A gyermekrajzok titkai: mit üzennek a kis művészek alkotásai?

A gyermekrajzok nem csupán a kreatív kikapcsolódás termékei, és nem csak arra emlékeztetnek, hogy öt-hat évesen hogyan kanyarította a vonalakat, alakokat a gyermek a színes ceruzákkal. Amit elmondani még nem tudnak, vagy meg nem fogalmazódik bennük, de érzik, azt a gyerekek rajzaikon keresztül, tisztán, őszintén közvetíthetik a környezet felé. A rajzolás teremtés - a gyermek rajzaiban újrateremti a világot.

Lakatos Jánosné Zsuzsa grafológus, írásszakértő, aki gyermekrajzok elemzésével is foglalkozik, vélekedése szerint az egész ember rajzol. A pszichológia ugyanis úgy tartja, a rajz akarattalan önvallomás, legbelső lényegünk kifejezése. Éppen így a gyermek számára is az önkifejezés eszköze, az ő belső folyamatait tükrözi. Ezért minden szülő számára gyermeke rajza egy olyan ajtó, amely betekintést enged a rajzoló legbensőbb, titkos világába, s olyanokról mesél, amelyekről a gyermek talán maga sohasem. A szakemberek a rajzokból mentális képességet, emocionális állapotot, szociabilitást, személyiségvonásokat tudnak megállapítani.

Gyakran felnőttként is nehezünkre esik megfogalmazni és kimondani az érzéseinket, a titkos vágyainkat vagy a legbensőbb félelmünket. Néha jó lenne kicsit belekukkantani a fejecskéjükbe, hogy megtudhassuk, mi is zajlik le bennük, nem igaz? Nem véletlenül alkalmazzák a grafológusok és gyermekpszichológusok a rajzelemzés módszerét. Minden gyermek szokott rajzolni, az önálló alkotás pedig egy kis nyitott ablak a belső világukba. Természetesen a rajzelemzés tudománya sokkal összetettebb annál, minthogy valaki messzemenő következtetést vonjon le egymaga, azonban ha a gyermekrajz elemzés anyai szemmel szükségesnek tűnik, nyugodtan forduljunk szakemberhez, aki készséggel segít feltárni a rajzok mögötti érzéseket.

