Magyarországon a koraszülések aránya aggasztóan magas: majdnem minden tizedik baba koraszülöttként jön a világra, ami például a svédországi adat kétszerese. Ez egy nagyon összetett kérdés, melynek hátterében a rossz szociális helyzet, és talán az egészségügy helyzete is állhat, annak ellenére, hogy itthon a terhesgondozás sok nyugati országhoz képest igazán körültekintő. A baj az, hogy sokan nem élnek a lehetőséggel.
Dr. Kollár Tímea, a Semmelweis Egyetem I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Koraszülött Intenzív Osztályának neonatológus-gyermekgyógyásza 2003-ban végzett a SOTE Általános Orvosi Karán. 2006 óta dolgozik a Semmelweis Egyetem I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Koraszülött Intenzív Osztályán. Munkája során a legsúlyosabb esetekkel foglalkozik, és soha nem tudná elképzelni, hogy más szakterületen dolgozzon. „Minden egyes pici babának jár az esély” - vallja.
A koraszülés lelki terhei és a szülői támogatás fontossága
A koraszülés derült égből villámcsapásként éri a szülőket, nehéz feldolgozniuk, hogy nem úgy sikerült, ahogy eltervezték, ahogy remélték a babájuk születését. Ilyenkor a szülők túlnyomó többsége minél több időt szeretne az inkubátor mellett tölteni, és gyakori kérésük, hogy ne küldjék haza őket pihenni. Szerencsére változik a világ, és a koraszülött osztályok is kezdenek nyitni, így ma már a legtöbb helyen egész nap egymás mellett lehetnek a babák és édesanyjuk.
Dr. Kollár Tímea szerint a kommunikáció a szülőkkel kulcsfontosságú. „Én annak örülök, hogy ha kérdeznek, de nem mindenki kérdez.” Fontos, hogy megértőek legyenek, és elfogadják, ha nehezebben megy a kommunikáció. Az osztályon a pszichológus kollégát is segítségül hívják, ha a baba kritikus állapotban van, hogy a szülők minél teljesebb támogatást kapjanak.
Koraszülött babák szoptatása - Dr. Kaposvári Mária előadása
Az első hetek küzdelmei és az életminőség kérdése
Az első két hét szó szerint a túlélésről szól. A harmadik és ötödik nap között kapják legtöbben az agyvérzést a koraszülött babák. A keringésüknek és légzésüknek át kell alakulnia a méhen belüli működéshez képest, ami a nagyon korán született babáknál sokszor nem megy zökkenőmentesen, főleg, ha egyéb betegségekkel is küzdenek. Sok fordulópont van. Az első két hét után pedig az a kérdés, hogy milyen életminőségre számíthat a baba és a családja.
A törvény egészen konkrétan fogalmaz az életben tarthatóság határával kapcsolatban: a betöltött 24. A szülőkben gyakran felmerül, hogy kell-e hagyni, hogy a koraszülött babájuk szenvedjen, hiszen sok kellemetlen, esetleg fájdalmas beavatkozáson eshetnek át. Ha ehhez hozzávesszük, hogy hosszú távon gyakran maradandó és halmozott sérülésekkel kell számolni, akkor a felvetésük teljesen emberi és érthető.
Csodák és a szülői hit ereje
Dr. Kollár Tímea és kollégái láttak már csodát. Áron esete is ilyen volt: 22. hétre született, vetélésnek számított, súlyos terhességi toxémia állt a háttérben. „Amikor megláttam, az volt az első gondolatom, hogy úristen, mit fogok én ezzel a babával kezdeni?” - emlékszik vissza. Áront azonban minden súlyos szövődmény elkerülte, és ez a csodával határos kategória, amire nincs orvosi magyarázat. Dr. Kollár Tímea hisz abban, hogy a szülők rengeteget tudnak hozzáadni a gyógyulási folyamathoz. Volt olyan édesanya, aki mindennap úgy aludt el otthon, hogy azt képzelte el, ott fekszik a baba mellett az inkubátorban - az a 400 gramm alatti súlyú kislány most már iskolás, és csuda okos, cserfes kislány.
A koraszülött osztály működése és a csapatmunka fontossága
Egy tipikus munkahét nincsen. Reggel az osztályátadáskor az ügyeletes kollégák elmondják, melyik babával mi történt, milyen az állapotuk, milyen kezelést kaptak. Ezt követi a vizit, ami nem időponthoz kötött, és a stabil babákat csak akkor vizsgálják meg, ha már felébredtek. Az instabil babákkal folyamatosan foglalkoznak, állandó odafigyelést igényelnek.
