Az újszülöttek válsága: Mi történik, ha egy babának nincs segítsége?

Egy újszülött érkezése a családba mindig nagy izgalommal jár. „Mi kell egy gyereknek? Legyen egy szerető otthona, egy családja, enni kapjon, legyen játéka, figyeljenek rá” - mondta Nagyné Grámán Ágnes nevelőszülő az SOS Gyermekfalvak egyik kisfilmjében. Ezeket az alapvető igényeket azonban nem minden babánál elégítik ki, ennek pedig hosszú távon sokféle nyoma maradhat.

Jelenleg mintegy 300 olyan babáról tudnak Magyarországon, akik a kórházban ragadtak. Ezek a kicsik heteket, esetenként hosszú hónapokat, vagy akár egy évet is egy kórterem egyik inkubátorában vagy rácsos ágyában töltenek, mert vagy nincs, aki hazavigye őket, vagy a család életkörülményei miatt nem kapják meg a szülők az újszülöttjüket. Ezek a csecsemők tehát nem úgy töltik az életük első hónapjait, mint a többi baba.

Az érintés és a kötődés fontossága

A szakértő elmondása szerint az érintés a megszületés pillanatától kezdve fontos kommunikációs csatorna, valamint a kötődés kialakulásának is az egyik feltétele, illetve megalapozója. A fizikai kontaktus erősíti az érzelmi kötődést, növeli a biztonságérzetet, és a stressz kezelésében is segít. Nagyon fontos, hogy a szülő vagy a gondozó érzékenyen reagáljon a gyermek szükségleteire, tehát felismerje a gyermek jelzéseit, és megfelelően válaszoljon is ezekre.

Ha valaki a kicsi rendelkezésére áll, az egy folyamatos biztonságot, érzelmi támogatást jelent, és ebből a válaszkészségből tapasztalja meg a baba, hogy az ő szükségletei fontosak, ő is számít a családban, vele is foglalkozik valaki, reagálnak arra, amit ő közvetíteni szeretne. Életük elején többnyire sírással tudják jelezni a kisbabák, hogy szükségük van valamire, és ezért is fontos az, hogy a környezet válaszkész legyen.

„Ennek következménye pedig az, hogy megtanulják, hogy az ő jelzéseikre nem érkezik válasz, ők nem fontosak, és ez egyfajta tehetetlenségállapotot okoz náluk, amely érzelmi elzárkózást is kiválthat. Ezért lehet az, hogy hosszabb távon már nem is próbálkoznak a kötődéssel, a kapcsolatfelvétellel és a kommunikációval.”

A sírás funkciói és hatásai

A beszélni még nem tudó baba igényeinek kifejezése mellett számos egyéb funkciója is lehet a sírásnak. A Medical News Tuday cikke szerint a pityergés egyebek mellett segít az érzelemszabályozásban, a megnyugvásban és a szorongás csökkentésében is, mégpedig azáltal, hogy aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert (PNS), mindez pedig segít ellazulni.

Az is bizonyított tény, hogy a könnyek hullatása oxitocint és endorfinokat szabadít fel a szervezetben, ez pedig hozzájárulhat például mind a lelki, mind a testi fájdalom mérséklődéséhez, valamint stresszoldó hatása miatt javíthatja a hangulatot is. A könnyek egyébként a szem egészségének fenntartásában is fontos szerepet játszanak, így ugyanis kimosódnak a baktériumok, illetve kisebb eséllyel száradnak ki a szem nyálkahártyái.

Ismert továbbá, hogy a sírás - szintén a stressz- és szorongásoldó hatás miatt - elősegítheti a jobb alvásminőséget. Ettől még természetesen nem arról van szó, hogy hagyjunk egyedül, magára hagyottan sírni egy babát. A vigasznyújtásnak ugyanis nem a sírás megszüntetése az elsődleges célja, hanem az érzelmi támasz és támogatás adása.

Hospitalizáció és a következményei

A jogszabály szerint nevelőszülőknél kellene elhelyezni minden tizenkét év alatti, gyermekvédelmi gondoskodásra szoruló gyereket. Csakhogy nem mindenkit tudnak hova kihelyezni, hiszen túl kevés az olyan felnőtt, aki vállalná ezeknek a babáknak az átmeneti gondozását. Emiatt van az, hogy egyes gyerekek akár egy évig is kórházban vannak. Ám érzelmi biztonságot ott sem feltétlenül kapnak.

