A halvaszületés és a perinatális veszteség feldolgozása: információk és támogatás

A terhesség alatti vagy szülés körüli időszakban bekövetkező gyermek elvesztése, legyen szó vetélésről vagy halvaszületésről, rendkívül fájdalmas és traumatikus élmény a szülők számára. Bár az orvostudomány fejlődésének köszönhetően az elmúlt évtizedekben csökkent a perinatális mortalitási ráta, mégis sok családot érint ez a veszteség. Fontos, hogy megtörjük a csendet e téma körül, és segítséget nyújtsunk a gyászfeldolgozásban.

Mi a halvaszületés és a perinatális veszteség?

Amikor a nők a terhesség 20. hete és a születés között elveszítik gyermeküket, azt halvaszületésnek nevezik. Ha a 20. hét előtt elveszítik a babát, azt általában vetélésnek nevezik. Orvosi szempontból a perinatális veszteség a várandósság 24. hete után bekövetkezett magzati halálozást, illetve a gyermek születés utáni, 168 órán belüli elhalálozását jelenti. Pszichológiai értelemben azonban a fogantatástól a születést követő első hét végéig terjedő időszakban bekövetkezett veszteséget értjük alatta, és nem teszünk különbséget a terhesség 24. hete előtt, illetve után elveszített babák szülei között.

A halvaszületéseket az orvosok három típusba sorolják:

• Korai halvaszületés: akkor fordul elő, ha a magzat a terhesség 20. és 27. hete között hal meg.
• Késői halvaszületés: akkor fordul elő, ha a magzat a terhesség 28. és 36. hete között hal meg.
• Terminus halvaszületés: akkor fordul elő, ha a magzat a terhesség 37. hete után hal meg.

A halvaszületés okai és kivizsgálása

A halvaszületések aggasztóak lehetnek a szülők számára, mivel sokuk normális terhesség alatt következik be. Az esetek mintegy harmadában az okok ismeretlenek. A placenta vagy köldökzsinór problémák, fertőzések, magas vérnyomás, veleszületett fogyatékosság, vagy a rossz életmód halvaszületést okozhat. Terhesség és szülés szövődményei a halvaszületések közel egyharmadát okozzák. Köldökzsinór problémák körülbelül 1 halvaszületésből 10-et okozhat. Bizonyos típusú magas vérnyomás hozzájárulhat a halvaszületéshez.

A halvaszületés okainak kivizsgálásának fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Bár a gyászoló család első hallásra megkérdőjelezheti ennek értékét, mivel ily módon már nem védhető ki a várt gyermek elvesztése, az ilyenfajta vizsgálódás elősegítheti a történtek érzelmi lezárását és a talpra állást, különösen akkor, ha a halvaszületés oka azonosítható. Jelenleg nincs egységes szemlélet a magzati halálozás kivizsgálására. Az esetek többségében a kórelőzmény felvétele, fizikális vizsgálat, perinatalis boncolás és kariotipizálás ajánlott. Egyetlen esetben sem szabad eltekinteni a fetomaternalis vérzés vizsgálatától (Kleihauer-Betke-teszt) és az antitestszűréstől.

Kiegészítő vizsgálatok

A kiegészítő vizsgálatok iránya az első klinikai leletek alapján határozható meg a legpontosabban, és végzésük során az adott beteg egyéni körülményeit is figyelembe kell venni. Placentaelégtelenség klinikai jelei esetén (pl. magzati növekedési zavar vagy oligohydramnion), illetve súlyos praeeclampsiára utaló tünetek észlelésekor mérlegelni kell a lupus anticoagulans, az anticardiolipin antitestek, valamint a gyakori örökletes thrombophiliák (pl. V. faktor Leiden-mutációja, prothrombin G20210A mutációi) meghatározását. Parvovirus B19 és syphilis kimutatására szerológiai tesztek javasolhatók azon esetek többségében, ahol nem bizonyítható a magzati halálozás nyilvánvaló oka, különösen akkor, ha hydrops fetalis is észlelhető.

