A kezdő kecsketartók, de a tapasztaltabbak is szívesen foglalkoznak az újszülött állatok gondozásával. A gida kedvessége, kezdeti elesettsége mindenképpen magára vonja az ember figyelmét. A következő cikkben részletesen bemutatjuk, hogyan gondoskodjunk a gidákról a születésüktől kezdve, a szoptatáson át egészen a választásig, különös tekintettel a kecskék terhességére és az ellés folyamatára.
A kecskék vemhessége és az ellés
A kecske vemhessége általában 150 napig tart, ami öt teljes hónapot jelent a megtermékenyítés pillanatától a gidák születéséig. Fontos tudni, mikor vált a kecske vemhessé, hogy időben át lehessen helyezni az ellető helyre, és le lehessen állítani a fejést. A háziállatoknál a vemhesség jelei közé tartozik a has növekedése, a nemi szervek duzzanata, a kecske macskaszerű húzódása, és a vadászati jelek hiánya.
A terhesség kedvező lefolyását az állatok takarmánya és körülményei is befolyásolják. A hosszú ideig tartó istállótartás és a séták hiánya meghosszabbíthatja a terhesség időtartamát. Ha a kecske hímeket hordoz, nem nőstényeket, akkor a bárányzás később jön. Az elsődleges kecskékben a termési időszak hosszabb. A tejelő nőstények a 140-145. napon szülnek.
A szedés ideje egy héttel később vagy egy héttel korábban eltolható, mint a határidő. A szülés olyan folyamat, amikor egy érett, befejezett magzat elhagyja az anya testét. A gyerek összes szervének és rendszerének teljes kialakulásához 5 hónapot vesz igénybe.
Terhesség naptár
A vemhesség kezdetét nehéz meghatározni, de általában a fedezet időpontjától számítják. A kecske terhességének harmadik hónapjában a magzat a has jobb oldalán már érezhető. Fonendoszkóp segítségével akár a gyerek szívverését is hallhatja. A kecske normális, azaz a normál élettani terhesség 145-155 napig tart. Ideális esetben 150 nap.
Táblázat: Megtermékenyítés és ellés várható időpontjai
| Megtermékenyítés dátuma | Ellés várható dátuma |
|---|---|
| Szeptember 1 | Január 28 |
| Október 1 | Február 27 |
| November 1 | Március 31 |
| December 1 | Április 29 |
| Január 1 | Május 30 |
Elléskor teendők
Elléskor a leglényegesebb, hogy ne akarjuk azonnal világra segíteni az újszülöttet. Azzal, hogy elléskor nem segítünk, csak egy természetes folyamatot hagyunk végbemenni. Ha segítséget nyújtunk, a toló fájások gyengébbek lehetnek, és a későbbi elléseknél segédkezni kell.
Fontos, hogy észrevegyük az előjeleket: az anya sokat fekszik, és váladék kezd szivárogni a nemi szervéből. Az ellés rendszerint gond nélkül lezajlik, de azért figyelemmel kell kísérni. Ha 24 óra alatt nem születik meg a kis gida, akkor állatorvos segítségét kell kérni. Ha az anya nem nyalja le a magzatmázt, akkor fogjunk egy szalmacsutakot (tiszta szalmából a markunkba összefogott maroknyi szalmából dörzsölőt készítünk), ezzel dörzsöljük át az újszülött bőrét.
A kolosztrum fontossága
Ellés után két órán belül szopnia kell a gidának a föcstejet (kolosztrumot). A kolosztrum az élet első óráiban nagyon fontos táplálék. Az ellés időpontjától távolodva egyre csökken azoknak az anyagoknak a mennyisége, melyek a gidák zökkenőmentes felneveléséhez, a passzív védekezéshez elengedhetetlenek. Ilyenkor nagymértékben eltér a tej összetétele a rendes tejelési időszakban kifejt kecsketejtől. Nagyon gazdag tápanyagokban, vitaminokban, ásványi sókban. Gazdag A-vitaminban, antitestekben, mely a fiatal állatok immunbiológiai előkészítésében játszanak igen nagy szerepet. A kolosztrum alkalmatlan sajt készítésére, emberi fogyasztásra az ellést követő 7. napig.
Ha nem szopna a gida, nekünk kell odatenni az anyja alá és az első sugarakat belefejni a szájába. Ez kiváltja már a szopási ingert. Az első napokban figyelni kell, hogy a gida szopik-e, az anyja hagyja-e szopni. Az anyát meg kell fogni, a gidát odatenni a tőgyhöz, és néhány sugarat kell a gida szájába fejni. A siker nem marad el, a gida szopni kezd.
Kecskegidák gondozásának idővonala - napos kortól az elválasztásig
Gidák felnevelése és szarvtalanítás
A kiskecskék az élet első 2-3 hónapjában a nőstény alatt maradnak, majd fokozatosan átállnak a növényi takarmányra. Kéthetes kortól kezdve csökkentsük a szoptatások számát, eleinte öt, majd négy, három alkalomra. Így rendszerességére szoktatjuk a gödölyét, és a tőgyet is kíméljük. A kettes-hármas ikreket pótitatni kell. A gidákat 3 hetes kortól hozzá kell szoktatni a szilárd takarmányhoz: eleinte jó minőségű szénát, majd abrakot kapjanak. Ha jól esznek, fokozatosan el lehet őket választani; a 8-10 hetes korban elválasztott gidák tömege 12-16 kg.
