A női reproduktív rendszer komplex és összehangolt működésű egység, amely bonyolult hormonális és idegi szabályozás alatt áll. Lényegében egy hónapról hónapra ismétlődő folyamatról van szó, melynek során a petefészekben érlelődik a petesejt, majd kiáramlik a petevezetéken keresztül a méhbe. Ezzel párhuzamosan a méh belső rétege, a méhnyálkahártya átalakul, megvastagszik, hogy képes legyen befogadni a megtermékenyített petesejtet. Ha nem jön létre terhesség, akkor a következő lépés a méhnyálkahártya lelökődése, ez az, amit menstruációként észlelünk, majd az egész ciklus kezdődik elölről.
A petefészek: a petesejtek őrzője
A nők petesejtjeiket magzatkoruktól kezdve petefészkeikben őrzik. Ezek a szaporodás szempontjából a női ivarszervek legfontosabbjai, és a hímivarszervek között a heréknek felelnek meg. Ezekben van elrejtve a nő valamennyi lehetséges ivarsejtje.
Elhelyezkedés és szerkezet
A petefészkek védett helyen, a kismedencében helyezkednek el, a méhtől jobbra és balra. Nagyjából 4 cm hosszú, 7-14 grammnyi tömegű, tojás, vagy inkább mandula alakú, fehéres-szürke színű szervek. Kívülről hashártya-kettőzet (mesovarium) borítja őket. Majdnem függőlegesen állnak, mindkét petefészek felső végét az azonos oldali petevezeték vége felé fordítja, alsó része a méhtest felé fordulva belső élével rögzül a széles méhszalaghoz. Belső oldala a méh felé néz, külső oldalával a hasfalnak fekszik, ahhoz is szalag rögzíti. A petefészkek külső oldala felől lépnek be a vér- és nyirokerek.
A petefészkek felszíne kezdetben, azaz még a nemi érés előtt sima, később a peteérések számával arányosan egyre több behúzódás tarkítja, és göröngyössé teszi. A petefészek kéregre és velőállományra tagolódik. A velőállomány kötőszövetet, vér- és nyirokedényeket, idegeket tartalmaz. A kéregben találhatók a nagy, gömb alakú petefészektüszők (folliculus), melyekben a petesejtek (oocyta) ülnek.
A petesejt érése és a tüszőfejlődés
A serdülőkortól kezdve havonta 10-20-as csoportokban kezdenek érni a primordiális tüszők, s közben egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek. Az egyik - ezt egyelőre nem tudjuk, miért - sokkal érzékenyebb az FSH hormonra, mint vele együtt érő „csoporttársai”. Végül az utolsó héten a legnagyobb, „kiválasztott” tüsző megháromszorozza méretét, szabad szemmel is látható, 20-25 mm-esre növi ki magát. A többi tüsző elpusztul mellőle, de míg élnek, ezek is részt vesznek az ösztrogén-termelésben.
Ezek a petesejtek - egészen pontosan primer oocyták - még nem azok, amelyek majd a hímivarsejtekkel fognak találkozni. Egyelőre még kétszeres kromoszóma-készletük van, márpedig ez túl sok egy ivarsejtnek. A számfelező osztódást, amin át kell még esniük, meiózisnak hívják. Nagy részük még magzatkorban elkezdte a meiózis első osztódását, de aztán megakadt a folyamat. A tüszőérés folyamán a "petesejt-jelöltek" teljesen befejezik a meiózis első osztódását, és nekikezdenek a másodiknak.
A tüsző érése közben, szintén az FSH hatására a másodlagos nemi jellegek kialakításáért is felelős ösztrogéneket termel.
Ovuláció: a petesejt kiszabadulása
Amikor már nagyon sok ösztrogén van, a hipofízis ezt úgy értelmezi, hogy ideje leállítani a dolgot, és elkezdi termelni a sárgatest-serkentő hormont (luteinizáló hormon, LH), ami a tüszőrepedést "sürgeti". Az ekkor működésbe lépő enzimek nem csak a tüsző hámját repesztik meg, de a petefészek tokjának is nekiesnek, hogy a petesejt kijuthasson belőle. Tüszőrepedéskor (ovulatio) a tüszőben nagy nyomásváltozás zajlik, ami valósággal kiszakítja a petesejtet.
Az érett petesejt (secunder oocyta) kiszabadulva a méh felé veszi útját, és befejezi a meiózis második osztódását. Csakhogy ez az utolsó osztódása már a megtermékenyítés folyamatához kapcsolódik. Az ovuláció körülbelül 12-24 órán át tart, ez az időszak az, ami alatt bekövetkezhet a megtermékenyülés, ha a petesejt találkozik egy hímivarsejttel a petevezetékben.
