A módszertani ajánlás szerint a csecsemők igényeit optimálisan az élet első 6 hónapjában a kizárólagos szoptatás, anyatejes táplálás kielégíti. Az anyatejes táplálás előnyei vitathatatlanok, de fontos, hogy az anya mentális jóléte mindig első helyen álljon. A szoptatásnak mindenképpen nyugalomban kell történnie. A helyes szoptatási technika elsajátítása időt és gyakorlást igényel. Ehhez célszerű segítséget kérni a szülészeti osztályon a nővérektől, valamint a védőnőtől vagy a házi gyermekorvostól. Bármilyen nehézség esetén fel kell tárni a hiba okát, és azt minél előbb orvosolni kell.
Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) az alábbi szoptatási módokat különíti el:
- Kizárólagos (anyatejes) szoptatás: a csecsemő csak anyatejet fogyaszt, illetve szükség esetén ásványi anyagokat, gyógyszereket kap táplálékkiegészítésként.
- Szoptatás folyadékkiegészítéssel: a kizárólagos anyatejes táplálás mellett más folyadékot (víz, vízalapú italok, gyümölcslé) is adnak a csecsemőnek, de azon kívül semmi egyebet.
- Szoptatás kiegészítő táplálással (hozzátáplálás): az anyatejes tápláláson kívül egyéb ételeket is adnak a csecsemőnek, azok fokozatos bevezetése mellett.
- Mesterséges táplálás: anyatej adása nélkül bármely más ételt vagy italt adnak a csecsemőnek, általában tápszert.
Az utóbbi időben igen elterjedt az u.n. igény szerinti szoptatás, amely korlátozás nélküli, éjjel nappal egyaránt gyakori szoptatást jelent. Jó és célszerű is a csecsemő igényeihez igazodni, és nem az órát figyelni, hogy mikor kell szoptatni. A szoptatások gyakoriságát általában rá lehet bízni a csecsemőre, hiszen ez az ő igénye szerint egy-egy napon belül és hosszabb időszakot tekintve is változó lehet. A csecsemő igénye szerinti szoptatás: amikor a csecsemő jelzi a szoptatás igényét, akkor az édesanya azonnal megszoptatja. Komfortszoptatás: a táplálkozástól függetlenül is megtörténik a szoptatás. A szoptatás naponta átlagosan 8-16 alkalommal történhet.
A nagyfokú engedékenység mellett is azért nem ajánlott a 2 óránál gyakoribb szoptatás, hiszen ez már esetleg a tejtermelés ellen is hat, pl. azáltal, hogy sem az anya, sem a csecsemő nem tud pihenni.
A megfelelő szoptatási testhelyzet
A szoptatás megfelelő módja a szoptatási problémák megelőzésének kulcsa. A megfelelő szoptatási mód mindig az anya kényelmes elhelyezkedésével kezdődik, hogy lazítani tudjon. Bármilyen testhelyzet, testtartás, amely az anyának és a babának is kényelmes, az jó szoptatási helyzet. Bármely szoptatási testhelyzet megfelelő, amely mind az édesanya, mind a csecsemő számára kényelmes. Érdemes több pozíciót kipróbálni, és az anya, valamint a csecsemő számára leginkább kényelmeset alkalmazni. A testhelyzet szoptatás közbeni megváltoztatásával jobban kiürülnek a mell különböző részei, ami jótékony hatással van a tejtermelésre.
A legelterjedtebb szoptatási testhelyzetek:
- Bölcsőtartás: Kényelmes, ülő pozíciót kell felvenni, a hátat megtámasztani. A csecsemőt az alkarra kell fektetni, a feje az édesanya könyökhajlatnál legyen.
- Keresztezett bölcsőtartás: A lépések megegyeznek a bölcsőtartásról fentebb leírtakkal, annyi különbséggel, hogy a csecsemőt ebben az esetben az édesanya maga előtt, keresztben fekteti le.
- Hónalj alatti tartás: Kényelmes, ülő testhelyzetet kell felvenni, illetve a hátat megtámasztani. A csecsemőt háton fekve a hónalj alá kell fektetni. A csecsemő fejét a hüvely- és a mutatóujj által kell megtámasztani, majd ezzel a fogással a mellre helyezni.
