A lombikprogram (IVF) az egyik leghatékonyabb meddőségi kezelési eljárás, amely akkor jöhet szóba, ha a természetes fogantatás vagy az egyszerűbb módszerek (pl. inszemináció) nem hoztak eredményt. Ez a strukturált, biztonságos és személyre szabott eljárás sok párnak ad reális esélyt a gyermekvállalásra.
A lombikbébi (IVF) kezelési eljárás már több évtizedes múltra tekint vissza, napjainkra szó szerint mindennapos gyakorlattá vált. Hazánkban is évente több száz, babáért küzdő párnak segít, hogy ők is megtapasztalhassák az élet legnagyobb csodáját. A legelső kezelés előtt - és persze a kezelés alatt is - rengeteg különféle érzelem kavaroghat a pár mindkét tagjában: az izgalom, az idegesség és a bizonytalanság érzése is. Teljesen érthető, ha hasonlókat tapasztalsz a lombikprogram megkezdése előtt, tudnod kell, hogy ez normális, gyakori dolog, és egyáltalán nem vagy egyedül vele.
A lombikprogram nem olyasmi, amire 100%-osan fel lehet előre készülni. Mindenki máshogy éli meg a kezelést, mások az érzései, a tapasztalatai. A különbségek nemcsak a klinikákból vagy az orvosokból adódnak, hanem nagymértékben abból is, hogy minden nő más - életkor, élethelyzet, egészségügyi állapot, genetikai adottságok vagy akár magánélet tekintetében is.
Természetesen a kezelőorvos feladata - kötelessége -, hogy az eljárás előtt és a teljes eljárás során megfelelően tájékoztasson. Cikkünk nem pótolja ezt és nem minősül orvosi tanácsadásnak sem. A célunk az, hogy részletesebben ismertessük a lombikbébi-kezelés lépéseit, ellássunk néhány gyakorlati tanáccsal is és így támogassunk téged ezen a különleges úton.
Ne feledd: ha valamilyen téren mást tapasztalsz az itt leírtaktól, az még nem jelenti, hogy aggódnod kéne. Mindig kövesd az orvosod utasításait és konzultálj vele, ha kérdésed vagy kétséged merül fel.
Miért van szükség a lombikprogramra?
A WHO definíciója szerint egy pár akkor tekinthető meddőnek, ha egy év természetes úton való próbálkozást követően, védekezés nélkül, rendszeres szexuális élet mellett sem történik meg a teherbeesés. A meddőség férfi és női oldalról is kialakulhat, valamint megtörténhet az is, hogy a pár mindkét tagja számára nehezített a természetes úton való fogantatás.
A meddőség egyre több embert érint a világon, a szülőségre vágyó párok 15-20 százaléka küzd a babáért világviszonylatban vizsgálva az arányokat. Amennyiben a gyógyszeres kezelés, illetve az inszemináció - amikor a hímivarsejteket a méhbe fecskendezik - sem hoz sikert, a lombikeljárás lehet a következő út. A lombikeljárás hosszú folyamat, éppen ezért fizikailag, mentálisan, illetve lelkileg nem könnyű időszak egy párnak, hiszen a remény mellett az izgalom is munkál, a sikerre való várakozás pedig nagy türelmet igényel a leendő szülőktől.
A fogantatás alapfeltételei
- peteérés
- megfelelő minőségű ondó
- átjárható petevezetők
- befogadó méhnyálkahártya
Előkészületek a lombikprogram előtt
Szükséges vizsgálatok
Ha már a lombikbébi-kezelés előtt állsz, akkor számos vizsgálaton, sőt, valószínűleg gyógyszeres kezelésen, illetve mesterséges ondóbevitelen (inszemináción) is túl vagy. A lombikprogram ugyanis általában csak akkor kerül sorra, ha a meddőség egyéb kezelési módszerei eredménytelenek voltak (de erről az orvos dönt, bizonyos meddőségi okok esetén rögtön a lombik az első lépés).
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelvet készített az asszisztált reprodukciós kezelésekről. Ez tudományos bizonyítékokon alapuló ajánlásokat tartalmaz, többek között a szükséges vizsgálatok tekintetében is.