Azt a jelenséget, amikor egy baba életében nincs olyan személy, akihez érzelmileg kötődni tudna, és emiatt a viselkedésében is változások mutatkoznak, szakszóval hospitalizációnak nevezik. A Nevetnikék Alapítvány azonban arra hívta fel a figyelmet a közelmúltban, hogy ez a probléma nem csupán a magukra hagyott babáknál, hanem a betegségük miatt hosszú kezelésre szoruló és kórházban fekvő, a szüleiktől távol lévő gyerekeknél is kialakulhat.

„A csecsemőknek nagyon fontos a biztonságérzet és az állandóságérzet, és nyilván ők is tudnak különbséget tenni a személyek között. Az érzelmi stabilitáshoz és biztonsághoz az lenne a legjobb, ha egy bizonyos személyhez tudnának kapcsolódni, hiszen ez segíti a kötődés tényleges kialakulását, ez a fajta állandóság és kiszámíthatóság nagyon fontos az egészséges érzelmi fejlődéshez.”

A környezet szerepe a kötődés kialakításában

A Mindwell szakértője szerint az érintett babák szociális helyzetét nézve már az is előrelépés lehet, ha valaki - vagy akár többen felváltva - a lehetőségeihez mérten gondoskodik róluk. Fontos megemlíteni továbbá, hogy egy szerető és összetartó családban is bármikor alakulhat úgy az élet, hogy a kiskorúnak ideiglenesen le kell mondania a közvetlen fizikai kontaktusról az anyjával, apjával vagy más gondozójával - például valamilyen súlyos betegség, egy műtét utáni lábadozás, átmeneti vagy tartós bénulás, esetleg a nevelő karjainak amputációja miatt.

„A legfontosabb az elérhetőség, az érzelmi támogatás. Tehát az, hogy kommunikálok a babával, tartom vele a szemkontaktust, illetve egyéb nonverbális kommunikációs formákkal is nagyon jól lehet érzelmeket közvetíteni.”

Nyilván nagy a különbség aközött, hogy egy gyermek már megtapasztalta, hogy milyen egy szerető család részének lenni, és csak átmenetileg kerül olyan helyzetbe, hogy ezt nélkülöznie kell, később viszont újra visszakerül a biztonságos közegbe, és aközött, hogy egy baba élete már eleve úgy indul, hogy ő egyáltalán nem találkozott a válaszkészséggel - hangsúlyozta Budavári Eszter. Az előbbi esetben ugyanis az a gyerek már megtanulta, hogy ő fontos valakinek. Természetesen még így is egy meghatározó időszak lehet egy hosszabb kórházi tartózkodás a szülők nélkül, de ez másfajta folyamatokat indít be. Később például valószínű, hogy egy erősebb szeparációs szorongás fog kialakulni a kicsinél, hiszen neki már van olyan személy az életében, akihez kötődik, és a tőle való elszakadást éli meg nehezebben. Egy ilyen gyerekben viszont - a hazatérése, illetve a család újraegyesülése után - talán könnyebb visszaállítani a korábbi bizalmi állapotot, és ismét megadni neki a biztonságot, mint egy olyan babában, akit a születésétől fogva elhanyagolnak. Egyébként a környezet is nagyon sokat segíthet abban, hogy az érintett bizalmi kapcsolatot és kötődést tudjon kialakítani. Egyfajta bizalmatlanság azonban tartósan ott maradhat ezekben a gyerekekben.

Fejlődési zavarok és lehetséges okai

A gyermekek fejlődése rendkívül összetett folyamat, amire sok, különféle tényező van hatással. Ha a szülők - vagy később az óvónők, tanítók, tanárok - bármi változást észlelnek a gyermek viselkedésében, fejlődésében, akkor arra célszerű a gyermekorvos figyelmét felhívni. Minél előbb kezdik el a kezelést, annál könnyebben hozza be a gyermek a lemaradást.

A fejlődési zavarok tünetei

Eltekintve azoktól az esetektől, amikor a fogyatékosság ténye ismert, a felnőttek olykor a gyermek szokatlan viselkedésére, netán bizonyos készségek késedelmes elsajátítására figyelnek fel. Ilyen például, ha a baba három hónapos kora után sem képes egyenesen tartani a fejét, illetőleg nyolc hónaposan nem tud még segítség nélkül ülni, esetleg a tárgyakat a kezében tartani. A járás és a beszédtanulás túlzott késlekedése aggodalomra adhat okot.

