A mindennapokban természetesnek vesszük, hogy az izmaink mozgatják a testünket. Pedig ha jobban belegondolunk abba, hogy milyen fantasztikus „szervezés”, vagyis pontosabban fogalmazva koordináció szükséges ehhez a tevékenységhez, akkor könnyen beláthatjuk, hogy ennek a képességünknek a karbantartására, illetve fejlesztésére nélkülözhetetlen szükségünk van. A mozgáskoordinációs zavar egy olyan állapot, amelyben a gyermekek nehezen tudják összehangolni mozgásaikat. Abban az esetben beszélhetünk mozgáskoordinációs zavarról, ha valaki általánosságban nehézségeket tapasztal a mozgással kapcsolatban, amelyek jelentős hatással vannak a mindennapi életére és tevékenységeire.
A mozgásfejlődés mérföldkövei és a zavarok felismerése
A gyermek mozgásfejlődése az első életévek egyik legfontosabb területe. A kúszás, mászás, járás és egyensúlyérzék kialakulása meghatározó a későbbi mozgáskoordináció és a motoros készségek szempontjából. A gyermek mozgásfejlődése szakaszosan zajlik, és minden életkorhoz meghatározott mozgásformák tartoznak.
Életkori irányadó mérföldkövek:
- 0-3 hónap: A baba fejét egyre jobban tartja, követi a tárgyakat, megpróbálja a kezét a szájához vinni.
- 4-6 hónap: Megkezdődik a tudatos fogás, a hasról hátra fordulás és a stabilabb fejkontroll.
- 6-9 hónap: Ekkorra a legtöbb baba elkezd kúszni, majd fokozatosan mászni.
- 9-12 hónap: Kapaszkodva felállás, majd a bútorról bútorra lépegetés jellemző ebben a szakaszban.
- 12-18 hónap: Az önálló járás megjelenése, lépcsőzés és egyre nagyobb mozgásbiztonság kialakulása figyelhető meg.
Fontos tudni, hogy ezek az életkori határok tájékoztató jellegűek. Ha egy baba elmarad az életkorának megfelelő mozgások elsajátításában, az intő jel lehet. A mozgásfejlődési elmaradás azt jelenti, hogy a gyermek mozgásos képességei nem a megfelelő ütemben vagy módon fejlődnek.
Semmelweis oktatóvideók: Csecsemőkori csípőtorna
Diszpraxia és ADHD: Amikor a koordináció fejlesztést igényel
Sokszor tűnik ügyetlennek, tehetetlennek a kisgyermek? Ennek a hátterében diszpraxia is állhat. A diszpraxia az agy és a test közötti kommunikáció zavara. Jellemzője, hogy az érintett kicsiknél az automatikus mozgások végrehajtása károsodik a fejlődés során. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) mellett ezen felül jelentkezhetnek a finommotoros működés problémái is. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart, valamint az esetleges vele járó koordinációs nehézségeket és a finommotoros működési problémákat a legkorábban négyesztendős korban lehet bizonyosan megállapítani.
A diszpraxiás gyermek kiemelt figyelmet igényel a szülőtől, pedagógustól és egész környezetétől. A diagnosztikája összetett: pszichomotoros, logopédiai és neurovizuális felmérések szükségesek. A vizsgálat során a gyermek képességeit játékos formában mérjük fel, ami számára egy kaland a tornaszobában és ügyeskedés az asztali feladatokban.
Fejlesztési lehetőségek és terápiás módszerek
A mozgáskoordinációs zavarral küzdő gyermekek fejlesztéséhez sok türelem, kitartás és megfelelő szakmai támogatás szükséges. Az egyensúlyérzék fejlesztése nagyon fontos a gyermekkorban, mivel számos területen hatással van a gyermek fejlődésére. A rendszeres testmozgás és a megfelelő mozgáskészségek fejlesztése segít a gyermekeknek erősíteni az izmaikat, fejleszteni az állóképességüket és javítani az egyensúlyérzéküket.
| Módszer | Fő fókusz |
|---|---|
| Dévény-módszer (DSGM) | Izmok és idegrendszer stimulálása |
| TSMT tréning | Szenzomotoros fejlesztés, egyensúly |
| Gyógytorna | Izomerősítés, mozgásminták javítása |
A szülők aktív szerepet játszhatnak gyermekük mozgásfejlődésének támogatásában. Bátorítsa a gyermeket arra, hogy játsszon szabadtéri környezetben, ahol változatos talajviszonyokkal találkozhat, például fűvel, homokkal vagy kavicsos úton. A játszóterek változatos játékai nagy mértékben hozzájárulnak a megfelelő mozgásfejlődéshez, így nem csak szórakoztató, hanem fejlesztő szempontból is bátran tekintsünk rájuk!
tags: #koordinacios #vizsgalatok #kisgyermekeknel