Az első lombikbébi-kezelés előtt az alábbi vizsgálatok elvégzése szükséges:
- A petefészkek funkcionális vizsgálata: a ciklus 2-4. napja között (FSH, LH, ösztradiol, prolaktin, TSH) és/vagy ciklustól függetlenül anti-Müller hormon (AMH) és/vagy antralis folliculus-szám (AFC) ultrahangos meghatározása
- Möhüreg alaki alkalmasságának vizsgálata
- Hüvelyváladék vizsgálata: szűrés Chlamydia trachomatis baktériumra, indokolt esetben teljes bakteriológiai vizsgálat
- Spermiumvizsgálat
- Méhnyakrákszűrés (cytológia)
- Emlő ultrahang (40 év alatt), mammográfia (40 év felett)
- Szerológiai vizsgálat: a pár mindkét tagjánál egy éven belül hepatitis B, C, RPR (szifilisz), illetve HIV-szűrés, rubeola-szűrés és a pár nőtagjánál vércsoportvizsgálat
- Belgyógyászati kivizsgálás:
- krónikus belgyógyászati probléma fennállása esetén, mely a teherbeesést, terhességet befolyásolhatja
- a petesejtleszíváshoz szükséges minimális kivizsgálás, egy hónapon belüli vérkép vizsgálat végzése javasolt
Ezekről és az ismételt lombikbébi-kezelés előtt elvégzendő vizsgálatokról is olvashatsz bővebben az Egészségügyi Közlöny 2021. évi 4. számában, amit ide kattintva érhetsz el (413-415. oldal).
Életmódbeli változtatások
A termékenységet, egészséges terhességet segítő lépések ugyanolyan fontosak (ha nem fontosabbak) lombikbébi-kezelés esetén is. Ide tartozik a kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag táplálkozás, a rendszeres testmozgás, az egészséges testsúly fenntartása és a káros szokások (dohányzás, túlzott koffeinbevitel, alkohol, drog) elhagyása.
Érdemes külön hangsúlyt fektetni a sperma minőségét és mennyiségét, a petesejt minőséget javító tápanyagokra. Férfiaknak kiemelt figyelmet érdemes fordítania a cink, a szelén, az E-vitamin és az antioxidánsok (Q10 koenzim, astaxanthin) megfelelő bevitelére. Nőknek mindenképp érdemes a C-, D- és E-vitamin, a folát, a cink és a szelén pótlására figyelni (egy jól összeállított terhesvitaminban megtalálható mind). Emellett a petesejt minőséget és a lombikbébi-kezelés sikerét támogathatja még a Q10 koenzim, a mio-inozitol, az N-acetil-cisztein, és az alfa-liponsav.
Az étrend-kiegészítők szedése a petesejtleszívás után abbahagyható, kivéve a terhesvitamint.
A lombikprogram lépései
A szükséges vizsgálatok elvégzése után következhet a kezelés, amely három fő lépésből áll:
1. Petefészek-stimuláció
„A petefészek stimulációja és a petesejtnyerés a lombikprogram kulcsfontosságú lépései. A menstruációs ciklus során csak egyetlen petesejt érik meg, ami nem elegendő általában egy lombikkezelés sikeréhez. Ezért a petefészkeket hormonális kezeléssel stimuláljuk, hogy egyszerre több tüsző érjen meg, és így akár 10-15 petesejtet is nyerhessünk.”
A stimuláció célja, hogy egyidejűleg több petesejt is megérjen, így több kerülhet később leszívásra, illetve megtermékenyítésre. A stimulációs protokollnak minél inkább testreszabottnak kell lennie, figyelembe véve az életkort, testsúlyt, hormonvizsgálati eredményeket, és így tovább.
Tévhit az, hogyha a petefészkeket hormonálisan stimuláljuk, jobban fogy a petesejtek száma, és a petefészek hamarabb kimerül. A stimuláció során csupán arról van szó, hogy az amúgy is érésben lévő petesejteket nem engedjük elhalni, növekedésben tartjuk, így egyszerre több érett petesejt nyerhető.
A stimulációt legtöbb esetben előkezelés előzi meg, ami történhet fogamzásgátló tabletta szedésével (14-28 nap) vagy napi adagolású injekciókkal - ennek az a célja, hogy felkészítse a petefészket a stimulációra. Az előkezelés javíthatja a sikeres kezelés esélyét, valamint csökkentheti a petefészek túlstimulációs szindróma és a petefészek ciszták kockázatát.
Hosszú protokoll esetén a menstruációs ciklus 21. napja körül kezdődik a petefészek injekció-kúrával történő nyugalomba helyezése. Ez általában egyféle injekció, amit naponta kell beadni, legalább 10 napon keresztül. Vérvétellel ellenőrzik, hogy mikor is kezdődhet a petefészek stimulációja a hormoninjekciókkal (FSH és LH). Kétnaponta végzett vérvétel és ultrahangvizsgálat segítségével követik a tüszők növekedését és amikor elérik a megfelelő méretet, akkor jön az utolsó injekció, ami 35-36 órával előzi meg a petesejtleszívást. A hosszú protokoll kb. 22-24 napig tart.