Halvaszületést követően minden esetben szükséges a kariotípus vizsgálata, mivel az esetek 6-12%-ában kóros eredmény születik. Az erre vonatkozó információ pontosabb iránymutatással szolgál az ismétlődési kockázattal kapcsolatban. A perinatalis boncolás új információkkal szolgálhat, mely javítja a tanácsadás eredményességét, és az esetek egynegyedében-felében módosíthatja az ismétlődés kockázatának becslését.

A gyász feldolgozása

Egy kisbaba elvesztése súlyos lelki teher, feldolgozhatatlannak tűnő veszteség. A magzatát elvesztő édesanya gyakran gondolja azt, hogy mérhetetlen igazságtalanság az, amin keresztül kell mennie, értelmetlennek érzi, ami vele történt. A perinatális gyászmunka folyamatát nehezíti továbbá, hogy a halott gyermekről kevés vagy egyáltalán nincsenek konkrét emlékképek, emléktárgyak. A gyászfolyamat lezajlását rengeteg tényező befolyásolja.

A gyász jellemzői és meghatározó tényezői

1. Halál körülményei: Nagyobb a veszteség érzése, ha a terhesség egy hosszabb terméketlen időszak után sikerült, illetve amikor a szülők korábban már átéltek perinatális veszteséget. A legtraumatizálóbb, amikor a gyermek halála a szülés alatt következik be. A magzat életkora pozitív összefüggést mutat a gyász intenzitásával. A halál helyszíne is alapvetően meghatározza a szülői gyászt.
2. Kapcsolat a halott gyermekkel: Fontos szerepet játszik a veszteség feldolgozásában a halott magzattól, újszülöttől való végső búcsú. A tapasztalatok szerint a szülők azonnali negatív reakcióját fokozza a halott gyermekkel való találkozás, de hosszútávon mégis kedvező pszichológiai hatással lesz rájuk, és ez elengedhetetlen részét képezi a gyász elindulásának.
3. A gyászolók személyisége: Döntő fontosságú a veszteség megélésében a szülők életkora, neme, a gyermek halálát megelőző általános egészségi állapota, vallásos meggyőződése és a problémahelyzetekben alkalmazható megküzdési stratégiáik. A két szülő általában eltérő intenzitással és más módon gyászol. A nők szignifikánsan hosszabban és mélyebben gyászolnak, főleg szorongásról, depresszióról, fogyásról és alvászavarokról számolnak be. A férfiak jellemzően inkább erősebb dühöt, a munkába, másodállásba való menekülést, esetleg a gyász teljes tagadását élik meg.
4. A szociális támasz szerepe: A nőket körülvevő szociális hálón belül kiemelt szerepe van a nő párjának és a gyógyító szakembereknek. Vizsgálatok szerint könnyebb feldolgozni a gyermekhalált, amikor a nő nyíltan és őszintén beszélgethet a párjával a halálról, az elveszített gyermekről. Szignifikánsan jobban meg tudtak küzdeni a veszteséggel azok, akik a gyógyító személyzettől érzelmi támaszt kaptak.

A gyász szakaszai

Számos szakember próbálta megragadni, leírni a gyászreakció folyamatát, szakaszait. Az alábbiakban egy általánosan elfogadott modellt vázolunk fel:

1. Sokk: A veszteség hírét követő első reakció, amikor még nem tudjuk elhinni a hírt, dermedtség, üresség, letaglózottság lesz úrrá rajtunk.
2. Tudatosulás és érzelmi kavalkád: Ebben a szakaszban az érzések kavalkádja önt el minket, megjelenik a düh, a harag vagy sokszor a bűntudat. Olyan testi tünetek is megjelennek, mint a torokszorítás, fulladásérzet, légszomj, gyengeségérzet, étvágytalanság, álmatlanság, szédülés, mellkasi szorítás.
3. Feldolgozás és élet újraszervezése: A legutolsó szakasz a feldolgozás, az élet újraszervezése, amikor a gyászoló képessé válik arra, hogy életét folytatni tudja, immár együtt élve a tudattal, hogy ezt a szeretett személy (vagy egy szeretett helyzet, állapot) hiányában kell megtennie. A veszteséggel való megküzdés a lelki fejlődés katalizátora is lehet.

