A nyugtalan csecsemő: okok, jelek és segítségnyújtás

Amikor egy édesanya először veszi a karjába újszülött gyermekét, az ösztönei azonnal működésbe lépnek. Figyeli minden apró rezdülését, a légzését, és azt a különleges tartást, ahogy a pici test feszül vagy éppen ellazul a mellkasán. Azonban mi van akkor, ha a baba folyamatosan sír, nyűgös, és semmi sem köti le?

Mindenkinek az a természetes vágya, hogy jó kapcsolatot alakítson ki a gyermekével, hogy az együttlét mindkettejük számára örömteli legyen. Amikor ez mégsem így történik, sokan keresni kezdik a válaszokat, és igen gyakran felteszik a kérdést maguknak: „hol is rontottam el”? Bár nem pontos a megfogalmazás, mégis nagyon fontos kérdés, hogy szülőként hol is, mit is kellett vagy lehetett volna másképp tennünk.

Az érzelmi és viselkedési problémák, zavarok gyökereit kutató szakemberként fontos a minél korábbi segítségnyújtás reménye, ami esetleg még visszafordíthatja a folyamatot, másik vágányra terelheti a kapcsolatot.

Orvosi okok kizárása

Az első és legfontosabb lépés a nyugtalan csecsemő esetében az orvosi okok kizárása. Például, ha a baba még picike volt, egy ismerősöm lányáról 2-3 hónaposan derült ki, hogy nem bírja a tejet, de még az anyatejet sem, ezért volt nyűgös, és mikor tejmentes tápszert kapott, elmúlt. Ha valami idegrendszeri eltérés van, azt pedig a gyermekneurológus tudná eldönteni.

Idegrendszeri éretlenség

Az idegrendszerben az érési folyamatok részben genetikusan kódoltak, másfelől a környezetből származó ingerek hatására indulnak meg. Normális esetben az érés egyet jelent azzal, hogy az adott gyermek életkorához és kortársaihoz képest kiegyenlített teljesítményt nyújt motoros, pszichés-kognitív és szociális területen egyaránt. Eltérő (lelassult, megkésett, stagnáló) fejlődés esetén okként merülhet fel az idegrendszer eltérő szerkezete, sérült, másképpen működő kapcsolatrendszere. Ebben az esetben idegrendszer éretlenségéről beszélünk, ami megnyilvánulhat például érzékenységben ruhadarabokra, különféle ízekre, szagokra, anyagokra. Az idegrendszeri éretlenség egészen kiterjedhet arra a helyzetre is, amikor a gyermek nehezebben alkalmazkodik környezetéhez, amin gyakran csak az anyaméhhez hasonló állapot megteremtése segít: testközelség, „anya legyen velem mindig” állapot.

A gyermek e problémák miatt társaihoz képest általában jobban fél kipróbálni új dolgokat, mert nem mindig tudja, hogy a teste hogyan reagál. A hirtelen, gyorsan változó élethelyzetekre rugalmatlanul reagál, nehéz alkalmazkodás jellemzi. Később az iskolában előbukkanhatnak figyelmi, tanulási, alkalmazkodási problémák.

Sajnos, nem tűnik el a probléma, nem növi ki az egyén, mint ahogyan ezt gyakran hallhatjuk akár szakemberek szájából is. Az első és legfontosabb teendő, hogy a figyelmeztető, gyanús jelenségekre korán figyeljünk fel, beszéljük meg szakemberrel. A szakember képes felmérni a baba idegrendszeri státuszát, fejlettségét, érettségét, észleli az esetleges eltérő fejlődés tüneteit, felderíti ezek okát, és segít a megfelelő kezelés megválasztásában. Az idegrendszeri éretlenség nagy hatással van a képességeinkre, ez több problémát is tud okozni a későbbi életünk során.

