A kulcscsonttörés okai, tünetei és kezelése csecsemőknél és felnőtteknél

A kulcscsont (clavicula) a törzset és a felső végtagot összekötő, S alakú csont. Törése gyakori, különösen sportolók és gyermekek körében.
A kulcscsonttörés egy gyakori töréses sérülés, ami elsősorban gyerekeknél és fiatal felnőtteknél szokott jelentkezni. Persze, mivel csonttörésről van szó, ezért bármely korosztályban kialakulhat például egy baleset hatására.

A kulcscsont maga az a csont, amely a szegycsontot (mellkascsont) összeköti a lapockával. Ez az a csont, amely vízszintesen a mellkas felett jobban-kevésbé kidomborodik.

A csontosodás 20 éves korban fejeződik be, így azelőtt elég sérülékeny a kulcscsont. A sérülések zöme könyökre vagy vállra eséskor jön létre, mert az erő áttevődik a kulcscsontra és az törik el. Amennyiben a sérülés során a törött csont végei érintkeznek, úgy pár hetes vállrögzítés elegendő lehet a gyógyuláshoz, azonban nagy elmozdulás esetében műtét feltárás és rögzítés szükséges.

A kulcscsonttörés leggyakoribb okai

Messze a leggyakoribb oka a kulcscsont törésének az esések, sportsérülések és balesetek (például közlekedési balesetek). Ritka esetben csecsemőknél az is előfordulhat, hogy szülés közben törik el a csont - azonban ez az újszülött csontjai puhasága és a császármetszéses szülés miatt rendkívül ritka.

Elesés

A kulcscsonttörés leggyakrabban akkor következik be, amikor úgy esünk el, hogy közben a vállat oldalról a vállcsúcs felől direkt ütés éri. Gyakran fordul elő például a kerékpárról való esés, vagy lovasbalesetek alkalmával.

A nyújtott karra esés is okozhatja a kulcscsont sérülését vagy törését. Ha kinyújtott karjával esik le a földre, az is okozhatja a kulcscsont sérülését vagy törését. Miért esne kinyújtott karra a földre? Legtöbbször azért, mert tompítani akarja az előre esést.

Sportsérülések

A sportsérülések is okozhatnak törést vagy más sérülést a kulcscsontban. A törés oka ilyenkor egy hirtelen erőhatás közvetlenül a kulcscsontra. Ez leginkább kontaktsportoknál fordul elő, azaz olyan sportoknál, ahol a játékosok gyakran (erőteljesen) érintkeznek egymás testével.

Ennek megfelelően számos küzdősportban előfordul a sérülés, így például a boksznál vagy keleti harcművészeteknél, amelyek ütéseket, rúgásokat tartalmaznak. Nem biztos, hogy azonnal gondolna rá, de számos labdával (vagy hasonlóval) játszott csapatsport közben is jelentkezhet kulcscsonttörés egy-egy ütközés során. Így például kézilabdázóknál vagy jéghokisoknál egészen gyakori a kulcscsont törése, de még focistáknál is előfordul.

Figyelem: sportolóknál különösen kell figyelni arra, hogy a kulcscsonttörést észrevegyék - és megfelelően kezeljék. Ugyanis a sportolóknak gyakran fájnak tagjaik, sokszor hozzá vannak szokva a fájdalmakhoz vagy azt hiszik, hogy csonttörés miatti fájdalmaik csak az izmokból erednek és majd elmúlnak.

Közlekedési baleset

Mivel a kulcscsont egy összességében kevésbé védett csont, ezért közlekedési balesetek során gyakran törik. Ez különösen rossz, mert az eddig bemutatott okok közül a közlekedési balesetek során éri messze legnagyobb erőbehatás a kulcscsontot.

Ennek megfelelően a törések is sokkal komolyabban szoktak lenni, mint más okoknál. Az egészet pedig tovább nehezíti az, hogy a közlekedési balesetek során gyakran nem csak a kulcscsont, hanem más csontok is törnek - így nehezebb és fájdalmasabb a gyógyulás is.

