Az újszülött babák mozgásfejlődése lenyűgöző folyamat, amelyet a szülők árgus szemekkel figyelnek. Azonban vannak olyan jelenségek, amelyek riadalmat kelthetnek a friss szülőkben, mint például a sírás közbeni kar- és lábkapálózás, vagy az alvás alatti remegés és rángatózás. Ez a cikk segít megérteni, melyek azok a teljesen normális jelenségek, amik miatt nem kell aggódni, és melyek azok, amelyek orvosi figyelmet igényelhetnek.
Az alvás és a mozgásfejlődés kapcsolata
Az újszülöttek már alapjáraton is elég mozgékonyan tudnak aludni. Ez általában úgy néz ki, hogy mélyalvásban meg sem moccan a kicsi, de a felszínes alvási szakaszban cuppog, a fejét forgatja, a karjaival hadonászik, de akár még sírdogál is. Mivel az első pár hétben még főként csak felszínes alvási szakaszok vannak, ezért értelemszerűen nagyon sok forgolódást, csapkodást és kevesebb nyugodt alvást tapasztalhatunk.
Olyan is előfordul, hogy ilyenkor valóban a mozgásával ébreszti fel magát. Többnyire a hanyatt fekve alvó babáknál fordul elő, hogy félálomban csapkodni kezdenek és ezzel felébresztik magukat, vagy a hirtelen mozdulattól fellép az úgynevezett Moro-reflex (ez az úgynevezett ölelő-reflex, ilyenkor a baba hátrakapja a karjait, keresi azt, akibe kapaszkodhat, nagyon ijedt arcocskát vág, egy pillanatig nem vesz levegőt, majd sírni kezd).
Miért ébred fel a baba, amikor új mozgásformát tanul?
- Ez általában azért van, mert amikor valami újat tanul a baba, akkor eleve éberebb és mivel éberebb, nem tud olyan könnyen ellazulni elalvás előtt, mint korábban. Ha eddig letetted és szépen elaltatta magát, most átmenetileg ez nehezebb lehet. Itt is segíthet a hálózsák használata, illetve átmenetileg szükség lehet arra, hogy segíts neki az ellazulásban szopival, simogatással, popsipaskolással vagy akár esti mesével (minden babánál más az, ami működik).
- Például álmában átfordul és nem tud visszafordulni, ezért téged hív, vagy bekúszik a kiságy sarkába és felriad, mert nem tud továbbkúszni.
- A babák általában a felszínes alvási szakaszokban ébrednek fel. Ha például a foga jön, vagy éhes, akkor lehet, hogy amikor felriad, rögtön fel is áll (vagy ül) és úgy hív.
- Az intenzív mozgásfejlődés időszakában, amikor éppen valami újat tanult meg a baba, gyakori, hogy ezt még nem tudja tökéletesen, és ezért folyton tőled kér segítséget. Egyik ismerős anyuka babája, például 6 hónaposan rájött, hogyan tudja magát állásba felhúzni, de csak álldogált ott akár órákig is és nem tudott leülni. Amikor már nagyon fáradt volt a lába, elengedte a kapaszkodót és emiatt hatalmasakat esett. Segíthetsz neki megtanulni állásból leülni is. Ilyenkor általában az a gond, hogy a baba befeszíti a térdét, hogy stabilabban álljon, és emiatt nem tud aztán leülni.
A mozgásfejlődésre akkor „foghatjuk rá” az alvásproblémákat, ha a problémák csak átmenetileg állnak fenn, és tényleg az elmúlt pár napban sajátította el a baba az új mozgást. Ha már 2 hónapja felül magától, akkor biztosan nem emiatt ébred.
A baba fejlődésének mérföldkövei az első évben
Affektív apnoe: ijesztő, de ártalmatlan jelenség
Az affektív apnoe a szülők számára rémisztő jelenség, különösen, ha először találkoznak vele. Az apnoe légzéskimaradást jelent, az affektív szó jelentése pedig indulatokkal, érzelmekkel kapcsolatos. A tünet ritkán már újszülött korban is jelentkezhet, de leginkább 6 hónapos és négy éves kor között fordul elő, gyakoriságának csúcsa egy éves kor körül van, ekkor a gyermekek körülbelül 5%-ánál figyelhető meg.
Az affektív apnoe kialakulásának mechanizmusa nem teljesen tisztázott, hátterében több tényező állhat; genetikai hajlam, gyermek-szülő kapcsolati zavarok, de feltételezik az agyi véráramlás csökkenése mellett a megnövekedett mellüregi nyomás következtében kialakult vénás visszaáramlás gátoltságát is. Vashiányos vérszegénység is állhat a kialakulása hátterében, ugyanis az alacsony hemoglobin szint hatására csökken a vér oxigénszállító képessége, amely oxigénhiányt eredményezhet az agyban. Fontos azonban tudni, hogy ezt a gyermekek NEM direkt csinálják, hiszen ez egy kóros reflexválasz, ami a levegő önkéntelen kifújásában, a belégzés hiányában, a vérnyomás csökkenésében és végül következményes ájulásban nyilvánul meg. A gyermek nem eldönti, hogy „Akkor most nem veszek levegőt és elájulok”, erről a reflexről nem tehet, ezért semmi esetre sem szabad ezért büntetni sem!
Az affektív apnoe típusai és tünetei
Két fő típusát különböztetjük meg:
Sápadt (pallid) forma
Ezt a formát kellemetlen érzelmi hatás (pl. ijedtség) vagy fájdalom inger hatására azonnali eszméletvesztés jellemzi. A sírás hiányozhat, illetve ha mégis jelen van, akkor minimális. Ez idő alatt a gyermek kifejezetten sápadt, bőre nyirkos, szívverése gyakran lelassul. Esetenként megfigyelhető tónusfokozódás, akár végtagrángás és bevizelés is. Ezt a formát gyakrabban tévesen epilepsziás természetűnek diagnosztizálják.