Diszlexia

Huszonöt gyermekből átlagosan egy diszlexiás. Ha a gyermek egyébként egészséges, és időben felismerik a kórképet, megfelelő oktatási módszerekkel iskolai előmenetele nem szenved csorbát. A módszer lényege az emlékezet fejlesztése, az írás és olvasás gyakorlása. A tanárok figyelmét fel kell hívni a diszlexiás gyerekre, nehogy hibáiért megbüntessék.

A diszlexiások között több a balkezes, noha a kettő nem jár mindig és okvetlenül együtt. Ennek az is lehet a magyarázata, hogy a beszédértés központja a bal agyféltekében van, és ez az agyi terület felelős a jobb kéz mozgatásáért is. Mivel a két készség agyi képviselete átfedi egymást, tehát nem zárható ki, hogy az agy ezen területének sérülése mindkét készséget érinti.

Autizmus

Az autizmus a gyermek lelki fejlődésének súlyos zavara. Ritka betegség, tízezer gyermekből egyet érint. Fiúknál háromszor gyakoribb, mint lányoknál. Az autista baba nem mosolyog, nagyon csöndes és igénytelen. Közömbösen fogadja a felnőttek jelenlétét. Nem reagál a felnőttek szeretetteljes közeledésére, néma marad. Gyakran visszautasítja a cumisüveget vagy a cumit. Visszahúzódása idővel egyre nyilvánvalóbbá válik, hiszen nem érdekli a játék, nincs kapcsolata a körülötte lévő világgal. Az autista gyermek üres tekintettel mered maga elé. Makacsul hallgat. Jellemző lehet a hosszú hallgatás, majd a heves dühkitörés váltakozása. Az autista gyerek magában is kárt tehet, például úgy, hogy fejét a falba verdesi. Okai mind a mai napig tisztázatlanok. Genetikai tényezőket nem sikerült ez idáig kimutatni. Különleges pszichiátriai, pszichológiai kezelést igényel.

Mentális retardáció (F70-F79)

Mentális retardáció definíció: szignifikánsan átlag alatti általános intellektuális működés, teljesítmény, az adaptív magatartás hiányosságaival társulva, mely már a fejlődés időszakában észlelhető. Elsősorban értelmi fogyatékosság és szociális inkompetencia jellemzi, különböző súlyossági fokai vannak.

Okai:

• Genetikai: familiáris, monogén ártalom vagy kromoszóma rendellenesség (pl. Down szindróma, Edwards szindróma, Klinefelter szindróma, Turner szindróma).
• Környezeti fizikai kórokok:
  • Prenatális: anyai betegség, drog- alkoholfogyasztás, fertőzések (rubeola), elégtelen prenatális gondozás.
  • Perinatális: koraszülöttség, fulladás, szülési sérülés.
  • Posztnatális: virális vagy bakteriális fertőzések, agysérülés, környezeti toxinok, extrém alultápláltság.
• Szociokulturális kórokok: Elhanyagolt gyermekek, hiányos emocionális és intellektuális stimuláció, pszichoszociális depriváció, táplálás elégtelensége.

A mentális retardáció súlyossági fokai:

A habilitáció célja: közösségbe való integrálás, képességeknek megfelelő munkavégzés, biztonságos, elfogadó környezet biztosítása. A korai fejlesztő programok 3 éves kortól alkalmazhatóak. A speciális kisegítő-iskolai oktatás 16 éves korig történik.

Regulációs zavarok csecsemőkorban

A csecsemő és kisgyermekkor az emberi fejlődés kitüntetett szakasza, hiszen egész életünket figyelembe véve ezen időszakban folyik a legintenzívebb tanulás. A kisbaba élete első hónapjaiban elkezd megtanulni a testi és a lelki folyamatai szabályozását (ezt szaknyelven regulációnak hívják). Ide tartozik a táplálás-emésztés, az alvás-ébrenlét ciklus, a sírás és megnyugvás, a légzés szabályozása. A regulációért felelős központok velünk születnek, ám ahhoz, hogy a folyamat önszabályozóvá váljon, a szülők segítségére, sok-sok gyakorlásra, tanulásra van szükség.

