Vastagbél divertikulózis: tünetek, kezelés és megelőzés

A divertikulumok olyan kis dudorok, amelyek a vastagbél egy meggyengült szakaszán alakulnak ki. Jelenlétüket a bélben szaknyelven divertikulózisnak nevezik.

Dr. Tóth Kinga, a GasztroKlinika gasztroenterológus szakorvosa szerint a divertikulózis egyre gyakoribb probléma, amelyet nem szabad félvállról venni. „A divertikulózis olyan állapot, amely során a vastagbél falán kis kitüremkedések, úgynevezett divertikulumok alakulnak ki” - magyarázza Dr. Tóth Kinga. „A divertikulumok tulajdonképpen „zsákszerű’ kitüremkedések a vastagbél falán” - mondja Dr. Tóth Kinga.

Bár faluk vékony, tartalmazzák a bél összes rétegét. Leggyakrabban a bél leggyengébb pontjain alakulnak ki, például ott, ahol az erek lépnek be a bélfalba, de a vastagbél bármely részén megjelenhetnek. A vastagbélben a divertikulumok képződésének predilekciós helyei azok a pontok, ahol a nyálkahártyát ellátó erek (vasa recta) a bélfal körkörös izomrétegén átlépnek.

A vastagbél-divertikulumok a vastagbélben bárhol, de leginkább a végbél előtti szakaszon, a szigmabélen létrejött kitüremkedések. A szigmabélben, a végbél előtti, körülbelül 40-45 centiméter hosszú, S alakú területen különösen nagy nyomás nehezedik a bélfalra, mivel az emészthetetlen ételmaradékok itt halmozódnak fel a következő székletürítésig. A vastagbél megváltozott motilitása is lényeges tényező az állapot kialakulásában; a nagyobb mértékű szegmentális kontrakciók az intrakolonikus nyomást növelve hajlamosítanak a divertikulumok kialakulására.

Az állapotot divertikulózisnak hívjuk, ami az esetek döntő hányadában tünetmentes, nem tekintendő betegségnek. A tüneteket okozó divertikulózist nevezzük divertikuláris betegségnek, ami lehet szövődménymentes betegség, de kialakulhat divertikulitisz, divertikuláris vérzés, divertikulózishoz asszociált szegmentális kolitisz is.

Divertikulum, divertikulózis, divertikulitisz - Melyik micsoda?

• Divertikulum: Az emésztőtraktus kiboltosulása, amely vagy tartalmazza a fal valamennyi rétegét, vagy csak a nyálkahártya türemkedik ki a renyhe izomréteg nyílásain.
• Divertikulózis: Ha számos divertikulum fordul elő egy adott bélszakaszon.
• Divertikulitisz: Ha a divertikulumok begyulladnak.

Epidemiológia és kockázati tényezők

A divertikulózis prevalenciája az életkor előrehaladtával növekszik; 60 éves korra a 60%-ot is elérheti. Ezzel párhuzamosan a divertikuláris betegség különböző formáinak incidenciája is növekszik az életkor előrehaladtával, de az utóbbi évtizedekben a fiatalabb, 50 év alatti korosztályban is nagyobb arányú növekedést figyeltek meg. Jól ismert az is, hogy a nyugati társadalmakban és a városokban élők között gyakoribb az előfordulása.

A divertikulumok kialakulásának pontos oka még nem ismert, de vannak olyan tényezők, amelyek növelik a divertikulózis kockázatát. Ilyen például a rostszegény étrend, a mozgásszegény életmód és a székrekedés, amelyek fokozott nyomást okozhatnak a bélben.

A divertikulózis főként a fejlett országokban gyakori, 40 éves kor alatt ritka, de 60 év felett a lakosság közel fele, 80 év felett pedig akár 80%-a is érintett lehet. Fontos azonban megjegyezni, hogy a divertikulumok gyulladása bármely életkorban súlyos szövődményeket okozhat, ezért minden esetben érdemes figyelmet fordítani a megelőzésre.

Számos életmóddal kapcsolatos tényező köthető a divertikuláris betegség kialakulásához, ilyenek például az alacsony rostbevitel (51 g/nap), a fizikai aktivitás hiánya. Mindezeken túl genetikai tényezők, a bélmikrobiom kölcsönhatásai, továbbá a vastagbél neuromuszkuláris felépítése és működése is szerepet játszik a gyulladásos folyamatok kialakulásában és fenntartásában.

