A várandósság, a szülés és az azt követő időszak élettani és érzelmi szempontból is rendkívül jelentős állomásai egy nő életének. Ezen időszakokban a test és a lélek egyaránt hatalmas változásokon megy keresztül. Míg a fizikai változások többnyire könnyen felismerhetők, a pszichés állapotok alakulása olykor rejtettebb marad. Az anyák gyakran nem ismerik fel, hogy amit tapasztalnak, az komolyabb mentális zavar is lehet. Fontos, hogy az anyák tudják, hogy nincsenek egyedül negatív érzéseikkel, és hogy a szakszerű segítség elérhető. A megfelelő támogatással és kezeléssel ezek a mentális állapotok sikeresen kezelhetők, így az édesanyák élvezhetik az anyaság örömeit.
Várandósság alatti mentális állapotok
A várandósság ideje alatt a nők nagy része szembesül valamilyen szintű érzelmi hullámzással. Ennek okai a hormonális változások, a testi átalakulások, valamint az új szerep és felelősség miatti aggódás. A terhesség nemcsak fizikai, hanem pszichés kihívás is, ezért fontos, hogy az anyák megértsék érzéseiket, és tudják, hogy mikor érdemes - vagy súlyosabb esetben mikor szükséges - segítséget kérniük. Különösen igaz ez azokban a helyzetekben, amikor valamilyen várandósság alatti szövődmény is megjelenik.
Várandósság alatti hangulatingadozások
A terhesség alatt gyakoriak a hangulatingadozások, amelyek leginkább az első és a harmadik trimeszterben jelentkeznek. Ezek természetes reakciók a hormonális változásokra, a fáradtságra és az alvászavarokra. A várandósság alatti hangulatingadozások leggyakoribb tünetei az alábbiak:
- Fokozott érzékenység
- Hirtelen hangulatváltozások
- Ingerlékenység
- Fáradékonyság
Prenatális depresszió
A várandósság alatt előforduló depressziót prenatális (terhesség alatti) depressziónak nevezzük. Bár a terhesség örömteli időszaknak tűnhet, sok nő számára stresszt, félelmet és szorongást okozhat, különösen, ha korábban is volt már mentális egészségügyi problémája. Minden 10. kismamát érinti a terhesség alatti depresszió, melynek hátterében számos tényező állhat. A közhiedelem szerint a várandósság a nők életének egyik legszebb, legboldogabb időszaka, mégis van, aki ennek pont az ellenkezőjét éli át.
A prenatális depresszió tünetei az alábbiak lehetnek:
- Állandó levertség és szomorúság
- Táplálkozási- és alvászavarok
- Érdeklődés elvesztése a korábban örömet okozó tevékenységek iránt
- Állandó fáradtság
- Önkritikus gondolatok, alacsony önértékelés
Dr. Somogyi Erzsébet pszichiáter arra figyelmeztet, hogy a terhességgel járó hormonális változások sok nőnél okoznak hangulati labilitást, túlérzékenységet, és érthető módon a szorongás is megjelenhet. Természetes, ha a kismama időnként aggódik, hogy egészséges lesz-e a baba, és ő jó anyuka lesz-e. A depressziónak fokozatai vannak. A tünetei terjedhetnek az enyhe nyomott hangulattól egészen a súlyosabb öngyilkossági késztetésekkel járó komor hangulatig - magyarázza Bodnár Csilla pszichológus. Az anyai depresszió árt a babának, mind a terhesség alatt, mind csecsemőkorban.
A terhességi depresszió hátterében különböző tényezők állnak, melyek hatással vannak a kismama érzelmi állapotára. Rossz kedélyállapotot okozhatnak a kellemetlen testi reakciók, mint az émelygés, hányás, fáradékonyság. A magzat tápanyagszükségletével kapcsolatba hozható vitaminhiány (omega-3, folsav, B12, vas, cink, szelén, koleszterin, D vitamin) szintén hangulatváltozásokat, fáradékonyságot, gyengeséget eredményez. A várandósság során az életmód is gyökeresen megváltozik. Van, aki törésként éli meg, hogy egy-két hónap elteltével nem tudja viselni korábbi ruháit, vagy haszontalannak érzi magát, amiért nem tudja ellátni korábbi feladatait. A hazai kutatások azt bizonyítják, hogy elsősorban a szociális helyzet a meghatározó a terhességi depresszió során. Ezen belül is két faktor - a kismamákat érő stressz szituációk mennyisége és a szüléstől való félelem - növeli leginkább a depresszió és a szorongás mértékét.
