A fejlődéslélektannal foglalkozó szakirodalom általában nem helyez különösebb figyelmet a méhen belüli életszakaszra, legtöbbször a születéstől kezdve tanulmányozzák a fejlődést. Néhány kutató már a hetvenes években foglalkozott az intrauterin fejlődéssel, ám ezek elsősorban a fejlődést károsító környezeti tényezők veszélyét hangsúlyozták. William James által elhíresült „zúgó, vibráló, zűrzavaros világ” elképzelését felváltották a kompetens magzat képével.
Kontrollált tudományos vizsgálatok bizonyítják azonban, hogy az újszülött számos olyan képességgel, készséggel rendelkezik, melyek nem lehetnek a születést követő tapasztalat eredményei, hanem az anyaméhben fejlődtek ki és gyakorlódtak be. Az élet összes nagy változása közül a megszületés a legmélyrehatóbb, de az oda vezető út, az intrauterin fejlődés, legalább ennyire meghatározó a lélektan szempontjából.
Az intrauterin fejlődés biológiai és strukturális alapjai
A méhen belüli fejlődést sok pszichológus tartja a születés utáni emberi fejlődés korai leképeződésének. Ennek három szakasza van: a csíraszakasz, az embrionális és a magzati szakasz. A fejlődés egyik jellegzetes vonása, hogy a szervezet különböző részeinek fejlettsége között azonos időben eltérések vannak; ezt heterogenitásnak nevezzük. Ezzel párhuzamosan a sejtek sem egyforma ütemben fejlődnek, amit heterokróniának hívunk.
A csíraszakasz (Germinális szakasz)
A csíraszakasz a megtermékenyítés utáni 8-10 napig (kb. a 2. hétig) tart. Az egy sejtből álló zigóta mitózissal kb. 24 órával a fogamzás után kettéosztódik, és így tovább. Az első néhány osztódást követően létrejön a szedercsírának nevezett sejttömb a peteburok belsejében. Folyadék kerül a szedercsírába, és ahogy ennek mennyisége nő, a sejtjei két részre osztódnak: a középen lévő sejtcsoportra, valamint egy külső sejtrétegre, a trofoblasztra.
A méhen belüli fejlődés ezen korai fázisában az új formákba szerveződést epigenezisnek nevezzük. A beágyazódással zárul le voltaképpen a csíraszakasz, amikor a hólyagcsíra a méhfalhoz tapad.
Az embrionális szakasz
Az embrionális szakasz a beágyazódástól körülbelül 6 hétig tart (a terhesség 3-7. hete). Ezen időszak alatt formálódnak ki a test alapvető szervei. A belső sejttömeg differenciálódik, amikből később a szervek alakulnak:
- Ektoderma: alkotja a bőr külső felszínét, a fogak egy részét, a körmöket, a belső fület, a szemlencsét és az idegrendszert.
- Endoderma: amiből az emésztőrendszer és tüdő alakul ki.
- Mezoderma: ebből formálódnak az izmok, a csontok, a keringési rendszer és a bőr belső rétegei.
A fejlődés két mintát követ: az első a cefaloklaudális minta, amely szerint a fejlődés a fejtől halad lefelé, a második a proximodisztális minta, amely szerint a szervezet közepe felől halad a periféria felé.
A magzati szakasz
A megtermékenyítés utáni harmadik hónaptól (kb. 8-9. hét) kezdődik a magzati szakasz és a születésig tart. Akkor kezdődik, mikor kezdetleges formában megjelennek a szervek és a szövetek, elkezdődik a csontosodás. A 12. héten már a külső nemi jellegek egyértelműen látszanak, a 16. hét végére pedig a fej felemelkedik.
| Fejlődési szakasz | Időtartam | Főbb jellemzők |
|---|---|---|
| Csíraszakasz | 0-2. hét | Sejtosztódás, hólyagcsíra kialakulása, beágyazódás. |
| Embrionális szakasz | 3-8. hét | Alapvető szervek és testrészek differenciálódása. |
| Magzati szakasz | 9. hét - születés | Növekedés, finomhangolás, érzékszervek működése. |
Az érzékszervek fejlődése és a magzati észlelés
A modern kutatások rávilágítanak arra, hogy nemcsak a közvetlen környezete van hatással a szervezetre, de a méhen kívüli világ is nagy hatással van. A baba az anya hasfalán keresztül lép közvetetten érintkezésbe a méhen kívüli világgal.
