Az egészséges fejlődés alapvető része a zene, ezen belül is a zenehallgatás. Az alvás előtti éneklés kiemelten fontos szerepet játszik az alvásra való felkészülésben. A zene az óvodai nevelésben is kulcsfontosságú, melynek alapműve Forrai Katalin: Ének az Óvodában című könyve. Ebben a könyvben a dalok számos szempont szerint vannak rendszerezve, ami nagyban segíti az óvónők munkáját.
Dalok Korosztály és Hangok Száma Szerint
Eleinte korosztály szerint szerettem volna szétválogatni a dalokat, viszont akkor nagy lenne az átfedés. Ezért úgy döntöttem, hogy a dalban szereplő hangok száma alapján csoportosítok. Az Ének az óvodában című könyvben található dalok kottáit átmásolhatják a füzetbe, és a hangok alá írhatják a szolmizációs neveket. Később összehasonlíthatjuk, hogy ki hogyan oldotta meg a feladatot. A dalok lejátszhatók, a kijelölt elemek pedig javíthatók, ha rákattintunk. Szórakozást kívánok a dalokkal!
Néhány példa a dalokra és az Énó (Ének az Óvodában) sorszámuk:
- Ecc pecc, kimehetsz ÉNÓ 14.
- Ecem, pecem ÉNÓ 15.
- Koma, koma ÉNÓ 45.
- Nincs szebb madár, mint a lúd ÉNÓ 48.
- Réce, ruca ÉNÓ 51.
- Sárga rózsa ÉNÓ 55.
- Fussunk ÉNÓ 65.
- Csend ül ÉNÓ 307.
- Hervad már ÉNÓ 311.
- Én elmentem a vásárba fél pénzzel...
Tizenötödik válogatás - OVIS dalok - Dúdoló | Dalok gyerekeknek
A Szolmizáció és a Népdalok Világa
Tudjuk, hogy a dó helye több helyen is lehet, ehhez képest máshová kerül a többi hang is. Például, ha a dó az első vonalközben van, akkor a ré a második vonalon lesz, a mi a második vonalközben, a szó pedig a harmadik vonalközben. A szolmizálás szorgalmi feladat, mivel csak a zeneiskolások ismerik az alsó szó hangot, de aki szeretné, nyugodtan énekelheti. Ügyesek vagytok!
A népdalokat az emberek régen egymástól tanulták (nem iskolában), ezért előfordul, hogy kicsit változtattak a szövegen vagy a dallamon. Ezért hallhatod majd kicsit máshogy is, mint ahogy te tanultad, vagy ahogy a szüleid tanulták. Fontos, hogy megőrizzük ezeket a hagyományokat és továbbadjuk a következő generációknak.
Játékos Fejlődés az Óvodában
Az óvodában a játékok is fontos szerepet töltenek be a gyermekek fejlődésében. A vizuális tevékenységek során igyekeztem minél több olyan technikát összegyűjteni, ami segít abban, hogy ne legyen egyhangú. A Pinteresten talált ötlet alapján született meg alternatív saját készítésű tic-tac-toe játékom rovarok témakörbe ágyazva.
Az Almafa Játék
Az Almafa egy nagyon egyszerű játék. A termés nélküli fán számok vannak 1-től 6-ig. A játékosok választanak maguknak egy-egy színt, és magukhoz veszik az összes almát, ami a választott színben pompázik. A játékot a legfiatalabb játékos kezdi. Dob a dobókockával, majd a dobott számmal megegyező számmal ellátott korongra egyet az almái közül, majd a következő játékoson a sor. A levelek és az almák kreatív formalyukasztóval készültek, de lehet hozzá nyomdát is készíteni. A füvet fogkefe segítségével készítettem.
Alma Szudoku
Az alma sudoku egy internetről letöltött és kinyomtatott játék. A játék szabálya ugyanaz, mint a számokkal játszott szudoku: minden sorban, oszlopban és kis négyzetben mindenféle alma csak egyszer szerepelhet.
Építsünk Hóembert!
Az „Építsünk Hóembert!” játék menete megegyezik a „Szép álmokat!” társasjátékéval. A játékosok addig dobhatnak háromszor, sorban egymás után, míg nem dobnak két hógolyót egymáson. Innentől fogva a játékos csak egyszer dobhat. Tervezhetünk az óvodába hóemberes témahetet is, bár sajnos egyre kevesebb hó esik itt nálunk. Több technikával lehet hópihét készíteni. A kép elkészítésének menete: A papírlapunkat hajtsuk kétszer félbe, majd hajtsunk rajta még egyet vagy kettőt úgy, hogy a lap közepe legyen a háromszög leghegyesebb csúcsa.
Őszi Gyümölcsök és Levelek Válogatása
Ősszel minden eszközzel azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek minél jobban megismerjék az őszi gyümölcsöket. Lehetőség szerint igazi gyümölcsöket vigyünk be. Készíts gyümölcsös képeket vagy hozz be különböző gyümölcsöket! Válogassák szét a gyümölcsöket színek szerint, és számlálják meg, hogy hány piros, sárga, kék stb. színű gyümölcs van.
