A fűző, az alakformáló fehérnemű és a haskötő működési elvükben hasonlóak, ám alkalmazási területük jelentősen eltér. Használatuk gyakran javasolt, néha viszont kifejezetten ellenjavallt. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a kismama fűzők történetét, előnyeit és hátrányait, valamint azt, hogy mikor és hogyan érdemes őket viselni.
A fűzők története és evolúciója
A fűző használata a 16. századtól vált népszerűvé. Eleinte státuszszimbólumnak számított, viselése csak a felsőbb osztályok hölgyeinek a kiváltsága lehetett, és kizárólag a karcsúbb megjelenést szolgálta.
A 15. században a franciák egy cotte nevezetű alakformáló öltözékkel emelték meg a mellüket és karcsúsították a derekukat. Itt még nem különálló ruhadarab volt a fűző, hanem magába a ruhába építették bele a merevítőket. Medici Katalin, aki a vékony derék megszállottja volt, udvarában csak olyan nőket tűrt meg, akik nem mutatták annak jelét, hogy aznap éppen jóllaktak. Vagyis aki a királyi udvarban szeretett volna maradni, fűzőt viselt, amely ekkor már külön ruhadarab volt. A 16. században a franciák mellett a spanyol, az angol és a német nők mindennapi viseletéhez is hozzátartozott a fűző és még sok egyéb alakformáló viselet.
A spanyol és az angol nemesek köreiben nemcsak a nők, hanem a férfiak is díszes fűzőket viseltek a különleges alkalmakon, hogy társadalmi rangjukat ezzel is megmutassák. A 16. századi spanyol nők a derekukat elszorították, csípőjüket pedig mesterséges módon, széles, abroncsos szoknyákkal optikailag szélesítették, hogy minél nagyobb legyen a kontraszt a derék és a csípő között. A látványt a verdugadónak nevezett alakformálóval maxolták ki, amely az abroncsos szoknyák ősét jelentette.
A szoros fűzők miatti ájulás gyakori és megszokott dolog volt a nemesi körökben a nők között: aki túlzásba vitte a dereka körméretének a csökkentését, könnyen a padlón találhatta magát, de a vékony derék egyet jelentett az üde, friss, fiatalos külsővel és tartással, így idős és fiatal egyaránt bent tartotta a levegőt.
A fűzőt a történelem során kezdetben bálnacsontokkal, majd később fémlemezekkel merevítették. Az 19. században ismét eljött a hatalmas báli ruhák divatja, az óriási, harang alakú ruhákkal beköszöntött a bécsi divat, így a fűzők ismét megjelentek a nők ruhatárában.
A krinolin azonban sok nő halálát okozta: a hatalmas ruhákba belekapott a tűz, a szél könnyen felborította a nőket, és ha vízbe estek, nem sok esély volt arra, hogy kievickéljenek.
Világháborúk kellettek ahhoz, hogy a kötelezően viselt fűzők kimenjenek a divatból - hiszen a fémre a hadiiparnak volt szüksége. A korzett helyét a melltartó és a rugalmas anyagból készült fehérnemű vette át, de még a 20. század közepén megjelent amerikai szülészeti könyvek is azt javasolták, hogy ameddig lehetséges, a kismamák bő blúzok és szoknyák segítségével igyekezzenek elrejteni a hasukat.
A 20. század elején létrejött az S-Band vonal, ugyanis a fűzők és a ruhák ekkor a női vonalakat S alakban hangsúlyozták. Később Paul Poiret divattervező az általa megálmodott, a fűzőket feleslegessé tevő szabásvonalakkal felszabadította a nőket, majd a 20-as évekre Coco Chanel behozta a köztudatba a fiús stílust. A II. világháború után Christian Dior New Look kollekciója újra a fűzők és a nőies ruhák korát jelentette, megjelent a kúp alakú melltartó, de az alakformáló ruhák ekkorra sokkal kényelmesebbek, rugalmasabbak, bőrbarátabbak voltak.
A fűző szolidabb változataként az utóbbi években a hasleszorító vagy alakformáló fehérnemű vált népszerűvé. Ez amellett, hogy néhány mérettel kisebbnek mutatja a viselőjét, a hasüreget közben extrém nyomás alatt tartja. Gyakori és tartós használata közben romlik a keringés, visszerek, visszérgyulladások, trombózis, sőt, aranyér is előfordulhat. Lassul az anyagcsere, az emésztés felborulhat, haspuffadás és reflux is kialakulhat.