Szarvtalanítás
Négy napos kortól kezdve néhány napig van időnk, hogy szarvtalanítsuk újszülött kecskéinket. Sok későbbi kellemetlenségtől kíméljük meg magunkat, ha ezt elvégezzük. A szarvas egyedek gorombábbak a többiekkel szemben, könnyen odavágnak a másik anyának, amelyiknél vetélés, tőgy kihasadás fordulhat elő. Mindez megelőzhető.
A szarvtalanítást a következőképpen végezzük el: négy napos korban már kitapintható a szarvkezdemény. A kezdemény körül lenyírjuk a szőrt, a szarvtalanító ampulla gézzel betekert végét összeroppantjuk, és amikor a vegyszertől a géz átnedvesedett, akkor a lenyírt felületet körbekenjük. Vigyázzunk, a vegyszer ne kerüljön a gida szemébe.
A bendő működése és a táplálás
A gida a születése után úgy él, mintha nem kérődző lenne, igen, mintha együregű gyomrú állatok lennének. Ennek oka az újszülött kori állapot: az újszülött bendője steril, nincsenek benne azok a mikrobiológiai lények, melyek létfontosságúak az emésztésnél. Amikor a gida elkezdi szopni az anyját, és a tej a szájába kerül, kialakul az összetett gyomorban, illetve a bendőben a nyelőcső vályú. A tej közvetlenül a százrétűn keresztül az oltógyomorba kerül, ahol az oltóenzimmel, a kimozinnal találkozik, és megalvad. A megalvadt tejet azután az ott levő baktériumok segítségével megemészti a gida.
Ha a gida előtt mindig friss széna, abrak van, akkor könnyebben rászokik a száraz takarmányra és a választás is könnyebb lesz. Azért kell egyszerre kevés abrakot, kevés szénát eléjük tenni, hogy ha elfogyott, lehessen frisset, jó illatút, ízletest adni nekik. Így lehet hamar száraz takarmányra szoktatni a gidákat. Ekkor kezdődik el a tulajdonképpeni kérődzés.
A tej kiváltására már van tejpótló szer (borjú, bárány), azonban sokan tehéntejjel pótolják a kecsketejet. Az is megfelel erre a célra, de a gida fejlődése nem éri el a kívánatos mértéket. A tehéntej aminosav garnitúrája eltér a kecsketejétől. Így az újszülött sokkal nehezebben emészti meg, mint a kecsketejet. Az adagolt tej, tejpótló mennyisége a 3-4. hétre ne haladja meg a napi 1,6-1,7 kg mennyiséget (1 liter tej fajsúlya 1,033 kg). Innentől kezdve fokozatosan kell csökkenteni a napi mennyiséget, hogy két hónapos korra le lehessen választani a gidát.
Választás és további teendők
A választás mindenesetre komoly sokkal jár. Időpontját mindenki maga határozza meg. A gödölyéket, melyeket továbbtartásra szánunk, 60 napra választjuk le és természetes szoptatással neveljük. A franciák 35 napra, vagy 49 napra választják gidáikat, de addig igen intenzíven takarmányozzák, hogy 7 hónapos korra elérjék a 30 kg-os testtömeget. Ha nem éri el a gida, akkor csökött marad. Hiába lesz következő ősz elejére 30 kg, akkor már csak visszamaradott állatként tudunk vele foglalkozni. A kifejlett állatok mindig észreveszik ezeket az egyedeket és őket kezdik ki legelőször.
A kecske tartása és takarmányozása
A kecskét tágas és világos istállóban helyezzük el. Az optimális tartási hőmérséklet 15-25 °C, télen legalább 8 °C legyen. Fontos figyelembe venni a különböző korcsoportú kecskék terület igényét is: egy kecskére 0,75-1 méter széles és 1,3-1,5 méter hosszú állás jusson. Ügyeljünk a folyamatos vízellátásra is: a bőséges tejeléshez a legtöbb kecske napi 5-7 liter vizet igényel; az ivóvíz soha ne fagyjon be.
Takarmányozás:
- Zöld: A kecske fő tápláléka a mezei fűfélék. Érdemes legeltetni, vagy naponta 2-3 kg vágott zöldet adni nekik. Fontos a változatosság.
- Széna: A téli időszakban ez a fő takarmány. Ősszel fokozatosan kell áttérni rá.
- Lucerna: Szárított lucerna téli takarmányként etethető, de módjával, mert nehezebben emészthető.
- Szalma: Alomanyagnak és tiszta állapotban fogyasztásra is alkalmas.
- Szemes takarmány: Búza, kukorica, árpa stb. adható kiegészítésként.
A kecskehús és jelentősége
A kecskének nincs olyan része, amelyet ne lehetne hasznosítani. A táplálkozástudományi szakemberek egyértelműen bizonyították már a kecskehús magas tápértékét, a kevés zsírt tartalmazó hús könnyű emészthetőségét, ennél fogva feltétlen jelentőségét a diétás étkezésben. Mivel a kecske zsírszövetei a juhokéval ellentétben nem az izomszövetek közé épülnek be, a húsa egyáltalán nem faggyús. Bár hazánkban sokan idegenkednek a kecskehús fogyasztásától, íze leginkább a birkahúshoz hasonlítható, de annál finomabb és egészségesebb.