Hipotónia - a „rongybaba-szindróma”

Néha azonban felmerül egy megfoghatatlan érzés, hogy a baba „túlságosan puha”, mintha hiányozna belőle az a természetes ellenállás, amit egy csecsemőtől elvárnánk. A hipotónia nem egy önálló betegség, hanem egy tünet, amely számos különböző okból kifolyólag jelentkezhet. A szakirodalom gyakran „rongybaba-szindrómaként” is emlegeti, utalva arra a jellegzetes tartásra, amikor a végtagok ernyedten lógnak, és a test nem képes megtartani önmagát a gravitációval szemben.

Az izomtónus valójában az izmok nyugalmi állapotban mérhető feszítettségét jelenti. Ez a láthatatlan erő tartja össze a testünket, lehetővé téve, hogy üljünk, álljunk vagy éppen tartsuk a fejünket anélkül, hogy tudatosan megfeszítenénk az izmainkat. A hipotónia hátterében az idegrendszer és az izomzat közötti kommunikáció zavara áll. Az agy nem küld elegendő ingert az izmoknak, vagy az izmok nem reagálnak megfelelően a kapott jelekre. Érdemes megkülönböztetni a centrális és a perifériás eredetű állapotokat.

Sok esetben a tünetek már a születés pillanatában láthatóak, de gyakran csak hetekkel vagy hónapokkal később, a mozgásfejlődés lassulásakor válnak nyilvánvalóvá. A szakemberek szerint a korai felismerés alapvető, mivel az idegrendszer képlékenysége, az úgynevezett neuroplaszticitás a csecsemőkorban a legnagyobb. A diagnózis felállítása komplex folyamat, amelyben a gyermekorvos, a neurológus és a gyógytornász szoros együttműködésére van szükség. Nem minden „puha” baba igényel intenzív kezelést, de a gyanújelek figyelmen kívül hagyása később tartáshibákhoz, koordinációs zavarokhoz vagy akár tanulási nehézségekhez is vezethet.

A hipotónia jelei a különböző életkorokban

• Az első három hónapban: A baba legfontosabb feladata az alkalmazkodás a külvilághoz és a fej megtartásának előkészítése. Egy hipotón baba feje gyakran hátrabicsaklik, ha felemeljük a hátáról. Hiányzik az a „reakció”, amivel a teste követné a mozdulatot. A végtagok tartása is árulkodó lehet. Míg egy normál tónusú újszülött karjai és lábai enyhén behajlítva, a test közelében helyezkednek el, addig az alacsony tónusú csecsemő végtagjai gyakran „békaállásban”, a matracra terülve fekszenek.
• Evés és alvás: A szopizás komoly izommunkát igényel; a hipotón babák hamar elfáradnak a mellen, gyakran bealszanak evés közben, vagy nehezen tudnak vákuumot képezni. Ez lassabb súlygyarapodáshoz vezethet, ami tovább csökkenti a baba energiaszintjét, egyfajta ördögi kört hozva létre.
• Négy-hat hónapos korban: A különbségek szembeötlőbbé válhatnak. A forgás elmaradása vagy kései megjelenése az egyik leggyakoribb figyelmeztető jel. A hipotónia miatt a törzsizmok nem elég erősek ahhoz, hogy átlendítsék a testet egyik oldalról a másikra.
• Kúszás és mászás: Kritikus szakaszok a fejlődésben. Sokan hajlamosak legyinteni, ha a gyermek kihagyja a mászást és rögtön feláll, de a szakemberek szerint ez gyakran a gyenge törzsizmok kompenzálása. A mászáshoz ugyanis szükség van a váltott végtaghasználatra és a törzs stabilitására.
• Ültetés: Amikor a szülő teszi ülő helyzetbe a babát, különösen káros lehet ebben az állapotban. Mivel a hátizmok nem tartanak megfelelően, a baba gerince C-alakban meggörbül, a feje pedig előrebukik. Ez nemcsak kényelmetlen, de hátráltatja az egyensúlyérzék fejlődését is.

