Puzsér Róbert személyisége sokszínű és ellentmondásos, egyszerre testesíti meg a zsenialitást és az alpári középszert. Egy igazi közéleti kaméleonként játssza el, hogy ő egész életében hiteles, és következetesen ragaszkodik elveihez. Mindezt teszi úgy, hogy elég sokat változott az elmúlt években. A véleményváltozás önmagában nem bűn, de az elkendőzése már gyanús.
Puzsér Róbert először a Csillag Születik című műsorban tűnt fel, ami ugyan nem tegnap volt, de annyira régen sem (2012). Már akkor is ódzkodott tőle. Előtte Fáy András volt az aktuális megmondó ember a zsűriben, de nála működött ez a morcos, szigorú kritikus imázs. Puzsér számára a Csillag Születik után jó pár évre megszűnt létezni, mivel konkrétan teljesen hidegen hagyott. Aztán olyan 2016 magasságában újra felbukkant. Ekkor már feltűnően aktív volt a mainstream médiában, és már nem lehetett megkerülni, hogy ne lássam az arcát, ne halljam a hangját.
Emellett az is közre játszott, hogy egyik ismerősöm épp egy ritka idióta csajt próbált megnyerni magának, aki meg masszív Puzsér rajongó volt (az a fajta, aki szerint Puzsérnak minden szava minimum isteni kinyilatkoztatás), így aztán nem kerülhettem meg, hogy ne jussanak el hozzám a gondolatai. Így aztán adta magát, hogy elkezdtem felhajtani magamnak a vonatkozó videókat (mivel írott formában elég ritkán nyilatkozott).
Főleg 2017 volt az az év, amikor naprakész voltam vele kapcsolatban, majd szépen alább is hagyott az érdeklődésem. Kb. a 2018-as választások volt az a pont, amikor végleg kimerült minden tartaléka, és már nem tudott semmi újat mondani. És nagyjából ez a fő problémám vele: annyira túltolta a dolgot, hogy már nincs benne semmi új, csak önmagát ismétli.
A stílus és a szóhasználat kritikája
Sose tudtam megérteni, hogy miért kell ennyire ordítozva, erőből beszélni, amikor értelmes gondolatokat próbál megfogalmazni? Folyamatosan olyan érzésem volt/van vele kapcsolatban ilyenkor, hogy valamitől nagyon fél, vagy olyan mélységű frusztrációk gyötrik, amelyek így törnek felszínre benne. Értem én, hogy vannak traumák az életében, de ne a közönségét használja fel terápiás célokra. Valahogy hitelteleníti bennem mindazt, ami értelmes a mondandójában, mert azt hiteti el velem, hogy vagy bizonytalan benne, vagy nem hisz benne. Vagy csak egyszerűen fél tőlem, mint közönségtől?
Már a Csillag Születikben is ezt éreztem a fő bajnak, igaz, akkor még elkönyveltem úgy, hogy ezt a szerepet osztották rá a producerek. Csak azóta kiderült, hogy ez neki a természetes, általános stílusa. Mindazonáltal a stílusának van egy egészen más megnyilvánulása, ami szintén zavaró: a szóhasználata. Az egy dolog, hogy egy jól elhelyezett káromkodás sokszor növeli egy mondanivaló fajsúlyosságát, viszont ez a folyamatos szitkozódás (FAM még jobban tolja) már inkább az ellenkezőjét éri el.
Na meg az, hogy mindig, mindenkinek be kell szólnia. Persze, hogy mindenki a barátai között érzi jól magát a leginkább, viszont gyakorta érzem azt, hogy Puzsér ki sem akar mozdulni ebből a védelmező közegből, ami meg külön ad ennek egy pikantériát, hogy zömmel bólogatójancsikkal veszi körbe magát, miközben ugyanezt a viselkedést meg másokon számon kéri.