Az, hogy a divertikulák végül miért gyulladnak be, még mindig nem egyértelmű. A véráramlás csökkenése és a szilárd székletkövek képződése a divertikulákban azonban feltehetően elősegíti a gyulladásos folyamatokat.

A divertikulózis tünetei

A divertikulumok önmagukban általában tünetmentesek maradnak, azonban, ha széklet reked meg bennük, az kiváló táptalajt biztosít a baktériumoknak, amelyek gyulladást - divertikulitiszt - idézhetnek elő.

A divertikulózis az esetek jelentős részében tünetmentes. Tüneteket okozó divertikulózis esetén rendszerint a has bal alsó részében fellépő fájdalom, diszkomfortérzés, bal alhasi nyomásérzékenység jellemző. A tünetekhez székrekedés vagy székrekedés-hasmenés váltakozása társul. A gyulladástól (divertikulitisztől) eltérően, a divertikulózis nem jár lázzal és enyhébb a helyi hasi nyomásérzékenység.

A divertikulitisz tünetei nagyon változatosak lehetnek. A leggyakoribb tünetek közé tartozik a hasi fájdalom, puffadás, rendszertelen székletürítés, ami lehet székrekedés vagy hasmenés, láz, hőemelkedés, hányinger és akár hányás is. Ha valaki ezeket a tüneteket tapasztalja, nagyon fontos, hogy minél előbb gasztroenterológushoz forduljon.

Divertikulum-gyulladás (divertikulitisz) esetén már spontán és állandóan fennálló görcsös hasi fájdalom, nyomásérzékenység jelentkezik, jellemzően ha a szigmabelet érinti az elváltozás, akkor a bal oldali alhasban. Jellemző lehet a véres széklet, a láz, az émelygés vagy hányás. Laboratóriumi vizsgálatok is mutathatják a gyulladást a szervezetben (magas vérsüllyedés, CRP-szint- és fehérvésejtszám-emelkedés).

Mikor forduljon orvoshoz?

Állandó vagy visszatérő hasi fájdalom vagy a fentebb felsorolt tünetek bármelyikének észlelése esetén keresse fel háziorvosát, aki szükség esetén gasztroenterológiai (emésztőrendszeri) kivizsgálást fog kezdeményezni. Amennyiben Önnél már diagnosztizálták a divertikulózist, és erős, egyre fokozódó, görcsös hasi fájdalom, hányás, hányinger, valamint magas láz jelentkezik, keresse fel a területileg illetékes sürgősségi betegellátó osztályt, vagy hívja a 112-t és kérjen mentőt!

A divertikulózis lehetséges szövődményei

A divertikulitisz könnyen súlyos szövődményekhez is vezethet, ha a gyulladás átterjed a bélfalra vagy a szomszédos szervekre. Gennygyülemek és sipolyok (szervek közötti csőszerű összeköttetés) alakulnak ki. Súlyos esetekben ez bélperforációhoz vezethet, amikor a bélfal átlyukad, és a béltartalom kijut a hasüregbe.

• Tályog kialakulása: A tályog egy gennyes gyulladás, amely a vastagbél falában lokalizálódik. Ez a szövődmény gyakori, különösen súlyos vagy kezeletlen esetekben.
• Perforáció (átfúródás): A vastagbél falának átfúródása súlyos állapot, ami hasüregi fertőzést (peritonitis) okozhat.
• Fistula kialakulása: Fistulák alakulhatnak ki, különösen, ha a gyulladásos folyamat tartós.
• Bél obstrukció: A krónikus gyulladás és a hegszövet képződése miatt a vastagbél egy szakasza beszűkülhet, ami bélelzáródáshoz vezethet.

A divertikulumokból vérzés is megindulhat, ha a bennük pangó széklet felmarja az erek falát. A gyomor-bélrendszer alsó szakaszából meginduló vérzések mintegy feléért a divertikulumvérzés a felelős. Divertikuláris vérzés általában hirtelen kezdettel, hasi fájdalom nélküli friss vagy alvadékos vért tartalmazó székletürítés, hematokézia formájában jelentkezik. Ezekben az esetekben a beteg ellátása során a manifeszt tápcsatornai vérzésekre vonatkozó irányelveket javasolt követni.

