Csecsemő- és kisgyermekkorban az ujjszopizás az egyik leggyakoribb önvigasztaló eszköz. A babák, kisgyermekek előszeretettel alkalmazzák, ha fáradtak, szorongást vagy szeparációt élnek meg. A csecsemő első évének főszereplője a száj, ami néha kisebb-nagyobb galibát okoz a mindennapokban.
A mögöttes motiváció és a szopóreflex
A mögötte húzódó ok egy veleszületett reflex, az úgynevezett szopóreflex. Az újszülöttek sokféle reflex birtokában jönnek a világra, egyes reflexek funkciója nyilvánvalóan a csecsemő életben maradásának alapvető eszközei. A szopó- és nyelőreflex elengedhetetlen a táplálkozáshoz. Nagyjából egy hónapos kortól jelenik meg az akaratlagos ujjszopizás, melyet a már meglévő reflex időbeli kiterjedése és más tárgyra irányulása jelez.
A világhírű gyermekpszichológus, Piaget szerint ebben a korban megjelenő ujjszopizás minőségileg új típusú viselkedést jelez, a csecsemők önmagukért ismételnek meg egy élvezetes cselekedetet. A szopóreflex a biztonságot nyújtó édesanyához kapcsolódik, így közvetlen jelenléte hiányában saját kezével nyugtatja meg magát a csecsemő. A magányos időszakokban megjelennek az úgynevezett átmeneti tárgyak, melyek „anyapótlékként” funkcionálnak, a kedvenc plüssállat vagy rongydarab mellett ilyen szerepet tölt be az ujjuk is.
Hétfő van? Semmi baj, menni fog. Jó hét alapja a jó hétvége!
A kéz felfedezése
A felnőttek általában a kezükkel, érintés útján állapítják meg bizonyos tárgyakról, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Ez azért van, mert felnőtt korban az ujjak végén van a legtöbb érző ideg. A babák esetében ezek az érzőidegek a szájban találhatók. Ez az oka annak, hogy a babák szinte mindent először a szájukhoz emelnek, így próbálják meg „letapogatni” az adott tárgyakat.
Gyakorlott anyukák szerint a kézrágás egyenlő a fogzás megkezdésével, azonban szakemberek szerint a fogzás általában csak 4 hónapos korban kezdődik, a babák viszont előtte is előszeretettel rágcsálják a kezüket. A kisbabák az első hetekben még nem tudatosan irányítják a végtagjaikat, később azonban, mikor már látják és tudják, hogy a kéz, amit látnak hozzájuk tartozik, akkor kezdődik a kézrágás.
| Életkor | Az ujjszopás funkciója |
|---|---|
| Újszülött | Veleszületett szopóreflex, éhség jelzése |
| 1-6 hónapos | Önnyugtatás, feszültségoldás, felfedezés |
| 6 hónapos kor felett | Unalom, fáradtság, érzelmi biztonság keresése |
Hogyan hat az ujjszopás a gyermekre?
Az ujjszopizás újszülötteknél és csecsemőkorban a hatékonyabb alkalmazkodást segíti elő, e funkciója miatt válhat szokássá. A szopizás optimalizálja a zaklatott csecsemők szívverését és légzési ritmusát, sőt, még a perisztaltikus izommozgást is szabályozta, mely lehetővé tette a csecsemők számára, hogy hatékonyabban emészthessék meg ételeiket.
Az ujjukat szopizó és nem szopizó gyermekeket összehasonlító kutatásokból kiderült, hogy az előbbi csoportba tartozók fiatalabb korban válnak érzelmileg függetlenebbé. Tudták, hogy ha stressz éri őket, szopizhatnak egy kicsit, megnyugodhatnak, és folytathatják önállóan a játékot. Amennyiben viszont ez a fajta önnyugtató mechanizmus túlzottan gyakorivá válik és időben kitolódik, az hiányállapotra utalhat a gyermekeknél.
Mit tegyünk szülőként?
Egyáltalán nem szükséges megtiltatni egy kisbabának, hogy a saját kezét rágcsálja. Fontos azonban, hogy figyeljünk oda, tiszta legyen a keze, hiszen sok baktériumot bevihet a szájába. A leszoktatásra vonatkozó kísérlet a szokás hátrányairól szóló új információk beérkezésével kezdődik. Fontos, hogy barátságos hangnemben kommunikáljunk gyermekünkkel az érzékeny témáról, kerüljük az olyan kommunikációt, amitől a gyermek rosszul érezheti magát, szégyen vagy bűntudat révén motiválva.
A leszokás akkor a leghatékonyabb, ha a félelem és a vágy kombinációja motiválja. A szokás megszüntetésére általában egyrészt a félelem, másrészt a szokás leküzdésével járó nyereségek ígérete ösztönzi a gyermekeket. Ha az ujjszopás eluralkodik a mindennapokon, akkor természetesen más a helyzet, de a legtöbb esetben a tevékenység, gyurmázás, homokozás természetes módon szab határt ennek a szokásnak.