Tévhitek és valóság

Sokszor hallani a környezettől, hogy „majd kinövi”, vagy „ő csak ilyen kényelmes típus”. Ez a fajta hozzáállás veszélyes lehet, mert értékes időt veszíthetünk el. Az alacsony izomtónus ugyanis nem múlik el magától; bár a gyermek idővel megtanul mozogni, a rossz mozgásminták rögzülhetnek. Egy másik tévhit, hogy a hipotónia egyenlő az értelmi fogyatékossággal. Fontos tisztázni, hogy az izomtónus állapota és az intelligencia két teljesen különálló dolog. Sok kiemelkedő képességű gyermek indul hipotóniával, csupán a fizikai akadályok leküzdéséhez van szükségük több támogatásra. A „lustaság” címke szintén gyakran rákerül ezekre a gyerekekre. Valójában egy hipotón baba nem lusta, hanem sokkal gyorsabban meríti ki az energiatartalékait. Képzeljük el, hogy minden nap egy nehéz súlymellényben kellene végeznünk a napi teendőinket. Ők így élik meg a gravitációt.

A hipotónia diagnosztizálása és kezelése

Ha felmerül a gyanú, az első út mindig a házi gyermekorvoshoz vezessen. Ő egy általános fizikális vizsgálat során ellenőrzi a reflexeket és az izmok ellenállását. Ha szükségesnek látja, beutalót ad gyermekneurológiai szakrendelésre. A vizsgálat során a szakember figyeli a baba spontán mozgását, a testtartását különböző pozíciókban, és speciális teszteket végez, mint például a „húzás ülésbe” teszt. Ilyenkor a baba karjait megfogva óvatosan felhúzzák őt, és figyelik, hogy a fej követi-e a törzset, vagy hátramarad. Kiegészítő vizsgálatokra is sor kerülhet, mint például koponya-ultrahang, vérvétel (izomenzimek ellenőrzésére) vagy ritkább esetben genetikai vizsgálat.

Szerencsére hazánkban kiemelkedően magas színvonalú korai fejlesztő módszerek érhetőek el:

• Dévény-módszer (DSGM): Anna Dévény gyógytornász nevéhez fűződik. Ez a speciális manuáltechnika az izmokat borító hártyarendszer, a fascia kezelésén alapul.
• Katona-módszer: Egy másik hazai sajátosság, amely az elemi mozgásminták aktiválására épít. Olyan gyakorlatokat alkalmaznak, amelyek a gravitáció változtatásával kényszerítik ki az agyból a tartási és mozgási válaszokat.
• HRG (Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika): A víz jótékony hatásait használja ki. A meleg vízben az izmok ellazulnak, a felhajtóerő pedig segíti a mozgást, amit a szárazföldön a baba még nem tudna kivitelezni.

Bár a szakemberrel végzett munka nélkülözhetetlen, a szülő szerepe legalább ennyire fontos. Nem kell otthon „gyógytornászt játszani”, de a napi rutinba beépített apró változtatások sokat segíthetnek. A helyes emelési és hordozási technikák, amelyeket a gyógytornász tanít meg, megakadályozzák, hogy a baba „beleessen” a rossz tartásba. A játékos ösztönzés kulcsfontosságú. Olyan játékokat helyezzünk el a baba körül, amelyek eléréséhez nyújtózkodnia, fordulnia kell. A tükör használata hason fekvéskor csodákra képes; a babák imádják nézni magukat, és ez motivációt ad a fejük megemeléséhez. A környezet ingergazdagsága és a szülői jelenlét biztonsága adja meg azt az érzelmi hátteret, amelyben a gyermek merni fog próbálkozni. A dicséret minden apró sikerért - legyen az egy sikeres átfordulás vagy egy stabilabb alkartámasz - hatalmas löketet ad a kicsi önbizalmának.