Időnként a szabályozásban zavarok mutatkoznak, a csecsemő nehezen megnyugtatható, sokat sír, táplálási, gyarapodási nehézségek, esetleg alvászavarok merülnek fel nála. Komolyabb regulációs problémáknál az első lépés mindig a lehetséges organikus okok feltárása orvosi vizsgálat segítségével.

Excesszív sírás

Excesszív sírásnak nevezik azt, amikor a baba legalább három héten keresztül, hetente legalább három nap, legalább három órát sír vagy nyűgösködik. A nyugtalan, sokat síró csecsemők gyakran megkapják a „hasfájós” címkét, holott a kólika csupán egyik lehetséges oka a sírásnak. Számon tartjuk mellette az organikus (testi) megbetegedéseket, az éretlen alvás-ébrenlét ritmust, illetve az olyan családi problémákat, mint a gyakori párkapcsolati konfliktus vagy a szülők életét megnehezítő pszichés megbetegedés. A lehetséges testi megbetegedések orvosi vizsgálattal való feltárása, illetve kizárása az első lépés.

Alvászavarok

Alvászavarról a csecsemő 6 hónapos korától beszélhetünk, amennyiben hetente legalább ötször komoly problémák adódnak az elalvásnál vagy az átalvásnál. Átmeneti alvászavarokat okozhatnak az életkörülményekben bekövetkező változások, mint például költözés, válás, betegség, kistestvér érkezése. Az alvászavarok lehetséges kiváltó okai között lehetnek organikus (testi) okok. A gyermek alvászavara megterheli az egész családot, fizikailag és lelkileg is kimerülnek, a kialvatlanság pedig újabb és újabb problémák forrásává válhat.

Evészavarok és válogatósság

Szülőként az egyik leggyötrelmesebb tapasztalat, ha a kisbabánk nem gyarapszik kellőképpen, elutasítja az anyamellet vagy visszautasítja az ételt. Kisebb zökkenők szinte minden gyermek életében bekövetkeznek, az átmeneti nehézségek főleg a fejlődési ugrásoknál lépnek fel, a folyékony táplálékról pépes, pépesről a félszilárd, félszilárdról a szilárd ételek bevezetésekor. Jellemző, hogy betegségek alatt és után is kialakulhatnak evési nehézségek, egy fertőzés vagy fájó torok néhány napra bárkinél okozhatja az étel elutasítását.

Az evészavarok kialakulásának lehetnek organikus (testi) okai (pl. neurológiai probléma vagy a csecsemő fejlődési elmaradása) és okozhatják környezeti tényezők (pl. anyai depresszió, bántalmazás, szülői evészavar). Számos oka lehet annak, ha egy gyermek nem akar enni és azt gondoljuk válogatósság áll a háttérben. A fizikális körülményektől kezdve az evészavarokig.

Azonnali segítségre szoruló jelek:

1. Korlátozott repertoár: a gyermek csak néhány ételt eszik meg.
2. Növekedési problémák: Fogy a súlya/stagnál vagy éppen elhízott, nem megfelelően növekszik.
3. Viselkedési jelek: sír, kiborul, kiabál az étkezések idején, félelmet/szorongást mutat.
4. Pica: 2 éves kor felett nem élelmiszereket kóstolgat, nyalogat rendszeresen.
5. Családi élet sérülése.
6. Szociális élet sérülése.
7. AN/BN.

Elődleges cél, hogy a gyermek megszeressen enni, és hogy bizalma legyen az ételek felé. Ne próbálkozzunk otthoni módszerekkel, többségük rosszul sülhet el (pl. zsarolás/jutalmazás étellel, kóstolás/megnyalás forszírozása). Ezeken a tüneteken, állapotokon lehet segíteni, de sajnos viszonylag kevés helyen. Jól látható, hogy egy mentális zavar miatt nem evő gyermeknek a mogyorókrém vagy egy jó étrend nem elég.

Ürítési problémák

Az ürítés akaratlagos szabályozásához megfelelő idegrendszeri érettség, valamint egy erre irányuló tanulási folyamat szükséges. Az idegrendszernek ez az érettsége 2-3 évesen alakul ki. Ekkor már könnyen elsajátítható a szobatisztaság, nem igényel hónapokon át elhúzódó, a szülőt és a gyermeket egyaránt igénybe vevő, hosszas tréningezést.