A petevezeték: a petesejt vándorlásának útja
A méhkürt vagy petevezeték (tuba uterina) kb. 10-13 cm hosszúságú, csillószőrös nyálkahártyával bélelt, izmos falú cső. A petevezetékek kötik össze a petefészkeket a méh felső részével, és általában ez az a hely, ahol a petesejt megtermékenyül. Ezt követően a petevezeték végén található ujjszerű nyúlványok, az úgynevezett fimbriák segítenek eljuttatni a petesejtet a petefészekből a méhbe. A női hashártyaüreg tehát nem zárt tér, hanem a méhkürt nyílásán keresztül közlekedik a nemi szervek üregével, és ezáltal a külvilággal is.
A méhkürt nyálkahártyáján a nyákréteg a méhüreg irányába folyamatos áramlásban van. Ez, valamint a petevezeték falában lévő simaizomrétegek hullámszerűen tovahaladó (perisztaltikus) összehúzódásai biztosítják a kiszabadult petesejt vándorlását a méh ürege felé. Az áramlás irányítja hím ivarsejtek mozgását, amelyek aktív ostoros mozgással, az áramlással szemben haladva jutnak fel a petevezetéken. A nyákréteg áramlásának védő funkciója is van, megakadályozza a kórokozók felhatolását.
Meddőségi specialista a petesejt-donáció kockázatairól és mellékhatásairól - Interjú: Imre Ruben
A méh: a terhesség otthona
A kismedence központjában a méh (uterus) áll. Ez egy körte alakú, üreges, tömör falú simaizomszerv, melynek fala 3 rétegből épül fel. Kívülről a hashártya borítja. A következő, legvastagabb réteg az izomréteg. Anatómiailag két részre osztjuk, a méhnyakra és méhtestre. A nyaki rész teremti meg a kapcsolatot a hüvely és a méhtest között. Körülbelül 3 cm hosszan nyúlik be a hüvelybe.
A méhnyak és -test nem egy egyenes vonalban kapcsolódnak egymáshoz, hanem a méhtest tengelye a méhnyakéhoz képest előrefelé, azaz a húgyhólyag felé dől, ezt nevezzük anteflektált méhnek. Ha a méhtest tengelye hátrafelé, a végbél felé tekint, akkor hátrafelé hajló, retroflektált méhről beszélünk. Az esetek 10-20%-ában találkozunk ilyen típusú anatómiával.
A méh ad otthont a magzatnak a megtermékenyülés után. Két részre osztható: az egyik a méhnyak, vagyis a méh alsó csatornája, ahol behatol a sperma; a másik része pedig a méhtest, amely méretének akár ezerszeresére is képes megnőni, hogy megtartsa a növekvő magzatot.
A méh fala (vagyis a méhnyálkahártya) megvastagszik, és táplálja a megtermékenyített petesejtet, amely beágyazódik ebbe a falba. Ha a petesejt nem termékenyült meg, a méhnyálkahártya és a megtermékenyítetlen petesejt menstruációs vér formájában kiürül a szervezetből.
A sárgatest és a hormonális szabályozás
Míg a petesejt a hasüregbe, majd onnan a petevezetékbe jut, a visszamaradt Graaf-tüsző maradványa úgynevezett sárgatestté (corpus luteum menstruationis) alakul, és nekilát sárgatest-hormont termelni, amit progeszteronként is ismerünk. Szerepe az, hogy ha netán létrejön a terhesség, akkor az fenn is maradjon. A hormon legnagyobb mennyiségben az ovuláció utáni hetedik napon termelődik.
Ha 14 nap elteltével sem következik be terhesség, a sárgatest beszünteti hormontermelését, egyszerűen elpusztul. Helyén fehéres heg képződik (corpus luteum albicans). Ha a terhesség mégis létrejött, a sárgatest további két hónapig teszi még a dolgát, majd szerepét a méhlepény veszi át.
A petefészek belső elválasztású mirigyként női ivarsejteket (petesejt, ovum, oocyta, ovocyta), valamint tüszőhormont (ösztrogén) és sárgatesthormont (progeszteron) termel. Működése kb. 28 napos ciklusonként változik. Az agyalapi mirigy hormonjai (FSH és LH) szabályozzák a petesejtek érését és a hormontermelést.
A menstruációs ciklus
A menstruációs ciklus az első menstruációval kezdődik, majd körülbelül havonta egyszer ismétlődik. A ciklus első napjának mindig a menstruáció első napját tekintjük. A menstruációs ciklus 4 szakaszra osztható:
- Menstruáció
- Follikuláris szakasz
- Ovuláció
- Luteális fázis
A menstruáció
Ha a petesejt nem termékenyült meg, akkor egy napon belül még a petevezetékben feloldódik. A sárgatest a petefészekben a következő 14 napban visszafejlődik, a méhnyálkahártya felső rétegei (a petesejtágy) nem szükségesek és leválnak. Kis vérzéssel a hüvelyen keresztül kifelé jutnak, a következő menstruáció megkezdődött - a ciklus újra kezdődik. A menstruáció maga a vérzés általában 3-5 napig tart.
