A fiús anyukák egy része, különösen az első gyermekük esetében, eleinte szinte fél a fiúcsecsemő tisztába tételétől, nemi szerveinek ápolásától. Tart attól, hogy esetleg nem jól tesz vagy elmulaszt valamit, esetleg nem ismer fel időben egy rendellenességet. Bár a túlzott aggályoskodás sem szerencsés, természetes, hogy a szülő a napi gondozás során felfigyelhet olyan gondokra, ami nem feltétlenül tapasztalható meg az orvosi vizsgálat során.
A fiúgyermekek ivarszerveinek veleszületett és szerzett rendellenességeivel és betegségeivel a gyermekurológia foglalkozik. A hímvessző és egyes részeinek - a makk és az azt fedő fityma (előbőr), valamint a húgycsőnyílás - bizonyos elváltozásai gyakori kísérői a fiúk csecsemő- és gyermekkorának.
Fityma elváltozások
A fityma (előbőr) a hímvessző végén található bőrredő, ami a makkot és a húgycső nyílását védi. Az élettani csecsemőkori fitymaszűkület minden fiúcsecsemőnél előfordul. Élettani fitymaszűkület esetén a legfontosabb szabály, hogy ne nyúljunk a kisfiunk fitymájához, a jelenség egy állapot, mely nem igényel teendőt!
A fityma makktól történő elválása már a magzati kor végén elkezdődik, ám a folyamat sokszor még kisgyermekkorban sem fejeződik be. Szintén normális élettani állapot tehát, hogy a fityma egy finom hártyával rátapadt a makkra − gyakori, hogy a fitymán lévő nyílás alig látható −, és arról fokozatosan, az életkor előrehaladtával magától leválik.
A smegma (ejtsd: szmegma) leváló hámsejtekből és mirigyek által termelt váladékból álló sárga, fájdalmat nem okozó, nem bűzös élettani váladék, mely a makk és fityma között képződik. Amíg a fityma a makkhoz van tapadva, addig a smegma sem tud kiürülni.
Természetes letapadás és fitymaszűkület
A fitymaszűkület nem ritka dolog, a csecsemők mintegy felét érinti. Ilyenkor a hímvessző végét borító bőr kettőzet, a fityma nem húzható a makk mögé. Ez még nem minden esetben kóros elváltozás, meg kell különböztetni az úgynevezett természetes letapadástól (agglutináció), mely magától oldódó jelenség.
A fitymaszűkület lehet veleszületett rendellenesség, de lehet szerzett is, mely az élet bármely szakaszában kialakulhat például ismétlődő gyulladások, sérülések, vagy bőrgyógyászati betegségek talaján kialakult hegek miatt. Fontos kihangsúlyozni, hogy nem minden szűkület kóros, és a fitymaszűkület sem mindig igényel különösebb kezelést.
Kezelési lehetőségek
A szülők körében nagy vitát vált ki, hogy kell-e a fitymát mozgatni, húzogatni, segítenek vagy éppen ártanak-e ezzel. Csecsemőkorban, vagyis egy éves korig, ha egyéb panasza (láz, vizelési nehézség, folyamatos gyulladás) nincs a gyereknek, akkor nem szükséges a szűk fitymával azonnal orvoshoz rohanni.
A legfontosabb, hogy ne erőltessük a fityma fájdalmas hátrahúzását, ne feszegessük, különösen panaszmentes, 3 évnél fiatalabb gyermek esetében, mert ez maradandó sérüléshez, később elkerülhetetlen műtéthez is vezethet.
A fürdőkádban azonban óvatos „fitymatorna” végezhető. Ilyenkor a vízben felpuhult bőr kíméletes, nem fájdalmas (ameddig a szövet engedi) hátra-tornázásával próbálhatjuk mozgásba hozni a letapadt bőrt. Ha fáj a gyermeknek, nem szabad tovább erőltetni. Ezt a puhító folyamatot lehet pl. körömvirágkrém időszakos használatával támogatni.
Kisebb szűkületeket, minimális letapadással megpróbálhatunk speciális gyógyszeres kenőcsökkel kezelni. Amennyiben nem sikerül a gyógykrémes terápia, a kisebb letapadásokat az urológus szakorvos helyi érzéstelenítésben is fel tudja oldani. Ez ambulánsan zajlik, tehát a kis beavatkozás után azonnal haza is mehet a gyermek.