Ha a gyermek betöltötte az ötödik életévét és akaratlanul, vagy néha szándékosan nem a megfelelő helyre üríti a vizeletét, és ez a tünet legalább három egymást követő hónapon át, heti kétszeri gyakorisággal előfordul, akkor bepisilésről beszélünk. Az éjszakai bepisilés lehet szoktatási probléma kihatása, öröklött hajlam következménye és lehet átmeneti vagy tartós lelki probléma folyománya is. A bekakilás a bepisilésnél jóval ritkábban fordul elő. Ebben az esetben is lehetnek ártatlanabb, epizodikus helyzetek: gyomorpanaszok, vagy a gyermek tartózkodása a vécé használatától ismeretlen helyen. De ha egy masszívan szobatiszta gyermek ismételten bekakil, az igen komoly tünet, súlyos lelki konfliktusra kell gondolnunk, amely feltétlenül szakember beavatkozását igényli. Ürítési problémák esetén célszerű elsőként orvosi vizsgálatokkal kiszűrni a lehetséges organikus okokat. Amennyiben szervi ok vagy megbetegedés nem áll fenn, érdemes szülő-csecsemő konzulens vagy gyermekpszichológus segítségét kérni a probléma mielőbbi rendeződése érdekében.

Szociális fejlődési problémák

A csecsemő már születésétől szociális (társas) lény. A szociális fejlődés azonban számos módon problematikus lehet és jó ezt minél korábban felismerni. A szociális kapcsolatok alapjait az élet nagyon korai fázisában sajátítja el a kisgyermek. A szülő-gyermek kommunikáció már néhány hónapos korban a szociális párbeszéd formáját ölti, a csecsemő társas partnerré válik, aki kezdeményez és válaszol mások kezdeményezésére, megjelennek a kölcsönösség elemi formái. Erre a korai időszakra jellemző az emberi hang és az emberi arc előnyben részesítése, a mimika utánzása.

Egy másik fontos kapcsolati készség, amit a kisgyermek kifejleszt magában az a szociális referencia. Ez a fogalom azt jelenti, hogy a csecsemő fél szemmel azt figyeli, hogyan reagálnak szülei arra, amit ő csinál. Ha valami ijesztővel találkozik, akkor az egészségesen fejlődő csecsemő információforrásként azonnal a szüleire néz, hogy értékes jelzéseket kapjon a környező világról (pl.: „Ez biztonságos?”). Ennek a szociális referenciának (vonatkoztatásnak) az elmaradása problémákat okozhat a későbbiekben, mert ez olyan alapkészség, amire számos más szociális készség épül.

A szociális fejlődési problémák jelei

• A korszakra jellemző kommunikációs elemek elmaradnak (pl.: gügyögés). A gyermek nem próbálkozik kapcsolatba lépni környezetével, mimikája sivár.
• A csecsemő nem kezdeményez mosollyal vagy hangadással „társalgást” és nem mosolyog vissza a felnőttre. Legkésőbb fél éves korig meg kellene jelennie az úgynevezett „szociális válaszmosolynak”.
• Nem, vagy csak nehezen alakítható ki vele kölcsönös játék, nem vonható be közös helyzetekbe, és gyakran közönyös, kedvetlen.
• Nem kedveli, ha ölben van, nem szereti az érintéseket és a testi kontaktust (ölelgetés, csiklandozás).
• Jellemzően hiányzik a külvilág felé való érdeklődés. Fél éves kor után már minden érdekli az egészségesen fejlődő csecsemőt és nagyon kíváncsi.

Az anya szerepe a gyermek korai szociális fejlődésében

Az anya viselkedése, kommunikációja, mentális és lelki állapota meghatározó a gyermek korai szociális fejlődésében. Csecsemőkorban a fejlődést az segíti a leghatékonyabban, ha az anya érzékeny és válaszkész a csecsemő jelzéseire, szükségleteire. Ha az anya lelki (pl.: depressziós) vagy mentális zavarral küzd, az veszélyeztetheti a gyermek fejlődését is, mert ebben az esetben a kisgyermek számára rendkívül fontos érzékeny anyai gondozás sérülhet. Az egyéves korban bizonytalanul kötődő gyermek óvodáskorban kevésbé érdeklődő, és nem annyira kíváncsi a társakra, a világra. Kudarcokat élhet meg a társas helyzetekben (pl.: közös játékok, kortársakkal való barátkozás).

Mikor forduljunk szakemberhez?

