A meddőség definíciója szerint az az állapot, amikor egy pár női tagja nem képes természetes úton teherbe esni, legalább egy évig tartó rendszeres szexuális együttlét és sikertelen próbálkozás után. Hazánkban minden ötödik párt érint a meddőség, melynek hátterében számos ok állhat mind a női, mind a férfi oldalon, legyen az testi vagy pszichés eredetű.
Az asszisztált reprodukciós eljárások, mint például az in vitro fertilizáció (IVF), lehetővé teszik a petesejtek laboratóriumi körülmények között történő megtermékenyítését, majd az embrió beültetését az anyaméhbe. Bár a módszer hatékony és biztonságos, és évente közel kétezer kisbaba születik ilyen úton hazánkban, fontos tisztában lenni az eljárás lehetséges hatásaival és kockázataival.
A lombikbébi eljárás és a rákkockázat
Egy friss skandináv tanulmány szerint magasabb lehet egyes rákbetegségek kialakulásának kockázata, ha egy gyermek azután jön világra, hogy előzetesen lefagyasztották az embrióját. A kutatók 7,94 millió gyermek egészségügyi adatait elemezték ki Dániából, Finnországból, Norvégiából és Svédországból. Azok körében, akik fagyasztást követő embriótranszferrel fogantak, statisztikailag magasabbnak bizonyult a rákbetegségek előfordulási aránya. Fontos azonban megjegyezni, hogy bár a mintanagyság nagy volt, a fagyasztott embriók beültetéséből született és később rákos megbetegedést mutató gyermekek száma viszonylag alacsony volt (48 fő a közel 8 milliós populációból), ami csökkenti az elemzés megbízhatóságát. Ennek ellenére az eredmények további kutatásokra utalnak a megtermékenyítési eljárás és a rákkockázat lehetséges kapcsolatát illetően.
Vérrögképződés kockázata a lombikbébi eljárás során
Svéd kutatók tanulmánya kimutatta, hogy a mesterséges megtermékenyítés során használt hormonális gyógyszerek mintegy kétszeresére növelik a vérrögképződés kockázatát a lombikbébi-eljárással teherbe esett nőknél. A vizsgálatba bevont 23 489 lombikbébi-eljárással teherbe esett nő adatait 116 960 természetes úton megtermékenyült nőével vetették össze. Megállapították, hogy ezer lombikbébis terhességnél 4,2 esetben alakult ki mélyvénás trombózis, míg ezer természetes terhességnél csak 2,5 esetben. A vérrögképződés kockázata különösen magas volt a terhesség első három hónapjában. A tüdőben fellépő vérrögképződés kockázata hétszer nagyobb volt a lombikbébi-eljárással teherbe esett nőknél, bár ez igen ritkán fordult elő. Bár az abszolút kockázat alacsony, az orvosoknak ébernek kell lenniük.
A szervezet regenerációs képessége a lombikprogram után
Sokan úgy gondolják, hogy a lombikprogram (IVF) a végállomás a gyermekvállalás útján, és a természetes fogantatás esélyei megszűnnek. A valóság azonban ennél sokkal reménytelibb: a statisztikák és klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy a „lombikbabák” után meglepően gyakran érkeznek „spontán kistesók”. Kutatások, köztük a Monash Egyetem vizsgálata, rávilágítottak arra, hogy az IVF-kezelésen átesett nők körülbelül 17-20 százaléka esik teherbe természetes úton a következő három éven belül. Ez azt sugallja, hogy a meddőség sok esetben dinamikus folyamat, amely bizonyos hatásokra képes pozitív irányba mozdulni.
Hormonális és élettani változások
A lombikprogram során alkalmazott hormonális stimuláció célja a petefészkek fokozott működésre ösztönzése. Bár ez egy intenzív folyamat, a szervezet „emlékezete” sokkal tovább tarthat, mint a kezelés időtartama. A nagy dózisú hormonok hatására a petefészkek vérkeringése fokozódik, és olyan tüszők is aktiválódhatnak, amelyek korábban nyugalmi állapotban voltak. Sok szakember úgy véli, hogy a stimuláció egyfajta „nagytakarítást” végez a hormonrendszerben, és a kezelés után a visszacsatolási mechanizmusok gyakran harmonikusabbá válnak.
Amennyiben az IVF sikeres volt, és a nő kihordott egy terhességet, a szervezet drasztikus változásokon megy keresztül, amelyek kedveznek a következő, immár spontán fogantatásnak. A méhizomzat tágulása, a méhlepény által termelt hormonok és a szülés folyamata mind-mind hozzájárulnak a kismedencei szervek állapotának megváltozásához. A méh vérellátása a terhesség alatt többszörösére nő, és bár a szülés után ez normalizálódik, a hajszálérhálózat és a szövetek rugalmassága gyakran jobb marad, mint a terhesség előtt. Ez a javult mikrokeringés optimálisabb környezetet teremthet a petesejt beágyazódásához egy későbbi, természetes ciklus során.