Sajnos az is előfordulhat, hogy a jelenség egy sikeres kezelés után újra és újra kiújul, ami krónikusan visszatérő divertikulitiszt jelent. Ez elősegítheti heges szűkületek (stenosis) kialakulását a bélben, amelyek megnehezítik a széklet továbbszállítását. Legrosszabb esetben bélelzáródás (ileum) lép fel, amely bizonyos körülmények között gyorsan életveszélyes méreteket ölthet.

Fontos azonban tudni, hogy a divertikulumokból nem alakulhat ki bélrák, mert ez a legtöbb esetben a bélben lévő szövetburjánzásokból, a bélpolipokból alakul ki.

A divertikulózis diagnosztizálása

Gyakran előfordul, hogy a divertikulózis véletlenszerűen derül ki, például egy vastagbéltükrözés során. Ha már tünetek jelentkeznek, laborvizsgálatok és képalkotó eljárások - mint például a röntgen, ultrahang vagy CT - segíthetnek megerősíteni a diagnózist.

• Vértesztek: Segítenek gyulladásos folyamatok jelenlétének kimutatásában a szervezetben, például megnövekedett fehérvérsejtszám vagy CRP (C-reaktív protein) szint emelkedés által.
• Kolonoszkópia: A gastroenterológus egy hosszú, rugalmas csövet (kolonoszkópot) vezet be a vastagbélbe, hogy közvetlenül megvizsgálja a bél falát. Ez a vizsgálat segít azonosítani a divertikulumokat, a gyulladásos területeket, és kizárni más lehetséges okokat, mint például a vastagbélrákot.
• CT-vizsgálat: Súlyos, heveny divertikulitisz esetén CT-vizsgálatra lehet szükség, ha a kórisme bizonytalan, vagy ha tályog gyanúja merül fel. A CT-n láthatóak a divertikulumok, a bélfal megvastagodása és a gyulladás a vastagbél körüli zsírszövetben, valamint kimutatja a tályogot is.
• Bárium-beöntés: Bár a kolonoszkópia váltotta fel a legtöbb esetben, bizonyos helyzetekben a bárium-beöntés még mindig hasznos lehet. Ebben a vizsgálatban báriumot juttatnak a vastagbélbe, hogy jobban láthatóvá tegyék a bél belső felületét a röntgenfelvételeken. Báriumos bél-röntgen és kolonoszkópia heveny gyulladás esetén nem ajánlott, mert ilyen esetekben a bél sérülékeny és könnyen kilyukadhat.

Mivel lehet összetéveszteni?

A vastagbél gyulladását több, hasonló tüneteket okozó betegség is okozhatja:

• Vakbélgyulladás
• Vastagbélrák
• Petefészekrák
• Tályog a bélben

A hasfájás hátterében fontos differenciáldiagnosztikai kérdés a vakbélgyulladás kizárása, illetve nők esetében a különféle nőgyógyászati megbetegedések, mint például a petefészek- és petevezeték-gyulladás, méhen kívüli terhesség, nőgyógyászati tumorok kizárása is, így a panaszok pontos okát csak más vizsgálatokkal (UH, labor) együttesen lehet egyértelműen azonosítani.

Kezelési lehetőségek

A kezelés függ a betegség súlyosságától. Tünetmentes divertikulózis esetén a kezelés kulcsfontosságú eleme a táplálkozás átalakítása, különösen egy rostban gazdag étrend kialakítása. Ha divertikulitisz alakul ki, antibiotikumokat alkalmaznak a gyulladás csökkentésére és a baktériumok számának visszaszorítására.

Enyhe esetek kezelése

Az enyhe esetek otthon antibiotikumokkal és a beleket nem terhelő folyékony étrenddel kezelhetők. A nehézségek általában néhány napon belül elmúlnak. Enyhe formája otthon is kezelhető, pihenéssel, folyadékfogyasztással, diétával, antibiotikum-kezeléssel. Majd pépes, rostszegény étrend következik, és egy hónap után a rostokban gazdagabb diéta.

A probiotikumok használata nem egyértelmű, jó minőségű RCT nem történt ezen a területen. A Symprove klinikai vizsgálat azt feltételezte, hogy a probiotikum csökkenti a hasi fájdalmat a közepesen súlyos vagy súlyos krónikus, nem akut tüneteket okozó divertikuláris betegségben szenvedő felnőtt betegeknél.