A figyelemfelkeltő jelek tartós (hetekig tartó) fennállása esetén a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat munkatársaihoz (pszichológus, fejlesztő pedagógus) lehet fordulni, ahol szükség esetén továbbküldik a gyermeket a megfelelő szakemberhez. Amennyiben a szülő (vagy az elsődleges gondozó) hosszantartó depresszióval, lelki, mentális problémákkal küzd, akkor neki is segítségre van szüksége. Ilyen esetekben a területileg illetékes felnőtt pszichiátriai és mentálhigiénés szakambulanciára fordulhat, ahol pszichiáter és/vagy klinikai szakpszichológus adhat segítséget. Az anya depressziója, mentális problémája esetén fontos lehet, hogy az anyán kívül egy egészséges, támogató felnőtt (pl.: apa, nagyszülő, rokon, barát) is legyen a gyermek közelében.

Az újszülött gondozása és fejlődése

Az újszülött érkezése a családba mindig nagy izgalommal jár, és a szülők szeretnének mindent megadni neki. Azonban nem a drága babafelszerelések, hanem az alapvető szükségletek kielégítése a legfontosabb.

Testkontaktus és válaszkész gondozás

A kisbaba tényleges szükségleteire általában nem hívja fel senki sem a leendő szülők figyelmét. Az biztos, hogy nagyon nagy szüksége van testkontaktusra. A testkontaktus iránti igény a táplálkozási szükséglettel egyenlő erősségű! Semmilyen remekbe szabott babakocsi, kiságy, zenélő szerkezet, szobahinta nem tudja pótolni apa vagy anya ölelését és ringatását, és nem is szabadna ennek kiváltására használni az előbbieket. A testkontaktus, az ölelés egy olyan összetett helyzet, amiben a baba érzékeli a szülő lélegzését, szívdobogását, illatát, mozdulatait, amelyből biztonságban meg tudja figyelni az őt körülvevő világot.

Szüksége van válaszkész gondozásra, arra, hogy a szülő az igényeire a lehető leggyorsabban és legmegfelelőbben reagáljon. A kisbaba nem képes még a késleltetésre, hiába is várnánk el tőle, így fontos, hogy a szükségletei hamar kielégüljenek. Ennek a biztonságos érzésnek a hátterén alakítja ki a kötődést, tanulja meg a késleltetést, és lesz képes majd később is megosztani problémáit és örömeit. Nem szabad bedőlni a riogatásnak, hogy a mindig felvett kisbaba idővel a család zsarnokává válik, aki ugráltatni fogja a szüleit. Az újszülött nem azzal a szándékkal érkezik közénk, hogy uralkodjon rajtunk, ugráltasson minket, vagy kellemetlenséget okozzon, csupán az igényeit közli.

Szüksége van az igény szerinti szoptatásra, arra, hogy a szoptatás ne csak az etetés módját jelentse, hanem egyben vigasza, álomba ringatója, nyugtatója, fájdalomcsillapítója is legyen a babának. Szüksége van rá, hogy velünk lehessen, hogy ott tartózkodhasson, ahol a család élete zajlik, hogy ne legyen kizárva, kirekesztve a társas érintkezésből, a zajokból, beszélgetésekből, tevékenységekből. Hogy megfigyelhesse a családot működés, élet közben, hogy emberi zajokkal legyen körülvéve. És szüksége van arra, hogy szeretve érezze magát, hogy azt élhesse meg, hogy az ő jöttének örültek a szülei.

Higiénia és bőrápolás

A babák bőre rendkívül érzékeny, az első pár nap után gyorsan veszíthet nedvességtartalmából, szárazzá, hámlóvá válhat. Ápolására az első pillanattól nagy hangsúlyt kell fektetni, ugyanis az újszülött bőre a legnagyobb behatolási kapu a kórokozóknak. A születést követően már érdemes hypoallergén, jó minőségű fürdetőt és testápolót használni, melyekkel akár a későbbi eczemás bőrelváltozások is megelőzhetők. A gyermekorvosok által gyakran favorizált „gyógyszertári fürdető” valójában alkalmatlan és akár káros is lehet az újszülöttek ápolására. Tehát hagyjuk a régi berögződéseket és az újszülött bőrét olyan készítménnyel ápoljuk, ami valóban alkalmas rá.