Nagyobb letapadásokat, kifejezett fitymaszűkületeket (általában 3 évesnél idősebb gyermeknél), esetleg korábbi feloldott, de ismét letapadt fitymákat az esetek többségében már gyógyszeres kezeléssel nem lehet eredményesen oldani.
Egyik lehetőség a szűkült fitymagyűrű kisebb bemetszése (ún. dorzál incízió), de ez még a legkiválóbban elvégzett beavatkozás után is nagy százalékban ismételt behegedéssel, szűkülettel gyógyul. A leghatékonyabb módja a fitymaszűkület megoldásának a heges, szűkült bőr teljes eltávolítása, avagy a radikális cirkumcízió, más néven körülmetélés.
Ez az orvosi indikáció alapján végzett beavatkozás férfi betegeknél gond nélkül kivitelezhető helyi érzéstelenítésben. A gyermekek esetében egy nagyon gyenge narkózis ajánlott, mivel a beavatkozás lelkileg is megterhelő lehet számukra, illetve a műtétet teljes nyugalomban kell végezni a sikeres kozmetikai eredmény eléréséhez.
Hátrahúzva maradt fityma (paraphimosis)
Veszélyes kórkép, mely legsúlyosabb esetben a pénisz végének elhalásával járhat. A hátrahúzva maradt előbőr a makkra ráfeszülve akadályozza annak keringését, melynek következményeként duzzanat, vizenyő, fájdalom, vizelési képtelenség alakul ki. Általában enyhe fokú fitymaszűkület otthoni kezelésekor alakul ki, amikor elfelejtik a gyermek előbőrét hátrahúzás után visszahúzni, ez a keletkező duzzanat miatt később már nem vagy csak nagyon nehezen tehető meg.
A paraphimosis azonnali beavatkozást igényel, mihamarabb jelentkezzünk az illetékes sebészeti ügyeleten!
Fityma/makk gyulladása (balanitis)
Balanitis során a makk felületén gyulladás alakul ki, mely fájdalommal, váladékozással, pirossággal, duzzanattal, illetve vizelet-visszatartással járhat. A vizelet a makk és a fityma közé préselődik. Szintén a makk gyulladásához vezethet, ha a smegma nehezen ürül és felgyűlik a fityma alatt.
Mivel orvosunk is nagy valószínűséggel ezt fogja javasolni, ezért érdemes a fitymazsák öblítésével próbálkozni, mely a makk és a fityma közötti tér alapos kimosását jelenti. Az öblítést steril fecskendőbe felszívott jódtartalmú fertőtlenítőszerrel (például higított Betadine-oldattal) vagy kamillateás oldattal végezhetünk el. A kezelést − mely hamar megszünteti a panaszokat −, egy héten keresztül naponta egy-kétszer végezzük el!
Antibiotikumos kenőccsel való külső kezelés a gyulladás elhelyezkedése miatt nem túl hatásos.
6 gyakori Hólyag és Vizelési probléma + a megoldások
Húgycsőnyílás rendellenes elhelyezkedése (hypospadiasis és epispadiasis)
A húgycsőnyílás normális esetben a makk végén, annak közepén nyílik, így biztosítva a vizelet előre egyenes sugarát, a későbbi megtermékenyítőképességet és nem utolsósorban a pénisz normál kinézetét. A nyílás azonban rendellenesen is elhelyezkedhet, lehet a makkon (nem a végén), a pénisz egyéb részein, súlyosabb formáiban pedig a herezacskón vagy gáttájékon.
Ez a rendellenesség sokszor hímvessző görbületével is jár, ami problémát jelenthet a későbbi szexuális életben. A rendellenesség megállapítása kihívást jelent még sokszor a gyermekurológiában jártas gyermeksebész számára is: van, hogy csak az előbőr hátrahúzása után válik felismerhetővé. Legenyhébb formái az úgynevezett hasadt fitymabőr és a megnyúlt húgycsőnyílás.
A hypospadiasis (húgycsőhasadék) a férfi nemi szervek fejlődési rendellenességei közül a leggyakoribb, minden négy-ötszázadik fiú újszülöttet érint. Az elváltozás tehát lehet enyhébb vagy súlyosabb fokú, néha egyéb rendellenességek is társulnak hozzá. Általában a makk fejlődése is zavart szenved, a hímvessző csökevényes, rövid, görbe, lefelé hajlik.