Gyakran ismételt kérdések a hipotóniáról

1. Honnan tudhatom biztosan, hogy a babám hipotón, nem csak nyugodt? A nyugodtság és a hipotónia között a különbség az izmok ellenállásában rejlik. Ha a baba mozgatáskor (pl. pelenkázásnál) nem tanúsít semmilyen ellenállást, vagy ha kézbe véve „átfolyik” az ujjaink között, érdemes szakemberhez fordulni.
2. Okozhatja-e a hipotóniát a szülés közbeni oxigénhiány? Igen, az egyik lehetséges ok a szülés körüli komplikáció vagy enyhe oxigénhiányos állapot, ami érinti az izomtónusért felelős agyi területeket.
3. Fájdalmas a baba számára a Dévény-kezelés? A kezelés során a baba sírhat, de ez általában nem a fájdalomnak szól, hanem a szokatlan ingereknek és a rögzített testhelyzetnek.
4. Meggyógyulhat-e teljesen egy hipotón gyermek? Mivel a hipotónia egy állapot, nem klasszikus értelemben vett „gyógyulásról” beszélünk, hanem az izomtónus rendeződéséről és a mozgásfejlődés behozataláról.
5. Befolyásolja-e az alacsony izomtónus az értelmi fejlődést? Önmagában a hipotónia nem érinti az intelligenciát. Azonban, ha a mozgás korlátozott, a baba kevesebb tapasztalatot szerez a környezetéről, ami közvetetten lassíthatja a megismerési folyamatokat.
6. Milyen sportot válasszunk később egy hipotón múltú gyermeknek? Az úszás az egyik legjobb választás, mivel a vízben végzett munka kíméletesen erősíti az egész testet.
7. Lehet-e a hipotónia jele a késői járásnak? Igen, a hipotón babák gyakran később indulnak el (akár 18-20 hónapos korban), mert több időre van szükségük ahhoz, hogy az izmaik elég erősek legyenek a testük megtartásához.

Regulációs zavarok: sírás, alvás és evés

A csecsemő és kisgyermekkor az emberi fejlődés kitüntetett szakasza, hiszen egész életünket figyelembe véve ezen időszakban folyik a legintenzívebb tanulás. A kisbaba élete első hónapjaiban elkezdi megtanulni a testi és a lelki folyamatai szabályozását (ezt szaknyelven regulációnak hívják). Ide tartozik a táplálás-emésztés, az alvás-ébrenlét ciklus, a sírás és megnyugvás, a légzés szabályozása. A regulációért felelős központok velünk születnek, ám ahhoz, hogy a folyamat önszabályozóvá váljon, a szülők segítségére, sok-sok gyakorlásra, tanulásra van szükség. Időnként a szabályozásban zavarok mutatkoznak, a csecsemő nehezen megnyugtatható, sokat sír, táplálási, gyarapodási nehézségek, esetleg alvászavarok merülnek fel nála.

Excesszív sírás

Excesszív sírásnak nevezik azt, amikor a baba legalább három héten keresztül, hetente legalább három nap, legalább három órát sír vagy nyűgösködik. A nyugtalan, sokat síró csecsemők gyakran megkapják a „hasfájós” címkét, holott a kólika csupán egyik lehetséges oka a sírásnak. Számon tartjuk mellette az organikus (testi) megbetegedéseket, az éretlen alvás-ébrenlét ritmust, illetve az olyan családi problémákat, mint a gyakori párkapcsolati konfliktus vagy a szülők életét megnehezítő pszichés megbetegedés. A lehetséges testi megbetegedések orvosi vizsgálattal való feltárása, illetve kizárása az első lépés.

Alvászavarok

Alvászavarról a csecsemő 6 hónapos korától beszélhetünk, amennyiben hetente legalább ötször komoly problémák adódnak az elalvásnál vagy az átalvásnál. Átmeneti alvászavarokat okozhatnak az életkörülményekben bekövetkező változások, mint például költözés, válás, betegség, kistestvér érkezése. Az alvászavarok lehetséges kiváltó okai között lehetnek organikus (testi) okok (pl. reflux, légúti problémák, fájdalom, láz, fogzás), vagy pszichés tényezők (pl. szorongás, félelem, szülői stressz). A gyermek alvászavara megterheli az egész családot, fizikailag és lelkileg is kimerülnek, a kialvatlanság pedig újabb és újabb problémák forrásává válhat.