Sokan a heti kétszeri fürdetést javasolják újszülöttkorban, ugyanakkor a napi rendszeres, néhány perces lemosás javasolt. Ezzel az újszülöttnél fix napi rutin alakítható ki, illetve a család a fürdetés alatt együtt lehet, közös élményt nyújthat, mellette pedig a gyermek is megszabadul a napi pelenkázás, nyáladzás és később az etetések okozta szennyeződésektől. A fürdőzést meleg helyen, biztonságos, újszülött fürdetésre alkalmas kádban kell lebonyolítani és a fürdővizet a baba igényeihez érdemes beállítani.

Az első napokban a köldökcsonkra figyelni kell, hogy ne merüljön alá, száraz maradjon. Amennyiben víz érte, itassuk fel és töröljük szárazra. A fürdetés kezdetben nem több 2-3 percnél, a gyermek lemosása, gyengéd tisztítása után puha fürdőlepedővel a nedvességet felitatva (nem szárazra dörgölve) már krémezhető is. A köldök korszerű ellátása alatt a „tisztán és szárazon tartást” értjük, azaz a rutinszerű köldökkezeléshez semmilyen szer nem szükséges! Az újszülött köldökéhez mindig tiszta kézzel nyúljunk és védjük a széklet és vizelet szennyezésétől is. A pelenkát visszahajtva megelőzhető az irritáció és megfelelő szellőzést is biztosítunk a területnek. A kisfiúk fitymáját nem szabad hátrahúzni erővel, csak annyira kell visszahúzni, amennyit enged.

Öltöztetés és levegőzés

Általános érvényű szabály, hogy az újszülöttre mindig egy réteggel több ruha kell, mint amiben a felnőtt komfortosan érzi magát. Fontos a réteges öltöztetés, ugyanakkor figyelni kell, hogy jól szellőző, pamut ruházatot adjunk a gyermekre. Onnan tudható, hogy a gyermeknek melege van-e vagy esetleg fázik, hogy megtapintjuk a nyakát és hátát. Ha nyirkos, izzadt, akkor kevesebb ruházat elegendő, ha hűvös, akkor viszont jobban fel kell öltöztetni. Normál időre és súllyal született újszülöttek esetén meleg hónapokban 7-10 naposan érdemes elkezdeni a levegőztetést, télen azonban javasolt megvárni a 2 hetes kort. Fontos a fokozatosság, kezdetben csak 10-15 percre nyissuk ki az ablakot, majd 2-3 hetesen vigyük ki a gyermeket ugyancsak fokozatosan a szabad levegőre. A huzattól minden formában óvjuk a gyermeket! A baba fejére sapka ajánlott kb. egy éves korig minden évszakban és utána is a meleg, és természetesen a hideg ellen. 2 hónapos korig, azaz az első kötelező oltásokig nem érdemes a nagyobb családdal találkozni és közeli hozzátartozók is csak messziről nézzék a gyermeket az első hetekben.

Altatás

Az újszülött altatása a napi rutin nagyon fontos része. Nem szükséges egész nap görcsösen tartani az időpontokat, de a fürdetés és altatás idejét érdemes tartani. Az újszülöttet saját kiságyban, megfelelő keménységű matracon (ne süllyedjen be a matrac a baba alatt) kell fektetni. A szülőkkel való együtt alvás orvosi szempontból nem ajánlott, illetve a szakmai irányelvek a háton alvást javasolják, ugyanis a hason altatás növeli a bölcsőhalál előfordulását. A hason alvás viszont kedvezőbb a hasfájós csecsemőknek, nyugodtabb alvást eredményez és a mozgásfejlődés szempontjából is pozitívabb hatásokkal bír.

Táplálás

Az anyatejes táplálás fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Az újszülött és édesanyja számára is az igény szerint szoptatás (iszsz) a legelőnyösebb, nem érdemes görcsösen ragaszkodni a 2-3 óránkénti etetéshez. Az érett gyermek jelzi az igényeit, mikor éhes, nem szükséges éjszaka sem ébresztgetni még az első hetekben sem. Kivétel, ha koraszülött a csecsemő, valamilyen betegségben szenved vagy besárgult és aluszékony.