A kulcscsont leggyakrabban autóbaleset, motorbaleset vagy kerékpáros baleset során törik el. Autóbalesetnél azok, akik rendesen be vannak kötve a biztonsági övvel, sokkal ritkábban törik el kulcscsontjukat.

Motor- és kerékpáros baleset esetén a baleset során szinte mindig leesik az illető a járműről - gyakran métereket is repül. Ráadásul gyakran előre. Ilyenkor a fej védelme érdekében mindenki maga elé teszi kinyújtott karját és úgy igyekszik tompítani az esést. Azt meg már korábbról tudja, hogy a nyújtott kézzel előre esés játszi könnyedséggel okoz kulcscsonttörést.

Születési sérülés

A kulcscsonttörés a születés során jelentkező leggyakoribb csonttörésfajta. Ez azonban csak olyankor tud jelentkezni, ha a születés során probléma van: például a gyermek hosszabb-rövidebb ideig elakad a szülőcsatornában.

A baba megszületésekor előfordulhat, hogy a picinek eltörik valamelyik csontja. A leggyakoribb eset a kulcscsonttörés. Ennek oka, hogy a váll a megszületésekor nehezebben bújik elő, elakad, s ezért néha ki kell fejteni. A sérült kar mozgása az egészségeshez képest elmarad, a baba a teste mellett lógatja. Tapintáskor eleinte a törésnek megfelelően “sercegés” érezhető, később ugyanott a gyógyulás jeleként megjelenik az úgynevezett kallusz, ami egy tömött tapintatú kis mogyorónyi képlet.

Aggodalomra azonban nincs komoly ok még abban a ritka esetben sem, ha a születés során eltörne a gyermek kulcscsontja: ilyen fiatalon a csontok még csodálatosan gyorsan gyógyulnak.

A kulcscsonttörés tünetei

A kulcscsonttörés tüneteit azért fontos ismerni, mert könnyen előfordulhat, hogy egy sportsérülés vagy esés után először nem érzi úgy, hogy bármilyen problémája lenne. De simán lehet, hogy a sérülés utáni napokban tapasztalni fogja a tüneteket: ebből felismerheti, hogy kezelést igényel a sérülése és időben orvoshoz tud fordulni - még mielőtt rosszul forrnak össze a csontok vagy tartós fájdalom alakulna ki.

A kulcscsonttörés jellemző tünetei tehát az alábbiak:

• Kulcscsontfájdalom vállmozgásra: A csonttörés egy jellemző tünete, hogy sokkal erősebbek a fájdalmak olyankor, amikor mozgatja az érintett csontot. Kulcscsont esetében - mivel ez a csont önmagában nem mozog sokat, de a vállhoz kapcsolódik - a fájdalom elsősorban vállmozgatás során jelentkezik. A tünet legtöbbször egyértelmű: a kulcscsont borzasztóan fáj olyankor, amikor felemeli, körzi vagy előre-hátra mozgatja vállát vagy karját.
• Bedagadás: A kulcscsont duzzanata sok esetben egyértelmű, mivel könnyen észre lehet venni a tükörben is. A legtöbb embernél szabad szemmel is látható a kulcscsont vonala. Duzzanat esetén a kulcscsont az egyik oldalon jóval szélesebbnek néz ki, mint a másik oldalon. Óvatos nyomás hatására a duzzanat puha, legalábbis puhább, mint a csont.
• Érzékenység: A törött csont rendkívül érzékeny: emiatt jelentkezik hasító, borzasztó fájdalom olyankor, amikor mozgatni akarja a csontot. De az érzékenység nem csak mozgatás során jelentkezik. Ha azon a részen akár csak óvatosan megérintené a nyugalomban levő csontot, az is erős fájdalmakkal járhat. Erősebb nyomás esetén erősebb a fájdalom.
• Bevérzés: Mivel a kulcscsont törését minden esetben valamiféle kisebb-nagyobb sérülés okozza, ezért nem csoda, hogy a sérülések során szinte mindig jelentkező bevérzés is kialakul a kulcscsont környékén. A törés miatti tünetek így gyakran csak egy kisebb, maximum tenyérnyi részen, jelentkeznek.
• Vállduzzanat: A váll bedagadhat attól függetlenül, hogy a kulcscsont melyik része törött, de általánosságban minél közelebb van a törés a vállhoz, annál valószínűbb és annál jobban bedagadhat a váll.
• Kattogó hang: Ha a kulcscsont sérül vagy törik, olyankor vállmozgás közben kattogó hangot hallhat a vállában. A kattogás mellett vagy helyett jelentkezhet nyikorgás is.
• Vállmerevség: A kulcscsont törése következtében a test duzzanattal és a környező izmok befeszülésével jár. Ez egy természetes reakció, amelynek az a célja, hogy igyekezzen stabilan tartani a kulcscsontot, hogy az megfelelően tudjon gyógyulni. Ezek miatt a vállban olyan merevség alakulhat ki, hogy az alig vagy egyáltalán nem képes mozgatni - legfeljebb hatalmas fájdalmak árán.
• Csecsemőknél: mozgáshiány: Ez a tünet csecsemőknél jelzi azt, hogy a kulcscsonttal probléma lehet: Ha a baba napokig nem mozgatja az egyik karját, az jelezheti azt, hogy kulcscsonttörése van és amiatt nem tudja azt mozgatni.

