héten zajlik, és kritikus jelentőségű a szív anatómiai felépítése szempontjából. A cső felső része jobbra és előre hajlik, míg az alsó része balra és hátra mozdul. Ha ebben a fázisban zavar támad a „hajtogatási” folyamatban, az komoly fejlődési rendellenességekhez vezethet, például a szervek felcserélt oldali elhelyezkedéséhez. A hurkolódás végére a szív elnyeri azt a formát, amelyben a pitvarok a kamrák fölé kerülnek, és megkezdődhet a belső válaszfalak, a sövények kiépítése. A hetedik és nyolcadik hét között a szív belsejében megindul a szeparáció.

A tizedik terhességi hét végére a szív alapvető szerkezete teljesen kialakul. Ami ezután következik, az a növekedés és a funkcionális finomhangolás időszaka. A szívizmok megerősödnek, a falak megvastagodnak, és a szívverés ritmusa stabilizálódik. Ebben a szakaszban a pulzus eléri a csúcsértékét, amely akár a percenkénti 170-180 ütést is megközelítheti. A második trimeszter során a kismamák már nemcsak látják az ultrahangon a szívműködést, hanem a Doppler-készülékek segítségével hallhatják is azt a jellegzetes „vágtató paripa” hangot. Ez az auditív élmény megerősíti a kötődést és segít eloszlatni a szorongásokat.

A magzati keringés

A magzati keringés alapvetően különbözik a születés utáni, felnőtt keringéstől. A legfontosabb különbség, hogy a magzat tüdeje még nem vesz részt a gázcserében; a kicsi a méhen belül „víz alatt” él, oxigénjét az édesanyjától kapja a méhlepényen keresztül. Az egyik ilyen különleges képződmény a pitvarok közötti nyílás, az úgynevezett foramen ovale. Ez a kis ablak lehetővé teszi, hogy a jobb pitvarba érkező, oxigéndús vér egy jelentős része közvetlenül átáramoljon a bal pitvarba, majd onnan a bal kamrán keresztül az aortába és az agyba jusson. Ez a zseniális megoldás biztosítja, hogy a legfontosabb szerv, a fejlődő agy kapja a legtisztább, legtöbb oxigént tartalmazó vért. A másik fontos rövidzárlat a ductus arteriosus (Botallo-vezeték). Ez az ér a tüdőartériát köti össze az aortával. Mivel a magzati tüdő erei összehúzott állapotban vannak és nagy ellenállást tanúsítanak, a vér nagy része nem tudna átjutni rajtuk. A ductus arteriosus segít elvezetni ezt a felesleges mennyiséget, és visszairányítja a nagy vérkörbe.

A születés nemcsak egy érzelmi csúcspont, hanem a keringési rendszer legdrámaibb átalakulása is. Amíg a baba az anyaméhben van, a keringése egyfajta „hibernált” üzemmódban működik a tüdő tekintetében. Azonban az első felsírás pillanatában minden megváltozik. Amikor a baba levegőt vesz, a tüdők kitágulnak, és az ott lévő erekben a nyomás hirtelen leesik. A nyomásviszonyok megváltozása miatt a korábban említett foramen ovale (a pitvarok közötti ablak) egy mechanikus csappantyúként bezáródik. A legtöbb újszülöttnél ez a záródás azonnali, bár a teljes anatómiai összeforradáshoz hónapok kellenek. Ezzel párhuzamosan a ductus arteriosus fala is összehúzódik a vér emelkedett oxigénszintjének hatására, majd néhány napon belül elzáródik.

Ez a hihetetlen váltás a természet egyik legnagyobb mérnöki teljesítménye. Gondoljunk csak bele: egy működő, nyomás alatt lévő rendszert kell átalakítani anélkül, hogy a motor egy pillanatra is leállna. A köldökzsinór elvágásával a méhlepény alacsony ellenállású köre kiesik, ami megemeli a bal szívfél terhelését, segítve a végleges keringési forma rögzülését.