Rövid protokoll esetén az előkezelés elmarad és a menstruáció 2-3. napján, ultrahangvizsgálat után egyből a stimuláció kezdődik. Csak az első, megfelelő méretű tüszők megjelenése után kerül sor újabb injekciós készítmény alkalmazására, az idő előtti tüszőrepedés megelőzése céljából. A rövid protokoll kevesebb injekcióval jár, és rövidebb ideig, kb. 10-12 napig tart.
Gyógyszerek nevét és mennyiségét szándékosan nem említjük, hiszen ezek - ahogy fentebb írtuk - testreszabottak, egyénenként jelentősen változhatnak.
Előfordul, hogy a stimuláció lépése kimarad a lombikeljárás folyamatából: ekkor a természetes ciklus mentén követik végig a szakemberek a peteérést. Ebben az esetben egyetlen petesejt nyerhető ki, éppen ezért kevesebb az esély a sikeres fogantatásra, hiszen egy embrió visszaültetésére nyílik majd lehetőség. A stimulációt a páciens kérésére szokták elhagyni, amennyiben a meddőség fő oka nem az érés során mutatkozik meg.
2. Petesejtleszívás (tüszőpunkció)
A petesejtleszívás a lombik eljárás egyik legfontosabb lépése, hiszen ennek segítségével nyílik lehetőség az „in vitro” megtermékenyítésre, azaz a petesejt és a hímivarsejt egyesítésére laboratóriumi körülmények között. A petesejtleszívást számos vizsgálat, valamint gyógyszeres előkészítés előzi meg, időpontja pedig erősen meghatározott. A sikeres megtermékenyítésben ugyanis lényeges tényező az időzítés: a megfelelő időben, a lehető legjobb állapotban lévő petesejtekhez kell hozzájutni.
A tüszőrepesztő hormon beadása után 36 óra múlva le kell szívni a tüszőkből az érett petesejteket. A tüszőrepesztő injekció beadását követően 36 órával kerül sor a petesejtnyerésre (12-14. ciklusnap). Ez egy rövid, felületes altatásban végzett beavatkozás, mely során ultrahang-vezérelt tűszúrás útján szívjuk le a petefészkekben található tüszőket. Fontos tudni, hogy ultrahanggal csak a tüszők (melyek közül az érettek átmérője 16-22 mm) látszódnak, a bennük lévő petesejtek azonban nem, hiszen ezek méretük miatt csak mikroszkóp alatt láthatók.
A petesejtleszívás majdnem mindig altatásban történik, így nem jár fájdalommal és biztonságosabb is. Az altatás nyugodt körülményeket teremt, aminek köszönhetően sokkal kisebb a petefészek körül található szervek sérülésének a kockázata. Előzetes aneszteziológiai kivizsgálás szükséges.
A leszívásra reggel, az előre megbeszélt időpontban kell menned, éhgyomorra. Előkészítenek téged az altatásra, majd következik a petesejtleszívás. A hüvelybe vezetnek egy ultrahangfejet, amire egy tű van erősítve (ez a punkciós tű) - ennek segítségével a hüvelyboltozaton keresztül a tüszőkben lévő tüszőfolyadékot leszívják.
A tüszőfolyadékot steril csövekbe helyezik, majd mikroszkóp alatt megkeresik benne a petesejteket, amelyeket tápoldatba, szövettenyésztő edénybe helyezve inkubátorban tárolnak. Ez az ivarsejtek és embriók fejlődése számára megfelelő körülményeket biztosít.
A petesejtleszívást 2-3 óra pihenés követ, és ha nincs panasz, akkor hazamehetsz. A terhességet támogató, egészséges progeszteronszint fenntartása érdekében a petesejtleszívás napjától a pozitív terhességi tesztig progeszteron-kiegészítést szoktak felírni az orvosok. Ez szájon át, injekcióval, illetve hüvelykúppal is történhet.
In Vitro Fertilization (IVF): How It Works Step by Step | 3D Animation
Mennyi ideig tart a petesejt leszívás?
Az eljárás általában maximum 10 percet vesz igénybe, attól függ, hány tüsző áll rendelkezésre.