- Fekvő testhelyzet: Az édesanya feküdjön az oldalára, a hátát és a fejét egy párnával támassza meg. A csecsemőt szintén az oldalára kell fektetni, az anyával szemben. A csecsemő hátát és fejét meg kell támasztani, megakadályozva ezzel, hogy a hátára forduljon, és félrenyelje az anyatejet. A csecsemő szája a mellbimbóval szemben fog elhelyezkedni.
A helyes szoptatás jelei és a mellre helyezés
A megfelelő testhelyzet kiválasztása után a mellbimbót a lehető legközelebb kell helyezni a csecsemő szájához. Az édesanya úgynevezett „C tartással” - vagyis hüvelykujját a mell tetején, három-négy ujját a mell alsó részén tartva - megtámasztja a mellét. Meg kell érinteni a mellbimbóval a csecsemő arcát, aminek hatására - a csecsemőkori reflexnek köszönhetően - a baba az érintés irányába fordul, és szopni kezdi a mellbimbót.
Eleinte - főként az első hetekben - bizonytalanságérzet alakulhat ki az édesanyában azzal kapcsolatban, hogy megfelelő módon végzi-e a szoptatást. Ez teljesen természetes érzés, ugyanakkor érdemes meggyőződni arról, hogy a szoptatás valóban a helyes módon zajlik.
Az alábbi jelek utalnak a helyes szoptatásra:
- a csecsemő nemcsak a mellbimbót, hanem a bimbóudvar jelentős részét is bekapta;
- a baba alsó és felső ajka kifelé fordul;
- a csecsemő orra és álla az édesanya melléhez ér;
- a szoptatás nem fáj az anyának;
- jellegzetes „cuppogó” hang hallható.
A csecsemő aktív szopizásának jelei: apró, gyors, “nyammogó” mozgások az emlő stimulálására, lassabb, intenzívebb mozgás, ami valóban az anyatej nyelését jelzi. Arra utaló jel lehet, hogy a baba elegendő tejhez jut, hogy szopizás közben ellazult testtartást vesz fel, tejcseppek jelennek meg a szája sarkában, a megfelelő ideig tartó, hatékony szopizás után elégedett, elengedi a mellet, és elalszik.
A szoptatás befejezése és a szoptatás ellenjavallatai
Amennyiben valamiért nem sikerül a helyes mellre helyezés, le kell venni a csecsemőt a mellről. Ennek a legjobb módja, ha az édesanya óvatosan bedugja az ujját a csecsemő szájába, annak szélénél. Ezáltal megszakad a szopás során keletkezett vákuum, és sérülésmentesen ki lehet venni a bimbót a csecsemő szájából. Ugyanígy kell levenni a babát a mellről, amint vége a szoptatásnak.
Bizonyos gyógyszerek szedése esetén feltétlenül fel kell függeszteni a szoptatást.
- kemoterápiás gyógyszerek;
- radioaktív gyógyszerek;
- kábítószerek.
Egyéb gyógyszerek szedése esetén a kezelőorvos segítségével mérlegelni kell a szoptatást vagy annak felfüggesztését. Ha gyógyszer (vagy műtét alatt használt altató/fájdalomcsillapító) miatt eltiltanak a szoptatástól, kérj másodvéleményt! Keress olyan gyermekgyógyászt, aki megteszi, hogy utánanéz a megfelelő adatbázisban, vagy konzultálj laktációs szaktanácsadó IBCLC-vel.
Ha röntgen-, CT- vagy MRI-vizsgálatot végeznek, bátran szoptathatsz utána. Ha kontrasztanyagot is kapsz a vizsgálat során, mindenképp egyeztess szoptatáshoz értő gyermekgyógyásszal, vagy laktációs szaktanácsadóval.
Anyatej gyűjtése és tárolása kórházban
Az anyáktól begyűjtött anyatejet a kórházakban ápolt, a csecsemőotthonokban nevelkedő és az otthon gondozott csecsemők kapják meg. Minden esetben igaz, általános szabályként elfogadott, hogy pótlásra csak akkor kerülhet sor, ha az édesanya saját csecsemőjét ellátni nem tudja.