Kéküléssel járó (cyanotikus) forma
Ez a forma gyakrabban fordul elő. Ebben az esetben a gyermek kezdetben igen erősen sír, többnyire frusztráció, düh vagy fájdalom miatt. Légzése gyorssá és/vagy erőteljessé válik, vagy a kilégzést követően nagyobb szünet után következik a belégzés. Sírás közben a gyermek hirtelen nem vesz levegőt, ami maximum egy percig tart. Ekkor az oxigénhiány okozta változások miatt a bőr elkékülhet vagy elvörösödhet (főként az ajkak körül). Az átmeneti csökkent agyi oxigén ellátottság miatt rövid időre a gyermek eszméletét veszti, és akár ebben a formában is jelentkezhet végtagrángás.
A rosszullét általában kevesebb, mint 1 percig tart. Hátterében a légzőközpont éretlenségét és kóros reflexválaszokat feltételeznek. Előfordulási gyakorisága nagyon változó, van, hogy hónapokig nem jelentkezik, de heti több alkalommal is lehetnek rohamok. Általában 6-18 hónapos életkorban kezdődik, spontán szűnik legkésőbb a 7 éves kor betöltéséig, de 4 év felett az epizódok sokkal ritkábbak és kevésbé súlyosak. Jóval ritkábban nagyobb gyermeknél is észlelhető, ekkor már nem sírás, hanem fájdalom, ijedtség válthatja ki.
Diagnózis és kezelés
A diagnózis általában az epizódok pontos leírásán és alapos fizikális vizsgálaton alapul. Részletes kivizsgálás ismétlődő rohamok és/vagy konvulzív syncope esetén szükséges. Az esetek többségében találni valamilyen kiváltó okot, ami elindította a rosszullétet (pl.: a gyermek megijed, megüti magát stb.).
Szívbetegség kizárására első körben EKG-vizsgálat végzése történik, ennek eltérése esetén kell számítani további kardiológiai vizsgálatra. Ha izomrángással járó epizód zajlott, EEG vizsgálat elvégzése is szóba jön. Képalkotó vizsgálatra (MRI, CT) általában nincs szükség. Kiegészítésképpen laborvizsgálat végezhető az anaemia felderítése céljából (vérkép, vas, ferritin, transzferrin).
A rohamok kifejezetten ijesztő volta ellenére speciális terápiára általában nincs szükség. Az affektív apnoe az ijesztő klinikai tünetek ellenére is ártalmatlan, nem lesz a későbbi életkorban következménye, valamint az életkor előrehaladtával a rohamok spontán ritkulnak, majd megszűnnek.
Teendők affektív apnoe roham esetén:
Megelőzésként arra érdemes figyelni, hogy az erre hajlamos gyermekeknél kerüljük azokat a helyzeteket, ahol heves érzelmek (pl. ijedtség), sérülések érhetik. Ilyenkor érdemes a gyermek arcára, szájába közelről, erőteljesen fújni. Hasznos lehet emellett az arc vagy test hideg vízzel való érintkezése, a gyermek megnyugtatása, figyelemelterelés, a dolgok nyugodt ismétlése (pl. vegyél levegőt). Negatív felhangú erős inger alkalmazása nem javasolt (pl. rákiáltás), mivel ezeket az ingereket a gyermek az ijedtséggel, szidással kapcsolhatja össze.
Ha sírás előtt a gyermek beütötte a fejét, a roham oka agyrázkódás lehet, ekkor mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Azonnal a mentőszolgálatot kell értesíteni, ha egy ilyen rosszullét után a gyermek nem ébred fel és kezd el újra lélegezni - ebben az esetben más betegségről van szó. Akkor is orvoshoz kell fordulni, ha ezek a tünetek hirtelen sűrűbben jelentkeznek, a rohamok súlyosbodnak, vagy természetük megváltozik.
Fontos tanácsok a szülőknek:
- Érdemes figyelni a sírási hangra is, mely megváltozik a mélyebb levegővétel előtt.
- Ha a gyermek fáradt, álmos, gyakrabban jelentkeznek a rohamok, ezért arra mindig ügyelni kell, hogy eleget aludjon a gyermek éjszaka és a nappal is aludjon, amikor igényli.
- Légzésszünet esetén legjobb, ha a gyermeket békén hagyjuk. Semmi esetre sem szabad hirtelen, agresszíven közbelépni (kiabálás, büntetés, megragadás, ráfújás), mert az csak rontani fog a helyzeten.
- Ha a gyermek megnyugodott, beszélni kell vele arról, hogy teljesen érthető volt az ijedtsége, frusztrációja, de a túlzásba vitt dacosság, hiszti az nem elfogadható és szükségtelen viselkedés.
- Akármennyire sajnálja a szülő ilyenkor a gyermeket, semmi esetre nem szabad jutalmazni ezt a viselkedést, mert különben még több légzés-visszatartásos epizódra lehet számítani. Valahol ilyenkor a gyermek a figyelmet szeretné felhívni magára, és mivel így ezt eléri, megerősödik benne ennek a viselkedésnek a hatékonysága (önhergelő magatartás indul el).
- Ha egy gyermek vérszegény, az súlyosbíthatja a rohamokat (az alacsony hemoglobin szint hatására csökken a vér oxigénszállító képessége), éppen ezért a vaspótlás ilyen esetben hatékony lehet, de NEM a vérszegénység váltja ki a rohamokat.
- Ha minden igyekezet ellenére nem sikerül kordában tartani a rohamokat, gyermek pszichológus/pszichiáter bevonása szükséges.