A bölcsődékben, óvodában ma már teljesen általános, hogy a sajátos nevelési igényű (SNI), testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság esetén halmozottan fogyatékos, vagy a pszichés fejlődés zavarai miatt a tanulási folyamatban tartósan akadályozott gyermekek együtt nevelkednek ép kortársaikkal. Ezt nevezzük integrációnak. Az integráció azonban nem csupán egymás mellett élést jelent, hanem szerves odatartozásból adódó komfortélményt, melynek célja, hogy minden gyermek számára kiváló minőségű nevelést biztosítson, miközben tiszteletben tartja és elismeri a sokféleséget, a gyermekek különböző igényeit, képességeit, jellemzőit és tanulási képességeit.
Az Integráció Története és Jelentősége
Az 1970-es évek végén az akkori Egészségügyi Minisztérium kezdeményezésére merült fel a bölcsődei integráció gondolata, részben a bölcsődék kihasználtsági fokának javítása, részben pedig a fogyatékos gyermeket nevelő családok szociálpolitikai megsegítése céljából. Az utóbbi évtizedekben felismerték, hogy az integrált oktatás és nevelés fejlesztési lehetőségei sokkal nagyobbak, mint a szegregálté. Az ép és az eltérő irányba fejlődő gyermekek együttnevelése már a korai életszakasztól kezdve számos előnnyel jár.
Fejlődés-lélektanilag bizonyított, hogy a dinamikus pszichés fejlődési periódus szenzitív életkori szakaszában a sérült idegrendszerű gyermekeknek a fejlődési üteme spontán felgyorsulhat, és a képességbeli egyenetlenségek megszűnhetnek, amennyiben integrált nevelésben részesítik őket. Ezért nagyon fontos, hogy a kisgyermekek ebben a szenzitív korszakban ép közösségbe kerüljenek, ahol az utánzás révén a pszichomotorikum területein természetes módon hozhatják be fejlődési lemaradásaikat.
A Korai Fejlesztés és az Integráció
A kisgyermekek életében a 0-3 éves kor meghatározó jelentőséggel bír mind a humán alapfunkciók, mind pedig a személyiség fejlődése szempontjából. Ha a fejlődés kóros irányba indul el, az minden területen érezteti a hatását. Minél hamarabb ismerjük fel a problémát és kezdjük el a fejlesztést, annál nagyobb az esélye a torzulás korrigálásának.
A bölcsődébe járó sérült gyermekek korai fejlesztésben részesülnek. Ennek biztosítása a helyileg illetékes járási vagy kerületi pedagógiai szakszolgálat feladata. Amennyiben a szülő nem tudja megoldani, hogy gyermekét a pedagógiai szakszolgálathoz vigye fejlesztő foglalkozásokra, akkor a pedagógiai szakszolgálat szakemberei, illetve a fenntartó által alkalmazott szakemberek a bölcsődében látják el a gyermeket. A korai fejlesztés megvalósítható bölcsődei gondozás keretében is. A gyermekekkel való foglalkozást minden esetben a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményében foglaltaknak megfelelően szervezzük.
A Szakértői Bizottság Szerepe
A sérülés jellegének és súlyosságának megállapítása a megyei és fővárosi szakértői bizottságok feladata. A gyógypedagógusokból, pszichológusokból és orvosokból álló team feladata többek között annak eldöntése, hogy a gyermek állapotának megfelelő oktatását és nevelését mely intézménytípusban tudják biztosítani leginkább. Ők határozzák meg a fejlesztés formáját, időkeretét és a szükséges szakember-ellátottságot is. Fontos továbbá, hogy csak olyan intézményt jelölhetnek ki a gyermek számára, amelynek az alapító okiratában szerepel, hogy az adott feladatot vállalja, tehát rendelkezik a sérülés kezelésének megfelelő feltételeivel.
A szakértői javaslat egyértelműen rögzíti, hogy a gyermek milyen módon vegyen részt a gondozásban, annak milyen legyen a formája, a helye, és az ellátáshoz adott esetben milyen más pedagógiai szakszolgálat kell, hogy kapcsolódjon. Mindezek figyelembe vételével a korai fejlesztés és gondozás feladatait egy fejlesztési évre készített egyéni fejlesztési terv szerint kell végezni.