Súlyos esetek kezelése

Súlyos tünetek esetén: az erős hasi fájdalom, láz, súlyos fertőzés jelei esetén kórházba kerül a beteg, infúzióban antibiotikumot és folyadékpótlást kap, a tünetek enyhüléséig nem fogyaszthat szilárd étrendet. Ha nincsen javulás, műtét szükséges, ha a láz, nyomásérzékenység fokozódik. A betegek mintegy 20%-a kerül műtétre általában. Ha magas a szövődmény, fertőzés kockázata inkább elvégzik a műtétet, még ha nyilvánvaló tünet nem is áll fenn.

Műtéti megoldásra akkor van szükség, ha a gyulladás következtében a vastagbél kilyukad, vérzés lép fel, vagy ha a divertikulitisz többször is kiújul. Ilyen esetekben a műtét során eltávolítják a sérült bélszakaszt, majd helyreállítják a bélfolytonosságot. Hashártyagyulladás esetén, illetve, ha a gyulladásos szakasz elzárja a belet, sürgős műtétre kerülhet sor.

Ha a bél kilyukad, perforál és hashártyagyulladás lép fel, azonnali műtétet kell végezni. A kérdéses bélszakaszt eltávolítják, ideiglenes kivarrást képeznek a hasfalra (kolosztóma), a bélvégeket későbbi műtéttel egyesítik, a hasfalat visszazárják. Jelentős vérzés esetén a vérzésforrás felkutatása sürgős teendő, ha ez nem található meg, a vastagbél nagyobb részét eltávolítja a sebész.

Műtét után teljesen gyógyultnak tekinthető-e a beteg? Ha a gyulladt bélszakaszt eltávolítják, és nem marad vissza más divertikulum, akkor a kiújulás esélye csökken. Ugyanakkor a divertikulózis - mint anatómiai állapot - a bél egyéb szakaszain továbbra is jelen lehet, így az életmódbeli ajánlások betartása továbbra is fontos a hosszú távú egészség megőrzéséhez.

Megelőzés

A divertikulitisz megelőzése érdekében ajánlott a magas rosttartalmú étrend, rendszeres testmozgás és megfelelő hidratáció. Dr. Tóth Kinga hangsúlyozza az egészséges életmód fontosságát a divertikulózis megelőzésében. A rostban gazdag étrend - például gyümölcsök, zöldségek és teljes kiőrlésű gabonák fogyasztása -, a rendszeres testmozgás és a megfelelő folyadékbevitel mind segíthetnek megelőzni a divertikulumok kialakulását.

A rostbevitel növelése mellett különösen fontos a megfelelő folyadékfogyasztás - legalább napi 2-2,5 liter víz -, hiszen a rostok csak így tudják „síkosítani” a székletet, megkönnyítve a bélmozgást. Az élelmi rost nemcsak a székrekedés ellen véd, hanem hosszú távon csökkentheti a gyulladások kiújulásának kockázatát is. Ezzel együtt a mozgásszegény életmód és az elhízás növeli a divertikulitisz esélyét - a rendszeres testmozgás (akár napi séta) tehát megelőző hatású.

A legújabb kutatások szerint a feldolgozott húsok és a vörös hús túlzott fogyasztása is fokozhatja a divertikulitisz kockázatát. Ezzel szemben a növényi alapú étrend - különösen a hüvelyesek, teljes kiőrlésű gabonák, leveles zöldségek - védelmet jelenthetnek (lásd a Harvard School of Public Health 2022-es kutatását).

Sokan kérdezik: tilos-e a magvas gyümölcs, popcorn vagy diófélék fogyasztása? Korábban ezeket kerülendőnek tartották, de ma már nem bizonyított, hogy ezek ténylegesen növelnék a gyulladás kockázatát. Egy 2008-as nagyszabású JAMA-tanulmány (Strate et al.) szerint a dió, kukorica és popcorn nemhogy nem árt, hanem akár még védőhatással is bírhat.

Végül fontos kiemelni: a rendszeres szűrővizsgálatok és a kolonoszkópia segíthet a divertikulózis elkülönítésében más vastagbélbetegségektől, különösen 50 év felett, amikor nő a vastagbélrák kockázata is. A háziorvossal vagy gasztroenterológussal való rendszeres kapcsolat ilyenkor elengedhetetlen.

tags: #hasfeszules #morgo #belek #fajdalom #vastagbel #diverticolosis