Hajdú-Bihar megye és a Felső-Tisza-vidék régészeti kutatásai folyamatosan tárnak fel újabb és újabb neolitikus leleteket, amelyek jelentősen hozzájárulnak a térség őskori településtörténetének és kultúráinak megértéséhez. A területen végzett ásatások és terepbejárások során számos telepnyom, sír és tárgyi emlék került napvilágra, amelyek a neolitikum különböző fázisairól tanúskodnak.
Neolitikus lelőhelyek Hajdú-Bihar megyében
A térségben a neolitikum idején is aktív emberi jelenlétre utaló bizonyítékok sokasága fedezhető fel. Makkay J. kutatásai már 1948-1956 között dokumentálták a neolitikus lelőhelyeket Hajdú-Bihar megyében. Hajdúbagos falutól délre például bronzkori leletek kerültek elő, amelyek a neolitikumot követő időszakról adnak tájékoztatást. Gáborján Földváron vonaldíszes és badeni kultúrához tartozó telephelyet azonosítottak 1957-ben, míg a Lófogó-parton vonaldíszes kultúrához tartozó telephelyet figyeltek meg.
A Polgár-Csőszhalom lelőhely
Az egyik legjelentősebb és legátfogóbb kutatás a Felső-Tisza-vidéken a Polgár-Csőszhalom-dűlőben zajlott, ahol újkőkor végi telep és sírok kerültek elő a Kr. e. V. évezredből. Raczky Pál, Anders Alexandra, Nagy Emese Gyöngyvér, Kurucz Katalin, Hajdú Zsigmond és Walter Meier-Arendt vezetésével több évtizedes kutatás folyt ezen a tell-településen. A Polgár-Csőszhalom (1989-2000) magyar-német ásatásainak összegzése rávilágított a település kulturális és kronológiai kapcsolataira a lengyeli kultúrával.
A Polgár-Csőszhalmon végzett kutatások során nemcsak települési rétegeket, hanem sírokat is feltártak, amelyek hozzájárulnak a késő neolitikum temetkezési szokásainak megértéséhez. Sebők Katalin a Polgár-Csőszhalom kerámiaformáit vizsgálta, ami részletes betekintést nyújt a korabeli kerámiaművészetbe. A lelőhelyen egy különleges kút és leletei is napvilágot láttak 2013-ban, Hajdú Zsigmond és társai által dokumentálva, ami a mindennapi életre és a vízellátásra vonatkozó fontos információkat szolgáltat.
További neolitikus felfedezések
A Felső-Tisza-vidék és Északkelet-Magyarország további neolitikus lelőhelyei közé tartozik Aszód is, ahol Kalicz Nándor kutatásai a lengyeli és a tiszai kultúra kevert lelőhelyét azonosították. Kalicz Nándor 1985-ben „Kőkori falu Aszódon” címmel publikált, 2008-ban pedig Aszód neolitikus jelentőségéről számolt be.
Berettyóújfalu-Herpályon a tiszai kultúra települését tárták fel, ahol az ősi tűz megőrizte leleteket vizsgálták Kalicz Nándor és Raczky Pál. A tiszai kultúra településtörténetének, belső kronológiájának és kapcsolatrendszereinek vizsgálata Északkelet-Magyarországon Kovács Katalin PhD disszertációjának témája is volt.
A tiszai kultúra
A tiszai kultúra jelentős szerepet játszott a neolitikumban. Korek József 1973-ban doktori disszertációjában tárgyalta a tiszai kultúrát, 1989-ben pedig a kultúra terjedéséről írt a középső és északi Tisza-vidéken. Raczky Pál is behatóan foglalkozott a tiszai kultúra tell-szerű településeinek térhasználatával Öcsöd-Kováshalmon.
A tiszai kultúra geometrikus díszű agyagtárgyait Sebők Katalin vizsgálta PhD disszertációjában. Sándoréné Kovács Judit a régészeti kerámiák festékbevonatának vizsgálatát végezte FTIR- és Raman spektrofotometriai módszerekkel, ami újabb adatokat szolgáltatott az alföldi késő neolitikus díszkerámiákról.
ÉLŐ: Alkotmányozás, uniós pénzek - Mivel kezdi a munkát a Tisza-kormány?
Kapcsolatok és kronológia
A neolitikus lelőhelyek közötti kulturális kapcsolatok és a kronológia meghatározása kulcsfontosságú. Bánffy Eszter 2007-ben a neolitikus Kelet- és Nyugat-Magyarország közötti kulturális kapcsolatokat elemezte a csőszhalmi ásatások eredményei alapján. Kovács Katalin 2013-ban a késő neolitikus cserehálózatokat vizsgálta a Kárpát-medencében, ami a távolsági kapcsolatokra is rávilágít.
Yerkes, Richard W. és munkatársai a neolitikum végének modellezésére alkalmaztak többdimenziós megközelítést a Nagy-Magyar Alföldön, kalibrált radiokarbon dátumok felhasználásával. Hertelendi Ede és társai négy őskori magyarországi tell-település időtartamát vizsgálták radiokarbon segítségével, ami pontosítja a kronológiát.
A lengyeli kultúra és a kapcsolódó kultúrák
A lengyeli kultúra szintén fontos szerepet játszott a régió neolitikus fejlődésében. Juraj Pavúk kutatásai a lengyeli kultúra kialakulásával és terjedésével foglalkoztak, kiemelve a Santovka-i jelentős lelőhelyet Szlovákiában. NĚMEJCOVÁ-Pavúková 1995-ben Svodín két körárokrendszerét vizsgálta, amelyek a lengyeli kultúrához tartoznak.
Kalicz Nándor 2006-ban az aszódi (Pest megye) lengyeli kultúra fekete edényfestésének jelentőségét mutatta be. Raczky Pál és munkatársai a Polgár-Csőszhalom lelőhely és a lengyeli kultúra közötti kulturális és kronológiai kapcsolatokat tárgyalták.
A vonaldíszes kerámia kultúrája
A vonaldíszes kerámia kultúrájának késői csoportjait Csengeri Piroska vizsgálta Északkelet-Magyarországon, különösen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében végzett újabb kutatások eredményeit felhasználva. Hajdú Melinda pedig a késő neolitikum kulturális és topográfiai sajátosságait elemezte ugyanezen a területen.
A bükki kultúra elterjedését Magyarországon Korek József és Patay Pál írták le. Kiss Lajos 1939-ben Kenézlőn talált fiatalabb kőkori településről és sírokról számolt be.
| Lelőhely | Kultúra | Korszak | Fontosabb felfedezések |
|---|---|---|---|
| Polgár-Csőszhalom | Késő neolitikum, Tiszai kultúra, Lengyeli kultúra | Kr. e. V. évezred | Tell-település, sírok, kút, kerámiaformák |
| Aszód | Lengyeli kultúra, Tiszai kultúra | Neolitikum | Kevert lelőhely, fekete edényfestés |
| Berettyóújfalu-Herpály | Tiszai kultúra | Késő neolitikum | Település, megőrzött leletek |
| Gáborján Földvár | Vonaldíszes, Badeni kultúra | Neolitikum | Telephely |
| Kenézlő | Fiatalabb kőkori | Neolitikum | Telep és sírok |