Evészavarok

Szülőként az egyik leggyötrelmesebb tapasztalat, ha a kisbabánk nem gyarapszik kellőképpen, elutasítja az anyamellet vagy visszautasítja az ételt. Kisebb zökkenők szinte minden gyermek életében bekövetkeznek, az átmeneti nehézségek főleg a fejlődési ugrásoknál lépnek fel, a folyékony táplálékról pépes, pépesről a félszilárd, félszilárdról a szilárd ételek bevezetésekor. Jellemző, hogy betegségek alatt és után is kialakulhatnak evési nehézségek, egy fertőzés vagy fájó torok néhány napra bárkinél okozhatja az étel elutasítását. Az evészavarok kialakulásának lehetnek organikus (testi) okai (pl. neurológiai probléma vagy a csecsemő fejlődési elmaradása) és okozhatják környezeti tényezők (pl. anyai depresszió, bántalmazás, szülői evészavar). Komolyabb regulációs problémáknál az első lépés mindig a lehetséges organikus okok feltárása orvosi vizsgálat segítségével.

Ürítési problémák

Az ürítés akaratlagos szabályozásához megfelelő idegrendszeri érettség, valamint egy erre irányuló tanulási folyamat szükséges. Az idegrendszernek ez az érettsége 2-3 évesen alakul ki. Ekkor már könnyen elsajátítható a szobatisztaság, nem igényel hónapokon át elhúzódó, a szülőt és a gyermeket egyaránt igénybe vevő, hosszas tréningezést. Ha a gyermek betöltötte az ötödik életévét és akaratlanul, vagy néha szándékosan nem a megfelelő helyre üríti a vizeletét, és ez a tünet legalább három egymást követő hónapon át, heti kétszeri gyakorisággal előfordul, akkor bepisilésről beszélünk. Az éjszakai bepisilés lehet szoktatási probléma kihatása (a túl késői szoktatás, a szülők túl intenzív beavatkozása a folyamatba), lehet öröklött hajlam következménye és lehet átmeneti vagy tartós lelki probléma folyománya is. A bekakilás a bepisilésnél jóval ritkábban fordul elő. Ebben az esetben is lehetnek ártatlanabb, epizodikus helyzetek: gyomorpanaszok, vagy a gyermek tartózkodása a vécé használatától ismeretlen helyen. De ha egy masszívan szobatiszta gyermek ismételten bekakil, az igen komoly tünet, súlyos lelki konfliktusra kell gondolnunk, amely feltétlenül szakember beavatkozását igényli. Ürítési problémák esetén célszerű elsőként orvosi vizsgálatokkal kiszűrni a lehetséges organikus okokat. Amennyiben szervi ok vagy megbetegedés nem áll fenn, érdemes szülő-csecsemő konzulens vagy gyermekpszichológus segítségét kérni a probléma mielőbbi rendeződése érdekében.

Egyéb lehetséges okok

Van, hogy a kicsi egész nap sírdogál, feltűnően kedvetlen, nehéz lekötni a figyelmét bármivel. Mi lehet az oka a nyugtalanságnak?

