A laboratóriumi lombikok laboratóriumi üvegedények, melyeket anyagok tárolására és feldolgozására használunk. A lombik általános név, mellyel több laboratóriumi eszközt jelölünk. Ezen eszközök a legkülönbözőbb alakkal és mérettel rendelkeznek. Közös bennük, hogy van egy szélesebb test részük és tetejükön egy keskenyebb (hengeres) nyitott nyakrészük. A lombik a görög ambiksz (ἄμβιξ) szóból ered, jelentése: kifelé hajló szélű csésze vagy pohár. Régies megnevezése a göreb (zömmel a retortára).
A laboratóriumi lombikokat alakjukon kívül méretük szerint is megkülönböztetjük, leggyakrabban millilitertől pár literig fordulnak elő. A lombikokat más laboratóriumi eszközöknél gyakrabban készítik (leggyakrabban hőálló) üvegből, mivel elsődleges szerepük az anyagok feldolgozásánál (forralás, desztillálás) van.
A lombikokat leggyakrabban oldatok készítésére, tárolására, gyűjtésére, egyes esetekben térfogati mérésére használjuk. Gyakran reakciókat viszünk bennük véghez a hozzá tartozó műveletekkel (keverés, melegítés, hűtés, oldás, forralás, kristályosítás vagy desztilláció).
Különböző típusú lombikok és felhasználásuk
Különböző típusú lombikok fordulnak elő a gyakorlatban, melyeket különböző feladatoknál alkalmazunk.
Mérőlombik
Mérőlombik - nagy pontosságú térfogatmérést tesz lehetővé folyadékok bemérésénél.
Dewar-edény
Dewar-edény - egy kettős falú edény, melynek falai között vákuum van. Ez akadályozza a külső és belső tér hőcseréjét, vagyis főként nagyon alacsony hőmérsékletű rendszerek tárolására alkalmas (folyékony nitrogén).
Erlenmeyer-lombik
Az Erlenmeyer-lombik széleskörűen alkalmazott laboratóriumi lombik, mely felül hengeresen végződő csonka kúp alakú. A lombik nevét Emil Erlenmeyer német kémikusról kapta, aki 1861-ben alkotta meg ezt az üvegedényt.
Oldalára sokszor térfogati skálát festenek, mely által a hozzávetőleges térfogat adható meg. Felépítése alapján hasonló a főzőpohárhoz, de az Erlenmeyer-lombiknak szűk nyaka van. A szűk nyak elősegíti forraláskor a párolgási veszteségek csökkentését, valamint lehetővé teszi, hogy a lombikot dugóval, vattával vagy alufóliával viszonylag egyszerűen le lehessen zárni.
Létezik csiszolattal ellátott nyakú is, ekkor a legkényelmesebb módon csiszolatos üvegdugóval lezárható. Legnagyobb előnye, hogy befelé dőlő oldalfala miatt a benne lévő folyadék (feltéve, hogy a lombiknak legfeljebb kb. feléig van töltve) külön keverő nélkül kézzel összerázható.
Hőálló üvegből, vagy műanyagból készül. Amennyiben hőálló üvegből készült, a főzőpohárhoz hasonlóan gázégővel azbeszhálón keresztül, vagy elektromos melegítőkkel melegíthető. Tartós víz- vagy olajfürdőn történő melegítésre a gömblombik alkalmasabb, elsősorban a benne keletkező kisebb feszültségek miatt. Amennyiben mégis fürdők használatára lenne szükség, úgy az Erlenmeyer-lombikot fémkarikával alul alátámasztjuk és fogóval a nyakánál rögzítjük. Hasonlóan járunk el közvetlen melegítéskor is. A Bunsen-égő fölé rögzített fémkarikát rakunk, melyre helyezzük az azbeszthálót. Erre helyezzük azután a karikát. Az azbesztháló megakadályozza a közvetlen érintkezést a lombik és a láng között, ráadásul egyenletesebb melegítést tesz lehetővé.
Az Erlenmeyer-lombikot tilos vákuumnak kitenni, mivel a lapos feneke révén az üveg hajlataiban nagy feszültség van, így könnyen összeroppanhat. Vákuumban a szívópalack használható biztonságosan.
Speciális lombikok és azok jellemzői
Egyes lombikok, mint a gömblombik, retorta és néha a mérőlombikok belső (vagy női) hengeres üvegcsiszolattal rendelkeznek. Ezen csiszolatok révén összeépíthetők más eszközökkel, amennyiben a csiszolatokat vákuumzsírral is megkenjük egy ilyen rendszer összeszerelése előtt, akkor az egész rendszer vákuum alá helyezhető. Mérőlombikok csiszolatai nem ilyen célt szolgálnak, ezeket a jó lezárhatóság érdekében képezik ki. A csiszolatokba ugyanis csiszolatos üvegdugók is illeszthetők.
