Női fogamzásgátlási módszerek: Átfogó útmutató a biztonságos és tudatos védekezéshez

A nem kívánt terhesség megelőzése évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Fogamzásgátlás már az ókorban is létezett, azonban az igazán hatékony és megbízható módszerekre egészen a 20. századig kellett várni. Ma már számtalan módszert ismerünk, amellyel a teherbeesés elkerülhető. Az ENSZ adatai alapján Európában a tabletta és a gumióvszer a két leggyakrabban használt eszköz, ám az ideális fogamzásgátlási módszert érdemes egyénileg - az életkor, az élethelyzet és az egészségi állapot függvényében - kiválasztani.

Nincs olyan fogamzásgátló módszer, amely mindenki számára ugyanolyan mértékben hatékony lenne. Minden esetben fontos, hogy a fogamzásgátlás egyénre szabott legyen, és felmérjük az egészségügyi rizikófaktorokat, mint az életkor, a súly, a dohányzás, a kardiovaszkuláris rizikó, a trombóziskockázat, a migrénes előzmények, a szoptatás, illetve a szülés utáni állapot. Fel kell mérni azokat az alapbetegségeket is, amelyek állapota rosszabbodhat egy esetleges nem kívánt terhesség bekövetkezése esetén. Ilyenek lehetnek az emlő rosszindulatú megbetegedései, a súlyos cukorbetegség vagy például az epilepszia.

A különféle születésszabályozó eljárások hatékonyságát a Pearl-indexszel jellemzik, amely megmutatja, hogy az adott módszer mellett egy év alatt száz nőből hány esett teherbe. Minél kisebb a Pearl-index, annál biztosabbra mehetünk.

A fogamzásgátlás alapvető csoportjai

A fogamzásgátlás alapvető csoportjai a hormonális és a nem hormonális módszerek. Ez utóbbiak közé tartoznak a természetes módszerek, a mechanikus és kémiai (barrier) módszerek, a méhen belüli fogamzásgátló eszközök és a művi meddővé tétel. Nézzük is kicsit részletesebben!

Hormonális fogamzásgátlás

A hormonális módszerek a női hormonrendszerre hatnak: megakadályozzák az ovulációt, így a petefészekből nem lökődik ki megtermékenyíthető petesejt. Ezek a fogamzásgátló szerek orvosi vizsgálathoz kötöttek és vénykötelesek, sajnos több-kevesebb mellékhatással is kell számolni alkalmazásuk esetén.

Fogamzásgátló tabletták

A szájon át szedhető (orális) fogamzásgátló tablettában található hormonok meggátolják a petefészekben a petesejtek havi érését és kiszabadulását, megnehezítik a spermium petesejthez jutását, valamint a petesejt beágyazódását a méh belsejét borító nyálkahártyába. Megfelelően alkalmazva 95-99 százalékos védelmet nyújtanak a nem kívánt terhesség ellen. Két típusuk van: a kombinált tabletták ösztrogént és progesztint egyaránt tartalmaznak, míg az ún. minitablettákban csak progesztin van.

Előnyök:

• Magas hatékonyság.
• Sok nőnél a gyógyszerszedés idején kevésbé erős és fájdalmas a menstruáció.
• Csökkenthetik a különböző nőgyógyászati ciszták kialakulási esélyét.

Hátrányok:

• Többen tapasztalnak mellékhatásként fejfájást, migrént, hányingert, mellfeszülést és/vagy libidócsökkenést.
• Nőhet a magas vérnyomás, a stroke, a vérrögképződés és a szívinfarktus kockázata is.
• A trombózishajlam kétszer, a felületes trombózis négyszer gyakoribb a fogamzásgátló tabletták hatására.
• Összefüggésbe hozható bizonyos ráktípusok, köztük a mellrák és a méhnyakrák kialakulásának nagyobb kockázatával.