• Éhség vagy szomjúság: Mindenekelőtt lehet, hogy éhes vagy szomjas. Előfordul, hogy a tej mennyisége átmenetileg megcsappan, és a kisbaba nem lakik jól. Fontos, hogy a baba hat hónapos koráig anyatejen (szükség esetén tápszeren) kívül mást ne kapjon.
• Hasfájás: „Hasfájós baba”, mondjuk az átlagosnál nyűgösebb csecsemőre. A hasfájás leginkább az első három hónapban jellemző, amikor a baba emésztőrendszere még nem elég fejlett. A hasfájás oka lehet a túlevés, a lenyelt levegő, valamint a bélgáz is.
• Hőmérséklet: Sokszor azért nyűgös a csecsemő - csak még nem tudja elmondani nekünk - mert fázik vagy melege van. A babák hőháztartása még nem olyan stabil, mint a miénk, így különösen oda kell figyelnünk, hogy ne öltöztessük túl, vagy alul gyermekünket.
• Fáradtság: A nyugtalanság egyik leggyakoribb oka a fáradtság. Nagyon fontos a napirend kialakítása. Az esti szertartás mindig ugyanazt a forgatókönyvet kövesse, és a lefekvés időpontja mindig ugyanakkor legyen.
• Fogzás: A nyugodt pihenést sokszor a fogzás akadályozza meg. Féléves kor környékén jelennek meg az első fogak, de nagy egyéni különbségek lehetnek ezen a téren is. A fogacskák első jelei az erős nyálzás, és a napközbeni nyugtalan alvás és az ételek visszautasítása.
• Fejlődési ugrások: Szinte minden anyuka tapasztalja, hogy 5-7 hónapos kor között a babák alvásigénye csökken, viszont a kíváncsisága megnő. Az addigi játékokkal nem elégszik már meg, nem akar háton feküdni, hason is hamar elunja magát, de kúszni, helyet változtatni még nem tud, ezért nyűgös.
• Félelem: A babák nyugtalanságának oka a félelem is lehet. A csecsemő megijedhet idegenektől, hangos zajtól, nagyméretű tárgyaktól, de akár attól is, ha a szülei nincsenek a közelben.
• Ölelésre vágyik: Gyakran csak azért nyűgösködnek a kicsik, mert ölelésre vágynak. A hordozókendőt a babák többsége imádja, hisz így állandó testközelségben lehetnek a mamával.
• Betegség: Ha a gyerek feltűnően nyűgös, vagy bágyadt, viselkedése megváltozik, akkor valószínűleg betegség bujkál benne. Hagyjuk pihenni, lehetőleg ne vigyük közösségbe, és szeretgessük még többet, mint egyébként.
• Frontérzékenység: Gyakran tapasztalható az egész csecsemőkor ideje alatt, de sokszor még egy-két éves korban is. Ez nem kóros jelenség, csak kellemetlen, maximum 2-3 napig tart.

Lelki és kapcsolati okok

Ha nincs semmi orvosi oka a nyugtalanságnak, akkor lelki, kapcsolati oka lesz, amihez pedig gyermekterapeutát kellene felkeresni. A baba azért ennyire nyugtalan, mert átveszi azt a sok stresszt, feszültséget, ami az anya életére jellemző, ő ezt érzékeli, leveszi, megérzi, ez számára ijesztő, félelmetes és megzavarja őt, és a rossz érzéseit ő így tudja közölni, kiadni.

A kapcsolat abban a pillanatban kialakult, hogy először gondoltam a majdani létezésére. És máris azt láthatom, hogy nem vagyok egyedül a gyermekemmel - még akkor sem, amikor csak kettesben vagyok vele a szobában. Ott nyüzsögnek mellettem, befogják a szemem s fülembe suttognak rég (vagy nemrég) látott őseim, rokonaim, barátaim, jóakaróim, párom, első szerelmem, anyám és anyósom… csoda, ha a saját hangomat sem hallom? Meg van kötve a kezem, gúzsba kötötték a gondolataimat, érzéseimet… hogyan is tudnék a saját hangomon szólni a gyerekemhez, aki pedig csak erre vár?

Ha a jelenem még tele van félelmekkel, fájdalmakkal, feszültségekkel, nem tudom örömmel megélni, amit a jelen adni tud, s a múltba révedve próbálom azt újraírni, vagy félve tekintek a jövőbe. A jelen azonban elveszett számomra. Befelé figyelek, a saját problémáim, sebeim, feldolgozatlan sérüléseim és veszteségeim foglalnak le, nem tudok „kifelé” figyelni - kifelé, a babám felé.

Nem csupán a saját akaratomtól függ tehát, hogy jó anya tudok-e lenni. Olyan jó anya, amilyet mások elvárnának tőlem - vagy saját magam elvárnék magamtól. Szükségem lenne segítségre, mert magam is bajban vagyok. Észreveszi-e valaki? Lehet, hogy igen rossz anyagi körülmények között élek, nehéz helyzetben, egyik napról a másikra, elvesztettem a munkám, vagy nincs hol laknom. Lehet, hogy bántalmazó apám után ugyanilyen a párom is, és életem rettegés, vagy nem vagyok egészséges fizikailag vagy mentálisan - ez mind-mind befolyásolja azt, hogy nem tudok teljes értékű szülői szerepet vállalni.