A búcsú fontossága és lehetőségei

A halál elfogadását segíti, ha a csecsemőt megnézik, utoljára még kézbe veszik. A búcsúszertartás és esetleg egy kis emlék a babáról szintén támaszt nyújt a gyászfeldolgozáshoz. A perinatális veszteség-kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyász feldolgozásában fontos szerepet játszik, hogy a szülők el tudnak-e búcsúzni halott gyermeküktől. A búcsúnak számos formája létezik, mint pl.: a halott magzattal/újszülöttel való konkrét találkozás (halott gyermek megnézése, karba vétele, megérintése). A halott gyermek eltemetése ugyancsak jótékonyan támogatja a gyászmunkát.

Egy panaszbeadvány arra hívta fel az ombudsman figyelmét, hogy egyes kórházakban a 24. hetes, vagy annál fiatalabb korban elhalt magzatok esetében nem teszik lehetővé a szülők számára, hogy eltemethessék gyermeküket. A jogszabály csak a 24. terhességi hét után elhalt magzatok esetében utal arra, hogy a hozzátartozó nyilatkozhat arról, hogy maga kívánja eltemetni a gyermeket. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a magzatukat a terhesség alatt elveszítő nők azonos helyzetben vannak abban a tekintetben, hogy megilleti őket a döntési jogosultság: kívánják-e a halott magzatuk kiadását az egészségügyi intézménytől, hogy méltó körülmények között eltemethessék, meggyászolhassák. Az 1999. évi XLIII. törvény, 24.§, 4-es bekezdése alapján a „Korai vagy középidős magzati halálozás esetén az elhalt magzat halottvizsgálati bizonyítvány nélkül, a szülő írásbeli nyilatkozata alapján temethető vagy hamvasztható el.”

Támogatás és segítségnyújtás

A gyászmunkában legnagyobb segítséget az jelenti, ha a szeretteink segítenek elhordozni a veszteség fájdalmát: mellettünk állnak, meghallgatnak, támaszt nyújtanak, időlegesen átvállalnak néhány feladatot stb. Amennyiben valaki egyedül marad a veszteségével, érdemes egy gyászcsoportot vagy szakembert felkeresni, hogy segítségére legyen ebben a nehéz élethelyzetben. Támaszt nyújthat továbbá a vallásos hit és a spirituális gyakorlás, mivel ez segít jelentést és magyarázatot adni a veszteségre.

A perinatális veszteséget átélt szülőknek rendkívül fontos, hogy szakszerű segítséget kapjanak, ami szükség esetén a gyászfeldolgozás mellett pár- és családterápiát is magában foglal. Egy képzett tanácsadó, pszichiáter vagy pszichológus segíthet a nőknek és családjaiknak a nehéz idők leküzdésében.

Újabb gyermek vállalása

A veszteség után sokan azt gondolják, hogy többé nem akarnak gyermeket, mert félnek attól, hogy még egyszer megtörténik. Mások pedig minél hamarabb szeretnének belevágni, hogy túljussanak a szomorú időszakon. Mindkét hozzáállás szélsőséges, és arra utal, hogy a veszteség feldolgozásában letapadások vannak. A kellő gyászmunka hiánya (ami egy évig eltart) kórós lelki folyamatokhoz vezethet. Szorongás, hangulatzavar és párkapcsolati problémák (pl.: egymás vádolása, elhidegülés) is előfordulhatnak.

Meg kell gondolni, hogy mikor érkezik el az idő egy új élet vállalásához. A túl korán érkező/következő gyermekre nagy teher nehezedhet. A feldolgozatlan gyász miatt neki kellene a tökéletes gyermekké válnia. Túl nagyok lesznek az elvárások vele szemben, vagy esetleg a szülők túlzottan félteni fogják. Mindez a gyermeknél pszichés problémák forrásává válhat.

tags: #halott #magzat #tartositott #maradvanyai