Az inszemináció, mint a mesterséges megtermékenyítés egyik módja, az orvosi felügyelet melletti természetes teherbeeséshez hasonló folyamat. Az eljárás akkor jöhet szóba, ha egy évnyi védekezés nélküli szexuális élet mellett nem történik teherbeesés, és a női petevezeték nincs elzáródva. Különösen hasznos lehet policisztás ovárium szindróma (PCOS) vagy endometriózis esetén, illetve ha a spermiumokkal van valamilyen probléma. Az inszemináció a lombikprogramnál kisebb kockázatot jelent, így általában 6 sikertelen inszeminációt követően kerülhet sor lombikra.
Az inszeminációs beavatkozás megkezdése előtt kivizsgálásra van szükség, amely magában foglalja laborvizsgálatokat, hormonstátusz meghatározását, a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálatát, valamint ultrahangvizsgálatokat a tüszőérés nyomon követésére. Ha a tüszőérést stimulálni kell, gyógyszeres kezelés is alkalmazható, melyet a női ciklus elején végeznek. Ez általában injekció formájában történik, otthon is beadható, és a többes peteérést segíti, növelve az esélyeket. Az orvos ultrahangon figyelemmel kíséri a peték növekedését, és szükség szerint módosítja a gyógyszeradagot. Amikor a peték elérik a megfelelő méretet (18-20 mm), tüszőrepesztő injekcióval időzítik a pete kiszabadulását.
Az ovuláció idején a párod leadja a spermát, amit egy speciális, steril tárolóedényben kell a rendelőbe eljuttatni. Laboratóriumban előkészítik a spermiumokat, egy speciális, tápanyagokat tartalmazó folyadékba helyezve, majd egy vékony katéterbe szívják fel. Az inszemináció maga teljesen fájdalommentes beavatkozás, mely alig tart tovább, mint egy nőgyógyászati rákszűrés, általában nem hosszabb négy percnél. A katétert a méhnyakon keresztül vezetik fel a méhüregbe, és oda juttatják az előválogatott, tápanyagokkal megerősített spermium állományt.
Az inszemináció utáni időszak
A beavatkozást követően nem szabad azonnal felpattanni és távozni, hanem nagyjából 15 percet, vagy minimum fél órát pihenni, feküdni kell a vizsgálóágyon. Ezután már el lehet menni otthonba, és akár vissza is lehet menni dolgozni. Az inszeminációt követően kímélő életmód javasolt, de a szigorú, két hétig tartó fekvés nem feltétlenül szükséges. A szervezetnek sokkal jobb, ha valamennyire aktív vagy. Lehet nagyokat sétálni, a házimunkát is nyugodtan lehet végezni.
A kezelés után 2-3 napban jótékony hatással bírhatnak a házaséletek, mivel ezek aktiválják az endogén hormonokat, ami elősegítheti a beágyazódást. A beavatkozást követő 2-3 hétig ajánlott kerülni az intenzív mozgást.
A gyógyszeres kezelés részeként valószínűleg Utrogestan hüvelykúpot kell szedni, ami progeszteron hormont tartalmaz, és segíti a beágyazódást. Ezt a terhesség 12. hetéig javasolhatják. Fontos, hogy a szedését fokozatosan kell abbahagyni, és barnázás esetén orvoshoz kell fordulni.
A terhességi teszt és a további lépések
Akár már a beavatkozást követő 10-11. napon lehet halványan pozitív a terhességi teszt. Ha a 14. napig nem kapsz ilyen eredményt, de még nem jött meg a vérzés, akkor javasolt elmenni vérvételre, ahol ellenőrzik a hCG szintet. A legbiztosabb módszer a vérvétel (β-hCG teszt), amit a meddőségi központ időzít: inszemináció után kb. 14 nap múlva. Otthoni terhességi tesztet is lehet használni, de túl korán felesleges, és az előzetesen beadott hCG-injekció (pl. Ovitrelle) hamis pozitív eredményt adhat, ha túl korán történik a tesztelés (7-10 napig kimutatható).
Ha a teszt pozitív, az orvos ismételt vérvizsgálatot kér 2-3 nap múlva - a hCG-szintnek duplázódnia kell. Körülbelül 2 héttel később ultrahangos vizsgálat történik a petezsák megjelenéséért, és a 6. hét körül már szívhang is hallható lehet. A progeszteronpótlást általában a 12. terhességi hétig folytatják.
Ha a teszt negatív, a hormonkezelést abbahagyják, és a menstruáció pár napon belül megérkezik. A kezelőorvos kiértékeli a ciklust, és javaslatot tesz a következő lépésekre: új próbálkozás, további kivizsgálás vagy módosított kezelési terv. A negatív eredmény nem végleges kudarc, sok pár több ciklus után jut el a sikerig. Az inszeminációt folyamatosan lehet végezni, ha egyik ciklusban nem sikerül, a következő ciklusban már lehet is folytatni.
Lombikprogram | Így egyesítik a szülők sejtjeit - 3. rész
Mikor nem javasolt az inszemináció?
Az inszemináció elvégzése ellenjavallt bizonyos esetekben:
- A nemi szervek aktív gyulladásos folyamatai esetén.
- Amennyiben a spermiumok száma kevesebb, mint 5 millió/ml, vagy egyáltalán nincsenek mozgó vagy ép ivarsejtek.
- Mindkét oldali petevezető lezárt.
- Súlyos fokú endometriosis vagy kismedencei összenövések esetén.
- A méh üregét is deformáló vagy súlyos fokú myomás elváltozás esetén.
- Húgycső, here vagy prosztata gyulladás esetén.
- Amennyiben nincs megfelelő tüszőérés és megfelelő méhnyálkahártya.
Az inszemináció veszélyei között említhető a fertőzés lehetősége, illetve a ciklus előkészítése során alkalmazott hormonális kezelés lehetséges mellékhatásai, mint például az alhasi görcsök vagy a hiperstimulációs szindróma (túl sok tüsző érérése), mely alhasi fájdalommal, puffadással, nehézlégzéssel járhat.
Fontos, hogy a lombikbébi-kezelés ideje alatt is odafigyelj az egészséges táplálkozásra, a megfelelő folyadékbevitelre, a kíméletes mozgásra, a pihentető alvásra és a stressz kerülésére. Kerüld a drasztikus étrendváltoztatásokat, a túlzott edzést, a dohányzást és az alkoholt. Ne menj uszodába, közfürdőbe vagy jakuzziba, és kerüld a szaunázást, a hot jógát, valamint minden olyan tevékenységet, ami jelentősen megemeli a testhőmérsékletet.
tags: #inszeminacio #utan #fekves