Egy pedagógiai mondás szerint a gyermekkorban a játék a norma. Ahogyan játszol, úgy fogsz dolgozni. A játékhoz is komolyság kell. A játék nemcsak élmény, hanem erőteljes fejlesztő eszköz is a kisgyermekek számára. A gyermek óvodai tevékenységei a játék - munka-tanulás együttesében teljesülnek ki, mely tevékenységek közül a játék a fő tevékenységtípus. A szabad játék során spontán módon történik a fejlődés, a céltudatosan tervezett játékok alkalmat jelentenek a gyermekek tervszerű fejlesztésére.
Sok gyerek csak elrontani tudja a játékot. A magáét is, a másét is. A régi öregek még nem tudtak játszani, mert nem volt rá lehetőségük, a fiatalok pedig már nem tudnak, pedig volna rá lehetőségük. A régi játékok, a csutkababák, rongylabdák elfelejtődtek, a mai, a drága pénzen vett bolti játékok pedig másfajta logikára tanítják a gyermekeket.
A régi idők játékai: leleményesség és kreativitás
A régi, szegény világban a kétkezi munkás falusi ember nem csak minden építményt, de minden munka- és házi eszközét is maga készítette a környező természetadta anyagokból leleménnyel, kézügyességgel. Áruházban, üzletben ritkán vásárolt, legfeljebb a vásárban vette meg a legszükségesebbet, ha az elkerülhetetlen volt. Világosan következik ebből, hogy gyermekének sem vásárolt a szükségesen kívül mást, játékszerre pénze nem volt. Ha ráért, maga készített játékot az apró gyermekeknek. Mindenek előtt otthon, a szülők, nagyobb testvérek vagy saját maguk által szőlővenyigéből, kukoricacsuhéból, csutkából, bogáncsból, rongyból készített játékokkal.
Saját készítésű játékok varázsa
A saját készítésű játékoknak különös varázsuk van, bár kezdetben nem ezért, hanem szükségből készítették a játékokat szülők, nagyobb testvérek, gyerekek. Babát lehet csutkából, fakanálból, rongyból, csuhéból készíteni, kötni, horgolni. A zokniba csomózott dió vagy szárazbab remekül csörög, labda készülhet rongyból, puska, hintaló, talicska, szánkó, állatfigurák pedig fából. S az így készült játék szinte soha nem kész, lehet folytatni, színezni, kiegészíteni, a papír- vagy fadobozba bogáncsból és rongyból készült bútorok között a fakanál- vagy rongybabát álomba énekelni, ringatni.
Az ötvenes évek végén egy penyigei házban a szoba tiszta padlóján egy gyékényen ült a kisebbik fiú, s igen el volt merülve munkájában. Kérdésre, hogy mit csinál, elmondta, hogy most játszik, nézze csak, ezek itt a tehenek, ez a szekér, ez meg itt a jászol. S a gyermek előtt nem volt más, csak egy szakítókosár izékkóró, tengericsutka, kis kezében egy kés, azzal faragott. Neki soha nem vettek Babylont, Legót, de felsőtagozatos korában az iskolában kiállítást rendeztek fa- és szalmaintarzia képeiből. Ez a példa is jól mutatja, hogy a fantázia és a kreativitás mennyire pótolhatja a drága bolti játékokat.
Közös játékok és hagyományok
A falusi gyermekek életében korán megjelent a munka, libát, kecskét legeltettek, s közben „bandáztak”, együtt játszottak a többi pásztorkodó gyerekkel, nádsípot készítettek, faragtak, az árokparton ülve fából, nádból, vesszőkből, bogáncsból és rongyból bababútort készítettek, s játszották az általunk „népi játékoknak” nevezett játékokat, bújócskáztak, fogóztak. Ez jellemzően jelen volt még az 50-60-as években is. A búcsúfia még ekkor is a mézeskalács és a jojó. Az évtizedekkel ezelőtti gyermekek játékait ötletesség, kreativitás és kooperativitás jellemezte. Nem birtokoltak sok, drága, látványos játékszert, de övék volt a környezet minden kincse, csak fel kellett fedezni a lehetőségeket.