A beszélgető társai, de főként a baráti köre, akikkel körülveszi magát műsoraiban, elég széles skálán mozognak azért. FAM még az értelmesek közé tartozik, és az a fajta ember, aki Puzsér nélkül is kellőképp önálló jelenség, személyiség. Ehhez képest Horváth Oszkár olyan, mintha Puzsér holdja lenne. Amikor együtt szerepelnek, olyan szintű szervilizmus érződik ki a hangjából Puzsér iránt, olyan kiskutya tekintettel, már-már szerelmetesen néz rá, hogy nem hiszem el, hogy Puzsérnak ez nem tűnik fel.
Persze azért akadnak úgymond vitapartnerei is, de zömmel gondosan megválogatva. Emlékszem, amikor a Szobjektívben behívta azt a feminista nőt vitára, gyakorlatilag egy agyhalottal cserélt eszmét, s ha netán akadt is a nőnek értékelhető véleménye, azonnal lehengerelte szokásos támadó stílusával. Ezzel szemben, amikor a Szabadfogásban láthattuk, akkor meg szabályosan olyan érzésem volt, mintha meg se merne mukkanni.
De ne feledkezzünk meg a közelmúlt egyik jellegzetes megnyilvánulásáról sem, ami tökéletesen leírja mindezt a krétaköri attitűdöt: a Dancsó videó. Ez az egész lényegében nem szólt másról, mint hogy egymást körbe szopták Dancsóval. Ez az, amin a legjobban felcsesztem magamat, ahogy egyre jobban megismertem Puzsér világlátását.
Történelmi és kulturális tévedések
Sokszor ugyanis úgy tűnt, hogy ad-hoc jelleggel dobálta össze magában a különféle dolgokkal kapcsolatos meglátásait, és azok néha mintha ütköztek is volna egymással. De a legdurvább, amikor az elvileg szakterületének számító történelem vagy épp a kultúra/pop-kultúra kerül terítékre.
Azért az eléggé ledöbbentett, amikor történelem tanári végzettségére hivatkozva kijelenti, hogy egyenlőség jelet lehet tenni a csendőr és a polgárőr közé, hogy a legkirívóbbat említsem, miközben régebbi előadásaiból tisztán látszik, hogy azért volt idő, amikor még nem a nézeteinek érdekei alá rendelte a történelem tudását.
A másik meg, amikor pop-kultúra terén bizonyítja, hogy mennyire félművelt. Ebben talán a leglátványosabb a teljesen indokolatlan Tolkien-utálata, amit máig nem tudok elfelejteni neki. Úgy ócsárolja Tolkien munkásságát, hogy egy: nem olvasta el a könyveit, kettő: kizárólag a Peter Jackson-féle filmekből táplálkozik, három: nincs tisztában a Középfölde univerzum megteremtésébe fektetett munkának a mélységeivel.
Főpolgármesteri ambíciók és a magyar közélet
Végül essen néhány szó arról, hogy mit gondolok a főpolgármesteri jelöltségéről. Eleve kezdhetjük ott, hogy mivel már évek óta masszívan beleszól a politikába, így megosztó személyisége egyre inkább két táborra szakította a megítélését. Manapság nem igen van olyan ember, aki hajlandó árnyaltan kezelni Puzsér személyét, vagy oda vannak érte, vagy sorosbérenc hazaárulónak, vagy legalábbis gyanúsnak tekintik.
Ebből adódóan, úgy tűnik, kénytelen lett emelni a tétet, és megmondó emberből, véleményvezérből, influencerből elő kellett lépjen valódi politikussá. Az esélyek ugye elviekben 50-50%, a valóságban inkább Tarlósnak áll a zászló, hisz ő kapja a teljes hátszelet. És itt igazán azon van a lényeg, hogy Puzsér képes lesz-e ebből bármilyen szinten pozitívan kijönni?
Budapest egyáltalán nem járna jól, ha egy ennyire kormánykritikus főpolgármestere lenne. De már eleve az a tény, hogy kvázi ellenzéki a jelölt, önmagában hordozza azt, amit már számos nem fideszes vezetésű település megtapasztalt: totális ellehetetlenítés.