Magzati szívleállás: okok és megelőzés

Sajnos sokszor fordul elő, hogy a gyorsteszt eredménye után a kismama elszalad orvoshoz, aki meg is állapítja, hogy a pálca nem tévedett, de szívhangot nem talál. Ez pedig szívszorító érzés, hiszen igencsak ijesztő közlésről van szó. Ahhoz, hogy a babának lehessen szívhangja, legalább a szívcsőnek ki kell alakulnia. Azok a kismamák, akik túlságosan korán mennek az orvoshoz, belefuthatnak egy ilyen helyzetbe. A fejlődési ütem sajátossága, hogy a magzat foganásától 6 hétre van szükség ahhoz, hogy a szív elkezdhessen kialakulni, és megkezdhesse életen át tartó munkáját. Ha a kismama azonnal jelentkezik az orvosához, és még időpontot is kap, akkor egy nagyjából 4 hetes magzattal kerül az első ultrahangjára, amin ugyan kimutatható a terhesség, de a magzat fejlődése még nem lépett abba a szakaszba, amikor már szívhang is tapasztalható.

Sajnos ez a lehetőség is fenn áll, bár szerencsére nem gyakori. Ha a magzat a fogantatás feltételezett időpontja után 6-7 héttel sem mutat szívhangot, akkor sajnos elhalt. A magzat elhalása sok esetben betegség következménye, de jellemző a fertőzés, vagy az anya szervezetének nem megfelelő felkészültsége. Ez utóbbi kettő ellen a kismama is tehet, ha odafigyel magára, rendszeresen mozog, egészségesen és változatosan táplálkozik, és várandós vitaminnal is támogatja a szervezetét.

Fontos tudni, hogy a magzati szívfejlődésnek nemcsak biológiai, hanem mély pszichológiai hatásai is vannak. Az újszülöttek a születés után ösztönösen megnyugszanak, ha az édesanyjuk bal oldalára, a szíve fölé fektetik őket. Ennek oka, hogy kilenc hónapon keresztül ez a ritmusos dobolás volt számukra a biztonság és az állandóság legfőbb forrása. A modern tudomány már azt is vizsgálja, hogyan hat az anya pulzusa a magzatéra. A szinkronizáció jelensége azt sugallja, hogy a két szív között egy láthatatlan párbeszéd zajlik. Ha az anya megnyugszik, mélyeket lélegzik, a magzat pulzusa is követi ezt a tendenciát.

A magzati szív nem csak passzívan ver; reagál a külvilágra és az anya állapotára is. Tanulmányok kimutatták, hogy a magzat pulzusa megemelkedik, ha az anya stresszes, vagy ha hirtelen erős zaj éri a pocakot. Ugyanígy, a baba aktivitása, a rúgások és forgolódások is átmeneti pulzusemelkedéssel járnak, ami a jól működő idegrendszeri szabályozás jele. Bár a szívfejlődés nagy része egy automatikus genetikai program szerint zajlik, a környezeti tényezők jelentősen befolyásolhatják a folyamat sikerességét. A legkritikusabb időszak a várandósság első harmada, amikor a szervek differenciálódása történik. Ezért javasolják a szakemberek a magzatvédő vitaminok, különösen a folsav szedését már a tervezett fogantatás előtt. A megfelelő táplálkozás mellett a káros szenvedélyek elkerülése a legfontosabb. Az alkohol és bizonyos gyógyszerek teratogén (magzatkárosító) hatásúak lehetnek, különösen a szívbillentyűk és a sövények kialakulásának idején. Az óvatos testmozgás és a stresszkezelés szintén pozitív hatással van. Amikor az anya mozog, a javuló vérkeringés a méhlepényt is frissíti, a felszabaduló endorfinok pedig a magzat számára is megnyugtató jelzést küldenek. A magzati szívfejlődés tehát nem egy vákuumban zajló folyamat, hanem szoros interakcióban áll az anya fizikai és lelki állapotával.

Hogyan befolyásolja az anya egészsége a magzat szívét?

