Az abortusz etikai és egyházi megközelítése Magyarországon

Az abortusz, vagyis a terhességmegszakítás, már az ókori görög és római világban is széles körben gyakorolt tevékenységnek számított. Az abortusz erkölcsi aspektusa nem választható el a kérdés biológiai, orvosi, pszichológiai, társadalmi-szociális és jogi vonatkozásaitól, ehhez a problémához csak komplex szemlélettel lehet közelíteni.

Az abortusz kifejezés a latin "abortio" szóból származik, amelynek jelentése koraszülés. Meg szokták különböztetni egymástól a spontán vetélést, amikor külső behatás nélkül szakad meg a terhesség, illetve a művi vetélést, amikor külső, mesterséges beavatkozás által távolítják el az anya méhében megfogant magzatot (élő magzat esetében ez az élet kioltását eredményezi). Általában ez utóbbit nevezzük abortusznak.

Az abortusz etikai vitái

Régóta fennáll az ellentét az abortusz, illetve az anyák abortuszra is kiterjedő önrendelkezési joga mellett kiállók és az azt ellenzők között. A képzeletbeli bokszring piros sarkában állnak a terhességmegszakítást - sok esetben vallási okokból - gyilkosságnak tartók, a kék sarokban pedig a nők döntési szabadságát mindenekfelett hirdetők, akik szerint a testük kizárólag az övék, és ne szóljon bele senki, főképp ne az állam vagy az egyház, hogy mit kezdenek vele.

Thomson érvelése az abortusz etikai elfogadhatósága mellett

Thomson híres tanulmányában amellett érvel, miszerint az abortusz etikai szempontból elfogadható. Gondolatkísérlete szerint egy híres csellista olyan vese-elégtelenségben szenved, melyet csupán egyetlen másik személy vércsoportja képes meggyógyítani. Ezt a személyt elrabolják, és akarata ellenére arra kényszerítik, hogy 9 hónapon vagy 9 éven keresztül, szó szerint egymáshoz legyenek kötve, hogy az elrabolt személy veséjét használhassa, máskülönben a csellista meghal. Felteszi a kérdést, miszerint ez morálisan elfogadható-e? Jogosan várhatja-e ezt el tőle akár a csellista, akár a társadalom?

Amikor az anya élete nincs veszélyben, akkor felmerülhet érvként, miszerint mindenkinek joga van az élethez, ezért a magzatnak is joga van az élethez. Thomson szerint azonban az a tény, hogy a csellistának az életben maradáshoz szüksége van egy másik ember veséjének használatára, nem jelenti azt, hogy joga is lenne ahhoz, azt pedig biztosan nem jelenti, hogy követelhetné azt.

Tételezzük fel, hogy a terhesség csupán 1 órán keresztül tart, a terhes nő egészségét vagy életét nem veszélyezteti, ugyanakkor a magzat erőszak következtében fogant, a nő akarata ellenére. Ebben az esetben mondhatnánk, hogy a nőnek meg kellene engednie, hogy a magzat használja a testét arra az 1 órára, tisztességtelen lenne azt visszautasítani. Sokan azonban ebből azt vezetik le, hogy a magzatnak joga van használni a nő testét arra az 1 órára. Thomson szerint azonban ebből nem következik az, hogy a magzatnak erre joga is lenne.

Thomson - az irgalmas Szamaritánus és Kitty Genovese története alapján - arra az ellentmondásra is rávilágít, hogy - legalábbis az akkori amerikai jogszabályok szerint - senki sem tehető felelőssé azért, ha nem áldozza fel az egészségét, vagy életét, vagy egyáltalán, nem nyújt a tőle elvárható segítséget valakinek, hogy megakadályozza a halálát.

Boonin-Vail továbbfejleszti Thomson érvelését, az ugyanis álláspontja szerint csak szexuális erőszak esetén alkalmazható minden fenntartás nélkül. Az ún. hallgatólagos beleegyezés-érv szerint az erőszak esetét leszámítva a magzatnak igenis joga van a terhes nő méhének használatához, ugyanis a nő legalább részben felelős a terhességért, hiszen szexuális aktust folytatott azzal a tudattal, hogy az akár terhességhez is vezethet, ezzel pedig hallgatólagosan meg is adta a jogot a magzatnak a méhe használatához. Boonin-Vail szerint azonban ez nem állja meg a helyét. Különbséget kell tenni ugyanis aközött, hogy valaki szándékosan egy adott helyzetet teremt, és a között, hogy valaki szándékosan tesz valamit, ami akár elő is idézheti azt az adott helyzetet.