Az Együttnevelés Előnyei
A sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja a sérült és az ép gyermekek számára is előnyökkel jár. Az együtt nevelkedő gyermekek társas viselkedése megváltozik, különböző magatartási formákat, mintákat látnak maguk előtt, új konfliktuskezelő stratégiákat sajátítanak el, s ezeket az ép közegben könnyebben be is tudják tartani. Fontos továbbá, hogy egy védett környezetben megtapasztalhatják: ők „mások”, mint a többiek - az ép gyermekek pedig megtanulják elfogadni ezt a „másságot”, erősödik a toleranciájuk, és általában is segítőkészebbek lesznek.
Az integrált nevelés az ép gyerekeknek is nagyon jó, hiszen ezáltal kialakul és fejlődik empátiájuk, toleranciájuk. Megtanulnak nem csak sajnálkozni, hanem résztvevően segíteni, mindig csak abban és annyit, amiben és amennyire éppen kell. A kicsi gyerek számára minden úgy természetes, ahogy van. Az a cél, hogy a megoldás olyan legyen, amely során a kisgyermek megkapja azt a lehetőséget is, hogy a természetes szocializációban részt vegyen, valamint azt is, hogy a szükséges gyógypedagógiai fejlesztésben is részesülhessen.
Az Integráció Feltételei és Kihívásai
A befogadó, vagyis együttnevelő intézménynek olyan környezettel kell rendelkeznie, amely a sérült gyermek igényeinek megfelel, például mozgás- vagy látássérült gyermek esetén elengedhetetlen feltétel az akadálymentesítés. További kulcsfontosságú feltétel a megfelelő szakemberrel való ellátottság biztosítása, ami egyrészt saját szakember alkalmazásával, másrészt a gyógypedagógiai módszertani központok által működtetett utazó gyógypedagógusi hálózat által biztosítható a gyermek számára.
Szakemberek Szerepe és Együttműködés
A speciális szükségletű gyermekek érdemben történő integrációjához team-munkára van szükség: elsősorban nyitott gondozónőre és megfelelő szakemberre. A bölcsődébe jelentkező családot a gyógypedagógus, a bölcsődevezető és a bölcsőde orvosa fogadja. Tájékozódnak a gyermek addigi élettörténetéről, fejlődésének állomásairól. Ezek ismeretében a gyógypedagógus megbeszélést tart a gyermek leendő gondozónőjével, és előzetes fejlesztési tervet készít. Minderről konzultál a szülőkkel is.
A jelentkezést követően a bölcsődevezető a gondozónőkkel ismerteti, hogy érkezik fejlesztést igénylő kisgyermek. Személyi feltételekhez tartozik a gyógypedagógus, a bölcsőde orvosa és a gondozónő. A bölcsődében „saját gondozónő rendszer” működik, ami azt jelenti, hogy a csoportba járó gyerekek kb. fele az egyik, a másik fele a másik gondozónőhöz „tartozik”. A saját gondozónő szoktatja be a gyermeket a csoportba, ő vezeti a gyermekkel kapcsolatos dokumentációt, regisztrálja a fejlődést.
A gyógypedagógusoknak is külön tanulniuk kellett a korai fejlesztést, a bölcsődék szokásnapirendjét, hogy abba helyesen építhessék be a fejlesztők javaslatait, a gondozónőknek pedig meg kellett és kell érteniük, melyek a szokásnapirend azon mozzanatai, amelyek a fogyatékos gyermek számára különösen lényegesek, illetve a gyógypedagógiai fejlesztésben mi miért fontos. Minden foglalkozás után a gyógypedagógus beszámol arról, mit, milyen eszközökkel csináltak, mi az amit a gondozónő is tud gyakoroltatni a napi tevékenység során. Megbeszélik a gyermek hangulatát, mennyire volt együttműködő. Mindezekről a gondozónő a szülőknek is beszámol.
Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a sikeres integrációhoz nem pusztán az előírásoknak megfelelő tárgyi feltételekre és a megfelelő szakemberekre van szükség. A bölcsődében és óvodában dolgozó felnőtteknek szintén felkészültnek kell lenniük ahhoz, hogy a sérült gyermekekkel nap mint nap foglalkozzanak. Mivel a szülők kulcsfontosságú szerepet töltenek be a gyermek életében, őket is szükséges bevonni - amennyire a lehetőségek engedik - a fejlesztéssel és a mindennapi problémákkal kapcsolatos döntésekbe. Ahhoz, hogy az integráció sikeres legyen, minden szereplőnek szorosan együtt kell működnie: a gyermeknek, a szülőnek és a pedagógusoknak is.