A tablettát minden nap ugyanabban az időpontban kell bevenni. Általában 21 napig minden nap egy tablettát kell bevenni, majd hét nap szünet következik, mely 2-3. napján jelentkezik a menstruáció. A szedési hiba közti vérzést vagy terhességet okozhat. Érdemes a nap egy állandó eseményéhez kötni a tabletta bevételét, akkor kisebb az esélye annak, hogy elfelejtik bevenni. A tabletta hatását csökkenti a hasmenés, más gyógyszer egyidejű szedése. Ilyen esetekben kiegészítő módszer alkalmazása javasolt.

Hormontapasz

A tapasz a bőrön keresztül juttatja a szervezetbe a fogamzás megakadályozásáért felelős hormonokat. A tapaszt hosszabb időn keresztül (1-3 hétig) folyamatosan kell viselni, például a vállra, az alhasra vagy a felsőtestre szokták elhelyezni, hogy a benne lévő ösztrogén és progeszteron a bőrön át a vérkeringésbe kerüljön. Hetenként egy tapaszt kell feltenni, a harmadik hetet követi egy tapaszmentes hét, hogy teret adjon a nő menstruációs periódusának.

Hüvelygyűrű

Az aprócska, műanyag, hüvelybe helyezhető gyűrűt folyamatosan 3 hétig kell viselni, ez idő alatt juttatja a szervezetbe az ovulációt megakadályozó hormonokat. Egy hét szünet után újabb gyűrűt kell felhelyezni. Előnye, hogy a szervezetbe ily módon bevitt hatóanyag nem jut el a májba, így a szájon át szedhető tablettákhoz képest kisebb dózis alkalmazása is elegendő. További előnye, hogy nincs szükség rendszeres gyógyszerszedésre, így nem kell naponta figyelni a tabletta bevételére. Ugyanakkor az eszköz zavarhatja a nemi életet, és irritálhatja a hüvely falát.

Depóinjekció

Az injekció mintegy 90 százalékos védelmet nyújtó módszer. Orvos adja be, általában 12 hetente. A depóinjekció hormont tartalmaz, melynek hatására sűrűbbé válik a méhnyakat borító nyálkaréteg, így nehezebbé válik a hímivarsejtek számára a petesejt elérése. Az injekcióval bejuttatott hormon megváltoztatja a méhnyálkahártya tulajdonságait, így csökken a megtermékenyített petesejt beágyazódásának valószínűsége.

Implantátum

Az implantátumok hosszú távra szólnak, legalább 3-5 évig képesek akár 99 százalékos védelmet nyújtani a terhesség ellen. A terméktől függően egy vagy több apró, gyufaszál méretű rudacska, ezeket helyi érzéstelenítés mellett a felkarba ültetik. Folyamatosan ugyanolyan hormonokat bocsátanak ki, így előzik meg az esetleges fogamzást, s akár évekig a helyükön maradhatnak. Könnyen behelyezhetők, ám rossz behelyezés esetén csak nehezen távolíthatók el.

Esemény utáni tabletták (sürgősségi fogamzásgátlás)

Sürgősségi fogamzásgátlásnak nevezzük a védekezés nélküli, vagy nem megfelelő védekezés melletti közösülést követően a terhesség megelőzése céljából alkalmazott fogamzásgátló módszert. Erre a célra az ún. esemény utáni fogamzásgátló tabletta használható, amely a peteérés (ovuláció) megelőzése vagy késleltetése révén hat.

Fontos tudni, hogy a tabletta rendszeres fogamzásgátlásra nem alkalmas, és nem a terhesség megszakítása, hanem a megelőzése révén hatásos. Ez azt jelenti, hogy a sürgősségi fogamzásgátló módszer - megfelelő időben alkalmazva - jelentősen csökkenti a teherbeesés lehetőségét, de már létrejött terhesség esetén nem eredményez terhességmegszakítást! Bár az esemény utáni tabletták a közösülést követő 72 órán belül hatásosak, azonban minél rövidebb idő telik el a nemi érintkezés és a tabletta bevétele között, annál hatékonyabbak. Létezik 120 órás tabletta is, azonban a napok elteltével számolni kell az eredményesség csökkenésével.

Nem hormonális fogamzásgátlás

Barrier módszerek

A barrier-módszerek lényege, hogy megakadályozzák, hogy a hímivarsejt és a petesejt találkozzon. Valamilyen fizikai akadályt képeznek annak érdekében, hogy a spermiumok ne juthassanak el a petesejtig.