Te is hozzájárulhatsz, hogy a babád szíve maximálisan egészségesen fejlődhessen. Például azzal, hogy kitartóan szeded a terhesvitamint, nem dohányzol, kerülöd az alkoholt és odafigyelsz a vércukrodra, amennyiben 2-es típusú vagy terhességi cukorbetegséged van. Egyes gyógyszerek szedése is tilos ilyenkor, van olyan, ami növeli a szívvel kapcsolatos rendellenességek kialakulásának esélyét. Bár a cikk központjában a szív áll, nem mehetünk el szó nélkül a méhlepény (placenta) mellett, amely a magzati keringés elválaszthatatlan partnere. A méhlepény funkcionál a magzat tüdejeként, veséjeként és emésztőrendszereként is. A méhlepényben a vér nem keveredik közvetlenül az anyai vérrel; a tápanyagok és az oxigén egy vékony membránon keresztül vándorolnak át. Ez a gát megvédi a magzatot sok kórokozótól és káros anyagtól, de sajnos nem mindentől. Ezért kiemelten fontos a kismama életmódja: a dohányzás például szűkíti a lepény ereit, ami nehezíti a szív munkáját és rontja a magzat oxigénellátását.

Magzati szívfejlődési rendellenességek

A veleszületett szívfejlődési rendellenességek a relatíve gyakori fejlődési rendellenességek közé tartoznak. Az élveszületések körülbelül 1 százalékában fordulnak elő. Súlyosságukat, összetettségüket tekintve igen különbözőek lehetnek. Kialakulásuknak belső és külső okai egyaránt lehetnek. Az első csoportba az öröklődési tényezők tartoznak - néhány kromoszómarendellenesség, mint pl. a Down-kór gyakran jár együtt szívfejlődési rendellenességgel. A külső okok között a vírusfertőzéseket (pl. rubeola), magzati fejlődési rendellenességet okozó (teratogén) anyagokat (alkohol, citosztatikumok), oxigénhiányt (akár anyai dohányzás következtében) vagy az ionizáló sugárzást (pl. röntgen) kell említeni. Ezen behatásokra a fejlődő szív a terhesség 4-6. hete között a legérzékenyebb.

A szívfejlődési rendellenességeket leggyakrabban aszerint szokták csoportosítani, hogy kialakul-e valamilyen irányú shunt a rendellenes szívben, és ha igen, akkor merről merre áramlik vér. Születést követően ugyanis normális esetben - az első pár napot kivéve - a szív bal és jobb fele nem közlekedik egymással, hiszen egy izmos fal választja el őket. Ha viszont a szív két fele között fejlődési rendellenesség következtében fennmarad a kapcsolat, akkor a jobb üregekben lévő ‘elhasznált’ vér és bal üregekben lévő oxigénben gazdag friss vér keveredik egymással, ami különböző tünetekhez vezet. A vérkeveredés a nyomásviszonyoktól függően lehet jobbról balra, illetve balról jobbra irányuló.

Gyakori szívfejlődési rendellenességek és tüneteik

• Ventrikulárisszeptum-defektus (VSD)

  A VSD magyarra fordítva annyit jelent, hogy a kamrákat elválasztó szívsövényen (szeptum) folytonossági hiány marad, melyen keresztül a vér közlekedni képes a jobb és bal szívfél között. Ez a leggyakrabban előforduló szívfejlődési rendellenesség. A nagynyomású bal kamrából vér áramlik át a jobb kamrába, ami ennek következtében túlterhelődik. A fokozott terhelés következtében fala megvastagszik, a kamra megnagyobbodik, létrehozva azt az állapotot, amit orvosi nyelven jobb kamarai hipertrófiának neveznek. A bal kamra falában idővel hasonló átalakulás megy végbe. Vizsgálatkor kisméretű shunt esetén gyakorlatilag nincsenek tünetek, nagy nyílás esetén viszont hangos zörejt hall az orvos. Ha a shunt mérete nagy és annak helyreállítására rövid időn belül nem kerül sor, akkor szövődményként az úgynevezett Eisenmenger-szindróma alakulhat ki.