A fent említett Szabó Pista bácsi, aki bár maga soha nem játszott, elmondott egy régi játékot a hajdankorból. A játék neve: ördögszekér. Egy, a tetején tengelyesre faragott ágast leállítottak a földre, rá szekérkereket illesztettek, hogy forogjon. Az egész Szatmárban elterjedt játék volt a Birbincs vagy Pörgettyű. Ez kb. 6-8 cm hosszú, fából faragott, két végén kihegyezett, tengelye körül pörgetve működő játékszer, négy oldalán négy betűvel: T- tegyél, V=vegyél, M- mind, S= semmi. Többen játszhatták. Aszerint kellett eljárni a pörgetőnek, amit az eldőlt pörgyettyű felül mutatott. A tét gomb, tökmag, babszem, stb.
Kisebb fiúk körében még ma is előfordul a Zuggózás. Egy, kb. egymásfél méteres zsinegre egy nagy kabátgombot fűztek, majd a zsineg két végét összekötötték. Két kezük egy-egy ujját a zsinegbe akasztották, egyirányú betekerő mozdulattal bepörgették, majd húzták, eresztették. A zsineg a ki-besodródás közben zúgó-búgó hangot adott.
A Bige játék szintén elterjedt, kedvelt játék volt. A 80 éves Nagy András bácsi korosztálya is szeretett bigézni valamikor. Két fiúcsapat a szabadban játszotta. Két eszköze a bige és az ütő. A bige 20-30 cm hosszú, két végén kihegyezett fa, amit egy hosszúkás kis gödrön (bigelyuk) keresztül fektettek. Az ütőcsapat egyik tagja a bigeütő bottal rávágott a bige egyik végére, mire az felperdült magasba és bottal messzire elütötték. A kapó csapatnak el kellett kapni. A princezés (pincikézés) is egy hasonló játék volt, szintén két bottal játszották, de ez veszélyesebbnek számított, és a felnőttek tiltották.
Szezonális játékok és a tél örömei
Mivel minden évszakban más-más játékok, játszási módok kerültek az érdeklődés középpontjába, a télnek is megvolt a sajátos játékszere. Télidőben még élesebben különböznek a benti és kinti játszási módok. A századelejei apró falusi házakban, ahol egy helyiségben sokszor 8-10 ember is lakott, túl sok hely nem jutott a gyermekeknek játszóhelyül. Ha a házban volt kemence, annak a lapos tetejére terített pokrócra ültek a kisebbek, babáztak, a nyáron gyűjtött bojtorjánból bababútort készítettek. Kukoricamorzsoláskor az üres csutkából górét raktak, mint a kádárok a dongát rakták egymásra a csutkákat néha egy méter magasra is. Akkor aztán valamelyik huncut „véletlenül" megérintette, s az egész leborult. Kezdhették elölről. Asztalnál ülve malmoztak babbal, kukoricamaggal.
Gyerekek kedvenc téli játékai
Kint a jég, a havas út volt a fő játszási terület. De nem ám drága bolti ródlival, csillogó korcsolyával! Eszközt nem igényelt a sikanyózás vagy sikankózás. Kifogni egy jókora sima darabot a befagyott Szenkén, Túron, Tapolnokon, Holt-Szamoson, vagy jobb híján az árokban, a kacsaúsztatón, azt jól kisíkosítani, s nagy nekifutással cipőtalpkopásig siklani, repülni. Nagyobb gyerekek készítettek maguknak fakorcsolyát. Egy hasáb keményfát talpméretűnél 1-2 cm-rel nagyobbra elvágtak, alakját háromsarkosra faragták. A jéggel érintkező élrészre kerítéshuzal vastagságú drótot hajlítottak, szegeztek. Majd a hasábot a talp és a sarok alatt átfúrták, bele vékony drótot fűztek, azzal a lábfejhez és a bokához kötötték a „korcsolyát”. A szánkó vagy szánka nyárfából készült házilag. A két talpat kifaragták, két helyen kifúrták, két léccel, csapszeggel összefogták, rátették a szénhordó kosarat, abba két pulya is belefért. Kedvelt gyermekjáték a szánkózás, hóemberépítés.