A Heim Pál Országos Gyermekgyógyintézet Anyatejgyűjtő Állomására vonatkozó információk szerint a következő vizsgálatok szükségesek az anyatej leadásához:
- HIV-teszt: Az anyatejgyűjtő állomáshoz tartozó kórházban helyben elvégzik a vérvételt.
- Wasserman/Lues szűrés: A várandósság alatt megtörténik a szűrővizsgálat.
- Hepatitis-B és C vírus szűrés: A HBsAg szűrés a várandósság alatt megtörténik, probléma esetén C-re is szűrnek.
- Tüdőszűrés: Ez a mellkasröntgen vizsgálat, amelyet a helyi szűrőállomáson, háziorvosi beutalóval végeznek el. 1 évnél nem régebbi negatív lelet szükséges.
- Székletvizsgálat: Az anyatejgyűjtő állomáson leadhatja a mintát.
- Bőrgyógyászati megtekintés: A védőnője adhat ki igazolást arról, hogy Önnek nincs bőrproblémája, ellenkező esetben bőrgyógyászati vizsgálat szükséges.
Az állomáson elmagyarázzák a fejés módját, eszközöket is biztosítanak a fejéshez szükség esetén, steril poharakat pedig mindig adnak a tároláshoz. A leadott tejet mikrobiológiai vizsgálatokkal ellenőrzik, és megvizsgálják, hogy nem higított-e. A fejés a kisbaba anyatejjel való ellátásának egy lehetséges módja. A mellszívó alkatrészeinek tisztán tartása nagyon fontos, mert a mellszívó alkatrészein visszamaradt anyatejben a baktériumok gyorsan szaporodnak.
8 forradalmi szoptatási tipp, amitől sokkal jobb lesz a szoptatás!
Különleges helyzetek és kihívások a kórházban
A kórházban töltött napokat minden anya másképp éli meg, de az biztos, hogy az idegen környezet, az ottani szabályok, az egymásnak ellentmondó tanácsok nem könnyítik meg a helyzetet, főleg akkor, ha az első babádat szülted. A szoptatási szempontból talán a legkritikusabb időszak a baba születése utáni első 2 hét. Az újszülöttek megszületés után vesztenek a születési súlyukból, melyet az első 2 hétben vissza kell nyerniük.
Az egészségügyi intézmény munkatársai nagyon gyakran nem vesznek tudomást a szoptatás tényéről, és semmiféle támogatást vagy használható információt nem adnak a szoptató anyáknak. Ha nem kapsz megfelelő támogatást a kórházban a szoptatás elkezdéséhez, kérj máshonnan segítséget! Ne félj szakértőkhöz fordulni, ha szükséges, kérdezz újra, és bízz a megérzéseidben. A szoptatási segítők, szaktanácsadók rengeteg tapasztalattal rendelkeznek, online is elérhetőek a legfontosabb kérdések megvitatására.
Ha be kell feküdnöd, kérdezd meg, hogy van-e lehetőség fizetős/alapítványi szobában a teljes együttlétre, illetve, hogy látogatóként bevihetik-e a babát szoptatni. Ha te nem vagy tárgyalóképes, képviselje a babát és téged a párod.
Ha gyógyszer (vagy műtét alatt használt altató/fájdalomcsillapító) miatt eltiltanak a szoptatástól, kérj másodvéleményt! Keress olyan gyermekgyógyászt, aki megteszi, hogy utánanéz a megfelelő adatbázisban, vagy konzultálj laktációs szaktanácsadó IBCLC-vel.
A szoptatásnak mindenképpen nyugalomban kell történnie. A helyes szoptatási technika elsajátítása időt és gyakorlást igényel. Ehhez célszerű segítséget kérni a szülészeti osztályon a nővérektől, valamint a védőnőtől vagy a házi gyermekorvostól. Bármilyen nehézség esetén fel kell tárni a hiba okát, és azt minél előbb orvosolni kell.
A csecsemő táplálásáról bővebben itt olvashat.