Férfi gumióvszer (kondom)

A gumióvszer (megfelelően használva) mintegy 79-80 százalékos védelmet nyújt a nem kívánatos terhesség ellen, emellett pedig a nemi betegségek terjedését is megakadályozza. A hagyományos óvszert a merev hímvesszőre kell húzni, együttlét után pedig ki kell dobni. Helyes használat esetén az óvszer akár 98 százalékos hatékonysággal megakadályozza a terhességet. Az óvszer megfizethető, egyszerűen használható, és nagyon könnyen hozzáférhető.

Női óvszer

A női óvszer egy kis, puha „alagútra” hasonlít, mely tulajdonképpen az egész hüvely belsejét beborítja, így akadályozza meg a sperma és a petesejt esetleges találkozását. A férfi változattól eltérően nem latexből, hanem poliuretánból gyártják, amely vékony, ám erős műanyag, és amelynél kisebb az allergiás reakció kockázata. A női óvszer mindkét végén gyűrű található; a kisebbik a hüvelybe kerül - ez zárt, pontosan illeszkedik a méhnyakra -, míg a nagyobb gyűrű a hüvelybemeneten kívül helyezkedik el.

Pesszárium

A pesszáriumot mélyen a hüvelybe kell felhelyezni (aktus előtt legalább 20 perccel), így befedi a méhszájat, a spermiumok nem tudnak rajta áthatolni. Spermicid géllel együtt használva 94-96 százalékos védelmet nyújt. A pesszárium egy méhnyakra helyezendő gömbszelet, egy „gumisapka", amely mechanikusan akadályozza meg a spermiumok méhbe jutását. Méretét orvosi vizsgálattal kell megállapítani, és az orvos tanítja meg a használatát is. Nagyobb súlyváltozások, szülések, nőgyógyászati műtétek után a méretet ismét ellenőriztetni kell. A szexuális kapcsolat előtt 20 perccel kell felhelyezni, és a szeretkezés után 4-6 óráig a hüvelyben tartani. 16 óránál tovább a fertőzésveszély miatt nem maradhat a hüvelyben. Előnye, hogy a szervezet működését nem befolyásolja, hátránya, hogy helytelenül felhelyezve hatástalan.

Méhszájsapka

A méhszájsapkát vékony, puha gumiból készítik, kisebb, mint a pesszárium, és többféle típusban és méretben kapható. A hüvely felső részébe kell helyezni, hogy fedje a méhszájat. Az így létrejött mechanikus gát megakadályozza, hogy a spermiumok bejussanak a méhbe. A pesszáriumhoz hasonlóan a sapka méretét is az orvosnak kell megállapítani, ez biztosítja ugyanis, hogy megfelelő méretűt alkalmazzunk és pontosan illeszkedjen. A segítséggel történt első felhelyezés után a nő már egyedül is fel tudja helyezni magának a közösülés előtt, amely után viszont legalább hat órán át fent kell maradnia.

Kémiai fogamzásgátlás (spermicidek)

A spermicidek nem fizikai, hanem kémiai barrierek, vagyis olyan anyagokat tartalmazó helyileg alkalmazandó eszközök, melyek megbénítják, elpusztítják a hímivarsejteket. A spermicid lehet hab-, zselé- vagy krém állagú, de spermicidet tartalmazó hüvelytablettát vagy kúpot is vásárolhatunk. Önmagában nagyjából 70 százalékos védettséget nyújtanak, javasolt ezeket más módszerrel, pl. kondommal vagy pesszáriummal együtt használni. A spermicidek a modern fogamzásgátló eszközök legkevésbé hatékony formái, önmagukban ugyanis 28% körüli hibarátával működnek.

