A világ legnagyobb csodája az a folyamat, ahogyan két aprócska sejt egyesüléséből egy emberi szervezet, egy kis élet fejlődik ki. Kilencvennégy éves korában meghalt Lennart Nilsson svéd fotográfus, aki a méhen belül fejlődő magzatról készített felvételeivel vált világhírűvé az 1960-as évek közepén. A svéd fotográfus, Lennart Nilsson 12 éven át foglalkozott a magzati fejlődés fotózásával. Nilsson fotói a magzat fejlődéséről először 1965-ben jelentek meg az amerikai LIFE magazinban, amelynek címlapsztorija „A születés előtti élet drámája” címmel mutatta be az embrióról és magzatról készült felvételeket. A világ először 1965-ben találkozott Lennart Nilssonnal a Life magazinban megjelent 16 fényképen keresztül. Ezeket a fényképeket, amelyek egy emberi embrió fejlődését mutatják be, gyorsan közölték a világ legnagyobb újságjai és magazinjai.
Lennart Nilsson 1940-ben kezdett el dolgozni, mint fotós. Az első fotóit 1953-ban közölték le először, majd innentől kezdve szédületes karrier várt rá. Ezeken a fotókon is fejlődő embriók voltak láthatóak. A svéd fotóriporter 1954-es New York-i látogatása során mondta el tervét először a Life szerkesztőinek: meg fogja örökíteni az emberi létezés kezdetét. A LIFE így írt olvasóinak, amikor Nilsson képei először megjelentek a magazin hasábjain: „Tíz évvel ezelőtt Lennart Nilsson svéd fotográfus elmondta nekünk, hogy az emberi szaporodás fázisait a megtermékenyítéstől a születést közvetlenül megelőző állapotig fogja fotózni. Sikerének esélyeit illetően önkéntelenül bizonyos fokú kétségeinknek adtunk hangot, de az lepergett Nilssonról. Egyszerűen azt mondta: ’Ha kész a sztori, akkor behozom nektek.’ Lennart be is tartotta ígéretét."
Az emberi fejlődés megörökítése: Technológia és együttműködések
A mikroszkópok és a fényképezőgépek Lennart Nilsson gyermekkora óta legnagyobb szenvedélyét képezték. Már akkor is megszállottan szerette volna bemutatni az emberi test szépségét mikro szinten. Nilssonnak egy cisztoszkóp segítségével sikerült a legjobb fényképeket elkészítenie, amely egy orvosi eszköz, amelyet a húgyhólyag belsejének vizsgálatára használnak. Mivel az ultrahangtechnika a ’60-as években még gyerekcipőben járt, Nilsson két endoszkópszakértőt - a német Karl Storz céget és a svéd Jungners Optiskát - hívta segítségül. Ezek az optikai csövek makró lencsékkel és nagylátószögű optikákkal voltak felszerelve, és bevezethetők voltak a női testbe. A képek hagyományos fényképezőgépek, makrolencsék, endoszkóp és pásztázó elektronmikroszkóp segítségével készültek. Nilsson többszázezres nagyítással közvetlenül az anyaméhben „dolgozott”.
Nilsson azonban ezzel a méhbe bebújó endoszkópos kamera segítségével csupán egyetlen élő magzatot tudott lefényképezni, a többi fotója - így a világhírűvé vált címlapfotó is - elvetélt, abortált magzatokat, embriókat ábrázol. A fotós szoros szakmai kapcsolatban állt Axel Ingelman-Sundberg professzorral, aki a stockholmi Sabbatsberg kórház női klinikájának vezetője volt. Az ő segítségével készíthetett 1958 és 1965 között több száz ilyen felvételt. Bármikor, amikor a kórház hozzájutott egy magzathoz (vagy embrióhoz), amelyet Nilsson lefényképezhetett, azonnal hívták, mivel lényeges volt, hogy néhány órán belül lefotózzák őket. Nilsson stúdiót alakított ki a kórházban, ahol az alanyokat egy akvárium-szerű környezetbe helyezték, ezért tűnnek úgy, mintha az űrben lebegnének. Nem csupán magzatokat, hanem megtermékenyített petesejtet és embriókat is fotózott.
Az élet fázisai: A fogantatástól a születésig
Lennart Nilsson fényképei valóban csodálatosak voltak, bemutatva az emberi élet kezdetének minden apró mozzanatát. Összeállításaiban a megtermékenyített petesejttől egészen a hat hónapos magzatokig terjedő, lenyűgöző idővonalat alkotott.
- A hím csírasejt megjelenése
- A fogantatás utáni 18. nap: Az embrió a 22. napot követően elkezd fejlődni.
- 22 napos embrió.
- Ötödik hét: A magzat 9 milliméter hosszú.
- 40 napos fejlődés: A méhlepény már jól látható. A méhlepény, azaz a placenta a magzat táplálásában kulcsszerepet játszik, ahogy abban is, hogy megszűrje a felé áramló esetleges méreganyagokat, illetve biztosítja számára az oxigénfelvételt is.
- 10. hét: A szemhéjak félig nyitottak.
- 18. hét.
- 19-20. hét: A magzat most 20 centiméter hosszú.
- 24. hét.
- 36. hét.