• Atriálisszeptum-defektus (ASD)

  Defektus a pitvarok közötti szívsövényen is előfordulhat, ezt nevezzük atriálisszeptum-defektusnak (ASD). A tünetek a sövényen fennmaradó defektus méretétől függenek és kisméretű elváltozás esetén - mivel nem jelentős a bal-jobb irányú vérátáramlás - gyermekkorban sokszor nem is, csak a felnőtt kor kezdetén észlelhetőek. Nagyobb defektus esetén változó terhelhetőség, fizikai aktivitáskor jelentkező nehézlégzés léphet fel, illetve serdülőkorra a tüdőkeringés túlterheltsége miatt kialakul a pulmonalis hipertonia. Orvosi beavatkozást nem mindig igényel ez az elváltozás, ugyanis a pitvari szeptumdefektusok közel fele a gyerek 5 éves koráig magától záródik.

• Ductus arteriosus persistens

  Szintén bal-jobb irányú vérkeveredést okoz a ductus arteriosus persistens nevű állapot. Ennek lényege, hogy a ductus arteriosus (más néven Botallo-vezeték), ami egy a magzati életben még fontos funkciót ellátó ér (mely a tüdőverőeret és az aortát köti össze) a születést követően is nyitva marad. Nyitva maradása esetén a szeptumdefektusoknál leírtakhoz hasonlóan kóros nyomásviszonyok alakulnak ki a szív jobb és bal üregeiben, ami kezdetben csak a kamrák falának megvastagodását és a szív megnagyobbodását okozzák, később viszont a tüdőben uralkodó vérnyomás növekedésével a shunt megfordulásához és cianózis kialakulásához vezetnek.

• Nagyér-transzpozícióval járó rendellenességek

  Bal-jobb irányú shunt áll fenn az úgynevezett nagyér-transzpozícióval járó esetekben is, amikor az aorta a bal helyett a jobb, a tüdőverőér pedig a jobb helyett a bal kamrából, vagyis a normálishoz képest éppen fordított helyzetből ered. Így a testből összeszedődő elhasználódott vér útja gyakorlatilag kikerüli a tüdőt és nem oxigenizálódik. Az életet ebben a helyzetben ezért éppen az előbb említett ductus arteriosuson, illetve a magzati életben a jobb és bal szívfelet elválasztó sövényen lévő foramen ovale nevű nyíláson keresztüli vérkeveredés biztosítja. A beteg baba bőre kék, légzése szapora, állapota fokozatosan romlik. Az egyetlen lehetséges megoldás műtét mielőbbi elvégzése.

• Fallot-tetralógia

  Ha a shunt jobb-bal irányú, akkor - éppen a fent tárgyaltak ellentéteként - csökken a tüdőn átáramló vér mennyisége, ami miatt a szervek nem jutnak megfelelő mennyiségű oxigénhez. Ilyenkor a baba szaporán lélegzik, bőre kékes színű és az oxigén hiánya miatt nem fejlődik rendesen. Ezeket a tüneteket látjuk a Fallot-tetralógiaként emlegetett összetett fejlődési rendellenesség esetén, amikor négy eltérés együttesen van jelen: kamrai sövényhiány, megnagyobbodott jobb kamra, úgynevezett lovagló aorta, és a kamrából kiáramló vér útjának szűkülete. A fejlődési rendellenesség csak műtéttel orvosolható.

Érszűkület okozta szívfejlődési rendellenességek

A fentieken túl van néhány olyan szívfejlődési rendellenesség, amiben nem alakul ki shunt, hanem valamely ér egy szakaszának szűkülete jelenti a problémát. Ezek közé tartozik a tüdőverőér, valamint a főverőér szűkülete, a coarctacio aortae néven emlegetett állapot. A tüdőverőér szűkülete (pulmonalis stenosis) esetén a jobb kamrából kiáramló oxigénszegény vért a tüdőbe szállító verőér szájadékának szűkületéről van szó. A szűkület következménye, hogy egyszerre kisebb mennyiségű vér tud a tüdőbe kerülni és ott oxigénnel telítődni. A kialakuló tünetek a szűkület mértékétől függenek, és a súlyos cianózissal és keringési elégtelenséggel járó állapottól a tünetmentességig bármi előfordulhat. A megoldás súlyos szűkület esetén átmenetileg a korábban említett ductus arteriosus nyitva tartása lehet, később pedig a szűkület tágításával oldható meg véglegesen a probléma.