Esetleges szövődmények
Mivel a petesejtleszívás rutineljárásnak számít, nagyon ritkán fordul elő szövődmény vele kapcsolatban. Ha mégis, azok többsége jól kezelhető. A korai szakaszban - akár a műtét után közvetlenül - a leggyakoribb szövődmény a vérzés lehet. Nagyon ritkán az eljárás alatt a környező szervek sérülhetnek, mint a húgyhólyag vagy a bélhólyag. Ekkor szintén előfordulhat vérzés, amely általában a gyulladás miatt lázzal párosul.
A sikertelenség okai
Előfordulhat persze, hogy a petesejtleszívás sajnos nem sikerül, ennek többféle oka is lehetséges:
- Előrehaladott tüszőrepedés: amikor maga a tüszőrepedés előbb megtörténik, azaz az ovuláció a petesejtek leszívása előtt végbemegy.
- Rendellenes petesejtek: a petesejtek nagyon sérülékenyek, a bennük található osztódási orsó sérülése esetén pedig rendellenessé, azaz életképtelenné válhatnak.
- Petesejtek minősége: a nem sérült petesejtek minősége is változik, ezt pedig szintén az idő múlása befolyásolja leginkább.
A petesejtleszívás sikertelensége természetesen nem jelenti azt, hogy a következő alkalommal ne lehetne pozitív kimenetele a beavatkozásnak. Ezzel együtt a háttérben meghúzódó okokat természetesen igyekeznek megállapítani az orvosok, akik javasolhatnak további gyógyszeres, hormonális támogatást, illetve a petesejtek minőségének további vizsgálatait. Ha azonban a petesejtek minősége vagy mennyisége a legfőbb akadály, akkor lehetőség nyílik petesejtdonációra. Emellett mára már nemcsak az embriók, de a petesejtek lefagyasztása is lehetséges. Amennyiben valaki aggódik amiatt, hogy csak évek múlva vállalhat majd gyermeket, kérheti a petesejtjei lefagyasztását, hogy esetlegesen jobb minőségű petesejtekkel vágjon neki a mesterséges megtermékenyítésnek.
3. Megtermékenyítés és embriótranszfer
A petesejteket, 4-5 órával a leszívás után, megtermékenyítik az előkészített spermiumokkal. A sperma mintaadás általában szintén ezen a napon, reggel történik, 2-5 napos önmegtartóztatás után, maszturbáció útján. Fagyasztásból felengedett vagy biopsziával nyert spermium is felhasználható a megtermékenyítéshez.
A megtermékenyülés aránya érett petesejtek esetén kb. 70-80%.
Hagyományos IVF
A megtermékenyítés első módja a hagyományos IVF (In vitro fertilizáció), ez hasonlít legjobban a természetes körülményekre. A hagyományos IVF során a petesejteket megfelelő körülmények között összeengedik a spermával, amit a férfiak által a tüszőleszívás alatt adott mintából nyernek ki. Ebben az eljárásban az összes kinyert petesejtet megpróbálják megtermékenyíteni.
ICSI (Intracitoplazmatikus Spermium Injektálás)
Amennyiben a meddőség oka a gyenge minőségű spermakép, akkor arra van szükség, hogy a spermiumokat mikromanipulációs eljárással mesterségesen juttassuk a petesejtbe. Az ICSI egy mesterségesebb eljárás, ami nagyrészt szakmai javallatok alapján alkalmazható. Főleg férfi eredetű probléma esetén döntenek ICSI mellett, ha például bizonyos számbeli-, mozgásbeli-, vagy morfológiai eltérést mutat a sperma, vagy amikor DNS fragmentációs zavar áll fenn, esetleg, ha a spermiumot nem tudjuk ondóváladékból, csak hereszövetből kinyerni. ICSI során a petesejteket a tüszőleszívás után meghatározott idővel letisztítják, majd kiválogatják közülük az éretteket, hiszen csak azokkal próbálkoznak tovább. Egy jól sikerült stimuláció során több az érett petesejt, mint az éretlen, de az nagyon ritka, hogy az összes érett legyen.
Az ICSI-t mikroszkóp alatt, mikromanipulátorokkal végzik. Az eljárás során tulajdonképpen belefecskendezik a spermiumot a petesejtbe. A megtermékenyítés előtt mindkét módszernél lehet spermaszelekciót használni, természetesen szakmai javallatok, például DNS fragmentációs zavar esetén.