A kulcscsonttörés típusai

A kulcscsonttörés fajtáit aszerint különböztethetjük meg, hogy a kulcscsont pontosan melyik részén törik el.

Középső kulcscsonttörés

Ez a fajta törés a leggyakoribb: az esetek 75%-ában itt törik el a kulcscsont. Ilyenkor a csont középső harmadában jelentkezik a törés.

Disztális (távoli) kulcscsonttörés

Ez a fajta törés a második leggyakoribb: az esetek 20%-ában fordul elő. A „távoli” kifejezés azt jelenti, hogy a test középpontjától távol, azaz a vállízülethez közelebbi harmadon jelentkezik a törés. A kulcscsontnak ezt a részét vállcsúcs-kulcscsonti ízületnek is hívják.

Belső kulcscsonttörés

Ez a legritkább fajta: csupán az esetek 5%-ában jelentkezik. Amellett, hogy ez a fajta törés jelentkezik legritkábban, általában a szegycsont-kulcscsonti ízület más sérülésével együtt alakul ki.

A kulcscsonttörés kezelése

A kulcscsonttörés kezelése minden esetben orvosi beavatkozást igényel. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a 112-es számon a mentők segítségét kell kérni.

A legtöbb kulcscsonttörés akkor következik be, amikor valaki ráesik a könyökére vagy a vállára. Ilyen típusú sérülések leggyakrabban biciklis vagy motoros balesetek, illetve gyermekeknél trambulinozás közben fordulnak elő.

Elsősegély és diagnózis

Elsősegélyként háromszögletű kendővel fel kell kötni a sérült oldalon a kart, és orvoshoz kell fordulni. A törést könnyedén diagnosztizálják, hiszen a kulcscsont végig jól tapintható. Mivel gipszelni nem tudják az érintett területet, így a sérült csontot általában kötéssel rögzítik és a legtöbb esetben magától gyógyul.

A beteg kikérdezése során fontos megtudni a sérülés mechanizmusát. Ha a beteg a fent említett tüneteket produkálja és a törtvégek kitapinthatók akkor röntgen nélkül is biztos a diagnózis. Néha a középső csontdarab éles vége kiboltosítja a bőrt, nagyon ritkán ki is szúrja azt, ekkor nyílt törésről beszélünk. Vizsgálatkor fontos a vérellátás és a beidegzés ellenőrzése.