Természetesen a főverőér (aorta) szűkülete is tüneteket okoz, melyet idegen szóval coarctacio aortae néven emlegetnek. Ilyenkor a fokozott erőkifejtés miatt a bal szívfél megnagyobbodása látszik a röntgenfelvételeken. Kezdetben nincsenek tünetek, de súlyos fokú szűkület esetén a ductus arteriosus záródását követően hirtelen romlik a baba állapota és rövid idő alatt súlyos szívelégtelenség alakulhat ki. Éppen ezért a műtéti megoldásig itt is fontos a ductus nyitva tartása prosztaglandin segítségével. Vizsgálatkor az alsó és felső végtagon mért vérnyomás között sokszor jelentős különbség van. A röntgenen megnagyobbodott bal szívfél látható. Hallgatózáskor tipikus zörejt hall az orvos, ami a háton hallgatva a legerősebb.

Szívbillentyű hibák

A szívbillentyűk alapvető feladata az egyirányú véráramlás biztosítása, ami azt jelenti, hogy a vér csak a megfelelő irányba haladhat a szívben, és nem áramolhat vissza. A szívbillentyű hibák többféle problémát okozhatnak:

• Billentyű-elégtelenség (inszufficiencia): Ez az állapot akkor fordul elő, ha a billentyűk nem záródnak megfelelően, ami miatt a vér visszaáramlik (regurgitáció). Például a mitrális billentyű elégtelensége esetén a vér visszaáramlik a bal pitvarba a bal kamrából.
• Billentyű-szűkület (stenózis): Ebben az esetben a billentyűk szorosabbak, mint normálisan, így a véráramlás, a vér továbbítása akadályozott. Például az aortabillentyű-szűkület (aorta stenosis) esetén a bal kamrának nagyobb erővel kell pumpálnia a vért az aortába.

A szívbillentyű hibák mindkét formája fokozott terhelést ró a szívre, ami hosszú távon a szívizom megvastagodásához, kimerüléséhez és szívelégtelenséghez vezethet, ha nem kezelik időben. A szívbillentyű hibák oka lehet veleszületett rendellenesség (pl. bikuszpidális aortabillentyű), fertőzés (pl. reumás láz vagy bakteriális endokarditisz) vagy degeneráció (pl. időskori meszesedés).

A veleszületett szívbillentyű hibák az újszülöttek körében viszonylag ritkán, a születések 0,8-1 százalékánál fordulnak elő. Ezek az eltérések a szív fejlődési rendellenességei, amelyek már a magzati élet során kialakulnak. Bár az ilyen szívhibák gyakran súlyos következményekkel járhatnak, a modern orvostudomány fejlődésének köszönhetően a betegségek halálozási aránya jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben. A veleszületett szívhibák kialakulásának hátterében genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. Egyes esetekben a rendellenességek öröklődő genetikai mutációkhoz vagy szindrómákhoz - például Down-szindrómához - köthetők. Máskor azonban a magzatot érő környezeti hatások, mint például a terhesség alatti vírusfertőzések (pl. rubeola), gyógyszeres kezelések, toxikus anyagok vagy az anya által elszenvedett betegségek, növelhetik a szívfejlődési rendellenességek kockázatát.

A szerzett szívbillentyű hibák olyan elváltozások, amelyek az élet során alakulnak ki, és a szív működését jelentősen befolyásolhatják. Ezek a rendellenességek extra terhelést rónak a szívre, különösen a kamrákra, ami morfológiai és funkcionális változásokhoz vezethet. A bal kamra különösen érintett lehet: megvastagodhat a fal (hipertrófia), hogy ellensúlyozza a megnövekedett nyomást, vagy tágulhat (dilatáció), ha a szív már nem képes megfelelően kompenzálni a terhelést. Ezek a változások hosszú távon a szív pumpafunkciójának romlásához és sajnos szívelégtelenséghez vezethetnek. A szívbillentyű hibák - legyen szó elégtelenségről vagy szűkületről - növelik a szívbelhártya és a szívbillentyűk fertőzésének, azaz az infektív endokarditisz kialakulásának kockázatát. Ez különösen igaz azokra a betegekre, akiknek műbillentyűjük van, mivel ezek a protézisek hajlamosabbak lehetnek a fertőzésre.