Embriótenyésztés és beágyazódás
Az embriótenyésztés során a természetes anyai közeget próbáljuk utánozni mesterséges környezetben. A petesejtek termékenyülése a petesejtleszívást és megtermékenyítést követő nap reggelén látható. A megtermékenyült petesejt, a zigóta. A megtermékenyítést követő 20-27 óra között általában lezajlik az embriók első sejtosztódása. A második napon ezek az embriók már 2-4 sejtesek, harmadik napra elérik a 6-8 sejtes osztódási állapotot. Ez lehet az embrió-visszaültetés (embriótranszfer) napja abban az esetben, ha az embriók száma és minősége alapján eldönthető, hogy melyek azok az embriók, amik visszaültetésre kerülnek.
Negyedik nap az embriók sejthatárai összeolvadnak, készülve egy minőségi váltásra. A megtermékenyítést követő ötödik napon a megfelelő embriók blasztocisztává (hólyagcsírává) alakulnak, sejtszámuk megközelíti a százat, az embrió differenciálódik, 2 típusú sejtet tartalmaz.
Asszisztált hatching (AHA)
Asszisztált hatching eljárással az embrió beágyazódása, így az IVF-ET kezelés sikeressége növelhető. Az AHA (asszisztált hatching) során az embriót körülvevő zóna pellucidán kis nyílást ejtünk, így az embrió méhbe ültetésekor az embrió könnyebben szabadul ki a burokból és tapad meg a méh nyálkahártyáján.
Az embriókat körülvevő burok, a zona pellucida eredetileg fontos szerepet játszik a petesejt megtermékenyülésében, ugyanis a petesejtet körülvevő sok spermium közül csak egyetlen áthatolását engedi. Ezen kívül védi a petesejteket mind mechanikai, mind immunológiai behatásoktól, miközben azok a petevezetőben vándorolnak. Viszont az embrióknak ki kell tudniuk kelni ebből a burokból, hogy megtapadjanak a méh nyálkahártyáján. A folyamat neve hatching, általában a megtermékenyítést követő ötödik napon történik meg. Ahogyan az embrió növekszik, szétfeszíti ezt a burkot. Ha nem képes rá és nem tud kibújni, akkor megtapadni sem képes, így elpusztul.
Embrió visszaültetés (embrió transzfer)
A megtermékenyült, szabályosan osztódó embriók legalább 2, legfeljebb 6 nappal később kerülnek visszaültetésre. A beültetett embriók számáról legjobb a visszaültetés napján meghozni a döntést, az embriológiai eredmények alapján. A jelenlegi törvényi szabályozás szerint legfeljebb három embrió ültethető vissza egyidejűleg, négy speciális esetekben: történt már sikertelen beültetés, az anya 35 évnél idősebb, a hormonvizsgálatok a petefészek korai kimerülésére utalnak, azonos személyektől származó ivarsejtekből keletkezett embriók a fagyasztva tároláshoz nem állnak rendelkezésre.
Az embrió transzfer gyors és fájdalommentes művelet, az esetek többségében nem igényel altatást. Az embriókat (egészen pontosan preembriókat) egy speciális katéter segítségével a méhnyakon keresztül a méh üregébe juttatják. Egy kis pihenő (kb. 30 perc) után haza is mehetsz.
Az embriók visszaültetése után kezdődik a kéthetes várakozás - ennyi időbe telik, míg kiderül, hogy létrejött-e a terhesség. Lehet, hogy ez fog életed leghosszabb két hetének tűnni, de hidd el, egyszer ez is véget ér. A legfontosabb teendőd, hogy kíméld magad ebben az időszakban: maradj otthon, olvass, nézz filmeket, pihenj. Ha lehet, vegyél ki két hét szabadságot, de legalább az első hetet töltsd otthon.
A lombikbébi beavatkozás útján létrejövő terhesség a további lefolyásában nem különbözik egy természetes úton fogant terhességtől. Terhesség létrejöttét a beültetést követően 11-13 nappal vérvétel útján igazoljuk.
Lefagyasztás (krioprezerváció)
A beültetés után fennmaradó 5. napos (blasztociszta állapotban levő) számfeletti életképes embriókat egyesével mélyfagyasztjuk. A vitrifikált embriókat felhasználásig a centrumban külön erre fenntartott helységben, speciális tárolókban tartjuk. Az embriók megkülönböztetése a páciens nevével és egyedi kódjával valamint az embrió egyedi kódjával történik. Amennyiben szükségessé válik egy vitrifikált embrió beültetése a transzferálandó embriót a beültetés napján melegítik fel. Ha az embrió minősége nem megfelelő a melegítés után, beültetésre nem alkalmas, akkor -ha elérhető- az embriológusok felmelegítenek egy következőt.
