A gyermekkorban jelentkező alacsonynövés okai, tünetei és kezelése

A gyermekek normál testmagassága igen széles skálán mozog, melyben legnagyobb szerepe a genetikának van. Igen ám, viszont olykor előfordulhat, hogy az alacsony növés hátterében hormonális betegség húzódik. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy vajon gyermekünk megfelelő magassággal rendelkezik-e, igencsak nehéz, hiszen mindig is voltak és lesznek is az átlagnál magasabbak, illetve alacsonyabbak.

Hogy valaki meddig nő, azt a növekedési zónák - azaz epifízis fugák- befolyásolják, melyek a csöves csontok végeinél találhatóak. A növekedési korban ezek nyitottak, hogy egyre több új csontszövet tudjon képződni, majd mikor ezek bezárulnak, úgy a növekedés megáll. Ez lányoknál kb. 16 évesen, míg a fiúknál 18 évesen következik be.

Ha valaki a kelleténél alacsonyabb, ám testrészei arányosak, mégis betegséget sejtenek mögötte, a probléma hátterében legtöbbször az agyalapi mirigy által termelt növekedési hormon alacsony mennyisége áll. Ez a hormon felelős a normális ütemű fejlődésért, valamint az izom-zsír arány optimális kialakításáért.

A testmagasság kialakulásához megfelelő mennyiségű és minőségű étel fogyasztása, kiegyensúlyozott családi háttér, normális hormonstátusz (azaz a növekedési hormonok és a pajzsmirigyhormon megfelelő szintje), és egészség kell. Bármelyik területen zavar támad, járhat a fejlődés elmaradásával.

Mi számít alacsonynövésnek?

Gyermekkorban a normál testmagasság megállapításához úgynevezett percentil táblázatok (vagy percentilis görbék) állnak az orvos segítségére. Ezek nemek és életkorok szerint ábrázolják a jellemző magasságokat és testsúlyértékeket. Az értékek 0-100 percentil között helyezkednek el, az 50 percentiles érték mutatja az adott nemű és életkorú gyermekek átlagos testmagasságát. Ettől lefelé található az átlagnál alacsonyabb, az 50 percentil felett pedig az átlagnál magasabb testmagasságok.

Orvosi értelemben akkor beszélünk alacsonynövésről, ha az adott gyermek testmagassága a 3 percentil alatt helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy a gyermekeknek kevesebb, mint 3 százaléka rendelkezik ilyen testmagassággal az adott nem és életkor szerint.

Önmagában az átlagtól alacsonyabb testmagasság nem kóros és nem igényel kezelést. Fontos az abszolút értéken túl a változás nyomon követése is. Ha például egy korábban átlagos magasságú gyermek elmarad kortársaitól, ugyancsak indokolt lehet orvoshoz fordulni.

Gyermekek növekedési görbéje percentilis táblázattal

Normális jelenség vagy betegség áll a hátterében?

Az alacsonynövésre legtöbbször óvodai, iskolai, háziorvosi szűrővizsgálaton derül fény. Bár sokszor a család számára is egyértelmű, hogy a gyermek testmagassága jóval alatta van az átlagnak, mégsem fordulnak orvoshoz, mivel azt természetes alkati tényezőnek tekintik. Ez sokszor valóban így van, fontos azonban tudni, hogy az alacsonynövés betegség miatt is kialakulhat és a pubertáskor lezárulta előtt kezelhető is lehet.

Az alacsonynövés hátterében számos ok állhat. Lehet egészen banális oka, mely kezelést nem igényel, azonban egészségtelen környezeti hatások és súlyos betegségek is meghúzódhatnak mögötte.

Mikor indokolt orvoshoz fordulni?

A házi gyermekorvos kezdeményezheti a kivizsgálást, ami ajánlott, ha:

  • a gyermek magassága az életkorának és nemének megfelelő 3. percentilis alatt van,
  • iskoláskorban (serdülőkor előtt) évente kevesebb mint 4-5 cm-t nő,
  • növekedése elmarad kortársaitól (a növekedési görbe „letörik”),
  • nemi érésének kezdete késik,
  • testalkata aránytalanná válik.

Mi okozza az alacsonynövést?

Genetikai, alkati tényezők

Az alacsonynövés legegyszerűbb oka, amikor a gyermek családtagjai is kicsi növésűek, és ő örökli ezt a hajlamot. Ha gyermekünk alacsony növésű, ne elégedjünk meg annyival, hogy mi a szülei is kis méretűek vagyunk, hanem keressünk fel szakorvost, endokrinológust, családi hajlam esetén is érdemes kivizsgálni a növekedést! A probléma hátterében álló okok egy részén lehet segíteni, és így biztosak lehetünk abban, hogy mindent megtettünk gyermekünk érdekében.