A Bristoli Egyetem kutatása arra utal, hogy a depresszió okozta stresszel megnövekszik a szervezetben a kortizol stresszhormon szintje, amely hatással lehet a méhben növekedő magzatra is. A kutatás több mint 4500 szülő és serdülő gyermekeik egészségügyi adatainak elemzésével folyt. Egy 791 terhes nő bevonásával végzett vizsgálat eredménye szerint a depressziós kismamák esetében sokkal nagyobb a koraszülés valószínűsége, mint a nem depressziósok esetén, és ez a rizikó a hangulat romlásával tovább nő. A tanulmány szerint azoknak a kismamáknak, akik kora terhességük alatt depresszióval küzdöttek, kétszer nagyobb a kockázatuk a koraszülésre. Ami biztos, hogy az antidepresszánsokat nem lehet okolni, hiszen a vizsgálatban részt vevő nők mindössze 1,5 százaléka szedett ilyen gyógyszert a terhesség alatt, és ha őket kivesszük a vizsgálatból, az eredmény akkor sem változik jelentősen.
Prenatális szorongás
A szorongás szintén gyakori jelenség a terhesség alatt. Sok kismama aggódik a baba egészsége, a szülés folyamata és az anyává válás felelőssége miatt. Ha ez az aggodalom túlzott mértékűvé válik, akkor prenatális szorongásról beszélünk. Jelenlegi ismereteink szerint a nők körülbelül 20%-a érez szorongást a terhesség alatt. A stressz befolyásolja a saját személyes biztonságérzetedet, és ezt a nyugtalanságot már a születése előtt érezheti a baba is.
A prenatális szorongás tünetei az alábbiak lehetnek:
- Állandó aggódás és félelmek
- Alvászavarok az aggodalmak miatt
- Testi tünetek, mint például izomfeszültség, fejfájás vagy szapora szívverés
- Koncentrációs nehézségek
A perinatális egészségügyi szakemberek egy ideje már tisztában vannak azzal, hogy a stressz szerepet játszik a koraszülésben és az alacsony születési súlyban. Az elmúlt 20 évben állatokon végzett kísérletek kimutatták, hogy a stressz hatással van a babák fejlődésére. A jó hír az, hogy az anyai gondoskodás nem genetikai változások révén vissza tudja fordítani a negatív hatást. Ugyanezt tapasztalták emberek esetében is, vagyis a szülés körüli stressz következménye a sérülékenység, amely hatással van a csecsemő érzelmi, szociális és kognitív fejlődésére.
Amikor a nő stresszel, túl sok kortizolt termel, és a méhlepény nem tudja ellátni a hormont blokkoló feladatát. A kortizol mellett a méhlepény hozzájárul a kortikotrop-felszabadító hormon (CRH) kiválasztásához is, amely átkerül a magzatba. Tudjuk, hogy a CRH szerepet játszik a szülés beindulásában, ami akár koraszüléshez is vezethet. Azoknak a nőknek, akiknél stresszes életet, az anamnézisben koraszülést vagy fogantatási problémákat mutattak ki, még nagyobb volt a kockázatuk a szülés terminus előtti megindulására.
A szülés mentális hatásai
A szülés testi és lelki kihívások sorát jelenti. Még a legzökkenőmentesebb szülés is hatalmas esemény, amely komoly érzelmi reakciókat válthat ki.
Szülés utáni eufória
Sok nő közvetlenül a szülés után egyfajta eufóriát tapasztal meg. Ez az érzés a hormonok, a megkönnyebbülés és az újdonsült anyaság örömének keveréke lehet. Az eufória azonban idővel elmúlhat, és helyét átveheti a fáradtság, illetve az egyéb érzelmi kihívások.