A kismama fűző szükségessége és előnyei
Az áldott állapotnak is vannak nehezebb pillanatai. A test hatalmas átalakuláson megy keresztül. Ahogy fejlődik a magzat, úgy nő a pocak is, a test súlyközéppontja előrébb helyeződik, ami miatt megváltozik az izmok optimális hosszfeszülése. Ez sok esetben különösen megterheli a gerincet, a medencét, és a fokozott nyomás miatt jelentékeny vagy jelentős fájdalommal is jár.
Ebben az esetben mindenképpen javasolt a külső segítség valamilyen kényelmes haskötő formájában. Persze csak akkor, ha mozgásban van a test, otthon, munkában vagy séta közben. Nyugalmi helyzetben nincs rá szükség.
DÉLELŐTT - Várandósság alatti diéta - Dr. Halmy Eszter
A terhesség teljes ideje alatt alkalmazzák, hogy gyengéden, nyomás nélkül támassza meg a hasat. Összetétele jellemzően 60% pamut, 32% nylon és 8% elasztán, ami szuperelasztikus anyagból készült, és fokozatosan nyúlik, ahogy a baba növekszik. Lazán ülnek a csípőn, varrás nélkül, és pamutból készültek.
Szülés utáni alkalmazás
A baba megszületése után, akár természetes úton jött világra, akár császármetszéssel, a testben elindul a visszarendeződés. A súlyvesztés következtében visszaáll az eredeti állapot, elkezdődik az izmok regenerációs folyamata is. Természetes szülés közben a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is sérülhet a gát területe, császármetszés után pedig marad a has alján egy heg, amely lehet panaszmentes, de lehet teljesen érzéketlen vagy fájdalmas is.
Ilyenkor is nagyon hasznos lehet a haskötő használata. Pillanatnyi megkönnyebbülést és gyors segítséget kaphatsz a hastámasztól, de ha rászoksz viselésére, számolj azzal, hogy az izmaid munkavégzés hiányában renyhülni fognak, és állapotuk minden haskötős nap után rosszabb lesz.
A Chicco szülés utáni alakformáló fűző kifejezetten javasolt császármetszés esetén, mert kellemesen összetartja a hasat, amikor az édesanya szeretne az ágyból kikelve közlekedni, sétálni, járkálni, WC-re menni. A császárszülés után ugyanis sokan úgy érzik az első napokban, mintha kipakolták volna a hasát, ezért a Chicco Szülés utáni fűző kifejezetten kényelmet biztosít számukra.
Ha szülés utáni 1-2 hónapon át az édesanya napi rendszerességgel viseli otthon a Szülés utáni fűzőt, akkor a fűző valóban segíthet az has alakjának formálásában.
A kismama fűzők és a rehabilitáció
A műtéti sebnek van egy gyógyulási ideje, ezalatt kímélni szükséges a területet, viszont a mindennapi mozgás során, még ha ez a mozgás nem is sport, csak a napi rutin része, az izmaink a has területén folyamatos mozgásban vannak. Ezért jó a rögzítés ilyen esetben. Védelmet ad.
Viszont az elsődleges cél ebben az élethelyzetben is a haskötő mielőbbi elhagyása és a műtött terület megfelelő rehabilitációja. Haskötőben tornázni teljesen felesleges. Olyan feladatokat kell választani, ahol mind a gyakorlat típusa, mind pozicionálása megfelelő terhelést és intenzitást biztosít. A fokozatosan bevezetett erősítő edzés a kulcs az izmok fejlődéséhez.
| Élethelyzet | Ajánlott / Javasolt | Ellenjavallt | Cél |
|---|---|---|---|
| Terhesség alatt (mozgásban) | Igen | Nem (nyugalomban) | Gerinc, medence tehermentesítése, fájdalomcsillapítás |
| Természetes szülés után | Igen (rövid ideig) | Nem (hosszútávon) | Pillanatnyi megkönnyebbülés, regeneráció segítése |
| Császármetszés után | Igen (kezelőorvos utasítása szerint) | Nem (rehabilitáció alatt) | Sebvédelem, kényelem, has formálása (1-2 hónapig) |
tags: #korabeli #terhessegi #fuzo