Az Inkluzív Nevelés Formái
Az inkluzív nevelésről többféleképpen lehet gondolkodni. Hagyományosan, több esetben az eltérő fejlődésű, sajátos nevelési igényű, fogyatékkal élő gyermekekkel kapcsolatban tárgyalják annak módjait, ahogyan egészségesen fejlődő, ép társaikkal együtt vehetnek részt különböző ellátásokban és szolgáltatásokban. Fontos egyértelműsíteni az inkluzív ellátás különböző formái közti különbségeket.
A bölcsődék teljes vagy részleges integrációt nyújtó csoportokat is kialakíthatnak a sajátos nevelési igényű, valamint korai fejlesztésre és gondozásra szoruló gyermekek számára.
- Teljes inklúzió (tisztán befogadó): Olyan megközelítést és környezetet jelent, amely lehetővé teszi, hogy minden gyermek aktívan részt vegyen az ott folyó tevékenységekben, biztosítva tapasztalatszerzését és tanulását, önállósodásának folyamatát. Mind a kialakított tárgyi környezet, mind pedig a személyi feltételek, a nevelők hozzáállása, hitvallása lehetővé teszi, hogy bármilyen eltérő fejlődést mutató gyermeket is megfelelő nevelésben és gondozásban tudjanak részesíteni. Ebben az esetben az átlagos fejlődésű gyermekek csoportjába vesznek fel a jogszabály által meghatározott számban eltérő fejlődésű gyermekeket.
- Részleges integráció: A gondozási egység egyik csoportszobájában a tipikus fejlődésű gyermekek, a másikban az atipikus fejlődésmenetű gyermekek kerülnek ellátásra.
Fontos kiemelni, hogy az együttnevelésnek minden formája rendkívül hasznos minden gyermek számára. Az eltérő fejlődésű gyermekek számára azért, mert a kisgyermeknevelők ismeretei, felkészültsége és az önállóságra nevelés szellemisége hatékony segítséget nyújt számukra; az átlagos fejlődésű gyermekek számára azért, mert megismerik és elfogadják az esetleges másságot.
Az is egy sajátos és jó megoldás, ha a bölcsőde, óvoda épületében egy önálló csoportba járnak azok a sérült kicsi gyerekek, akik nem integrálhatók.
Fejlesztési Terv és Diagnózis
A fejlesztést a készségek nem látható alapjainál, a képességeknél kezdjük. Azaz a koordinációs képességek fejlesztésénél: egyensúly, ügyesség, ritmus, járás, és a kondicionális képességek fejlesztése, mint az erő, az állóképesség, a gyorsaság. A fejlesztési terv minden esetben tartalmazza a gyermekre vonatkozóan egy adott időszak fejlesztési célját vagy céljait és azok eszközeit. A fejlesztési munka „oroszlánrészét” a gondozónők végzik nagyrészt csoportban, részben pedig egyéni foglalkozások során a bölcsődéinkben e célra kialakított fejlesztőszobában. A jól működő szociális munka eredményeképpen a szociális helyzetük miatt fejlődésükben lemaradt gyermekek habilitációja ezen korai életszakaszban megindulhat, így lemaradásuk nagy eséllyel korrigálható.
A Fejlődés Nyomon Követése
A gyermekek fejlődésének nyomon követése jogszabályban rögzített feladat. A Magyar Bölcsődék Egyesülete állította össze azt az útmutatót, amelynek „célja, hogy iránymutatást adjon a gyermekek fejlődésének nyomon követését rögzítő dokumentumok vezetéséhez”. Ennek keretében fogalmazzák meg a fejlődési napló alkalmazásának sokrétű célját is. „A gyermek fejlődésére vonatkozó folyamatos rögzített megfigyelések teremtenek lehetőséget az egyéni szükségletek felismerésére, az egyéni bánásmód megvalósítására, prevencióra, és ha szükséges, korrekcióra. Lehetőséget adnak a gyermek fejlődéséről a szülők és a kisgyermeknevelő közötti folyamatos információcserére. Az esetleges fejlődésben megmutatkozó elakadások, problémák is felszínre kerülnek, növelve a korai intervenció hatékonyságát, segítve a gyermek életútját.”