Tapintás és hőérzékelés: Az érintés az első érzék, amely fejlődésnek indul. A 7. héttől tapintási reflexeket mutat a magzat. A 14. héten összezárja ujjait a kéz érintésére, a 17. héttől pedig az egész bőrfelület reagál az érintésre. A 4. hónaptól lehetséges kapcsolatot teremteni a haptonómiás kísérettel, ahol a szülő affektív megerősítést adhat a magzatnak.
Ízlelés és szaglás: A magzat ízlelőbimbói a 15. gesztációs hétre fejlődnek ki, ezután meg tudja különböztetni az édeset a keserűt. Mivel rendszeresen iszik a magzatvízből, megismerkedik anyja étrendjének kémiai összetevőivel. Egy kísérletben a répalevet rendszeresen fogyasztó anyák gyermekei csecsemőkorukban sokkal szívesebben fogadták el a répát.
Hallás: A magzat a hangingerekre 5-6 hónappal a fogamzás után reagál. Az anya szívverésének erősebb a hangja, a beszédhangjának még erősebb. A 20. gesztációs hét végére a hallórendszer már teljesen kifejlődött, az éles zajokra félelmi reakciót mutat.
Látás: Utoljára a látás fejlődik ki. Bár a szemek hamar kifejlődnek, a 8. terhességi hét közepén összenőnek és csak a 28. hét környékén nyílnak ki újra. Ennek ellenére a 26. héttől reagál a fényre, a szívritmusa megváltozik, és elkezd mozogni.
🔴 ÉLŐ bejelentés: Magyar Péter megnevezi a Tisza-kormány első hét miniszterét
Magzati aktivitás, tanulás és memória
Sokan nem tudják, hogy a tanulás nem a születés után kezdődik: a magzat már az anyaméhben számtalan dolgot tapasztal és tanul. A magzati mozgás nagyon fontos célokat szolgál: az extrauterin életben maradáshoz szükséges funkciók gyakorlásában és fontos kommunikációs eszköz a magzat és a külvilág között.
A magzati tanulással kapcsolatban Lee Salk kísérlete bebizonyította, hogy a magzat az anyán belül eredő ingerekből tanul. A normális szívverést hallgató babák kevesebbet sírtak, mert a méhen belüli tapasztalatok során ez a hang ismerős és megnyugtató volt számukra. Anthony DeCasper és Melanie Spence (1986) vizsgálata szerint az újszülöttek felismerték azt a verset, amit anyjuk a szülés előtti hat hétben naponta felolvasott nekik.
A magzati tanulás kulcsa a memóriában rejlik. A rövid távú memória mellett létezik hosszú távú magzati memória is. A kutatók megfigyelték a REM fázis jelenlétét is, amely a 7. hónapban jelenik meg, és mennyisége négyszer annyi, mint újszülöttkorban. Ez az alvás nem passzív állapot; az agy ilyenkor rendszerezi a napközben kapott ingereket.
Környezeti hatások és az anya szerepe
Az anya érzelmei, betegségei, élményei, táplálkozási szokásai és társadalmi kapcsolatai mind hatással vannak a születendő magzatra. A kutatások kimutatták, hogy a stressz hatásnak kitett anya olyan hormonokat (pl.: kortizon és adrenalin) választ ki, amelyek a méhlepényen átjutnak és hatással vannak a magzat mozgásos aktivitására.
A magzat már az anyaméhben sokat tanul arról, hogyan kezelje a stresszt. A baba valóban kap az anyai stresszhormonokból, azonban számára fontosabb tanulási folyamat az, hogyan kezeli az anya a stresszt. Emellett a táplálkozás is kritikus: a folyamatos kalóriamegvonás a magzat számára azzal az üzenettel bír, hogy a világban szűkösség van. Azok a szervek, amik a magzati korban kevesebb tápanyaghoz jutottak, később érzékenyebbé válnak a betegségekre.
A magzati fejlődés pszichológiai vonatkozásaival a prenatális pszichológia foglalkozik, amely hangsúlyozza, hogy az újszülött nem „tiszta lappal” érkezik, hanem egy bámulatos belső utazás és aktív tanulási folyamat eredményeként lép a világba.
tags: #lelektan #fejlodese #magzati #szakaszban