Egészségügyi állapotunk rendszeres ellenőrzése minden élethelyzetben fontos, várandósság idején azonban különösen nagy jelentőséggel bír. A várandós nő rendszeres kivizsgálása a saját és a születendő baba egészsége szempontjából is elengedhetetlen. A születendő gyermek egészsége szempontjából nemcsak a várandósság időszaka, hanem már a fogantatást megelőző hónapok is rengeteget számítanak.
Nem véletlen, hogy a terhesség mindhárom trimeszterében előírnak egy részletes laborvizsgálatot. A terhesség mindhárom trimeszterében végezni kell egy-egy laborvizsgálatot. Ezekre jellemzően a hatodik-nyolcadik, a huszonkettedik-huszonnegyedik és a harminchatodik-harmincnyolcadik hét környékén kerül sor. A laborvizsgálatokból egyrészt az általános egészségi állapotról kapunk felvilágosítást. Másrészt, ha valami eltérés van bennük, akkor az valamilyen betegségre utalhat.
A várandósság trimesztereiben többféle laborvizsgálatot is fontos elvégeztetni. Az első trimeszterben van egy általános „nagyrutin” vizsgálat, amely vizelet- és vérvizsgálatot foglal magában. Ezek eredményei alapján sok mindent megtudhat az orvos a páciensről, például azzal kapcsolatban, hogy van-e már eleve valamilyen betegsége a várandós nőnek. A kivizsgálás egyik fontos része, hogy meghatározzák a várandós vércsoportját és esetleges alvércsoportját, valamint a vörösvértest elleni antitestek típusait és mennyiségét, amelyek egyik része a várandós és magzata között esetleg jelenlévő antitesteket mutathatja ki. Ezekre a vizsgálatokra főként azért van szükség, mert előfordulhat, hogy az anya és a magzat különböző vércsoporttal rendelkezik, emiatt pedig a kismama szervezete idegenként érzékeli a babát, és ellenanyagokat kezd ellene termelni.
A fentiek mellett - térítés ellenében - lehetőség van az úgynevezett TORCH laborvizsgálat elvégeztetésére is, amely azon kórokozók korábbi vagy aktuális jelenlétét vizsgálják, amelyek potenciálisan károsíthatják a magzatot. Ezek közé tartoznak a herpeszvírusok, a Toxoplasma gondii, a rubeola és Citomegalovírus is.
A második trimeszterben szükséges laborvizsgálatok egy része - a legalapvetőbb értékeket figyelő nagyrutin, illetve a vércsoport- és az antitest-meghatározás - megegyezik az első harmadban végzettekkel. Ezek azonban kiegészülnek a terheléses vércukorvizsgálattal (OGTT), amelynek célja, hogy kiszűrje a terhességi cukorbetegség - vagy más néven gesztációs diabétesz - esetleges fennállását. A 2 órán át tartó vizsgálatot éhgyomorra kell elvégezni, ez idő alatt kizárólag szénsavmentes víz fogyasztása megengedett. A páciensnek 2-3 deciliter vízben feloldva 75 gramm glükózt kell elfogyasztania, a vércukorszintet pedig az OGTT kezdetén, majd két órával később ellenőrzik. Fontos tudni azonban, hogy már ismert cukorbetegség esetén tilos a cukorterheléses vizsgálat. A gesztációs diabétesz egyébként az anya és baba egészségére is fenyegetést jelent.
A terhesség második harmadában végzett laborvizsgálatokkal az LDH (laktát-dehidrogenáz) szintjét is nézzük, amely a preeklampszia, vagyis az úgynevezett terhességi toxémia kialakulásának egyik előjele lehet. Ez a kóros állapot az anyai vérnyomás emelkedésével, ödémával és fehérjevizeléssel együtt járó, súlyos betegség, amely a magzatot és az anyát egyaránt veszélyezteti. Ez a probléma egyébként a terhes nők nagyjából 5 százalékát érinti, és rövid távon is súlyos következményekkel járhat. Egyik legfontosabb hatása, hogy csökken a méhlepény vérellátottsága, ezért a gyermek nem jut elegendő oxigénhez és tápanyaghoz.
Mi az az alacsony albumin szint terhesség alatt?
Az albumin teszt egy kritikus diagnosztikai eszköz, amelyet a máj által termelt fehérje, az albumin szintjének értékelésére használnak a véráramban. Az albumin alapvető szerepet játszik az onkotikus nyomás fenntartásában, az anyagok, például a hormonok és vitaminok szállításában, valamint a szövetek helyreállításának támogatásában. Az albumin teszt méri az albumin koncentrációját a vérben. Gyakran szerepel egy átfogó metabolikus panelben (CMP) vagy májfunkciós tesztben (LFT). Az albuminszinteket általában gramm per deciliterben (g/dl) adják meg. Az albuminszint normál tartománya felnőtteknél 3.5-5.0 g/dl. Enyhe eltérések előfordulhatnak a laboratóriumi szabványok, az életkor vagy az egészségi állapot alapján.