Alkatilag lehet lassabb a gyermek növekedési üteme akkor is, ha szüleinél nem volt tapasztalható. Sok gyermeknél a nemi érés késik kortársaihoz képest. Ilyenkor legtöbbször ha azonban a nemi érése beindul, akkor növekedése is jobban megindul, és végleges testmagassága közelít az átlagoshoz. A pubertáskor kezdetével összefüggő elmaradás tehát nem tartós állapot, ettől függetlenül ebben az esetben is érdemes kivizsgáltatni a késői pubertás okát.

Környezeti hatások

Az alacsonynövés ismert változata az úgynevezett pszichoszociális növekedési zavar. Itt általában a háttérben súlyos családi problémák húzódnak meg, a gyermek sokszor ingerszegény környezetben nő fel és a szociális körülményei is rosszak. Ilyenkor a gyermek hiányosan vagy egészségtelenül táplálkozik, sokszor nem az étel mennyiségével van gond, hanem annak minőségével, egyoldalúságával. Pszichoszociális alacsony növésben a családi problémák kezelése, a gyermek környezetének változása segít.

Az alacsonynövés mögött a méhen belüli növekedés zavara is állhat. Ez a magzati életben ható különböző ártalmak miatt jön létre, például az édesanya betegsége miatt, illetve ha az anya alkoholt fogyaszt és/vagy dohányzik a terhesség alatt, akkor a baba szintén növekedésében visszamaradhat. Ilyenkor az újszülött kis súllyal és hosszal születik, sokszor tartósan megmarad a kortársaitól való elmaradás. Koraszülötteknél gyakoribb az alacsonyabb testmagasság.

Betegségek

Alacsonynövéshez vezethetnek a krónikus gyermekkori betegségek, mint például szív-, tüdő-, vese-, gyomor-, idegrendszeri-, bélrendszeri betegségek. Előfordulhat cöliákia (lisztérzékenység) esetén, amikor a vékonybél bolyhainak károsodása miatt romlik a tápanyagok felszívódása, ezért a szervezet egészséges fejlődéséhez szükséges tápanyagokból hiány alakul ki.

Ha valamilyen alapbetegség társul az alacsonynövéssel, akkor arra jellemző tünetek is észlelhetőek, például a vesebeteg sápadtsága, a tüdő- vagy szívbeteg óraüvegszerű körme. Számos krónikus betegség esetén azonban a növekedés lelassulása akár évekkel korábban jelentkezhet, mint a betegség nyilvánvalóbb tünetei! Legtöbbször a testmagasság mellett a testsúly növekedése is elmarad.

A hormonális eredetű okok között a növekedésre leggyakrabban az agyalapi mirigy megbetegedése és a pajzsmirigy alulműködése van hatással. Mivel a növekedési hormon (GH) az agyalapi mirigyben (hipotalamusz) termelődik, így logikus, hogy az ezt érő trauma, fertőzés, daganatos betegség, fejlődési rendellenesség stb. a növekedési hormon hiányát okozhatja. Amennyiben ezen hormon hiánya áll az alacsonynövés hátterében, a fejlődés elmaradása rendszerint egyenletes, a gyermek testalkata arányosan kisebb marad.

Az alacsonynövés létrejöttéhez hozzájárulhat a pajzsmirigy alulműködése által okozott lelassult anyagcsere is, mely gyermekkorban sokszor veleszületett. Ha ez áll a háttérben, rendszerint túlsúly, fáradtság, bőrproblémák, székrekedés is fellépnek, súlyos esetben a szellemi fejlődés is visszamarad. Rendszerint a nemi érés késésével is együtt jár.

Az agyalapi mirigy és a pajzsmirigy elhelyezkedése és funkciója

Részletesen az alacsonynövés hormonális okai

A növekedési hormon hiánya: a legkézenfekvőbb hormonális ok

A növekedési hormon (GH) az agyalapi mirigy elülső lebenyében termelődik, és hatását az IGF-1 (inzulinszerű növekedési faktor) közvetíti, amely főként a májban képződik. Ha a hypothalamus-hypophysis tengely bármely pontján zavar támad, a növekedés jelentősen lelassul. A veleszületett növekedési hormon hiány oka lehet az agyalapi mirigy alulfejlettsége, fejlődési rendellenessége vagy születési trauma. Szerzett formában okozhatják daganatok, műtétek, vérzések, fertőzések, autoimmun gyulladások vagy sugárkezelés. A tünetek 2-3 éves korban válnak feltűnővé: a gyermek növekedési görbéje (ún. percentilis görbe) letörik, arányos testfelépítése megmarad, de egyre inkább elmarad társaitól.