Ikonikus fotók és világsiker
Lennart Nilsson a gyermekek születésének lélegzetelállító pillanatairól - a fogantatástól a megszületés pillanatáig - készített fényképeket 10 éven keresztül. 1965-ben ő készítette az első felvételt, amely emberi magzatot ábrázolt. A Life Magazine 1965-ös címlap-sztorija, „A születés előtti élet drámája” embriók és magzatok fotóit közölte, amelyeket Lennart Nilsson svéd fotóriporter készített az emberi embrió fejlődési fázisainak dokumentálása céljából. Ebben a cikkben jelent meg először kép az anyaméhben fejlődő emberi embrióról. A képek laparoszkópos fotográfia és kifinomult technika segítségével készültek, látszólag élő embriókat és magzatokat anyaméhhez hasonló környezetben ábrázoltak.
A "Foetus 18 Weeks" című fotón egy meg nem született magzat látható magzatburokban, köldökzsinórral együtt, mögötte a méhlepénnyel. A képen a baba mintha a kozmikus térben lebegne, sebezhetőnek, mégis nyugodtnak tűnik. Szeme csukva, apró, tökéletesen formált ökleit a mellkasához szorítja. A fotó a XX. század egyik legnagyszerűbb képe, mely még mai szemmel nézve is lenyűgöző. A képek annyira ikonikussá váltak, hogy beválasztották a NASA Voyager 1 és Voyager 2 űrszondái által a világűrbe vitt tárgyak közé. A Life magazin 1965. április 30-i számában megjelent képek akkora érdeklődést váltottak ki, hogy a teljes nyolcmilliós példányszám négy napon belül elfogyott; Nilsson elnyerte az Amerikai Sajtószövetség Év Fotója díját. A szám látványos sikert aratott, a Life teljes történetének leggyorsabban eladott példánya lett. Munkái később megjelentek a - hazánkban is kiadott - Gyermek születik című könyvben, melyet húsz nyelvre fordítottak le, és minden idők egyik legkelendőbb illusztrált könyve lett. A könyv útmutatóként is szolgált a leendő anyák számára.
Az élet csodája: a fogantatástól a születésig | 2025-ös végső válogatás #animáció #terhesség
Politikai viták kereszttüzében
Nilsson a fotózás után is folytatta az emberi test belső folyamatainak feltárását: neki tulajdonítják a SARS és a HIV vírusokról készült első fényképeket is. A televíziózás térhódítása után mozgóképek felé fordult, olyan dokumentumfilmeket készítve, mint az 1982-es Emmy-díjas „The Saga of Life”.
Ahogy azonban az 1970-es években az Egyesült Államokban mind erősebbé vált a reproduktív jogokról folytatott vita, Nilsson képei erősen átpolitizálódtak. A képek fontos szerepet játszottak az abortuszról és az emberi élet kezdetéről zajló vitában. Lennart ki akart maradni a politikából. Sok abortuszellenes kampány során azonban kisajátították a képeit - legutóbb Írországban és az Egyesült Államokban. Nilsson Svédországban dolgozott, és nem volt tudatában a képei által külföldön kiváltott erős reakcióknak. Csak egy 1980-as londoni útja során, amikor Nilsson meglátta a plagizált képeit abortuszellenes tüntetésen plakátokon kinyomtatva, tudatosult benne, hogyan használják fel azokat. Fjellström, a most már a hagyatékát kezelő mostohalánya szerint, mélyen sokkolta a látvány. Ezt látva Nilsson megtagadta a fényképek további közzétételét. „Lennart nem volt politikai ember” - mondja Fjellström, bár ez nem akadályozta meg abban, hogy a képeket abortuszellenes aktivisták kisajátítsák. „De mi semlegesek maradunk. Az anyagot nem erre a célra készítették, és ezt tiszteletben kell tartani."
Az örökség és a láthatatlan láthatóvá tétele
Nilsson azonban röviddel 2017-es halála előtt, 94 éves korában visszatért a képekhez. Végleges fekete-fehér sorozatba rendezte őket, hogy halála után múzeumok és közgyűjtemények hozzáférhessenek és kiállíthassák azokat. Ezeket örökségének szánta. A párizsi fotókiállításra készített válogatást Fjellström és Jan Stene, a stockholmi Stene Projects galéria igazgatója állította össze. Stene elmondása szerint Nilsson „láthatóvá akarta tenni a láthatatlant - és megmutatni nekünk azt a csodálatos utazást, amelyet mindannyian megteszünk, egy olyan utazást, amely minden embert egyesít. Lehetőséget akart adni nekünk, hogy belenézzünk magunkba, felfedezzük azokat a képeket, amelyek meghatároznak minket, mint emberiséget.”
Stene elfogadja, hogy a képek megosztották a véleményeket az élet kezdetének vitatott kérdésében, de hozzáteszi: „Mindenki másképp értelmezi a képeket, a társadalmi, kulturális és vallási hátterétől függően. A digitális korban, azt hiszem, fontosabb, mint valaha, hogy visszatekintsünk és belenézzünk magunkba. Mi lenne jobb módja ennek, mint ezekkel a fotókkal?” Stene rámutat, tavaly jelent meg az első fekete lyukról készült fotó. „Számomra” - mondja - „ezt a képet és a magzatfotók egyikét nézni ugyanaz a dolog.”