A gyermekrajzok fejlődési szakaszai

• 2 éves korig: Alaktalan firkákat készítenek, amelyeket tárgyakhoz kötnek, a vonalaknak jelentést adnak. Ebben a korban leginkább a nyomaték, a vonalbiztonság az, ami rámutat a gyermek vitalitására. Az elmosódó, „réveteg” firka érzékeny, bizonytalan, félénk gyerekre utal, a határozott, erőteljesebb, homogén firkák pedig határozottabb jellemre utalnak. Megjelenik a lengőfirka, majd másfél éves kor körül a körkörös firka. A bölcsis gyerekek még nem törekednek felismerhető formák megrajzolására, számukra a vonalak húzása, a mozdulat élménye a fontos. Ebben a korban érdemes biztonságos, kifejezetten kicsiknek tervezett rajzeszközöket adni a kezükbe.
• 2 és 3 éves kor között: A már begyakorolt formákból kapcsol össze egyre többet a kicsi, majd pedig elérkezik a körfirkák ideje. Ez az emberábrázolás kezdeti szakasza, jellemző rá a fej-láb emberke. A figurák kezdenek felismerhetővé válni, és persze elsősorban azt rajzolja a gyermek, amit tud. Jellemző az aránytalanság, átlátszóság, de javul a tagolás és a határvonalak kontúrozása. Ekkortájt kezdik el köröket és ellipsziseket rajzolni. Kezdetben a kész firkának főként a környezet kérdései nyomán kezdenek jelentést adni. Lassan hozzászoknak ahhoz, hogy a firkáláshoz jelentés tartozik és már nem utólag, hanem közben is mondogatják, hogy mit rajzolnak. De a vonalak és a jelentés között még nincs tartalmi összefüggés. A jelentés önkényes, asszociatív, bármikor megváltoztatható, tartalmilag független a vonalaktól.
• 3 és 4 éves kor: Megjelenik a rajzban az ábrázolás szándéka. A körfirkából lassan kibontakozik az emberi alak, megjelennek bizonyos alapsémák, amelyek a tárgyak egész osztályára vonatkoznak: kezdetben van „kutya”, „ház”, „ember” alapséma, de a tárgyak többsége ember jellegű (pl. a házon két ablak és egy ajtó szerepel). A rajzokhoz érzelmileg gazdag fantáziakör társul. Ebben az időben a tárgyaknak és a dolgoknak még nincs meg az a szemléletes rendje, ahogyan a felnőtt látja a világot. Jellemző az aránytalanság (az emberek nagyobbak, mint a két emeletes ház), az érintkezést és a bennfoglalást még nem tudják ábrázolni (a kalap a fej fölött lebeg), valamint az, hogy az irányok gyakran véletlenszerűek (a tető a ház belseje felé van rajzolva). 3-4 éves korban az emberrajzokon jellegzetesen nagy a fej, és abból nőnek ki a végtagok (fej láb rajz). A gyerekek rajzai kezdenek tudatosabbá válni. Először egyszerű köröket, majd kereszteket, vonalakat, négyzeteket képesek megrajzolni.
• 4 és 5 éves kor: Megjelenik az emberrajz első formája, a „fej-láb” figura - egy nagy kör (a fej) és két vonal (a lábak). Ez a gyerekek számára mérföldkő, hiszen először próbálnak konkrét, felismerhető alakot ábrázolni.
• 5 és 6 éves kor: Növekszik a valósághű ábrázolás igénye. A sémák világosabbá, a hozzájuk tartozó jelentések szilárdabbá válnak. A rajzok jól felismerhetőek. Ábrázolásmódját sokáig az határozza meg, hogy mit tud a dolgokról. A gyermek a valóságnak megfelelően rajzol, de nem úgy rajzolja a dolgokat, ahogyan látja őket, hanem azt adja vissza, amit tud róluk. Jellemző a sűrítés, az érzelmek konkrét tárgyi megjelenítése. A tárgyak színét, nagyságát, egymáshoz való viszonyait nem a valóság, hanem a gyermeki érzelem - és fantáziavilág szabja meg. A fontosabb családtag háromszor olyan nagy, mint a kevésbé fontos. Az ábrázolás többszempontú, mintha a dolgokat egyidejűleg több nézőpontból lehetne látni pl. profilból ábrázolt emberarc két szemmel. A gyerekek többsége iskolás kora előtt az emberrajzon olyan nemű személyt jelenít meg, amilyen ő maga.
• 6 és 8 éves kor: A gyermekek rajzkészsége jelentős fejlődésen megy keresztül. Már képesek arányokat érzékeltetni, a figuráknak arcot, ruhát, hajformát rajzolni.
• 7 és 9 éves kor: A szubjektivitás csökken, a rajz egyre inkább a látványra hasonlít. A gyerekek már megkülönböztetik a rajz bal és jobb oldalát. Jellegzetes a mozgó alakok ábrázolása. Megjelenik a perspektíva és a téri dimenzió. A gyerekrajzok ugyanis sokáig csak kétdimenziósak, a rendezés elvét a „fent” jelentésű és a „lent” jelentésű ábrázolási elemek adják. Kisiskolás korban az ábrázolásnak egyértelműen közlő funkciója van, a szimbólumok közérthetővé, hitelessé válnak, letisztulnak. A tárgyak megfelelő nézetben, vagy elhelyezkedésben való ábrázolása még nagy gondot jelent.
• 10 és 12 éves kor: Rajzi realizmus. Csökken a képzeletből való ábrázolás iránti hajlandóság, a rajz többé már nem gyermeknyelv. Általában csak feladatra rajzolnak.
• 12 és 14 éves kor: A mindennapok és a realitás talaján mozognak inkább. Később megjelenik a „szabadidős” rajz.