A modern orvosi diagnosztika a GH-provokációs tesztek mellett már rutinszerűen használ IGF-1 és IGFBP-3 mérést, MRI-vizsgálatot, illetve genetikai panelteszteket is, hogy felderítse a hormontermelés zavarát.

Növekedési hormon rezisztencia - amikor a hormon megvan, de nem hat

A Laron-szindróma klasszikus példája a növekedési hormon rezisztenciának, vagyis annak, amikor a hormontermelés normális, de a sejtek nem képesek „fogadni” az üzenetet, mert hibás a GH-receptor vagy az IGF-1 képződése károsodott. A betegek nagyon alacsonyak, vékony végtagúak, hangjuk magas, pubertásuk gyakran késik. A modern kutatások szerint azonban nemcsak genetikai okok okozhatnak növekedési hormon rezisztenciát. A tartós alultápláltság, súlyos májbetegség, krónikus veseelégtelenség vagy rosszul kezelt 1-es és 2-es típusú cukorbetegség szintén jelentősen rontja a GH-IGF-1 tengely működését. Ezt a jelenséget „szerzett GH-rezisztenciának” hívjuk.

Pajzsmirigyhormonok: a növekedés rejtett motorjai

A pajzsmirigy hormonjai (T3 és T4) nélkül a növekedési hormon sem tud hatékonyan működni. A két rendszer szorosan együtt dolgozik: a pajzsmirigyhormonok serkentik a csontok növekedését, a porckorongok érését és az agy fejlődését. A veleszületett vagy korai gyermekkorban kialakuló hypothyreosis klasszikus következménye az aránytalan alacsonynövés: nagy fej, rövid végtagok, alacsony izomtónus, pocakszerű has, lassú mozgás és megkésett kognitív fejlődés. Kezelés nélkül kreténizmushoz vezethet, amely súlyos, maradandó értelmi akadályozottságot okoz. Az újszülöttek kötelező szűrése (TSH-vizsgálat) éppen ezért életmentő jelentőségű.

Az utóbbi években egyre több adat támasztja alá, hogy akár enyhe, „szubklinikus” pajzsmirigyhormon-hiány is lassíthatja a növekedést, még akkor is, ha más tünet alig észrevehető.

A kortizol szerepe: a stresszhormon, amely gátolja a növekedést

A tartósan magas kortizolszint - akár a szervezet túltermelése miatt (például Cushing-szindróma), akár hosszú ideig adott kortikoszteroid-gyógyszerek következtében - erőteljesen gátolja a csontnövekedést és az IGF-1 képződését. A kortizol több ponton blokkolja a növekedési hormon hatását, ráadásul izomlebontást és csontritkulást is fokoz. Gyermekeknél a túlzott szteroidterápia az egyik leggyakoribb szerzett okai közé tartozik az alacsony növésnek.

Nemi hormonok és növekedés: gyorsítanak is, lassítanak is

A pubertás idején az ösztrogén és tesztoszteron serkenti a növekedési hormon aktivitását, ezért a serdülők ugrásszerűen nőnek. Ha a pubertás túl korán indul (korai érés), a növekedési ugrás hamar lezárul, a növekedési porcok gyorsabban csontosodnak, így a végső testmagasság alacsonyabb lesz. Ezzel szemben a későn induló pubertás átmenetileg lassítja a növekedést, de később behozható - ekkor „alkati későn érésről” beszélünk, ami nem betegség.

Krónikus betegségek hormonális hatásai

Számos tartós betegség okozhat „másodlagos hormonális zavarokat”, amelyek lassítják a növekedést. Ilyenek: 1-es típusú cukorbetegség (rossz anyagcsere esetén IGF-1 csökken), krónikus gyulladásos bélbetegségek, vesebetegség, májbetegségek, inzulinrezisztencia vagy tartósan alacsony inzulinszint. Ezek a kórképek sokszor nem a hormonok közvetlen megbetegedései, mégis zavarják a teljes endokrin rendszer működését, és „funkcionális hormonhiányként” jelennek meg a növekedésben.

A kivizsgálás menete

A védőnő, iskolaorvos, házi gyermekorvos a gyermek testmagasságát, illetve annak időbeli alakulását nézik, és percentil táblázat alapján megállapítják, hogy testmagassága, növekedési üteme mennyiben tér el az átlagostól. Egy online percentilis kalkulátor itt található.

Ez a vizsgálat segít kideríteni, hogy a gyermek csontozata mennyire érett, hogy a növekedés ütemében hol tart a gyermek. Mivel a kéz- és csukló területén sok apró csont van, amelyek érése, növekedése meghatározott sorrendben követi egymást, ennek vizsgálatával jól megállapítható a csontozat fejlődésének állapota, és hogy az életkorának megfelelő ütemben érik-e, vagy attól elmaradóan.