Szülés utáni szorongás és stressz
A szülés utáni szorongás gyakran abból fakad, hogy az újdonsült anyák túlterheltek az új felelősség miatt. Az éjszakai ébredések, a baba gondozása és a fizikai fáradtság szorongást okozhatnak.
A szülés utáni szorongás tünetei az alábbiak lehetnek:
- Állandó aggódás a baba egészsége miatt
- Szülői képességekkel kapcsolatos félelmek
- Testi tünetek, mint például szapora szívverés, fokozott izzadás
Szülés utáni trauma (PTSD)
Azoknál a nőknél, akik traumatikus szülést élnek át, szülés utáni poszttraumás stressz zavar (PTSD) alakulhat ki. Ez olyan esetekben fordulhat elő, ha komplikációk lépnek fel a szülés során, vagy ha a nő úgy érzi, hogy nem kapott elegendő támogatást.
A szülés utáni PTSD tünetei az alábbiak lehetnek:
- Szülés utáni emlékbetörések vagy rémálmok
- A szüléssel kapcsolatos beszélgetések elkerülése
- Alvászavarok
- Érzelmi eltávolodás
Postpartum (szülés utáni) mentális állapotok
A szülés utáni időszak (postpartum időszak) különösen érzékeny időszak, amikor a nők hajlamosabbak a mentális zavarokra. A hormonális ingadozások, a szülés utáni fizikai regeneráció, valamint az új életritmus gyakran okoz érzelmi nehézségeket. Az anyává válás alapvetően változtatja meg az életedet, és ez a tapasztalás különböző mértékű szorongást eredményezhet. A nő reakciója függ a személyes körülményektől, a külső eseményektől és persze egyénenként nagyon változó lehet. Ha egyszerűen csak beismered magadnak, hogy stresszt vagy szorongást érzel, már az is segít csökkenteni a hatását. A tapasztalataid felismerése és elfogadása az első lépés a szükséges biztonságérzet és önbizalom megszerzéséhez.
Szülés utáni „baby blues”
A szülés utáni „baby blues” általános érzelmi állapot, amelyet az anyák nagy része tapasztalhat közvetlenül a szülés után. Ez az állapot a hormonális változások következménye, és általában 1-2 héten belül elmúlik. A szülés után a nők többsége tapasztal hangulatingadozásokat a hormonváltozások miatt -ezt gyermekágyi szomorúságnak, baby blues-nak nevezik. Fontos, hogy ezt nem szabad összekeverni a gyermekágyi depresszióval, hiszen utóbbi tünetei súlyosabbak, és hátterében számos tényező állhat.
A baby blues tünetei az alábbiak lehetnek:
- Gyakori sírás
- Fáradtság
- Ingerlékenység
- Szomorúság, de nem mély depresszió
Postpartum depresszió
A szülés utáni depresszió (postpartum depresszió) súlyosabb, mint a baby blues, és hosszabb ideig tartó depresszív állapotot jelent. Ez akár hónapokig is elhúzódhat, és orvosi segítséget igényel. A kismamák több mint 10% tapasztal szülés után gyermekágyi depressziót (posztpartum depresszió). A probléma leegyszerűsítését mindenképpen elkerülendő, és komolyan kell venni a jelentkező tüneteket. A szülést követő első évben diagnosztizált depressziót postpartum depressziónak tartják.
A postpartum depresszió tünetei az alábbiak lehetnek:
- Állandó levertség és szomorúság
- Érdeklődés elvesztése a baba vagy más emberek iránt
- Alvászavarok: akár túl sok alvás, akár álmatlanság
- Bűntudat és értéktelenség érzése
- Nehézségek a baba gondozásában
Ki kell emelni, hogy a környezetnek hatalmas szerepe van a gyermekágyi depresszió felismerésében és kezelésében. Olyan biztonságos közeg létesítésére kell törekedni, ahol az anyuka érzi a támogatást és beszélhet az érzéseiről. Tudatosítani kell, hogy egy újszülött ellátása nehéz feladat: nem kell félni a családtagokhoz és a barátokhoz fordulni! A megfelelő segítségnek köszönhetően az édesanyának lehetősége van a pihenésre és a kikapcsolódásra.