Készíts különböző méretű, formájú és színű leveleket! Válogassák szét a leveleket színek szerint, és számlálják meg, hogy hány piros, narancssárga, sárga, zöld, barna színű levél van.
Témahetek és Mesegyűjtemények
Sok olyan jeles nap van a nevelési évben, melyekhez egy óvónőnek igazítania kell vagy lehet a témahetek megtervezésében. Óvodánk német nemzetiségi óvoda, és minden év szeptemberében megtartjuk hagyomány szerint a nemzetiségi hetet.
A mesegyűjtemények célja, hogy megkönnyítsék a megfelelő mese kiválasztását a különböző témahetekre. A gyűjtemények egy felsorolásból állnak, ahol egy-egy mese története néhány sorban elolvasható. Amelyik mese története megnyeri a tetszésünket, azt meg tudjuk nyitni a mese címére kattintva. Eredményes keresgélést kívánok!
Néhány témahét, amelyhez mesegyűjtemények állnak rendelkezésre:
- Húsvét témahét
- Alma témahét
- Mikulás témahét
- Négy évszak témahét
- Anyák napja témahét
- Süni témahét
- Színek témahét
- Egészség, betegség témahét
- Időjárás témahét
- Gomba témahét
- Gyümölcs és zöldség témahét
- Háziállatok, tanya témahét
- Hó, hóember témahét
- Közlekedés, járművek témahét
- Madarak és fák napja témahét
- Március 15, nemzeti ünnep témahét
- Márton napi témahét
- Mesterségek, szakmák, foglalkozások témahét
- Mókus témahét
- Napszakok témahét
- Öltözködés témahét
- Rovarok és bogarak témahét
- Születésnap témahét
- Vadon élő állatok, erdei állatok témahét
- Virágok témahét
- Hét napjai témahét
- Hónapok témahét
- Téli, tavaszi vagy őszi témahét
Magyarország Népszokásai és Hagyományai
Magyarország népszokásairól, hagyományairól messze földön híres, ezt talán annak köszönhetjük, hogy számtalan nép fordult meg a Kárpát-medence bölcsőjében, mindig hozzáadva valamit hazánk kultúrájához.
Mindenszentek és Halottak Napja
November elseje mindenszentek ünnepe, november másodika pedig halottak napja a keresztény világban. Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, melyeken gyertyát gyújtanak a halottakért. Magyarország egyes vidékein harangoztatnak a család halottaiért, máshol régebben ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartják, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítenek, és minden helyiségben lámpát gyújtanak, hogy eligazodjanak a házban. Halottak napján, sőt hetében mosási tilalom volt, attól tartva, hogy akkor a hazajáró halott vízben állna. A Csallóközben is tilos volt mosni, mert megsárgulna a ruha. Nem meszeltek, mert a férgek ellepnék a házat. Mindenszentek és a halottak napja ma városon és falun egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe: a temetőbe járás, a sírok rendbehozatala, a gyertyával való világítás szinte kötelező.
Halloween
A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az angolszász eredetű halloween is, amely kezd teret nyerni Magyarországon is. Elnevezése az angol ’All Hallows Eve’ kifejezésből származik, ami magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája. Amerikában halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik a „cukrot vagy csínyt!” kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra. Elméletileg az ajtónyitónak van lehetősége „csínyt” azaz játékos fenyegetést választani, de nem jellemző.
Márton-napi Hagyományok
A Márton-napi hagyományok maradéktalanul élnek ma is. November 11-én falun és városban egyaránt lakomákat rendeznek, hogy aztán egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Ilyenkor kötelező libát vágni, ugyanis „ki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. A liba csontjából pedig az időjárásra jósolnak: ha az fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros.
A magyarországi libatermékek, köztük a libamáj világszerte keresettek. Az utóbbi években azonban heves vita volt az állatvédők és a libatenyésztők között. „Az állatok mája a normálisnál lényegesen nagyobbra van felhizlalva, ami kimondhatatlanul nagy kínokat jelent az állatoknak” - állították az állatvédők. A Szent István Egyetem munkatársai viszont bebizonyították, hogy a hízlalás nem állatkínzás. Ráadásul, a tömés nem jár „kóros” elváltozással sem szervezetükben. Ezek az állatok eredetileg olyan vándormadarak, melyeknek a mája a hosszú útra való tápanyagtartalékokat zsír formájában tárolja. Ennek megfelelően a hízott libamáj a hízlalás befejeztével rövid időn belül visszafejlődik, és sem a májban, sem pedig egyéb szövetekben kóros elváltozások nem tapasztalhatóak.