Konzervatív kezelés

A clavicula törését - ha nem járt elmozdulással - általában műtét nélkül kezelik: rögzítőkötéssel biztosítják, hogy a törött csontvégek továbbra se mozduljanak el egymástól, illetve amennyiben elmozdultak, közeledjenek egymáshoz, és ebben a helyzetben rögzüljenek. Gyakran az ún. hátizsák-kötéssel előzik meg a csontvégek esetleges összecsúszását.

A kart egy kendővel felkötik és a törés típusától és a beteg életkorától függően 3-8 hétig rögzítik. Van amikor ez nem elég és a vállakat hátrahúzó hátizsák kötéssel rögzítik a törést. Ez a módszer talán jobb esztétikai eredménnyel jár, de nagyon körülményes, szinte minden 2 napban újra kell húzni a kötést és röntgen kontroll is szükséges az első 2-3 hétben. Mindkét rögzítés funkcionális eredménye hasonló.

Rögzítések során fájdalomcsillapításra szükség van, ilyenkor nem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentőket adunk. A rögzítés után gyógytorna (vállmozgatás, vállerősítés) következik.

Műtéti kezelés

Néha a középső csontdarab éles vége kiboltosítja a bőrt, nagyon ritkán ki is szúrja azt, ekkor nyílt törésről beszélünk. Ritkán okoz ér- vagy idegsérülést. A törés következtében erek, idegek is sérülhetnek, ebben az esetben általában műtéti beavatkozásra van szükség.

Lemezes rögzítés esetében 15cm-es feltárásban helyezzük be a lemezt. Stabil rögzítést eredményez. Sebgyógyulás után a beteg elkezdheti a gyógytornát. Gyakori korszerű, szép esztétikai eredménnyel járó beavatkozás. Mini feltárásból a kulcscsont közepébe titánium drót (sín) kerül, ezzel a csontkontaktus jön létre a törtvégek között, ami elősegíti a gyorsabb gyógyulást. A sín stabil rögzítés, így 10 nap kendőviselés javasolt a gyógytorna előtt.

Műtét után közvetlenül a kart kartartóval felkötik, ez csökkenti a műtét utáni fájdalmat. A fájdalom csökkenésével a mozgások is elkezdődnek. a kartartó 10 napig javasolt. A beteg nem feküdhet rá, nem viheti keresztbe a karját és legfölső emelést nem erőltetheti 12 hétig. Gyógytorna tanítja meg a beteget újra használni a karját és erősíti az izmait is. Éjszakai panaszok 8 hétre tűnnek el. A teljes felépüléshez (fájdalommentes mozgások) min. 3-4 hónapra van szükség, de ez elhúzódhat a betegség fajtájától függően.

Gyógyulási idő és rehabilitáció

Ha jó a csont vérellátása, 4 hét alatt a tört csontvégeket áthidalja az újonnan képződött csontszövet, majd további 2 hét után gyógytorna szükséges a teljes gyógyuláshoz.

A műtét nélküli törések gyógyulása lassúbb és komplikáltabb, gyakran előfordul a csontok összecsúszása, álízület is kialakulhat. A gyógyulás várhatóan elhúzódik (immobilitás, mozgásbeszűkülés, munkaképtelenség) - akár 3 hónapnál is tovább tarthat a teljes felépülés - és gyakrabban fordul elő rossz helyzetű törésgyógyulás (deformitás, vállöv rövidülés, fájdalom, mozgászavar, esztétikai problémák) és a vállfunkció is rosszabb. A vállfájdalom további fokozódása, a mozgásterjedelem jelentősebb beszűkülése, a végtag terhelhetőségének csökkenése is lehetséges.

A gyógytorna tanítja meg a beteget újra használni a karját és erősíti az izmait is. Éjszakai panaszok 8 hétre tűnnek el. A teljes felépüléshez (fájdalommentes mozgások) min. 3 hetes kortól lehet elkezdeni a könnyű munkakörökben végzett munkát, maximum 1 kg-ot szabad emelni. 3 hónapos kortól megengedett kb. 10 kg emelése, és a fejfeletti munkafolyamatokat is el lehet kezdeni.

tags: #klucscsont #tores #babaknal