Postpartum szorongás
A szülés utáni szorongásos zavar hasonló lehet a szülés előtti szorongáshoz, de ebben az időszakban gyakoribbak a baba egészségével és a szülői szereppel kapcsolatos túlzott aggodalmak. Az anyák gyakran kimerültek, és folyamatosan aggódnak, hogy valami baj történhet a gyermekükkel.
A postpartum szorongás tünetei az alábbiak lehetnek:
- Állandó aggodalom a baba biztonsága miatt
- Nehézségek az ellazulásban
- Testi tünetek, mint például szapora szívverés, fokozott izzadás
Postpartum pszichózis
A postpartum pszichózis, vagy más néven gyermekágyi pszichózis, a legsúlyosabb mentális zavar, amely a szülés után kialakulhat. Ritkán előforduló állapot, amely sürgős orvosi beavatkozást igényel.
A postpartum pszichózis tünetei az alábbiak lehetnek:
- Hallucinációk vagy téveszmék
- Súlyos zavartság
- Irracionális gondolatok
- Azonnali beavatkozást igénylő, veszélyes viselkedés
Kockázati tényezők és kezelés
Több tényezőtől függ, hogy egy nő mennyire van kitéve a várandósság alatti, illetve szülés utáni mentális zavaroknak. A családi anamnézis, a korábbi mentális betegségek, a szociális támogatás hiánya és a stresszes élethelyzetek növelhetik a mentális zavarok kockázatát. Nagyon nagy a terhesség alatti kiújulás veszélye olyan nőknél, akiknek kórtörténetében súlyos depresszió szerepel, különösen akkor, ha abbahagyják a gyógyszerszedést.
Kockázati tényezők
A várandósság alatti és szülés utáni mentális zavarok kockázati tényezői az alábbiak lehetnek:
- Korábbi mentális zavarok
- Családi anamnézis (pl. depresszió vagy szorongás)
- Szociális támogatás hiánya
- Párkapcsolati nehézségek
- Stresszes élethelyzet
- Ha korábban már volt vetélése vagy halva született gyermeke
- Erős menstruáció előtti hangulati zavarokat él meg
Az Egyesült Államok egészségügyi kutatási és minőségbiztosítási hivatala (Agency for Healthcare Research and Quality) adatai szerint a terhes nők 14-23%-a depressziós, és a szülést követő három hónapban a nők 11-32%-a szenved szülés utáni depresszióban. Sőt, amint azt az American College of Obstetricians and Gynecologists (ACOG) legújabb irányelvei ismét hangsúlyozzák, a szülés utáni depresszió eseteinek jelentős része a terhesség idején kezdődik.
Kezelési lehetőségek
A várandósság alatti és szülés utáni mentális zavarok kezelési lehetőségei az alábbiak lehetnek:
- Pszichoterápia (pl. kognitív viselkedésterápia)
- Gyógyszeres kezelés (pl. antidepresszánsok, nyugtatók és szorongáscsökkentők)
- Támogató csoportok
- Szakemberrel való rendszeres konzultáció
A perinatális depresszió kezelése általában szakember által meghatározott és felügyelt pszichoterápia, gyógyszeres kezelés és más módszerek kombinációját jelenti. Beszámolók szerint a kognitív-viselkedésterápia (CBT) és az interperszonális terápia (IPT) különösen hatékonyak a perinatális depresszió kezelésében. Dr. Somogyi Erzsébet kiemeli, hogy az anyai depresszió árt a babának, mind a terhesség alatt, mind csecsemőkorban. A terhességi depresszió során tekinthetjük úgy, mintha az anyuka a krónikus stressz fizikai állapotában lenne, annak minden testi következményével. Ez egy bonyolult képlet, de ha a depressziósoknál gyakran jelentkező alvászavarra, vagy étvágytalanságra gondolunk, máris jobban érzékelhetjük, milyen komplex problémáról van szó. Más oldalról a depressziós anya érzelmileg nem képes ráhangolódni a kisbabájára, nem tud „haladni” abban az érzelmi folyamatban, ami a szülésre, anyaságra készíti fel. Ezért nagyon fontos a terhesség alatti depresszió kezelése, a várandós anyuka és a baba segítése.