Méhen belüli fogamzásgátló eszközök (IUD, spirál)

A méhen belüli eszközök és az implantátumok hosszú távra szólnak, legalább 3-5 évig képesek akár 99 százalékos védelmet nyújtani a terhesség ellen. A nemi úton terjedő fertőzéseket azonban nem képesek megállítani. A méhen belüli fogamzásgátló eszköz (IUD) többféle módon is védhet: roncsolhatja vagy elpusztíthatja a spermiumokat, befolyásolhatja a hüvelyváladék mennyiségét és minőségét (így abban nem tudnak mozogni, illetve életben maradni a hímivarsejtek), megváltoztathatja a méh belsejét borító nyálkahártyát. Ezeket kizárólag orvos helyezheti fel a méhen belülre. A spirálok megakadályozzák a megtermékenyült petesejt beágyazódását, és ezáltal a terhesség létrejöttét is, mégpedig azzal, hogy egy úgynevezett steril gyulladást hoznak létre a méhben. A spirálok nagy előnye, hogy nem kell velük napi szinten foglalkozni: felhelyezés után akár öt évig is használhatók rendszeres nőgyógyászati ellenőrzés mellett.

Alapvetően két típusú méhen belüli fogamzásgátló eszközt különböztetünk meg figyelembe véve, hogy az gyógyszer kibocsátó vagy fém bevonatú:

• Réz spirál: Hormonmentes formában is elérhető, biztonságos és hatékony a terhesség megelőzésében. Akár 12 évig is működhet. Előnye, hogy olcsó. Hátránya, hogy szinte mindig megnövelik a vérzés mennyiségét és idejét.
• Hormontartalmú spirál: Egy műanyag, “T” alakú eszköz, amely egy kis rekeszből folyamatosan hormont (Levonorgestrel) bocsát ki. Egyesíti a hagyományos hurok és a fogamzásgátló tabletta előnyeit, miközben - a korszerű tablettákhoz képest is - csak minimális mennyiségű hormont bocsát ki. Akár öt évig is használhatók.

A spirálok hátrányai között szerepel a bő vérzés és a néha előforduló alhasi fájdalmi panasz. A legtöbb gond azonban az odafigyelés hiányából adódik, leggyakoribb, amikor az ötéves cserére vonatkozó javaslatot a nők sok évvel túllépik. A magyarországi gyakorlatban a szexuális élet elején járó fiataloknak és a gyermektelen nőknek nem ezt a fogamzásgátló módszert ajánlják elsősorban.

Művi meddővé tétel (sterilizáció) nőknél

A női sterilizáció (sebészi fogamzásgátlás) a fogamzóképesség végleges megszüntetését jelenti. Csak azoknak javasolható, akik már nem terveznek több gyermeket. A sebészi fogamzásgátlás a jelenleg ismert leghatékonyabb fogamzásgátló módszer. Törvényileg szabályozott, egyszeri sebészi beavatkozás. A sterilizáció indokolt lehet olyan esetekben is, amikor a magzat veleszületett fejlődési rendellenességének fokozott kockázata áll fenn, vagy ha minden egyéb fogamzásgátló módszer eredményes használhatósága komoly gondokba ütközik.

A női sterilizáció lényege a petevezetékek elzárása. Az eljárás során a hasüregben a két petevezeték folytonosságának megszakításával megszüntetik az átjárhatóságot, az akadályoztatás miatt a megtermékenyülés nem jön létre, ezért a pároknak többé nincs szükségük más fogamzásgátló módszer alkalmazására. A műtét nagy biztonságot nyújt, de fontos tudni, hogy elenyésző esély továbbra is marad a teherbe esésre, mert előfordulhat, hogy a petevezeték spontán módon újra átjárhatóvá válik az ivarsejtek számára. Ennek sikeressége azonban rendkívül alacsony, és növekszik a méhen kívüli terhesség kockázata is. A beavatkozás elvégzése előtt ezért fontos tisztában lenni az eljárás kockázataival, az előnyeivel és hátrányaival.