A fejlődés követésének másik eszköze a Gyermekfejlődési kérdőív. Ez az utóbbi években kifejlesztett standardizált mérőeszköz, ami bemért adatok szerint megállapított átlagos fejlettségi szinthez viszonyítja a gyermek készségeit. Bölcsődei alkalmazása hozzásegíti a kisgyermeknevelőt az egyes gyermekek minél árnyaltabb megismeréséhez, jó alapul szolgálva az egyéni bánásmód minél eredményesebb megvalósításához. Mind a fejlődési napló, mind a Gyermekfejlődési kérdőív célja és szerepe, hogy segítséget nyújtson annak megállapításában, normál ütemben fejlődnek-e a gyermekek, vagy ha nem, akkor feladatokat jelöljön ki a kisgyermeknevelőknek.
Első lépésként merülhet fel az alkalmazott nevelő, gondozó munka felülvizsgálata, az adott gyermek igényeihez való igazítása. Ha a megfigyelés és a fejlődés dokumentálása az átlaghoz képest eltérő fejlettségre utaló jeleket mutat, az első feladat meggyőződni róla, valóban így van-e. Ha nem biztos a gyanú, saját nevelési, gondozási eszköztár célzott alkalmazásával lehet a korábbitól eltérő módon próbálni támogatni az adott készség(ek) fejlődését, és egyúttal tájékozódni, konzultálni a gyanújelekkel kapcsolatban.
Beszoktatás és Alkalmazkodás
A bölcsődébe kerülést minden esetben egy tudatos beszoktatás előzi meg, mely a nevelők, gyermekek és szülők elfogadására helyezi a hangsúlyt. Felmérve a problémákat a megismerés alapján - a szülőkkel, nevelőkkel megbeszélve -, a gyermek a számára legideálisabb egyéniségű nevelő csoportjába kerül. A beszoktatásról a bölcsődébe járást megelőzően is beszélünk, pontosabban a szülők és gyermekeik körbejárhatják az intézményt, így megismerik a környezetet, az épület sajátosságait, az egyes helyszíneket. Betekintést nyernek a házirendbe, szakmai programba.
A konkrét beszoktatás a bölcsődébe járás időpontjához kötődik. Van egy séma, mely általánosságban szól arról, hogy hány órát töltsön el kezdetben a kisgyermek a bölcsődében, hány napig, hány hétig tartson a beszoktatás. Mindezt rugalmasan változtatjuk, szem előtt tartva a gyermek igényeit. A beszoktatás az egész családra vonatkozik, hiszen az addig megszokott életvitelükben jelentős változás következik be. A beszoktatásnak fontos szerepe van a szülők és a gondozónő közötti bizalom kialakulásában. Amikor egy kisgyermek azt tapasztalja, hogy szülei nyíltan, szorongás nélkül, bizalommal fordulnak a gondozónő felé, számára is könnyebb lesz a beilleszkedés.
Példák a Sikeres Integrációra
A Down-szindrómás Peti kedvessége a gyerekekhez is elért. Séta előtt mindenki kereste a párját, az óvónő Peti párja volt mindig. Az értelmében sérült Ricsi nem tudott bekapcsolódni a gyerekek szerepjátékába. Panni kitalálta, hogy legyen ő a kisbaba. Ricsi boldog volt, mert szeretgették, simogatták, főszereplővé vált. Az óvónő nagyon jó pedagógiai érzékenységgel észrevette, hogy ez a szerepkör Ricsit állandósult passzivitásra ítéli. Kitalálta, hogy Ricsi, mint kisbaba is megnőhet a játékban. Legyen óvodás, legyen iskolás. Így egyre több feladatot kapott a gyerekektől, ami szinte már fejlesztési helyzetbe hozta őt.
Örömmel írhatom, hogy idáig nem volt egyetlen kifogás sem a szülők részéről, hogy a csoportba sérült kisgyermek érkezzen. Arra azért felkészülhet a sérült kisgyermek szülője, hogy sajnálkozó pillantásokkal találkozhat. Jelenleg az egyik szülő kifejezetten örült a sérült kisgyermek jelenlétének. Szerinte (és szerintünk is) kölcsönösen jó hatással vannak egymásra a különböző adottságú gyermekek. Az ép gyermekek toleránsabbá, segítőkészebbé válnak. A tapasztalat valóban azt mutatja, hogy a gyerekek az első pillanattól elfogadják, pátyolgatják a csoportba kerülő sérült kisgyermeket.
tags: #intervencio #integracio #a #bolcsodeben