Don Marquis érvelése az abortusz immoralitása mellett

Don Marquis ugyancsak híres tanulmányában az abortusz immoralitása mellett érvel, és kidolgozza az ún. "future-like-ours" érvet. E szerint megölni valakit elsősorban azért rossz, mert megfosztjuk az áldozatot azoktól a lehetőségektől, tapasztalatoktól, örömöktől stb., amiket máskülönben az életében megélne, vagyis a jövőjét vesszük el tőle. Álláspontja szerint ahogyan ez egyértelmű felnőtt embereknél vagy gyerekeknél, ugyanígy a magzatok vonatkozásában is egyértelműnek kellene lennie.

Marquis először is kritizálja mind az abortusz-pártiak, mind pedig az azt ellenzők érveit. Az utóbbiak szerint a magzat a fogantatás pillanatától élő ember, ez nyilvánvaló, ezért az abortusz morálisan a gyilkossághoz hasonló. Az előbbiek ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy a magzat még nem ember, ez nyilvánvaló, ezért az abortusz nem tekinthető gyilkosságnak. Marquis szerint ugyan a magzat emberi és él, nem egyértelmű, hogy emberi lény-e, ugyanis csak egy bizonyos fejlődés után mondhatjuk a magzatra, hogy emberi lény.

Marquis elmélete szerint ugyanakkor - szemben más, az élet szentségét hirdető elméletekkel - az aktív eutanázia elfogadható olyan esetekben, amikor a beteg gyógyíthatatlan betegséggel küzd, gyógyulására nincs esély, komoly fájdalmakkal és szenvedéssel néz szembe, és meg kíván halni. Őket már nem fosztjuk meg a halálukkal egy olyan jövőtől, mint a magzatot.

Marquis bemutatja azt is, hogy megközelítése milyen érvekkel lenne megkérdőjelezhető, és azonnal meg is cáfolja azokat. Az egyik módja ennek az lenne, ha találnánk valamilyen olyan magyarázatot az ölés helytelenségére, amely szintén érthető, és amely más következményekkel jár az abortusz etikájára nézve. Két rivális elmélet legalább bizonyos fokú plauzibilitással rendelkezik: a megszakítás-elmélet és a vágy-elmélet. Azonban mindkét elmélet magában foglalja a tapasztalatok, tervek és tevékenységek értékét, melyek időtartamának erkölcsi következményei vannak.

Az abortusz egyházi szempontból

Míg a fejlett nyugati országok állami szabályozásai többé-kevésbé megengedők és elnézők az abortusszal szemben, addig a nyugati kultúra alapját megteremtő keresztény egyházak még mindig határozottan elutasítják annak minden formáját. A Katolikus Egyház tanítása szerint az élet- és szabadságellenes bűncselekmények között is különös súlya van az abortusznak.

A bibliai alapok és a magzat értéke

A Biblia a magzatot nem egy sejtszövetnek tekinti, hanem ugyanolyan súlyú büntetést szab ki egy magzati élet kioltása esetén, mint egy már felnőtt ember meggyilkolása miatt. Például a 2Móz. 21,22-25 szakaszban, ha férfiak verekedése során egy terhes asszony megsérül, és a gyermek meghal, akkor halálbüntetést kellett alkalmazni. Ez azt jelzi, hogy a magzat és egy érett felnőtt Isten szemében ugyanolyan értéket képvisel, haláluk ugyanolyan veszteség, a büntetés is következésképp ugyanakkora súlyú kell, hogy legyen. Jeremiás könyvében olvasható, hogy Isten már a fogantatása előtt ismerte Jeremiást, márpedig ismerni egy sejtszövetet nem lehet, csak egy személyt.

A házasság és a szülőség egyaránt Isten akarata és teremtési rendelése. Isten a két ember kapcsolatát azzal is megáldhatja, hogy azt a maga teremtői művébe bevonja. Az egyház különleges védelem alá helyezte a képére és hasonlatosságára teremtett emberi életet és számon kéri az emberen. Különösen veszélyesnek tekintjük, hogy a modern társadalom orvosi eszköztára azt sugallja, hogy itt pusztán orvosi beavatkozásról van szó, mivel „a magzat csak az anyai test része”, pedig potenciálisan önálló személyiség a fogamzás pillanatában kapott szellemi, lelki és genetikai adottságokkal.

A katolikus egyház álláspontja és a kánonjog

A katolikus egyház tanítása szerint, aki sikeresen magzatelhajtást végez, önmagától beálló kiközösítésbe esik. A büntetés a terhesség bármely szakaszában elkövetett abortuszra vonatkozik. Az Apostoli Szentszék fenti kánonhoz fűzött hiteles törvénymagyarázata értelmében abortuszon nem csak az éretlen magzat méhből való eltávolítását kell érteni, hanem a magzat megölését, bármilyen módon és a fogamzás pillanatától kezdve bármikor is, vagyis a hangsúly a magzat elpusztításán van, történjék az akár méhen belül, akár azon kívül.