Természetes fogamzásgátló módszerek

A természetes fogamzásgátló módszerek a terhesség gyógyszerek, eszközök, kémiai szerek alkalmazása nélkül történő megelőzését szolgálják. Ezek jellemzően az alábbiak lehetnek:

Megszakított közösülés (coitus interruptus)

A magömlés (ejakuláció) előtt megszakított közösülés a spermium hüvelybe jutásának elkerülésével előzi meg a terhességet. Csökkenti a módszer hatékonyságát, hogy már a magömlés előtt is juthatnak spermiumok a hüvelybe, és a megszakítás időzítése nem mindig sikerül, így a módszer nem biztonságos. Amilyen egyszerűen hangzik, annyira bonyolult. A módszer hatékonysága nem meggyőző, mert 100 nő közül több mint 50 esik ezzel a módszerrel egy év alatt teherbe. A megszakításos közösülés tehát más természetes módszerekkel kiegészítve is csak vállalkozó kedvűeknek ajánlott.

Naptármódszer (Ogino-Knaus-módszer)

A szisztéma azon alapul, hogy a menstruációs ciklus ismeretében kiszámíthatók a teherbeesés szempontjából legkritikusabb napok. A peteérés (ovuláció) általában a menstruáció kezdete előtt 14 nappal következik be. A peteérés ideje előtti és utáni néhány napban kerülni kell a nemi érintkezést. A módszer előnye, hogy nincs mellékhatása vagy egészségi kockázata, megfelelő tájékozódást követően bárki alkalmazhatja. Hátránya, hogy más módszerekhez képest kevésbé megbízható, és a menstruációs ciklus alapos ismeretét igényli. Megbízhatóságát tovább csökkenti, hogy a menstruációs ciklusok hossza idővel változhat, vagy egyéb okból rendszertelenné válhat.

Tüszőrepedés (ovulációs) módszerek

A nemi érintkezés kerülése az ovuláció időszakában, amire két fő módszert alkalmaznak:

• Testhőmérséklet mérése (Hildebrand-módszer): ovuláció után csekély testhőmérséklet-emelkedés mérhető. A hőmérőzés vagy Hillebrant-módszer azt jelenti, hogy a nő minden ébredéskor rendszeresen megméri szájban, végbélben vagy hüvelyben a hőmérsékletét. A tüszőérés idején az alaphőmérséklet 0,2-0,5 °C-kal megemelkedik. Ezáltal a tüszőrepedés időpontja nagy biztonsággal megállapítható. A ciklus második részében biztonsággal jelzi a terméketlen napokat.
• Cervixnyák megfigyelése (Billings-módszer): a cervixnyák ovuláció körüli hígabbá válása a hüvelyváladék nyákossá, síkosabb tapintatúvá válásához vezet, ami kellő tapasztalattal felismerhetővé teszi a kb. 4-5 napos termékeny időszakot. Tüszőrepedéskor a váladék egy kicsit hasonlít a tojásfehérjéhez: mennyisége megnő, üvegszerű és nyúlós lesz.

A természetes családtervezés során figyelni lehet pl. az éberedési testhőmérsékletet, a hüvelyváladék állagát és mennyiségét, a méhszáj helyzetét, a ciklusok hosszát (minél több változót követ valaki, annál pontosabb eredményeket kap). A természetes családtervezéshez jól használható appok is a rendelkezésünkre állnak. Ezek a módszerek gyakorlással elsajátíthatók, őket együttesen alkalmazva igen nagyfokú (akár 98%-os) biztonságot érhetünk el.

A megfelelő módszer kiválasztása

A személy szerinti legmegfelelőbb módszer az egyes fogamzásgátlási módszerek előnyei és hátrányai ismeretében, valamint az alábbi szempontok mérlegelésével választható ki:

• A módszer hatékonysága és megbízhatósága.
• A módszer lehetséges kockázatai és mellékhatásai.
• A későbbi gyermekvállalás szándéka.
• A módszer könnyű használata.
• Hormonális vagy nem hormonális fogamzásgátlás előnyben részesítése.
• Meglévő betegség(ek), szedett gyógyszerek.

Az ideális fogamzásgátló módszer: hatékonysága közel 100%-os, nincs mellékhatása, használata egyszerű, nem illúzióromboló, hatása bármikor felfüggeszthető, nincs hatása az esetlegesen mégis bekövetkező terhességre. Nőgyógyász véleményét kikérni ajánlott a megfelelő fogamzásgátló módszer kiválasztásánál, különösen a serdülőkorúak számára.

tags: #hogyan #vedekeznek #a #nok #terhesseg #ellen