Az epispadiasis olyan állapot, amikor a húgycsőnyílás a hímvessző háti felszínén, felül helyezkedik el. Jóval ritkább elváltozás, mint a hypospadiasis. A hímvessző kisebb méretű, felfelé görbül és ha a húgycső záróizma sem ép, a beteg nem tudja tartani vizeletét. Húgyúti fertőzés szinte minden esetben kialakul.
A rekonstrukciós műtétet még óvodás korban ajánlott elvégezni. Az eredmény a kiindulási állapot súlyosságától függ, azonban általában sikeres, így lehetővé válik a normális vizelés és erekció.
Hímvessző méretbeli és szerkezeti rendellenességei
Péniszhiány (aphalia)
A péniszhiány jelenségét a szülők, laikusok leggyakrabban feltűnően kisebb méretű vagy abnormális formájú péniszként fogalmazzák meg. Az elváltozás utalhat genetikai betegségre, hormonális eltérésre, így kivizsgálását általában endokrinológus végzi.
A hímvessző veleszületett hiánya (aphalia) rendkívül ritka fejlődési rendellenesség, amelyben a pénisz teljes egészében hiányzik. Gyakran társul rendellenes húgycsőnyílással. Egyelőre nem ismert az elváltozás pontos oka. A kezelés multidiszciplináris megközelítést igényel; kezdetben a vizeletelvezetés biztosítása és az esetleges társuló fejlődési rendellenességek kezelése történik, később rekonstrukciós sebészeti beavatkozás jöhet szóba.
Mikropénisz
A kisméretű pénisz hátterében a leggyakoribb ok a szeméremcsont felett elhelyezkedő nagy tömegű kötőszövet, zsír (például elhízás esetén), emiatt tűnik optikailag kisebbnek a hímvessző. Esztétikai, pszichés szempontból igényelhet sebészeti teendőt. Ha már a méhen belül hormonzavar lépett fel, akkor mikropénisz (nagyon kis méretű hímvessző) alakulhat ki.
Veleszületett erekció
Újszülötteknél is észlelhető merevedés közvetlenül a születés után vagy a születést követő első néhány napban. Ez normális élettani jelenség lehet, amely nem utal szexuális izgalomra vagy kóros eltérésre. Nagyon ritkán azonban kóros, tartós merevedés (neonatalis priapizmus) is előfordulhat.
Diphallia (kettős pénisz)
Ritka rendellenességek közé tartoznak a kettős pénisz, a pénisz teljes hiánya, valamint a herezacskó kettéosztottsága. Rendkívül ritka születési rendellenességgel született egy pakisztáni kisfiú, két pénisszel és végbélnyílás nélkül. A baba mindkét péniszével képes pisilni. A csecsemőnek egy húgyhólyagja van, ehhez csatlakozik mindkét pénisze. Az orvosok sem tudják biztosan, hogy miért és hogyan alakul ki a diphallia, amely kétféle is lehet: teljes vagy részleges.
Herék fejlődési rendellenességei
A herék kifejlődését születéstől kezdve figyelni kell, és bármilyen kétség merül fel, szakorvoshoz kell fordulni vele. A herék a magzat fejlődése során a hasüregből a lágyékcsatornán keresztül a herezacskóba szállnak le. Ha ez elmarad, akkor a herék a hasüregben maradnak. Ezt az állapotot nevezzük cryptorchismus-nak, ha pedig a lágyékcsatornában akadnak el, akkor retentio testis-nek. Ezek a fejlődési zavarok koraszülötteken gyakrabban fordulnak elő.
A fiúk többségében a megszületéskor már a zacskóban találhatók a herék, de legkésőbb hat hónapos korig van remény arra, hogy a herék műtét nélkül, maguktól leszálljanak. Kriptorhizmusról (rejtett heréjűségről) akkor beszélünk, ha egyik vagy mindkét here nincs a zacskóban.
A rejtett heréjűség az újszülöttek 4-6 százalékát érinti, előfordulásának gyakorisága egyéves kor felett 0,8 százalék.
A rejtettheréjűség formái
- Nem leszállt here: A hasból a herezacskóba történő leszállás közben a here valahol megrekedhet.
- Ektópiás, azaz kóros helyen lévő here: A here megvan, de rendellenes helyre vándorolt (például gáttájéki területre jut).