Ha a gyermek csontkora és tényleges életkora között eltérés van, alapos kivizsgálás indokolt. A kivizsgálás során először a szülőt kérdezik ki a terhességről, terhesség alatti betegségekről, az esetleges szülés körüli komplikációkról és a gyermek ismert betegségeiről. A szülők testmagasságát is megmérik.

Ezután következik a gyermek teljes körű vizsgálata. Ilyenkor az alacsonynövés hátterében húzódható betegségeket keresik. Laboratóriumi vizsgálatok (vér- és vizeletvétellel) segítségével vérszegénység, vesefunkció zavar, pajzsmirigyhormonok (T3, T4) alacsony szintje, növekedési hormon (GH) hiány állapítható meg vagy zárható ki, nemi hormon vizsgálatokkal a nemi érést lehet megállapítani, kromoszómavizsgálattal genetikai betegség deríthető ki.

Képalkotó vizsgálatok, mint a koponyaröntgen, CT, MRI, hasi ultrahang, és egyéb vizsgálatok következhetnek.

Kézröntgen a csontkor meghatározásához

Hogyan kezelhető az alacsonynövés?

A testmagasság elmaradásához vezető okok jelentős része jól kezelhető, a kiváltó oknak megfelelő célzott terápiával. Ha valamilyen betegségre, például felszívódási zavarra, pajzsmirigy alulműködésre, tüdő-, vese- vagy szívbetegségre stb. derült fény, akkor azt kell célzottan kezelni.

Az olyan gyermekeknél, akiknél a fejlődés üteme késik, nemi hormon adása segítheti a gyorsabb érést és ezzel a testmagasság növekedésének beindulását. Ha a háttérben a növekedési hormon alacsony szintje igazolódott, akkor megfelelő kivizsgálást követően, indikáció fennállása esetén a növekedési hormon injekciós pótlása válhat szükségessé, segítségével 10-12 centiméterrel nagyobb testmagasság érhető el felnőttkorra, mint kezelés nélkül.

Hormonpótló terápiát csak gyermekendokrinológus végezhet. Mindenképpen fontos, hogy még a serdülőkor befejezte előtt forduljunk orvoshoz, mert a kezelés csak addig folytatható. Utána már a csontosodás befejeződik, gyógyszeres kezeléssel már eredményt nem tudunk elérni.

A növekedési életkorban a csöves csontok végén nyitott növekedési zónák találhatóak, melyek új csontszövet képződését teszik lehetővé. Lányoknál kb. 15-16, fiúknál 17-18 éves kor körül ezek a zónák lezárulnak, ezt követően már nem érhető el a csontképződés növekedési hormon adásával sem.

Ha a gyermeknél semmilyen szervi eltérést nem találtak, akkor csak a megfigyelés, nyomon követés javasolt.

A növekedési hormonhiány esetén a rekombináns humán növekedési hormon (rhGH) rendszeres injekciós alkalmazása jelenti a standard terápiát, amely a csontnövekedés gyorsulását és a várható testmagasság jelentős javulását eredményezheti.

Növekedési hormon rezisztencia - például Laron-szindróma - fennálltakor az IGF-1 közvetlen pótlása jöhet szóba, mivel a hagyományos növekedési hormon pótló terápia hatástalan.

Pajzsmirigyhormon-hiány esetén levotiroxin adása szükséges, míg krónikus stressz vagy Cushing-szindróma esetén a kortizoltöbblet csökkentése a cél.

A terápiát minden esetben hosszú távú endokrinológiai nyomon követés kíséri, hiszen a dózisok az életkor, testsúly és növekedési dinamika függvényében folyamatos finomhangolást igényelnek.

SNI Suli - Nébald Alexandra: Szenzoros vagy "csak" gyerek?

A növekedésihormon-pótlásától a szülők egy része fél, a szakember azonban hangsúlyozta, hogy mellékhatásoktól nem kell tartani, hiszen ilyenkor - az inzulinkezeléshez vagy a pajzsmirigyhormon pótlásához hasonlóan - csupán a hiányzó mennyiségű növekedési hormont kapja a szervezet. A kezelés akár plusz 10-12 centimétert is jelenthet felnőttkorban.

A megfelelő táplálkozás elengedhetetlen a gyermekek egészséges növekedéséhez. A mentális egészség támogatása is kulcsfontosságú, különösen, ha a gyermek önbizalomhiánnyal küzd a magassága miatt.

A gyermekkori alacsonynövés sok szülő számára jelenthet aggodalmat. Ha gyermeke a kortársaihoz képest lényegesen alacsonyabb, fontos lehet megérteni az okokat és a lehetséges kezelési módokat. Amennyiben aggódik gyermeke növekedése miatt, ne habozzon szakemberhez fordulni.

tags: #kisgyerek #lassu #novekedes