Szóval akkor mik is a lehetséges forgatókönyvek? Mivel kismillió variáció lehetséges (bármennyire is kettes számrendszerű a valószínűség számítás kiindulópontja), így csak pár opcióval számolnék.
- Az egyik lehetőség, ami a legvalószínűbb: nem nyer. Ilyenkor aztán kereshet más módot, hogy felszínen maradjon, de könnyen lehet, hogy elnyeli a reputációjának totális lerombolása, és pár év múlva már csak egy lábjegyzet lesz a magyar közélet történetében.
- A másik opció, hogy nyer, és ilyenkor jöhet a következő kérdés: merre tovább? A tervét, a sétáló belvárost kevés eséllyel fogja tudni megvalósítani. Egy végletekig lerabolt fővárost fog örökölni, meglehetősen kemény kormányzati ellenszéllel. Most ez a győzelem vagy mártírrá teszi őt hosszú távon, vagy, ami a valószínűbb, még inkább lerombolja saját megbecsültségét.
Kicsit felelőtlenség volt tőlem ígéretet tenni arra, hogy kritikát írok Puzsérról, mivel hamar rájöttem arra, hogy igazán nem akarok erről ilyen szinten írni. Aki ismer engem így neten keresztül, annak a fenti cikk nem sok újdonságot fog tartalmazni, mivel inkább törekedtem a korábban itt-ott szétszórtan leírt véleményem összegzésére.
Ebből úgy tűnhet, hogy csak negatívumot látok benne. Ez valójában nem igaz, mivel vannak gondolatai, megnyilatkozásai, amelyekkel egyet tudok érteni (az más kérdés, hogy ezek egy része nem saját produktuma, hanem újra hasznosította és sajátjaként tálalta). Csak úgy voltam vele, hogy ezúttal azt akarom megfogalmazni, hogy milyen szinten, milyen pontokban van vele bajom.
Továbbá mindenkit figyelmeztetek előre, ezúttal szigorúan fogok moderálni, mert nagyon nincs kedvem faszságokat olvasni, még inkább válaszolgatni rájuk.
A magyar társadalom és a "magyar" identitás
Ez a régebbi orbáni „eszme” ivódott be a jelenlegi magyar társadalom minden területén… Az „eszme” nem új, örököltük az előző rendszerektől. Ilyen szólamok vannak forgalomban, mint például, „ami magyar, az rossz nem lehet”, „a Fradi a világ legértékesebb futballklubja”, „Luka Modric a horvátok Szalai Ádámja” (és nem fordítva. aki 2018 aranylabdása), a győztes magyar-horvát EB- selejtező után „büszke magyar”, meg „büszkeség magyarnak lenni” (ettől?), „el kell hinnünk, hogy bárki ellen esélyesek lehetünk (mindkét gólunk kapusbakiból született)…
És hát az új csúcs Deutsch Tamástól származik, aki szerint „az Európai Egyesült Államok emberkísérlet lenne…”. Gyenge képzettségénél fogva nem tudja, hogy sokak, így De Gaulle álma volt az egymással sokat háborúskodó nemzetállamok szövetsége az „Uraltól az Atlanti-óceánig”! Orbánt a diktátorok közé sorolják, a hasonszőrűekkel viszont kiváló kapcsolatot ápol (Oroszország, Kína, Azerbajdzsán, Törökország, Kazahsztán, stb.), részéről a hazugságáradat tovább hömpölyög…
Felfüggesztették EU-tagsági viszonyát és a levegőben lóg Magyarország kizárása is. A kormány agresszivitása és a diplomáciában szokatlan, durva lépései folytatódnak. Nem törődik vele, hogy egy 9 milliós ország kormányfője úgy „mer nagy lenni”, hogy tettei miatt a külvilág kineveti, országán belül pedig milliók nyomorognak vagy szabadságuk sérül, a tét számára a hatalom minden áron való megtartása!