Nyolcvanéves korában, 2025. július 23-án elhunyt Kiss Gy. Csaba, Széchenyi-díjas irodalom- és művelődéstörténész, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének professzora, a rendszerváltoztatás küzdelmeinek meghatározó alakja. A Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) saját halottjának tekinti.
Életút és oktatói tevékenység
Kiss Gy. Csaba 1945. április 2-án született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (ELTE BTK) magyar-német szakon szerzett diplomát 1968-ban. Pályafutását kutatóként kezdte: 1978-1981 között az ELTE BTK Kelet-európai Irodalmak Kutatócsoportjának, 1981-1985 között az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársaként, 1986-1992 között a Magyarságkutató Intézet tudományos főmunkatársaként, 1992-1995 között pedig a Közép-Európa Intézet igazgatójaként dolgozott.
Oktatói tevékenysége jelentős részét az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékén töltötte, ahol 1995-től 2010-ig docensként, majd professzorként oktatott. Emellett 2000-2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt, és 1999-2004 között a Zágrábi Egyetem vendégtanáraként is tevékenykedett. Diákként elkötelezettje lett a közép-európai népek összefogása Németh László-i eszméjének, amit a Varsói Egyetem, a Prágai Egyetem és a Nyitrai Egyetem vendégtanáraként is képviselt.
Közép-Európa fáradhatatlan vándora volt, akit magyar, lengyel, cseh, szlovák, horvát tanítványok serege követett szellemi útjain. Rendszeresen feltette a kérdést új diákjainak az ELTE Bölcsészettudományi Karának Művelődéstörténeti Tanszékén: „Tudnak maguk szlovákul, lengyelül, csehül?” Rengeteget dolgozott azon, hogy változtasson a magyar közélet Közép-Európa népeivel kapcsolatos szinte teljes tudatlanságán.
Munkássága és kutatási területei
Kiss Gy. Csaba irodalom- és művelődéstörténészként számos tanulmányt, esszét, cikket írt a közép-európai irodalomról és kapcsolatokról. 1974-1980 között a Nagyvilág rovatvezetőjeként, 1988-1992 között a Hitel munkatársaként, és a Magyarságkutatás című évkönyv szerkesztőjeként is tevékenykedett.
Munkásságának központjában a közép-európai kultúra, a nemzetek, kisebbségek és a szomszédos országok viszonyának vizsgálata állt. Kiemelt figyelmet fordított a magyar, lengyel, szlovák és horvát nép nemzeti szimbólumainak és mítoszainak összehasonlító vizsgálatára.
'A közvetítést tartottam föladatomnak" Kiss Gy. Csaba Emlékkonferencia - 2026. 02.25
Közép-Európa, nemzetek, kisebbségek
A kommunista rendszer bukását követően, a 90-es évek vége és a 2010-es évek vége között vendégtanár volt Zágrábban, Nyitrán, Prágában, Varsóban. Kiss Gy. Csaba magyar hazafi volt, a szemérmesebb fajtából, de mindig szóvá tette, ha az általa szeretett és jól ismert országok tudományosságában nemzetével kapcsolatos méltánytalanságot tapasztalt. Mivel nagyon is biztos volt saját identitásában, képes volt megérteni, méltányolni más népek fájdalmait, veszteségeit és büszkeségeit.
Felmérte és fájlalta, hogy Magyarország megítélése az elmúlt években gyorsan romlik nem pusztán a közép-európai államok sajtójában, döntéshozói között, de a hozzánk sokáig rokonszenvvel viszonyuló értelmiség köreiben is.
„Ha azt a borzalmas tapasztalathalmazt tekintjük, amit Európának ebben az övezetében jelentett ez a háború, a világátlagot tekintve több volt itt a tragédia, mint bárhol másutt. A szellemi életnek mindmáig bőven van feldolgoznivalója. Két totalitarizmus emlékezetével kell szembenéznünk, ez alapvető különbség a nyugati világtól. A közösségi emlékezet megőrzéséért kemény küzdelmet kellett vívni a kommunizmus alatt. Nagy volt az a csalódás is, amit az igazságos társadalom reményének szétfoszlása jelentett” - fogalmazott 2021-ben, a Magyar Kultúra magazinnak adott interjúban.
Politikai szerepvállalása és az MDF
Kiss Gy. Csaba jelentős szerepet játszott a rendszerváltoztatásban. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum (MDF) egyik alapítója volt. 1988-1989-ben az ideiglenes elnökség, 1989 és 1993 között a választmány, 1990 júniusától decemberéig az elnökség tagja, alelnöke volt.