A legfontosabb, hogy ne hallgassuk el! Sok kismama vagy újonnan szült anyuka takargatja a problémáját, mert úgy érzi, hogy a társadalom azt várja tőle, hogy boldog legyen. Nagyon felszabadító érzés tud lenni, ha valaki elfogadja, hogy ez neki túl nagy felelősség, és nyomasztja, hogy mi vár rá. Súlyos depresszió esetén, amikor agresszív késztetések jelenhetnek meg mind a babával szemben, mind az anyánál önmagával szemben, soha ne hagyjuk magára a kismamát. A magány csak fokozhatja a depresszív állapotot és a bizonytalanságot. Ezekben az esetekben pszichiáter bevonása is szükséges. Fontos, hogy semmiképpen ne keltsünk bűntudatot az anyában, mert sokat árthat. Sokszor mondanak ilyeneket: „Másnak is született már gyereke, mégsem borult ki tőle!” Ez azonban nem segít.
Terápiás szempontból elsődleges a pszichoterápia, ami sok támogatást nyújthat, és segíthet feltárni a depresszió mögött húzódó érzelmi okokat. A terápiás munkának fontos része lehet a környezet segítése is, hogy megfelelő módon tudjanak viszonyulni a gondokkal küzdő kismamához. A gyógyszeres kezelés nem rizikó nélküli. Kontrollált vizsgálatok nincsenek, mivel etikai okokból az egyébként szokásos szigorú protokollal futó vizsgálatokat várandós anyákkal nem folytathatják le. Az orvoslásban rengetegszer kell mérlegelni a kár és a haszon arányát, és ez itt is így van. Ha nincs szó depresszióról, akkor is fontos kezelni minden jelentkező rossz érzést, félelmet. A lelki egészség felborulását okozhatják táplálkozási hiányok, ezért érdemes vitaminokban gazdag étrendet összeállítani, és fokozni kell a C-vitamin és a B-komplex-bevitelt is. A szülés és a baba érkezése miatti félelmeket segíthetnek leküzdeni olyan tanfolyamok, ahol megtanítanak rá, hogyan vegyük fel a kapcsolatot a magzattal. Szintén jó hatással lehet a közérzetre a mozgás, és a különböző relaxációs technikák.
A depressziós terhes nő még a terhességmegszakítást is fontolgathatja, még akkor is, ha a terhesség megtervezett volt. A terhesség alatti depresszió hatással van az anya, a magzat és az egész család egészségére és jóllétére. Bár sokan - az asszonyok, élettársaik, sőt orvosaik is - úgy vélik, hogy a nők „majd csak kibírják” a terhesség alatt a depressziót, ez tévedés: a kezeletlen depresszió egyáltalán nem jóindulatú betegség. Depresszió esetén a nők hajlamosabbak arra, hogy ne tartsák be a várandósokra vonatkozó egészségügyi szabályokat, öngyógyításként gyakrabban folyamodnak dohányzáshoz, az alkohol, illetve más, tiltott szerek fogyasztásához, és nagyobb körükben az öngyilkosságok aránya is. Egyértelmű tehát, hogy mindenképpen szükséges a megfelelő kezelés.
Gyógyszeres kezelés a várandósság alatt
Az olyan nőknél, akiknek kórtörténetében a gyógyszeres kezelésre jól reagáló depresszió szerepel, vagy akiknél közepesen súlyos vagy súlyos depresszió áll fenn, elsőként általában gyógyszeres kezelést szoktak alkalmazni. A betegek a következő három csoportba sorolhatók:
- A kórtörténetben depresszió szerepel, azonban jelenleg gyógyszeres kezelés mellett nem áll fenn depresszió. A gyógyszerszedés folytatásáról elsősorban annak alapján kell dönteni, milyen gyakoriak és milyen súlyosak voltak a kiújulások, milyen nehéz volt elérni a tünetmentességet, illetve mi a beteg kívánsága. Ha az orvos a gyógyszerszedés abbahagyása mellett dönt, akkor a gyógyszer adagját lassan, fokozatosan (legalább 1-3 hónap alatt) kell csökkenteni. Így korán felismerhető és azonnal kezelhető az esetleges kiújulás.