Az első hétre a gyermek napi folyadékigénye kb. 150 ml/kg-ra tehető, amit az étkezések alkalmával 24 óra alatt visz be: így pl. egy 3,8 kg-os, egy hetes újszülött napi igénye 570 ml, amit ha 8x eszik, kb. 70 ml-nek felel meg egy alkalomra. Ezt persze rugalmasan kell kezelni, lesz olyan amikor a baba 100 ml-t szopik, majd következő alkalommal csak 50 ml-t kér. Az anyatejes táplálást érdemes forszírozni, még ha kezdetben nehézségek is adódnak, erre kiválóan alkalmas szoptatási tanácsadó felkeresése vagy a védőnővel való konzultáció, esetleg a nyelv lenövésére gondolni, ha a baba ügyetlen, mert ez is gyorsan orvosolható.

Vitaminok

• D-vitamin: a megfelelő csontfejlődés biztosításának elengedhetetlen vitaminja, ugyanakkor számos egyéb jótékony hatása is előtérbe került, pl. kiváló immunerősítő. Napi adagolása szükséges az újszülöttek esetében, mely a hazai forgalomban lévő készítményeknél 1 cseppet (4-500 NE) jelent. A D-vitamin folyamatosan adagolható kisgyermekkorig, napi adagja 500-1000 NE. Kezdése a magyar gyakorlatban 2 hetes kortól ajánlott.
• K-vitamin: a véralvadási zavarok elkerülése miatt szükséges a K-vitamin adagolása születéstől kezdődően. Jellemzően az első adagot az újszülött az első életnapon megkapja, majd egy hetesen egy ismételt adag következik, mely után havonta szükséges a készítmény adagolása (1 ampulla = 2 mg) otthon, szájon keresztül, amíg az anyatejes táplálás van nagyobb arányban. Teljesen tápszeres csecsemőknél az egy hetesen beadott adag után már nem kell további K-vitamin, ugyanis a tápszerek tartalmazzák a szükséges mennyiséget.

Idegrendszeri éretlenség és következményei

Munkánk során egyre több anyuka keres azzal a problémával, hogy már mindent kipróbáltak, de állandó nyugtalanság jellemzi a babát. Ilyenkor az anyukákban elsőként az a kérdés vetődik fel, vajon jól csinálok mindent? Több okot is ki kell zárni először, mint pl. emésztési problémák, pszichés ok - egy új személy jelenléte vagy környezeti - egy megváltozott környezet, és egyéb újszerű dolgok, melyekre érzékenyen reagálhat a csecsemő. Ha minden okot kizártunk és mégis probléma áll fent, akkor érdemes tovább kutakodni.

Az idegrendszerben az érési folyamatok részben genetikusan kódoltak, másfelől a környezetből származó ingerek hatására indulnak meg. Normális esetben az érés egyet jelent azzal, hogy az adott gyermek életkorához és kortársaihoz képest kiegyenlített teljesítményt nyújt motoros, pszichés-kognitív és szociális területen egyaránt. Eltérő (lelassult, megkésett, stagnáló) fejlődés esetén okként merülhet fel az idegrendszer eltérő szerkezete, sérült, másképpen működő kapcsolatrendszere. Ebben az esetben idegrendszeri éretlenségről beszélünk, mely érzékenységet okozhat ruhadarabokra, különféle ízekre, szagokra, anyagokra.

Az idegrendszeri éretlensége egészen kiterjedhet arra a helyzetre is, amikor a gyermek nehezebben alkalmazkodik környezetéhez, amin gyakran csak az anyaméhhez hasonló állapot megteremtése segít: testközelség, „anya legyen velem mindig” állapot. A gyermek e problémák miatt társaihoz képest általában jobban fél kipróbálni új dolgokat, mert nem mindig tudja, hogy a teste hogyan reagál. A hirtelen, gyorsan változó élethelyzetekre rugalmatlanul reagál, nehéz alkalmazkodás jellemzi. Később az iskolában előbukkanhatnak figyelmi, tanulási, alkalmazkodási problémák. Sajnos, nem tűnik el a probléma, nem növi ki az egyén, mint ahogyan ezt gyakran hallhatjuk akár szakemberek szájából is. Az első és legfontosabb teendő, hogy a figyelmeztető, gyanús jelenségekre korán figyeljünk fel, beszéljük meg szakemberrel. A szakember képes felmérni a baba idegrendszeri státuszát, fejlettségét, érettségét, észleli az esetleges eltérő fejlődés tüneteit, felderíti ezek okát, és segít a megfelelő kezelés megválasztásában. Az idegrendszeri éretlenség nagy hatással van a képességeinkre, ez több problémát is tud okozni a későbbi életünk során.

tags: #ujszulott #nincs #segitseg #valsag