A lombikprogram sikerességi arányai
Az eredményességet elsősorban az anyai életkor, a petefészek-tartalék, az embrióminőség és az egészségi állapot határozza meg. Fiatalabb életkorban általában magasabb a siker valószínűsége; több próbálkozással az összesített esély jellemzően növekszik.
Az életkor előrehaladtával a sikerességi mutatók csökkenést mutatnak, ez azt jelenti, hogy míg 35 éves kor alatt két embrió visszaültetése esetén a terhesség esélye 40-45% körül van, addig 40 évesen már csak 20-25% körül, 45 éves korra pedig legfeljebb 1-2%. (Magyarországon egyébként 45 éves korig finanszírozza az állam a lombikprogramot.)
Fontos tudnivaló, hogy a kezelés sikerének valószínűsége a próbálkozások számával növekszik. Egy ausztrál kutatás szerint 35 év alatt három próbálkozás után 3-ból 2 nőnek gyermeke születik, és még ezután is növekszik a sikeres kezelések aránya a további próbálkozásokkal. Ne félj részletesen megkérdezni a kezelőorvosodat arról, hogy a hozzád hasonló korú, egészségi állapotú nőknél milyen sikerráta jellemző és te mire számíthatsz!
Az esetek többségében több próbálkozásra van szükség a sikeres gyermekszületéshez, ezért fontos, hogy tudd, az „átlagnőnek” nem elég egyetlen kezelés. Persze ettől még nem szabad pesszimistán nekifutnod az első próbálkozásnak sem, légy elszánt és pozitív! Angol nyelvterületeken nem véletlenül hivatkoznak az embriók visszaültetése utáni 2 hetes időszakra úgy, hogy Pregnant Until Proven Otherwise (PUPO) - ez magyarul azt jelenti, hogy az ellenkező bizonyításáig terhes vagy, vagyis megillet téged a „terhesség vélelme”.
Ha egy próbálkozás nem sikerül, ne add fel és ne veszítsd el a reményt! Ne keress bűnbakot, se magadat, se párodat, se a kezelőintézet dolgozóit ne hibáztasd. Emlékezz arra, hogy a csodák éppen azután a pillanat után szoktak érkezni, amikor már készek vagyunk feladni a harcot.
Költségek és támogatás
A lombikbébi-eljárásból öt alkalmat finanszíroz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK, a korábbi Országos Egészségbiztosítási Pénztár). 2020. július 1-jétől pedig már a beültetésen, illetve vizsgálatokon túl a meddőségkezelésben - vagyis a lombikprogramban - használt gyógyszerek is 100 százalékos támogatást kapnak (dobozdíj, vagy egyéb, kisebb költségek előfordulhatnak). Költségekkel tehát lényegében nem kell számolnod, az alap protokollok esetén a teljes lombikbébi-kezelés ingyenes.
Olyan, járulékos költségeket érdemes szem előtt tartani, mint az utazás, a beáldozott szabadságok, vitaminok, illetve esetleg olyan vizsgálatok, amelyeket az orvos nem ír fel, vagy biztosító által nem támogatottak. Például a preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD) sem tartozik a támogatott vizsgálatok közé, ennek ára 100 ezer és 1 millió forint között mozog, a vizsgálandó embriók számától függően. A PGD-t akkor végzik, ha valamilyen szülői eltérés miatt a genetikai rendellenesség kockázata 10 százalék feletti.
In Vitro Fertilization (IVF): How It Works Step by Step | 3D Animation
Lelki megterhelés és munkahelyi kérdések
A lombikprogramban való részvétel kétségkívül érzékeny téma, nem is mindenki szeretné beavatni ebbe a főnökét. A te egyéni döntésed, hogy megteszed-e ezt, viszont ha úgy döntesz, hogy inkább titokban tartod a munkáltatód előtt, akkor más megoldást kell találnod.
Munkaidő-kedvezmény és felmondási védelem
Ha a munkáltatód felé jelzed, hogy te lombikprogramban veszel részt (az intézettől, kórháztól kapott írásos igazolással), akkor a Munka Törvénykönyve felmondási védelmet biztosít és munkaidő-kedvezményt ír elő számodra. Ez azt jelenti, hogy nem rúghatnak ki téged a kezelés ideje alatt, illetve a kezelés megkezdésétől számított 6 hónapig, a kezelés miatt pedig nem kell kivenned szabadságot (távolléted igazolt), azonban erre az időre nem kapsz fizetést.