A rajzelemzés alapvető szempontjai

A rajzelemzést akkor érdemes megkísérelni, mikor a gyermek már magabiztosabban rajzol. Bármi negatívra utaló jelet látunk is, ne feledjük, laikusként elemzünk. A sok beszélgetés, odafigyelés minden elemzés nélkül is fontos, de apró negatívumokat segíthet is megoldani. Ha a gyermeknek komolyabb lelki baja lehet, az nem kizárólag rajzain látszik meg. Az alkotás körülményeit és folyamatát is érdemes megfigyelni. Például egy 4 éves gyermekrajz elemzés teljesen más szempontok figyelembevételét kívánja meg, mint egy idősebb gyermek rajzának az elemzése.

Térfoglalás és elhelyezkedés

Az, hogy a gyermek hogyan tölti ki a rajzlapot, sokat árul el a térfoglalási igényről, a környezethez való alkalmazkodásról, kapcsolatairól. A kiegyensúlyozott gyermek betölti a rajzlapot, szabályosan helyezi el a rajzot, ami harmóniára utal. A szorongó gyermek rajzát lekicsinyíti, kis területre szorítja, a papír valamelyik részére. A térszimbolika alapján elmondható, hogy a kicsiben középre rajzolt vagy nagy fehér kerettel körbevett figura szorongásra, félelemre, súlyos kapcsolatteremtési problémára utal. A baloldalra tolt figurák anyai dominanciát, a külvilágtól való félelmet jelölik, a jobbra tolt rajzok pedig arra utalnak, hogy a gyermek az apai védelmet keresi, várja, mert szorong, megeshet, a külvilág dolgaival kapcsolatosan. Mindezt megerősíti, ha a figurák miniatürizáltak.

A térfoglalás a kommunikációs készségre is fényt derít: a nyomatékszegényebb rajz azonban nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem jó a kommunikációs készsége a gyermeknek, hanem inkább azt, hogy intimebb környezetben képes erre. Lehet, hogy nem szeret szerepelni, közönség elé állni, szégyenlősebb. Ez az iskolai kudarcokat is előrevetítheti.

Ha a család középre esik, az arra mutat, a gyermek mindkét szülővel egyformán közeli kapcsolatot ápolhat. Ha a családtagok elszórva szerepelnek a lapon, érdekes megnézni, ki ki mellé került a képen, ki van legalul vagy legfelül. A gyermek a tőle távol eső személyt érezheti magától a legtávolabb, a közvetlen közelébe rajzoltat a legközelebb. A bal oldalt elterülő rajzok a múltra való emlékezést, régen történt dolgokat idézhetnek fel, gondoskodással kapcsolatos elképzeléseket. Míg a jobb oldalon lévők a jövőről adnak képet és a kommunikációval vonhatók párhuzamba. Amennyiben beteríti a rajz az egész lapot, vagy jól látható helyen található kiegyensúlyozottságot, és biztonságot jelent.

Figurák mérete és arányai

A családrajzon a figurák egymáshoz viszonyított mérete is számít. Figyeljük meg, ki a legnagyobb, és ki a legkisebb a rajzon! Ha a gyermek saját magát rajzolja legnagyobbra, aggodalomra semmi ok: nem arról van szó, hogy túltengne önbizalma, vagy önző lenne. Ez egyszerűen annyit mutat, hogy pozitív érzelmek uralkodnak benne, jól érzi magát. Érdemes megfigyelni azt is, a lap méretéhez képest mekkorák a figurák. Ha azok nagyon kicsik, és a lap nagy része üresen marad, a gyermek sajnos szoronghat valamitől. Ha az alakok teljesek, azaz kezük, lábuk megvan, az a gyermek kiegyensúlyozottságára utalhat. Érdemes felfigyelni a felfelé nyúló karokra. Az alakok méretei egyértelműen utalnak az önértékelésre. Ha túl nagy, akkor megeshet, túlértékeli önmagát, ha túl kicsi a figura, akkor nincs elég önbizalma. Épp ilyen fontos a rajzolt alakok egymáshoz való viszonya: azaz, hogy egymáshoz képest mekkorák a figurák. A kisgyerekek ugyanis nem a valóságnak megfelelően ábrázolják a méreteket, a szeretett figurákat nagyobbra, színesebbre, a számukra kisebb jelentőséggel bírókat kisebbre rajzolják. Ugyanígy értelmezendők a távolságok is: az ábrázolt alakok közötti távolság a gyerekek szerint érzett távolságokat fejezik ki.