A follikuláris szakasz
A follikuláris szakasz a menstruáció első napján kezdődik. Amikor a menstruáció véget ér, és a méh belső rétege levedlett, újra elkezd felkészülni a megtermékenyített petesejt befogadására. Az ösztrogén hormon hatására a nyálkahártya megvastagodik, tápanyagokkal gazdagodik, és a "petesejtágy" kialakul (proliferációs fázis). Ezzel egyidejűleg a petefészekben megérnek a tüszők, amelyek egy petesejtet tartalmaznak. Az FSH hormon (tüszőstimuláló hormon) felelős ezért az érésért. A follikuláris szakasz hossza ciklustól függően változik, és mindig az ovuláció idején ér véget.
Az ovuláció
Az ovuláció a ciklus második felében következik be - általában 11-16 nappal a következő menstruáció előtt, a ciklus hosszától függően. Amikor az ovuláció bekövetkezik, az egyik tüsző kipukkad és kibocsát egy petesejtet. Ez az érett petesejt ezután a két petefészek egyikéből a petevezetéken keresztül a méhbe vándorol. Általában a két petesejt közül csak az egyik szabadul ki - hogy melyik, az véletlenszerűen dől el. Ez az ovulációs fázis három-négy napig tart. Ha a spermiumok ez idő alatt elérik a petevezetéket, megtermékenyítésre kerülhet sor.
A luteális fázis
Ugyanakkor a méhben lévő tüszőből kialakul az úgynevezett sárgatest. Ezért ezt a fázist luteális fázisnak vagy luteumfázisnak is nevezik. Ebben keletkezik az ösztrogén, valamint nagy mennyiségben a progeszteron hormon. A progeszteron hatására a méh felkészül a megtermékenyített petesejt beágyazódására. Miután a petesejt megtermékenyült, beágyazódhat a méhbe.
A női külső nemi szervek anatómiája
Az intim zóna a hüvelyt, a szeméremtestet és az intim terület V alakú részét foglalja magában. A szeméremtest, vagy más néven vulva, a női nemi szerv külső részeire, vagyis a látható részekre utal. A következőkből áll:
- a glans clitorisként (csikló makkja) is emlegetett csikló
- a kis- és nagy (belső és külső) szeméremajkak
- a húgycsőnyílás (itt távozik a vizelet)
- a hüvelynyílás (ami a hüvely bemenete)
Tőlük nem messze helyezkedik el a szeméremdomb (a szeméremcsontnál) és az ánusz (itt távozik az ürülék). Sokan helytelenül hüvelyként emlegetik az egész területet, pedig a hüvely a test belsejében található.
A csikló
A csikló egy része a szeméremtest elején található, azonban a legnagyobb része nem látható, mivel a testen belül helyezkedik el. A csikló látható része nem nagyobb egy borsószemnél! A csikló öt kulcsfontosságú részből áll: a glans clitorisból, vagyis a csikló makkjából és a csiklót fedő bőrrétegből, a fitymából, amelyek a testen kívül találhatók. Aztán itt van még a csikló teste, az izmokból alkotott szárak és a vesztibuláris rész, amely a testen belül helyezkedik el.
A csikló szoros kapcsolatban van a szexszel és az intimitással, és a test egy kivételesen érzékeny része, amit több mint 15 000 idegvégződés borít. Formája miatt a csikló stimulálása nemcsak közvetlenül lehetséges, de a szeméremtest más részein, sőt, a hüvelyen keresztül is. Szexuálisan izgatott állapotban több vér áramlik a nemi szervekbe, amitől a csikló megduzzad. A duzzadás folyamata egészen az orgazmusig tart, ezután a csikló alakja hirtelen visszatér a normális állapothoz.
A hüvely
A hüvely (vagina) az az izmos cső, amely összeköti a szeméremtestet a méhnyakkal (a méh alsó részével). Gyakran szülőcsatornaként is emlegetik, mert ezen a szerven keresztül érkezik az újszülött a világra. A hüvely egy körülbelül 7-12 cm hosszú, enyhén hajlított formájú szerv. Menstruáció közben a méhből a vér a méhnyakon és a hüvelyen keresztül ürül ki a testedből. A hüvely rendkívül rugalmas: megtart egy apró tampont, de ha kell, képes annyira kitágulni, hogy egy újszülött is elférjen benne, miközben világra jön. Ez a hüvely falát borító göröngyös redőknek, vagyis a nyálkahártyaredőknek (rugae) köszönhető.