Katalin-nap és András-nap
Katalin-naphoz férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódnak. Ilyenkor szoktak vízbe tenni gyümölcságat (ún. katalinágat), s ha az karácsonyra kizöldül, a kíváncsiskodó lánynak közeli férjhezmenetelt jósolt. Katalin egy fontos, női dologtiltó nap is. A jóslások fő ideje a lányok számára az András-nap volt, a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. A lányoknak magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Próbáltak álomból jósolni: a párna alá férfiruhaneműt rejtettek, és egész nap böjtöltek. A közös jóslások többnyire a fonóban történtek - ólomöntéssel, gombócfőzéssel. A gombócba egy-egy férfinevet rejtettek, amelyik elsőnek jön fel a víz tetejére, az lesz az illető férjének a neve.
A Fonó Hagyománya
A fonó a női társasmunka legfontosabb helyszíne volt, sokfelé bizonyos munkák, például a kukoricaszedés befejezéséhez kötötték, s csak ezután kezdhettek neki. A fonóknak különböző fajtái voltak: asszonyfonók, asszony- és lányfonók vegyesen, és külön lányfonók. A fonóbeli ételeket, a világításhoz szükséges petróleumot, a fűtéshez a fát a fonóba járók közösen adták össze. A téli szórakozás és játék fő színtere is volt ez: helye volt a mesemondásnak, balladák, históriás énekek előadásának, dalok éneklésének, találós kérdéseknek, s főként a játékoknak. Ezeket részben a lányok maguk között játszották, de jó néhányat a legényekkel együtt. A fonónak rendkívül nagy jelentősége volt a fiatalok társas élete, az udvarlás, párválasztás szempontjából. A fonóba járás kötelező volt, az elmaradókat felkeresték, kikolompolták, taligán húzták el a fonóba.
Disznótorok Hagyományai
A tollfosztás az asszonyok, lányok másik társas munkája volt a téli időszakban. Néhol még ma is eleven hagyománya van. Bérelt vagy meghívásra látogatott házaknál fosztottak. Disznóölő Szent András napjától, a hideg idő beálltától kezdődtek a disznótorok, vagyis a disznóölést követő lakomák. Ezalatt jártak a kántálók, akik legtöbbször cigánynak, medvének, kéményseprőnek öltözve állítottak be. A disznótorral kapcsolatos másik adománygyűjtő szokás az ún. nyársdugás. Főleg a Zselicségben, a bandába tömörült legények, fiúgyermekek többágú nyársat dugnak a kilincsre vagy az ablakba, s az egyik ágára tréfás, gyakran trágár szövegű papírlapot szúrnak. Az egész magyar nyelvterületen szokás volt a disznótori maskarázás. A kántálók, nyársdugók is többnyire valamilyen módon felismerhetetlenné igyekeztek magukat tenni. Macskaréven menyasszonynak és vőlegénynek öltöznek.
Még most, 2012-ben is megvannak a disznóölés hagyományai. Összegyűlik a család, még azok is, akik ma már elszakadtak a falusi portától, hívnak barátokat, ha kell szakembereket is, és az egész napot ennek a néphagyománynak szentelik. Kolesár-Szundy László városi fiúként már többször részt vett családi disznóvágásokon. „Pár éve vettem részt először egy családi disznóvágáson. Már előző nap leutaztunk az apósomékhoz, hogy segítsünk másnap reggel a jószág levágásában. Viszont öt percet késtünk, ezért nélkülünk szúrták le a disznót. Szerintem a legfontosabb kellékek: koránkelés, pálinka, egy éles kés, pálinka, egy lábas a vérnek, pálinka, egy húsdaráló, és még egy kicsi pálinka. Nagyon korán kell kezdened a munkát és végig fázni fogsz - ezt jó előre tudnod.”
A mai „humánusabb” disznóvágásnál a leszúrást megelőzi a „fejbelövés” egy kis szerkezettel. Ha viszont már tényleg meghalt a jószág, megperzseljük, kaparókésekkel levakarjuk a szőrét és a felső hámréteget, hogy az élősködőktől megszabaduljunk. Közben locsolgatjuk, hogy ne repedjen meg a bőre. Ezek után a böllér feldarabolja, és kezdődik a feldolgozás, darálás, hurkatöltés stb. Én már kiskorom óta járok disznóvágásokra, nevezhetjük családi hagyománynak is. Nagyszüleimnél minden évben van disznóvágás, ezért mindig megyünk segíteni. Én általában a hurka- és kolbászhúsgyúrásban, illetve a kolbásztöltésben segítek. A szagokat és a vér látványát még mindig nem tudtam megszokni. Az állat leszúrásánál én sosem vagyok ott, már csak a feldarabolt húst és a belsőségeket látom. A disznóvágás nem undorító, feltéve, ha jól csinálják, vagyis tiszta kézzel, tiszta eszközökkel, szabályosan. Ha hozzáértő, az állatot tisztelő és szerető, a húsáért hálás, a higiéniára ügyelő és hagyománytisztelő, derűs emberek végzik, akkor nagyon jó látni, hogy mennyi minden hasznosítható egy nagy gonddal felnevelt állatból.