- A kórtörténetben depresszió szerepel, azonban jelenleg gyógyszeres kezelés nélkül sem áll fenn depresszió. Minél korábban tájékoztatni kell a beteget arról, hogy a terhesség alatt vagy a szülés után újra jelentkezhet a depresszió.
- A betegnek depressziós tünetei vannak. A gondos kivizsgálás és a kezelés gyors javulást eredményezhet.
Terhesség alatti depresszió esetén az elsőként választott szer rendszerint valamelyik szelektív szerotonin-visszavétel gátló (fluoxetin, sertralin, citalopram, escitalopram vagy fluvoxamin) vagy a szerotonin-noradrenalin visszavétel gátló venlafaxin, mivel az adatok szerint terhességben és szoptatás alatt ezek a legbiztonságosabbak. Az ACOG jelenleg terhességben nem javasolja a paroxetint, ennek ellenére bizonyos esetekben (például akkor, ha egy időközben teherbe esett asszony szedi, és a paroxetinnek jó hatása van, illetve kiújulás esetén, ha korábban a paroxetin nagyon hatásosnak bizonyult) indokolt lehet az alkalmazása. Nem szükségszerű azonban, hogy a terhességet tervező vagy terhes nő SSRI- vagy SNRI-szert (szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlót) kezdjen szedni, vagy korábbi gyógyszerét ilyenre cserélje. Ha a beteg különlegesen jól reagál egy régebbi gyógyszerre (például a nortriptylinre) vagy egy kevesebbet vizsgált szerre (és korábban az SSRI-szerek hatástalannak bizonyultak nála), akkor az ilyen gyógyszer előnyei számára nagyobb súllyal eshetnek latba, mint a bizonytalan magzati kockázat.
Az állatkísérletek eredményei szerint egyetlen SSRI- vagy SNRI-szer (venlafaxin és duloxetin) sem növeli a veleszületett rendellenességek kockázatát. A legtöbb, emberek bevonásával végzett vizsgálat szerint a veleszületett rendellenességek aránya nem emelkedett az Egyesült Államokra jellemző 3%-os háttérkockázat fölé. Több vizsgálat is kimutatta azonban, hogy ha a nő a fogamzás időszakában SSRI-szert (elsősorban fluoxetint, sertralint vagy paroxetint) használt, kissé emelkedett a veleszületett rendellenességek kockázata.
Egy metaanalízis szerint kapcsolat van a vetélések és az antidepresszívumok használata között. Azonban egyik elemzett vizsgálat sem vette megfelelően figyelembe - egyebek közt - a vetélésekre vonatkozó kórelőzményt és az anya mentális betegségének súlyosságát. Több vizsgálat is kimutatta, hogy az SSRI-szerek és a régebbi, triciklikus antidepresszánsok alkalmazása növeli a - gyakran „az újszülött adaptációs zavara” néven említett - átmeneti újszülöttkori szövődmények kockázatát. A leggyakoribb szövődmény az átmeneti légzészavar, a remegés, a táplálkozási zavar és a testhőmérséklet ingadozása lehet. Görcsrohamokról csak elvétve számoltak be. A kezelés szupportív jellegű; a tünetek rendszerint 48 órán belül megszűnnek, csak ritkán állnak fenn hosszabb ideig, s akkor is legfeljebb két hétig. Halálozásról nem számoltak be.
Egy kutatócsoport összekapcsolt kanadai egészségügyi adatbázisok adatai alapján megpróbálta felmérni az anyai depresszió súlyosságának hatását. Eredményeik szerint anyai depresszió esetén valamivel nagyobb a kis súlyú újszülöttek aránya (<10%). Az SSRI-szert szedő nők gyermekei átlagosan fél nappal tovább tartózkodtak az újszülöttosztályon, és kissé gyakoribb volt körükben a táplálkozási zavar, a sárgaság és a görcsroham. Ha az elemzés során tekintetbe vették az anyai betegség becsült súlyossági fokát is, akkor az eredmények szerint az SSRI-szerek szedése mintegy 3%-kal növelte a kis születési súly gyakoriságát és 5%-kal a légzészavarét.
tags: #depresszio #varandossag #alatt