- Ingahere (retraktilis here, pseudoretentio): A here néha a zacskóban van, néha pedig felhúzódott és nem tapintható a zacskóban, azaz ingázik - ennek hátterében a fokozott reflex (ún. Cremaster izom reflexe) áll. Ez az állapot legkésőbb 10 éves életkorig magától javul, akár a pubertás kori férfihormonszint változásával meg is gyógyulhat. Sebészeti beavatkozás nem kell, de évente szükséges ellenőrizni a herét.
- Felszálló (aszcendáló) here: Ez típusosan nagyobb gyermekeknél alakul ki, a gyermek növekedésével nem nő, nem hosszabbodik együtt megfelelően a herevezeték, ezért a növekedés során a relatíve rövid herevezeték mintegy kihúzza a golyót a zacskóból.
Az ingahere és a felszálló here elkülönítése
Ha óvatosan lehúzzuk, lenyomjuk a herét a zacskóba és a golyót kb. 1 percig ott tartjuk, a reflex kioltódik: ha ezután a herét elengedve az a zacskóban marad, akkor ingaheréről van szó.
Kezelés és következmények
A rejtett heréjűség enyhébb formája az ún. ingahere. Egyéb esetekben, a hasűrben maradt vagy „eltévedt” here esetében viszont a későbbi súlyos szövődmények (tumoros elváltozás, nemzési képesség zavara, herecsavarodás) megelőzése miatt a herék herezacskóban történő mesterséges leszállítását és rögzítését el kell végezni.
A harmadik születési hónap után már a magától befejeződő hereleszállás esélye szinte minimális, e kor felett mindenképpen ajánlott a gyanús állású heréket gyerekorvosnak, vagy urológusnak megmutatni. A fiúgyermekek kóros hereállását optimális esetben az első életév végéig, de legkésőbb 2 éves koruk végére rendezni kell. Speciális indikáció esetén a gyermeksebészek már 6 hónapos korban is elvégzik a helyreállító műtétet.
A műtét ideális esetben 6-12 hónapos kor között kell megtörténjen, de legeslegkésőbb két éves korra el kell érni, hogy a here véglegesen a zacskóba kerüljön.
A nem leszállt here komoly veszélyeket rejt magában: megcsavarodhat (amelynek következménye az elégtelen vérellátás és elhalás), trauma érheti, a here jelentősen sorvadhat, heredaganat alakulhat ki és a nemzőképesség is csökkenhet. A rejtettheréjűség kezelésének célja a nemzőképesség károsodásának és a heredaganat kialakulásának megelőzése, a kedvező kozmetikai eredmény biztosítása, valamint a lelki következmények megelőzése.
Hormonális kezelés
Hormonokkal hatásosan lehet stimulálni a herezacskóba történő vándorlás folyamatát, a módszerrel kapcsolatban azonban nincs egyetértés külföldön sem. Míg az amerikai urológiai szakmai szervezetek egyértelműen nem ajánlják a hormonkezelést, addig az európai irányelvek javasolják a műtét előtt (vagy akár utána). A hormonterápiának kettős célja lenne: elindíthatja a here leszállását, továbbá a későbbi termékenyítőképességre is pozitív hatással lehet, de ezzel kapcsolatban tudományos bizonyíték alig van.
Here hiánya (anorchia és monorchia)
A here veleszületett hiánya (anorchia) ritka újszülöttkori rendellenesség, amely normális 46, XY-kromoszómával rendelkező férfi fenotípusú újszülöttekben fordul elő. A hereszövet teljes veleszületett hiányával jár, gyakran a magzati élet során bekövetkező herekárosodás (vanishing testis szindróma) következtében.
Az egyik, vagy mindkét oldali here hiánya (anorchia - teljes herehiány, monorchia - csak egy here fejlődött ki) sem fordul elő gyakran, és rendszerint más fejlődési abnormalitásokhoz társul. Laborvizsgálatok során jellemző hormonális eltérés a gonadotrop hormonok emelkedett szintje (különösen az FSH szintje), az alacsony tesztoszteronszint, valamint a hCG-stimulációra elmaradó tesztoszteronszint-emelkedés.
Here-hypoplasia és herezacskó hypoplasiája
A here-hypoplasia azt az állapotot jelöli, amikor a here mérete borsnyi, borsónyi. Ebben az esetben hormonpótlás jön szóba terápiaként. Alulfejlett, kicsi vagy részlegesen hiányzó here és herezacskó jellemzi. Hátterében állhat veleszületett androgénhiány, herefejlődési zavar vagy genetikai rendellenesség. A herezacskó alulfejlettsége gyakran a méhen belüli androgénhiány jele. A kezelés az oki tényezőtől függ: hormonális eltérés esetén endokrin terápia, anatómiai eltérés esetén sebészi korrekció jöhet szóba.