Szent II. János Pál pápa az Evangelium Vitae című enciklikában határozottan elutasítja az abortuszt, de még a fogamzásgátlást is. Álláspontja szerint „a művi abortusz bárhogyan hajtják végre, egy ember megfontolt és közvetlen megölése életének kezdeti szakaszában, a fogantatás és a születés közötti időben”, és mint ilyen elfogadhatatlan. Ferenc pápa is megerősítette ezt az álláspontot, hangsúlyozva, hogy az abortusz vallást megelőző, emberi probléma, amely az élet megölését jelenti.

A kánonjogi szabályozás megszegése ma kiközösítést von maga után, mely alól egészen 2016-ig csak püspök adhatott felmentést. Ferenc pápa ezt a jogot automatikusan minden római katolikus papra kiterjesztette, és ezzel a döntéssel hangsúlyozta az irgalmasságot és a megbocsátás lehetőségét, még az abortusz bűnével küzdők számára is. Fontos azonban, hogy ez a döntés pasztorális segítségnyújtás, és kifejezi az irgalmasságot, ám a helyzet teológiai megítélésén nem változtat.

Teológiai viták a lélek megjelenéséről

A keresztény gondolkodókat a teológia történetének kezdetétől foglalkoztatta az a kérdés, hogy mikor jelenik meg az Isten által teremtett emberi lélek a testben a fogantatás után. Aquinói Szent Tamás, a középkor egyik legnagyobb teológusa, úgy tartotta, az Isten először testet teremt, melybe csak utólag leheli bele az élet leheletét. Arról, hogy ez az időpont a magzati fejlődés mely szakaszában következik be, ő is csak annyit mondott: amikor már képes annak befogadására.

Aquinói Tamás szerint az emberi, vagy ahogy ő nevezi: a racionális lélek nem a fogantatás pillanatától van jelen a testben, hiszen nem anyagi létező. Az embrió testének anyagát az anya teste szolgáltatja, ám ebben a kezdeti stádiumban még csak vegetatív lélekkel rendelkezik. Az apa magjával való egyesüléskor a termékenyítő erő által alakul ki a szenzitív lélek a magzatban, amely az állati létezés kategóriája. A racionális, vagyis emberi lélek kialakulása viszont nem anyagi, hanem isteni természetű folyamat (szubsztancia).

Ez az egész elképzelés szinte biológiai megközelítés, persze a középkori teológia nyelvén és a tudomány akkori állásának fokán megfogalmazva. Arról azonban, hogy a magzat kialakulása során mikor teljesedik ki a racionális lélek, amely egyedi emberré teszi őt, Tamás sem mond többet, mint hogy akkor, amikor a magzati test már alkalmas a befogadására. A Summa Theologiae szerint az a magzat, amelyik még nem telik el az emberi lélekkel, nem is üdvözülhet, és nem támad fel.

Az abortusz szabályozása Magyarországon

Magyarországon 1878 óta van törvényi szabályozása az abortusznak, mely sok változáson átesve ma már bizonyos keretek között gyakorlatilag mindenkinek lehetővé teszi a terhességmegszakítás elvégeztetését. A várandósság megszakítása a 20. század közepéig szinte mindenütt tilos volt. Az 1950-1970-es évek során a törvények szinte valamennyi iparosodott országban, valamint sok más államban lazultak és megengedőbbé váltak.

Magyarországon 1956 óta legális bizonyos körülmények között a művi abortusz, azelőtt az ilyen tevékenység minden formája magzatelhajtásnak számított. Az abortuszok száma kezdettől fogva igen magas volt, az 1960-as évek végére elérte az évi 200 000-et is. A számítások szerint a létrejött terhességek 52%-át nem kívánt terhességként tartották számon. 1973-tól szigorították az abortusztörvényt, az 1040/1973. számú minisztertanácsi határozat (1973. október 18.) alapján úgynevezett „abortuszbizottságokat” állítottak fel. Ennek hatására az abortuszok száma 169 650-ről (1973) 102 022-re (1974) csökkent, azaz 67 628-cal kevesebb abortuszt hajtottak végre.

A rendszerváltást követően, az 1992-ben hozott és azóta hatályos LXXIX. törvény szabályozza a magzati élet védelmét. A törvény megalkotása előtt az abortuszszabályozással kapcsolatban heves viták folytak a parlamenti pártok között.