Modern játékok és fejlesztési lehetőségek
Az életmód, a gazdasági környezet változása következtében vált általánossá az 1950-es, 60-as évektől a családokban a boltban, búcsúban vásárolt játék, az ún. „fogyasztási társadalom” kiteljesedésével pedig a több, „márkásabb” játékok ajándékozása (Sztanáné Babics Edit, 2012). Megvehetők a fegyverek, legók, Barbiek, műanyag hintók, lovak, plüss állatok és nevenincs szörnyek, a választék szinte elképzelhetetlenül gazdag és minőségét, fejlesztő értékét és árat tekintve igen változatos. Bíztató fejlemény az utóbbi évek játszótér-fejlesztései. Hazánkban is életbe léptek az EU-s követelmények, s mind az óvodák, mind a települések erőfeszítéseket tesznek a követelmények teljesítése érdekében.
Zenei játékok otthonra
A közös zenélés, éneklés, ritmizálás támogatja a figyelmet, az emlékezetet, a mozgáskoordinációt, és a szociális készségeket is. Az alábbiakban öt olyan játékot mutatok, melyekhez nincs szükség drága eszközökre, és otthon is könnyedén eljátszhatóak - akár plüssökkel, akár a szülők hangjával, testhangszerekkel.
- „Ki játszik most?” - hangszerfelismerő hallásjáték
Plüss állatokat egymás mellé ültetünk. Először érdemes kevesebbel kezdeni, majd lehet nehezíteni. Állatokat utánzunk a hangjuk alapján. Amikor már mind megbeszéltük hogy csinál, akkor már csak 1 hangot mutatunk, a gyerkőcnek pedig nincs más feladata, mint megtalálni a hanghoz tartozó állatot. Nehezítenél? Akkor kérd meg, hogy csukja be a szemét. Így egy új nézőpontból játszhatjátok. Ha pedig ez is jól megy, akkor lehet egy-egy állathoz egy dallamot társítani énekelve, vagy hangszeren mutatva. Így már a memória is bekapcsolódik a játékba. Ez a játék fejleszti a hallási differenciálást, a figyelmet és a zenei memóriát.
- Plüsskör - ritmusjáték ölbeli módra
A plüssök maradjanak, csak ültessünk egy sorba vagy körbe őket. A szülő (vagy a nagyobb testvér) ritmust tapsol vagy kopog valamelyik plüss előtt - például: "tá - tá - titi - tá”. A gyermek feladata: megismételni a ritmust testhangszerekkel (csak tapsolva, csak combütéssel, csak dobogva). Ha már jól megy, ezeket is lehet variálni. „Most játsszuk el a tapsot az egyik plüssnek, de most csak a lábunkkal!” „Most boci kapja a kopogást - mutasd meg a hátán” Ez a játék kiválóan fejleszti a ritmusérzéket és a kreatív gondolkodást.
- Titkos taps - játékos ritmuskövetés
Álljunk szembe a gyermekkel, és mutassunk egy rövid, egyszerű ritmust (pl. taps-taps-psszt). Ezután suttogva vagy halkan mondjuk: „Ezt a titkos tapsot most csak a kezeiddel játszd el!” „Most csak a lábaddal!” „Most csak a kisujjaddal dobolhatod el az asztalon!” Ez a játék segít a mozgáskontroll, figyelem és ritmusérzék fejlesztésében, miközben nevetésekre ad okot.
- Hangszerhangkereső - bújócska hangokkal
Egy kis hangszer (csörgő, síp, harang, tojáscsörgő) elbújik egy plüssállat mögé. A gyermek becsukja a szemét, míg a hangszer „elbújik”. Ezután a szülő megszólaltatja a hangszert a plüss mögött. "Honnan jött a hang? Ki zenélt most?” Ha már a gyerkőc ismeri a meleg-hideg játékot, akkor segíthetünk így is megtalálni, de a füle remekül vezeti majd a megfelelő irányba. Ez a játék kiválóan fejleszti a térbeli tájékozódást és az auditív figyelmet.
- Zenés séta - ritmikus mozgás zenei kísérettel
Kezdjük el énekelni a gyermek egyik kedvenc, jól ismert énekét. A feladat: a zene ritmusára sétáljon a szobában, majd amikor megállítjuk a zenét, egy előre megbeszélt hangszert (pl. kis dob) megszólaltatunk. A gyermek reagálhat mozdulattal vagy hanggal: „Ha dobot hallasz, ugorj egyet!” „Ha csengőt hallasz, fordulj körbe!” Ez a játék a ritmusérzék mellett a reakcióidőt és a szabálykövetést is fejleszti.