Saját visszaemlékezése szerint: „1988 novemberében tagja voltam a nagy lendülettel szerveződő Magyar Demokrata Fórum kilenctagú ideiglenes Elnökségének. Később én voltam az MDF első szóvivője; ebben a minőségben vettem részt az 1990-es választási kampányban. 1990 júniusában az MDF elnökségi tagjává választottak, majd az elnökség a párt egyik alelnökévé választott. Fél év után úgy döntöttem, nem vállalom a jelölést az elnökségbe.”
Az MDF alapító tagjaként és sajtószóvivőjeként, külpolitikai koncepciójának alakítójaként a határon túli magyarság támogatásán túl a nemzetpolitika elválaszthatatlan részének tartotta az átgondolt szomszédságpolitikát, a szomszédos népek kultúrájának, történetének ismeretét. Könyvei, cikkei, megszólalásai e tekintetben is iránymutatók.
Noha az MDF alapítója, később szóvivője, 1990 végéig elnökségi tagja volt, mindig elutasította a „népi-urbánus” szembeállítást. Azt ugyanis nemcsak a 80-as évek bonyolult magyar társadalmi valóságának leírására látta alkalmatlannak, de az Aczél György-i kultúrpolitika manipulációjának, a rendszerellenes erők összeugrasztásának is vélte, valószínűleg helyesen.
Noha a politika számára végül nagy csalódás lett, s 1993-ban az MDF-ből is kilépett, másokkal ellentétben méltósággal, partizánromantika és személyes gyűlölködések nélkül idézte föl rövid politikai karrierjét.
Díjak és elismerések
Kiss Gy. Csaba munkásságát számos rangos díjjal és kitüntetéssel ismerték el:
- 1997 - Kodály Zoltán-díj
- 2005 - Lengyel Szolidaritás-emlékérem
- 2008 - József Attila-díj
- 2011 - Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje
- 2011 - Lengyel Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
- 2016 - Magyar Érdemrend tisztikeresztje
- 2017 - Polgári Magyarországért díj
- 2018 - Horvát Háromfonat-rend
- 2018 - Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje
- 2019 - Krynicai Nemzetközi Gazdasági Fórum Stanislaw Vincenz lengyel íróról elnevezett Új Európa új kultúrája díja
- 2020 - Széchenyi-díj: a közép-európai kultúra nemzetközileg is elismert kutatójaként, elsősorban a magyar, lengyel, szlovák és horvát nép nemzeti szimbólumainak és mítoszainak összehasonlító vizsgálata terén elért tudományos eredményei elismeréseként.
Közép-Európa és a lengyel minta
Kiss Gy. Csaba különösen szoros kapcsolatot ápolt Lengyelországgal. Hat évtizeddel ezelőtt, 1964 nyarán járt először Lengyelországban, s egy életre eljegyezte magát a hozzánk oly’ sok mindenben hasonlító, történelmünk jelentős részében velünk egy vágányon haladó nép nyelvével, kultúrájával, irodalmával.
Többször leírta, elmondta, milyen alapvető hatást gyakorolt rá (és generációjában még sokakra) a II. János Pál pápa 1978-as megválasztását, illetve a Szolidaritás 1980-as zászlóbontását követően kibontakozó antikommunista nemzeti ellenállás. „Semmi kétségem nem volt: a történelem mozdult meg Lengyelországban” - írta erről az időszakról.
„Számomra a lengyel minta volt a meghatározó. A Szolidaritás ugyan formája szerint szakszervezet volt, de lényegében nemzeti függetlenségi mozgalomként működött. Benne volt mindenki, a kommunista rendszerrel kompromisszumot elutasító katolikus csúcsértelmiségtől munkásokon, bányászokon át az önállóan gazdálkodó parasztokig - Lengyelországban ugyanis nem kollektivizálták a földeket. Furcsa lehet a kifejezés, de a Szolidaritás népfrontos szervezet volt, amely egy totalitárius rendszert akart lebontani.”
Ezek a tapasztalatok felszabadító erővel bírtak a fiatal irodalomtörténészre, írószövetségi tagra: 1981 után lengyel mintára a dolgokat idehaza is pontosan a nevén nevezte az évtized közepétől mind jobban felélénkülő hazai félellenzéki, ellenzéki körökben. A szovjeteket megszállóknak, az 1956-os forradalmat pedig forradalomnak nevezte.