Vonások és satírozás jellege

A rajzelemző a gyermekrajzok között többféle szempontból is különbséget tesz. Az óvatos, befolyásolást látszólag tűrő gyerekek például általában halvány, pontos, differenciáltabb vonalvezetést alkalmaznak, lágyabb formákat készítenek lágyabb nyomatékkal. A visszafogott, látszólag kontrollált, de a mélyben agresszív gyerekek halvány, kisnyomású, precíz, sok szögletet tartalmazó rajzokat gyártanak. A kisebbségi érzésekkel küzdő, önmagukat alulértékelő gyermekek bizonytalan, gyenge, halvány műveket készítenek. Az önérvényesítő gyerekek ezzel szemben súlyos, vastag, sötét, mázolt vonalakat rajzolnak nagy nyomatékkal, esetleg sarkos formákkal. A durva, agresszív gyerekek feleslegesen durva, rányomott vonalakat alkalmaznak, melyek néhol - legtöbbször azonos helyen - megismétlődnek. A szúrós, egyenes vonalak rámenős, öntörvényű, agresszív gyerekekről árulkodnak, a hajlított vonalakkal rajzoló, oldottabb, lazább, kerekebb vonalakkal rajzolók pedig alkalmazkodóbbak.

A satírozás jellege ugyancsak árulkodó. Fontos, hogy egész kisgyerekektől még ne várjunk csodát, tökéletes színezést, arányokat, alakokat: a bölcsődés, vagy kis óvodás még nem fog úgy rajzolni, mint egy általános iskolás. Gyakori az is, hogy a gyerekek satíroznak, befirkálnak, elfednek részeket a rajzokon. Ha a satírozás tartja a kontúrokat, de nem fed nagyon szorosan, az belső határozottságot, fegyelmet jelölhet. Érdemes figyelni, ha a kontúrvonalakon belül erőteljesebb, súlyosabb, jobban lefedő vonalakat találunk, ez utalhat védekező magatartásra. Ezért nevezik „védőfedésnek” is - árulja el Zsuzsa, aki szerint a gyermek ezzel fejezi ki, hogy jó lenne valami, ami őt a külső hatásokkal szemben megvédi. E módszerrel eltakarhat a rajzoló olyan dolgokat, amelyekről nem beszél, mert fél, mert fájdalmas emlék számára. Ilyenkor gyakran kifut a kontúrokból, de a vonalai mégsem durvák. Ha pedig nagy nyomású, durva, a kontúrokat sokszor túllépő satírozást látunk, az agresszivitást jelöl, szinte érezhető is a düh, ahogy használja a ceruzát a gyermek.

Színválasztás és jelentése

A színválasztás a legkisebbeknél általában tudattalan, hiszen ők még csak a vonalhúzást szeretnék próbálgatni, és nem mérlegelnek, melyik színt vegyék kézbe. Később, ha a használt színek zömében halványak, a gyermek visszahúzódóbb, kevésbé hallatja hangját, talán kissé önbizalomhiányos is lehet. Hozzáteszi, a vásárolt ceruza minősége nehezíti, torzítja a színhasználat-elemzés eredményét. Amikor a gyermek már tudatosabban színez, a sötétebb színek használata, mint a fekete, lehet figyelemfelkeltő jel, de nem feltétlenül rossz lelkiállapotra utaló jelről van szó.