Here daganat és önvizsgálat
A heretumor a fiatal férfiak betegsége, 15-35 éves kor között fordul elő leggyakrabban. Döntően rosszindulatú daganatról van szó, korai stádiumban pusztán műtét is elegendő lehet, kemoterápia nem is kell. Ha a folyamat már előrehaladt, akkor is nagyon jók a kilátások, hála a ciszplatin nevű kemoterápiás szernek - a heretumor közel 100%-ban gyógyítható.
Bizonyított hajlamosító tényező a rejtett heréjűség: ekkor a heredaganat egyes szerzők szerint 3-15-ször, mások szerint 20-40-szer gyakrabban fordul elő, összesen kb. 2-3% az esélye a későbbi tumornak - de ezt csökkentheti az időben elvégzett műtét. Éppen ezért az olyan gyerekeknek, akiknek műtéttel kellett a herét a zacskóba lehozni, hátralévő életükben fokozottan kell figyelni a herére a tumoros kockázat miatt, azaz havonta javasolt az önvizsgálat, a here megtapogatása.
A here gyermekkori megbetegedései
A fiúgyermekek heréit érintő kóros állapotok fejlődési rendellenességek, anatómiai elváltozások vagy fertőzések következtében alakulnak ki.
Here kocsánycsavarodása
A here kocsánycsavarodása leggyakrabban serdülőkorban fordul elő, ritkábban újszülöttkorban is felléphet. Kialakulásának hátterében a herét felfüggesztő képletek lazasága áll, melynek következtében a here megfordul a herezacskóban (heretorzió). Ennek hatására a herekocsány erei leszorítódnak, és a vérkeringés megszűnik a herében. Tünetei a herefájdalom, a nyomásérzékenység, a herezacskó egyik felének duzzanata és bőrének pírja. Alhasi fájdalom, hányinger, hányás is kísérheti. Az állapot sürgős sebészi beavatkozást igényel, melynek során a herét visszafordítják az eredeti helyzetébe.
Heveny mellékhere-gyulladás
A főként serdülő fiúkat érintő heveny mellékhere-gyulladást baktériumfertőzés okozza. A betegséget heretájéki fájdalom, nagyfokú duzzanat és láz kíséri. Kezelése antibiotikumok adásával történik, a panaszok borogatással enyhíthetők. A nem teljesen gyógyult mellékhere-gyulladás hegesedéshez vezethet, melynek következtében az ondóutak elzáródhatnak, ami meddőséghez vezethet, ezért a felépülésig szigorú ágynyugalom szükséges.
Veleszületett vízsérv (hydrocele)
A veleszületett vízsérv keletkezése alapvetően különbözik a felnőttkorban, főként időskorban kialakult vízsérvtől. Gyermekkorban a megnövekedett hasűri nyomás miatt - például sírás vagy székletürítés közben, illetve légúti megbetegedés esetén köhögéskor - szabad hasűri folyadék juthat a herezacskóba. Ilyenkor a fekvő helyzetben történő vizsgálat során kisebb és puha, az álló helyzetben történő vizsgálatkor nagyobb, tömött elváltozás figyelhető meg a herezacskóban. Az újszülöttkori vízsérv általában spontán felszívódik. Amennyiben a vízsérv egyéves korig nem szívódik fel, vagy hirtelen nagymértékű feszülést okoz, műtéti beavatkozás szükséges.
6 gyakori Hólyag és Vizelési probléma + a megoldások
Mikor forduljunk orvoshoz?
Fiúgyermeke herezacskóján vagy hímvesszőjén tapintható vagy látható bármilyen elváltozás esetén forduljon a házi gyermekorvoshoz, aki indokolt esetben gyermekurológiai szakrendelésre irányítja a gyermeket. A heréket érintő nagyfokú fájdalom esetén, illetve ha a herezacskó vagy hímvessző sérülését mély seb kíséri, vagy ha néhány órán belül jelentős duzzanat keletkezik, továbbá csepegő vagy vékony sugárban történő vizeletürítés esetén azonnal jelentkezzen gyermekével a legközelebbi urológiai szakrendelésen vagy sürgősségi betegellátó osztályon!