Magyarország Alaptörvénye és korábbi alkotmánya is elvi szinten mondja ki a magzati élet védelmét, és a magzati élet védelméről szóló törvény pedig megerősíti, hogy „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”, sőt, a törvény úgy fogalmaz: „a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze”. Ebből logikusan következhetne a vita feloldása, mégsem így van: amit ugyanis a jogalkotó elmulasztott, pótolta az Alkotmánybíróság gyakorlata, mely többek között kimondta, hogy „nem hagyható figyelmen kívül a nők önrendelkezési joga sem”, ezért „az abortusz nem tiltható, de indok hiányában nem megengedhető”.

A hatályos szabályozás szerint nem elég a terhesség egy meghatározott időpontja, kell valamilyen indok is a terhességmegszakítás legális megvalósításához - a gyakorlatban azonban senki nem vizsgálja és nem bírálhatja felül az anyának a „súlyos válsághelyzetre” való hivatkozását. Nemzetközi összehasonlításban ezzel a liberálisabb államok közé tartozunk, hiszen a 12. hétig gyakorlatilag korlátlanul igénybe vehető a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézmények ezen szolgáltatása.

Az indokok közül kiemelném a magzat súlyos fogyatékosságát, melynek hátterében gyakran genetikai összeférhetetlenség áll. Ebben az esetben a törvény a 20. hétig engedi az abortuszt, azonban az ún. genetikai terhességmegszakítási oknak nem kell bizonyosnak lennie - elegendő az 50 százalékos „valószínűsíthetőség”. A magzat tehát ebben az esetben ugyanennyi eséllyel lehet teljesen egészséges is.

A terhességmegszakítás és a magzatelhajtás szabályozása mára kettévált egymástól: míg előbbi bizonyos keretek között legálisan végrehajtható, úgy utóbbi a mai napig bűncselekmény (például ha a 12. hét után a törvényben meghatározott indok nélkül végeztetjük el). A Btk. 163.§-a alapján, aki más magzatát elhajtja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy ez a büntetőjogi tényállás kizárólag a terhességnek mesterséges és jogellenes megszakítására vonatkozik.

2022. szeptember 15-étől szigorodott az abortuszszabályozás, melynek értelmében minden abortusz előtt a kismamának kötelező meghallgatnia a magzat szívhangját.

Az Alkotmánybíróság szerepe

A rendszerváltozás után röviddel már az Alkotmánybíróság is foglalkozott az abortusz kérdésével. A 64/1991. (XII.17.) AB határozatban előírta az Országgyűlésnek, hogy törvényben szabályozza a méhmagzat jogi természetét. Az abortusz melletti legerősebb érv ugyanis az anya önrendelkezési joga, míg a magzat melletti az állam kötelezettsége az élet védelmére, ehhez azonban mindenekelőtt a jogalkotónak el kell döntenie, hogy a magzatot jogilag embernek tekinti-e.

Az állam objektív, életvédelmi kötelezettsége kiterjed a keletkezőben lévő emberi életre is, ez a kötelezettség azonban nem abszolút. Az abortusz kapcsán nem az a kérdés, hogy az emberi (jogállást megalapozó) jogok korlátozhatóak-e, hanem az, hogy a magzat egyáltalán alanya lehet-e ezen jogoknak. Ádám Antal párhuzamos véleményében hangsúlyozta, hogy a magzatot megillető általános és egyedi védelem az egészséges ember megszületésének célját szolgálja, ebbe benne foglaltatik a magzat joga a születéshez, ez azonban nem jelenti, hogy a magzat joga születéshez egyenlő a már megszületett ember élethez való jogával. A magzat joga a születéshez nem abszolút jog, hanem származékos.

Kilényi Géza pedig rendkívül fontos megállapítást tett az állami és egyházi (jog)szabályok egymáshoz való viszonyáról. E szerint, ha mind az állami, mind pedig az egyházi szabályok tiltják az abortuszt, úgy ezen előírások egybeesnek. Álláspontja szerint azonban akkor sem ütköznek ezek a szabályok, ha az állam nem tekint jogellenesnek valamely egyház által tiltott magatartást, ilyenkor ugyanis az állam csupán jogi lehetőséget teremt (itt az abortuszra), amely lehetőséggel a terhes nő - lelkiismereti meggyőződése szerint - él vagy nem él.

Valamivel később, a 48/1998. (XI.23.) AB határozatban megállapította, hogy az abortusz teljes tiltása alkotmányellenes helyzetet teremtene, a nő „súlyos válsághelyzetének” vizsgálatától az állam eltekinthet, de az ilyen helyzetbe került nőket segítenie kell, valamint a „súlyos válsághelyzet” fogalmát és alkalmazhatósága feltételeit törvényi szinten szükséges szabályozni.

tags: #abortusz #egyhazi #szempontbol #magyarorszagon