A színeknek is van szimbolikus értelmezése:

• Fehér: tisztaság, szellemiség, fény. Ha túl sok, az bizonytalanságot jelölhet (sok az én-idegen terület).
• Fekete: szomorúság, komorság. Vörössel, naranccsal kombinálva agresszióra utal.
• Vörös: az energia, a tűz, az indulatosság, az érzelmek, a magabiztosság és a gyarapodás szimbóluma. A nyílt, vidám, eleven (szangvinikus) gyerekek gyakran használják a vöröset.
• Kék: a nyugalom, a béke, a hűség, a részvét, a szeretet jele. Az erőteljes indigókék a zsarnokság jele is lehet. A melankolikus gyermek pasztellszíneket, kéket, szürkéskéket, drappot, fakózöldet, szürkét használ.
• Rózsaszín: a fehér szellemisége, a piros energiája keveredik benne, az érzékenység, fiatalság színe.
• Élénk sárga, vörös, narancs: A dinamikus, sikerorientált, nyílt (kolerikus) gyermek alkalmazza a rajzain.
• Intenzív kék, erőteljes sárga: Együttes használatában az nyilvánul meg, hogy mennyire éli meg ellentétesen, impulzívan az érzelmeit a gyermek.
• Tiszta színek (kék, zöld, barna): A nyugodt, lassabb, nehezebben motiválható (flegmatikus) gyermek használja.

Emberábrázolás és érzelmek

Emberábrázoláskor a gyermek önmagát szokta lerajzolni, ezért érdemes figyelni, hogyan ábrázolja saját magát. Amikor a családot rajzolja le, sokat számít, hogy milyen sorrendben rajzolja le az egyéneket, milyen méretben és testtartással jeleníti meg a figurákat. Akivel hasonlóra formálja magát, azzal tud leginkább azonosulni. Figyeld meg a családtagok közötti közelséget is, ez ugyanis érzelmi közelséget is jelent! Az emberek egymáshoz való közelségeik, méreteik is a kapcsolatok szorosságáról mesélnek.

Az sem elhanyagolható, milyen arckifejezést rajzolnak a gyerekek, de nem csak az embereknek, hanem bárminek: napnak, virágnak is. A vitális, vidám gyerekeknél a figurák mindig nevetősek, a száj felfelé húzott szélekkel ábrázolt. Ha szomorú, legörbül a száj, egyértelműen jelzi, hogy a gyermek szorong. Ha vízszintes a száj, az a túlfegyelmezettség, hallgatás jele. Az érzelmi, hangulati tényezők közül elsősorban a két szélsőséget a legkönnyebb felismerni a rajzokon. A szelíd, engedékeny, félénk gyerekek halvány vonalakkal, kis nyomatékkal dolgoznak. A határozott, merész, erőszakos gyerekek pedig erős, határozott vonalakkal, nagyobb nyomással rajzolnak.

További szimbólumok és jelentésük

Rhoda Keellog gyermekpszichológus szimbólum tanulmánya alapján még számos egyéb figyelnivaló akad a gyermekrajzokon:

• A kint és a fent a férfias jelleg, a lent és a bent a nőies.
• A száraz és a Nap jellegű témák a férfias, a nedves és a Hold jellegű a nőies pólust jelölik.
• Ha a rajzon nagyméretű láb vagy autó kiálló kipufogója látható, az korai szexuális késztetésekre utal.
• A szilva szimbolikus értelemben a szeretkezési vágy gyümölcse.
• A létra a szellemi szférába való feljutás jele.
• A tó, a fészek, a barlang a kislányok nővé válásának igényét jelöli.
• A királylány hajsátra az anyai szeretet, gondoskodás jele.
• A talpra állított háromszög, a hegy férfias jellemző, a felfelé törekvést szimbolizálja.
• A ház ősi motívum, az Ego megnyilvánulása. Egy egyszerű, átlagos-ház rajz harmonikus, pozitívabb képpel rendelkező gondolkodásra vezethető vissza.
• A Nap a fény, a melegség, a derű, az aktivitás, az optimizmus jele.
• A kerítés azonban a lehetőségek korlátozásaként jelenik meg a rajzokon.
• Az út, az életút, az útkereszteződés problémahelyzetre utal.
• A fa az érzelmek jele.
• A kígyó pedig a hitélet és a szexualitás szimbóluma.
• A madarak a szabadság jelképei, a pillangó a szárnyaló fantáziáé, a tó, a folyó az anyai szereteté.
• A vicsorgó fogak, karmok az agresszivitás jelképei, ahogy a cápák, krokodilok, ragadozó madarak is.

tags: #figyelo #kisgyerek #iskola #rajz