Érzelmi elérhetetlenség és túlstimulálás

Látszólag, fizikailag jelen vagyunk, gondoskodunk a gyermek szükségleteiről, de lélekben talán egészen máshol vagyunk… Ezt nevezi a szaknyelv „érzelmi elérhetetlenségnek”, amelynek igen súlyos későbbi következményei lesznek a gyermek fejlődésére, társas beilleszkedésére. Az érzelmi elérhetőség a legfontosabb szempont, amit a saját interakció-vizsgálati módszereknél is szem előtt kell tartani.

A korai kötődés egyik legismertebb kutatója, Mary Ainsworth az anya-gyermek interakciók vizsgálatára irányuló kutatásaiban az anyai szenzitivitást, az érzékeny válaszkészséget tartotta a legdöntőbb tényezőnek a gyermek egészséges fejlődésére, társas beilleszkedésére nézve. Ezt az érzékenységet negatívan befolyásolhatja, ha az anya még maga is gyermek maradt, nem nőtt fel. Azaz még nem tudott leválni a saját anyjáról, továbbra is ő irányítja az életét - vagy látszólag ugyan nem, de a feldolgozatlan feszültségek, problémák miatt nem képes teljes értékű felnőtt anyaszerepben megélni a gyermekével való kapcsolatát.

Több nemzetközi kutatás igazolta a depressziós anyák intruzív (túlzottan tolakodó, beavatkozó, erőteljes) interakciós viselkedését, ami ellen a baba védekezni kényszerül. A depressziós anyák nemcsak szomorú, passzív, távolságtartó vagy közönyös viselkedést mutathatnak, hanem nagyon gyakran előfordul a kifejezetten tolakodó (intruzív), erősen vagy durván beavatkozó, elutasító vagy ellenséges viselkedés is, mellyel a baba igen nehezen tud megküzdeni.

Segítség és támogatás

Ha a gyerekorvos, az Ön háziorvosa vagy a védőnő nem ad vagy nem javasol valakit, ne hagyja magát lerázni. Pszichológus, pszichoterapeuta vagy perinatális szaktanácsadó kellene, hogy segítsen. Kérjen időpontot a helyi pedagógiai szakszolgálattól, a korai fejlesztés szakcsoporthoz.

Jó lenne, ha valahonnan, valakitől Ön is kaphatna egy kis simogatást, biztatást, szeretetet és megnyugtatást. Nincs esetleg egy barátnő, vagy bárki, akivel egyrészt át tudna beszélgetni mindent, másrészt kicsit, akár fél órára, de akinek át tudná adná a kicsit, és le tudna közben dőlni?

A csecsemő etetése hónapról hónapra

Mivel a beszéd még arrébb van, te csak a babád mosolyára vagy sírására tudsz hagyatkozni, amikor megpróbálsz rájönni, hogy jóllakott vagy nem. Van viszont néhány jel, amire akkor is tudsz hagyatkozni, ha bizonytalan vagy a kérdésben:

A baba éhes lehet, ha…

• nyugtalan, sóhajtozik, ide-oda forgatja a fejét
• cuppogó hangokat ad ki, kitátja és nyalogatja a száját
• ökleit a szájába tömi
• nyöszörög, szaggatottan gőgicsél.

Fontos, hogy ne várd meg, míg sírni kezd! Egyrészt a sírás már a legutolsó jele az éhségnek, másrészt ilyenkor sok levegőt nyel a baba, és már azelőtt feszíteni fog a pocakja, mielőtt elkezdene enni.

A baba viszont jóllakott, ha…

• nyugodt, arca rózsaszín, lélegzetvétele egyenletes
• elalszik a melleden vagy magától abbahagyja az evést
• mindennap van jó pár nedves pelenkája és széklete, ami lágy és krémszerű
• békésen alszik majdnem egész éjszaka és a nappali pihenőidőben is
• korának megfelelő pszichomotoros fejlődést mutat.

Jól jönne néhány jó tanács a baba viselkedésének értelmezéséhez pocakügyben? Nézzük, melyik korszakban mire érdemes figyelned!

tags: #feltunoen #nyugodt #csecsemo