Az endometriózis és a PCOS hatása
Az endometriózis az egyik leggyakoribb oka annak, hogy egy pár a lombikprogramot választja. Ez a betegség krónikus gyulladást és összenövéseket okoz a kismedencében, ami jelentősen rontja a természetes fogantatás esélyeit. Azonban a terhesség alatt a szervezetben uralkodó magas progeszteronszint természetes módon elnyomja az endometriotikus csomók aktivitását. Bár az endometriózis nem gyógyul meg véglegesen a terhességtől, a szülés utáni első 12-18 hónap egyfajta „arany ablakot” jelenthet a párok számára.
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) esetén a meddőség hátterében leggyakrabban az inzulinrezisztencia és az anovuláció (peteérés hiánya) áll. Az IVF-re készülő nők többsége szigorú életmódváltáson esik át, ami gyakran stabilizálja az anyagcserét. Gyakori jelenség, hogy a sikeres lombik és a szülés utáni szoptatás hormonális hatásai, kombinálva az egészséges életmóddal, egy szabályosabb ciklust eredményeznek.
A psziché szerepe és a férfiak szerepvállalása
Bár a „csak ne görcsölj rá” tanács frusztráló lehet, a tudomány nem hagyhatja figyelmen kívül a psziché szerepét. A lombikprogram folyamata rendkívüli mentális terheléssel jár. Amikor azonban egy pár már szülővé válik a lombik segítségével, a biológiai nyomás és a sürgető kényszer hirtelen megszűnik. A stresszhormonok közvetlen hatással vannak a reproduktív tengelyre. A stresszszint csökkenésével a szervezet több energiát tud fordítani a szaporító szervrendszer optimális működtetésére. Ez a fajta érzelmi megkönnyebbülés gyakran pont azt a minimális többletet adja hozzá a rendszerhez, ami a természetes fogantatáshoz szükséges.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a meddőség okainak hátterében a férfiak állapota állandó, pedig a spermiumok minősége és mennyisége rendkívül dinamikusan változhat. Az életmód, az étrend, a stresszkezelés és a káros szenvedélyek elhagyása, amit a párok az IVF előtt megtesznek, 3-6 hónap alatt jelentős javulást hozhat a spermaképben. Emellett érdemes megemlíteni a rejtett gyulladások kezelését is.
Egyéb tényezők és javaslatok
Az IVF során az egyik legnagyobb kihívás a méhnyálkahártya megfelelő vastagságának és befogadóképességének elérése. A kezelések során alkalmazott eljárások vagy akár egy korábbi diagnosztikus méhtükrözés segíthetnek az anatómiai rendellenességek eltávolításában. A méh „karbantartása” és a korábbi gyulladások megszüntetése után a szervezet sokkal fogékonyabbá válhat a természetes úton érkező embrió befogadására.
Az életkor előrehaladtával a termékenység csökken, de egyes nők esetében a petefészek-tartalék lassabban csökken. Az IVF során alkalmazott stimuláció néha segít felszínre hozni a rejtett tartalékokat. A tudatos környezetváltás, a máj és a vesék tehermentesítése, a tiszta víz fogyasztása és a minőségi alvás mind hozzájárulnak a reproduktív egészséghez.
Bár a természetes fogantatás csodálatos dolog, az IVF-en átesett nőknek érdemes fokozottan figyelniük a terhesség korai szakaszában. Javasolt a korai ultrahangvizsgálat és a hormonszintek ellenőrzése. Nem szabad elfelejteni a folsav és a megfelelő vitaminok szedését sem.
Lombikprogram | A petefészek előkészítése - 1. rész
A lombikbébi eljárás során alkalmazott hormonális gyógyszerek hatására ritka esetben petefészek-túlstimulálási szindróma alakulhat ki, amelynek különböző súlyossági fokai lehetnek. A mesterséges megtermékenyítés leggyakoribb szövődménye a többes terhesség, amely anyai rendellenességeket és szülési komplikációkat okozhat. Emellett a mesterséges megtermékenyítési eljárások során létrejövő terhesség esetén nagyobb a valószínűsége a vetélésnek, az abortusznak vagy a méhen kívüli terhességnek.
A tudományos bizonyítékok alapján elmondható, hogy az IVF kezelések hatására nem emelkedik meg a hormonérzékeny daganatok kockázata. Azonban a túlzottan elhízott, vagy vérrögképződési hajlammal rendelkező nők fokozott veszélynek vannak kitéve vérrögképződés szempontjából a hormonkezelés alatt.
A meddőségi vizsgálatok során az orvosok felmérik a termékenység állapotát, és diagnózist állítanak fel. Ezt követően javasolják a legmegfelelőbb meddőségi kezeléseket, amelyek lehetnek gyógyszeres kezelések, inszemináció, vagy maguk az IVF eljárások. A férfiak állapotának felmérése is rendkívül lényeges, hiszen a spermiumok minősége, száma nagyban befolyásolja a teherbeesés sikerességét.
A lombikprogramra nem érdemes úgy tekinteni, mint egy „jolly joker”-re, ami mindig rendelkezésre áll és ugyanolyan hatékony marad. Az életkor a legfontosabb tényező a kezelés sikeressége szempontjából. Habár az ismételt próbálkozásokkal növekszik a sikeresség esélye, a versenyfutás az idővel eközben sem áll le.
tags: #lombik #hatasa #a #szervezetre