„Nagy álmom egy olyan osztály, ahol soha nincs bezárva az ajtó, a szülők bármikor jöhetnek a babájukhoz.” - mondja Dr. Kollár Tímea. Jelenleg az osztályos munka miatt 11:00-től tudnak jönni először. Ilyenkor tud beszélni a szülőkkel a baba aktuális állapotáról, ami nem mindig könnyű beszélgetés.
A feladatai közé tartozik a fejés és szoptatás támogatása is. Több kollégával és nővérrel együtt rendszeresen kijárnak a Koraszülöttekért Egyesület által létesített fejőszobába, hogy az új édesanyáknak megtanítsák a kézzel fejést, a fejőgépek használatát és az anyatejjel kapcsolatos ismereteket. Ezeket az információkat újra és újra el kell mondani, mivel az első napokban az anyukák olyan borzasztó lelkiállapotban vannak, hogy az információnak csak egy része tud rögzülni.
A legnehezebb, amikor nem tudnak a babán segíteni: a szülőket kísérni kell az elengedés, a búcsúzás folyamatában, ott kell lenni velük az utolsó pillanatokban, támogatni őket a gyászban.
A nővérek szerepe és a szakemberhiány
Csapat nélkül ezt a munkát nem lehet csinálni, együtt kell dolgozni a babáért. A team egyik legerősebb része a nővér. Ők azok, akik gyakorlatilag tizenkét órán át folyamatosan észlelik a baba állapotát, kétóránként etetnek, pelenkát cserélnek. Mindent tudnak: ha egy babának például csúnya a popsija, ha a hosszú fekvés miatt rossz állapotba kerül a bőre, vagy ha napközben sápadttá válik, azt a nővér látja. Ők azok, akik a fejlődésről is beszámolnak, például jelzik, hogy megszűnt a légzésprobléma, javul a baba állapota. Miközben gyengéden ellátják a kicsiket, tulajdonképpen egy élő monitorként észlelik őket.
Komoly nővérhiány van, borzasztóan kevés a jó szakápoló. Utánpótlás nincs. „A mi nővéreink nagyon régóta dolgoznak az osztályon, hatalmas a tudásuk és a tapasztalatuk, de fáradtak, kimerültek, többen a nyugdíjazás ellenére is maradnak.” - mondja Dr. Kollár Tímea. Hiszi, egy koraszülött osztály akkor tud sokkal baba- és családbarátabb lenni, ha egy nővérre nem négy-öt gyermek ápolása jut. „Ha holnaptól ideális, vagyis meghitt, kényelmes körülmények lennének a kenguruzásra. Illetve, még valami, több nővért vennék fel. Tapasztalt, rutinos szakápolókat. Ők viszik ugyanis a munka oroszlánrészét, fizikailag is, lelkileg is.”
A nővérek mellett nagyon fontos szerepet kap a team többi tagja is: például a tejkonyhán dolgozó kolléganő, a gyógytornász, a kisegítők és a takarítók is. „Ezt a hivatást nem lehet egyénileg csinálni. A köszönet és a hála sem csak az orvosnak jár! A nővérek azok, akik folyamatosan gondozták a babát, ők azok, akik nap mint nap mindent megtesznek a babáért.”
Visszacsatolás és a szakmai elhivatottság
A szülőknek azt is mindig elmondják, ha belefér az idejükbe, és van erejük hozzá, jöjjenek vissza és mutassák meg a babájukat. Sokszor rossz érzés, hogy nálunk addig vannak a babák, amíg nagyon betegek, és amikor már stabil állapotba kerülnek, mennek tovább egy másik koraszülött osztályra, ahonnan már hazatérhetnek a családba. „Pont akkor kell elköszönnünk tőlük, amikor elkezdhetnénk velük babázni, amikor már kezdenek kapcsolatba kerülni a külvilággal. Olyan, mintha mindig csak félig néznénk meg egy filmet. Nem követhetjük Őket végig az úton, nincs meg a végkifejlet, a visszacsatolás. Sok babáról soha többé nem hallunk. Pedig jól esne látni, tudni, hogy vannak, hogyan fejlődnek.”
Dr. Kollár Tímea elmondása szerint már az óvodában eldöntötte, hogy orvos akar lenni. Az egyetem első évében még sebésznek készült, de aztán úgy alakult, hogy munkát kellett vállalnia az egyetem mellett, és ápolóként egy koraszülött osztályra került. „Nagyon megszerettem ezt a szakterületet.” Annak ellenére, hogy valóban gyakoribb náluk, hogy elveszítenek egy babát, szereti a legkisebbeket gyógyítani. „Soha egy pillanatra nem tudtam elképzelni, hogy más szakterületen dolgozzam.”