A magzati szívfejlődési rendellenességek diagnózisa és kezelése

A szívfejlődési rendellenességek szűrésük igen fontos részét képezi a terhesség alatti ultrahangos szűrővizsgálatoknak. Fontos azonban megemlítenünk, hogy a szívfejlődési rendellenességek jelentős része még napjainkban is diagnosztizálatlan marad. A szív vizsgálata hozzátartozik a 18-20. héten elvégzendő genetikai ultrahang vizsgálathoz.

A magzati szívultrahang vizsgálatot a várandósság 19-21. hete között végezzük, amikor a súlyos szívfejlődési rendellenességek gyakorlatilag kizárhatóak. Fontos hangsúlyozni, hogy vannak olyan kis fejlődési rendellenességek, amelyek csak a megszületés után felismerhetők. Az ultrahang gépek technikai fejlődésének és jelentős felbontóképesség javulásának köszönhetően, valamint ismereteink gyarapodása miatt is, ma már a 13-14. héten végzett magzati szívultrahang vizsgálaton is számos súlyos fejlődési rendellenesség felismerhető. Ez a tény nemzetközi kongresszuson, vezető magzati szívultrahang specialista által is elismerést nyert. Mivel a hangsúly világszerte a magzati fejlődési rendellenességek minél korábbi felismerésére helyeződik, így egy, már a 13-14. hét - 13. hét 6 nap között elvégzett vizsgálatnak óriási jelentősége van. Ezért azon kismamáknak, akiknél ajánlott a szívultrahang vizsgálat, azt már a terhesség korai időszakában, azaz a 13. hét - 13. hét 6 nap között el kell végezni.

A szívbillentyű hibák diagnózisa általában komplex kardiológiai kivizsgálást igényel, mely magában foglalja az anamnézis felvételét, a fizikális vizsgálatot, illetve bizonyos eszközös vizsgálatok elvégzését is. Az egyik vizsgálat a szívbillentyű hibák felfedezéséhez az EKG; ennek során a szív elektromos aktivitását mérik. Egyes esetekben elegendő lehet a nyugalmi EKG elvégzése is, mely az aktuális állapotot mutatja minden esetben, azonban szükség lehet Holter EKG vizsgálatra is, mely lehet 1 napos, 3 napos, de akár 1 hetes is. Szívultrahang vizsgálat szintén fontos lehet, ennek során a kardiológus pontos képet kap a szív anatómiájáról és annak működéséről is. Ez a vizsgálat lehetővé teheti az egyes szívbillentyű hibák felfedezését is.

A szívbillentyű hibák kezelése lehet gyógyszeres (konzervatív) és műtéti. A beteg állapotában fordulópontot jelent a ritmuszavarok megjelenése, gyakran súlyos, életveszélyes embóliákat okozva. Műtéti lehetőségek:

• a kéthegyű billentyű tágítása ballonnal vagy dilatátorral
• billentyűplasztika a billentyűk meghagyásával
• biológiai billentyű beültetése - elsősorban fiatal, szülést vállaló nőkön, ugyanis a műbillentyűk alvadásgátló-kezelést tesznek szükségessé, melyek a magzatot károsítják. Ugyanakkor a biológiai billentyű esetében ez elkerülhető
• műbillentyű beültetése

A műbillentyű-beültetés után a betegek életkilátásai javulnak, életminőségük jobb lesz. Műbillentyű beültetése után egész életen át véralvadásgátló-kezelés szükséges, szemben a biológiai billentyű beültetésével.

tags: #magzat #sziv #mukodese #leall