Az albumin szintje kisebb-nagyobb mértékben csökkenhet, ha zavart szenved a termelése a májban, növekszik a fehérje lebomlása, növekszik a fehérjevesztés a veséken keresztül és / vagy megnökszik a plazma térfogata (hígul a vér). Az alacsony albumin szint figyelmeztető jel lehet és további vizsgálatok elvégzését teheti indokolttá. Az alacsony albumin olyan ideiglenes állapotot tükrözhet, amely magától megoldódik, vagy olyan heveny (akut) vagy idült (krónikus) állapotot jelez, mely orvosi beavatkozást igényel.
A személy kórtörténetétől, tüneteitől és fizikális vizsgálatától függően további vizsgálatok végezhetőek az alacsony albumin szint kiderítése céljából. Alacsony albumin szint utalhat májbetegségre. Májenzim vizsgálatok vagy májpanel segítheti annak eldöntését, hogy milyen típusú májbetegség van jelen a betegben. Az albumin szint azonban normális vagy közel normális lehet, egészen addig, amíg a májbetegség előrehaladottá nem válik. Például cirrózisos betegekben az albumin jellemzően (de nem mindig) alacsony, míg a legtöbb krónikus májbetegségben, amely nem torkollik cirrózisba, az albumin általában normális.
Alacsony albumin szint olyan betegségekben is mérhető, ahol a vesék nem képesek megakadályozni az albumin ürülését a vérből a vizeletbe. Ebben az esetben az albumin vagy a fehérje mennyisége mérhető a vizeletben, vagy a kreatinin és a BUN(urea) vagy a vese panel tesztjei vizsgálhatóak. Alacsony albumin szint gyulladás, sokk és alultápláltság esetén is megfigyelhető.
Preeclampsia és az alacsony albumin
A preeclamsia (terhességi magas vérnyomás vagy terhességimérgezés) a terhesség második felében kialakuló, jellegzetes tünetekkel járó, szélsőséges esetben az anya és a magzat életét is veszélyeztető kórkép. A preeclampsia a terhesség korai befejezését teheti szükségessé. A preeclampsia tekintetében megkülönböztetünk korai (34. hét előtt), valamint késői (34. hét után) megjelenési formát. A korai preeclampsia tünetei általában a 20. Enyhe preeclampsia esetén korábban nem tapasztalt magasvérnyomás, fehérjevizelés (proteinuria), ödéma a főbb tünetek. A terhesség alatt önmagában fellépő vizenyő nem veszélyes, ha ahhoz magas vérnyomás nem társul.
A kórkép legsúlyosabb formája a HELLP-szindróma, ilyenkor a vörösvértestek szétesnek, a vérlemezke szám alacsony, magasra szöknek a májenzimek értékei. Az első trimeszteri vizsgálattal meghatározható a korai terhességi toxémia kialakulásának valószínűsége, a Down-szindróma szűrésével egyidejűleg. A kockázatbecslés során figyelembe veszik az anya életkorát, testsúlyát, általános anamnézisét, kórelőzményeit, vérnyomást mérnek, egy speciális ultrahangvizsgálatot, illetve laboratóriumi méréseket végeznek.
Terhességi toxémia alatt az anya olyan általános megbetegedését értjük, mely kizárólag a várandósság állapotához kötött. A várandósság második felében alakul ki és három alaptünete van: vizenyősség (ödéma), magas vérnyomás (hipertónia) és fehérjevizelés (proteinuria). A tünetek súlyosbodása az anya és a magzat életét veszélyezteti. Ma sem egységes a kórkép megjelölése. Egyaránt nevezik toxémiának és toxikózisnak. Mindkét változat arra utal, hogy a feltételezések szerint a terhes szövetekből méregszerű anyag válik ki. A terhességi toxémia közvetlen oka ismeretlen.
Kóros dagadás (ödéma): Megjelenését korai tünetként értékeljük. Ez az ödéma akkor kóros, ha reggelre sem oszlik el és a bokatájék, illetve a lábszár területén az ujjbenyomatot megtartja. Jellemző, hogy az ödéma lassan fejlődik ki, kezdetben a belső szövetekre korlátozódik. Ezt rejtett ödémának nevezzük, ami csak rendszeres testsúlyméréssel ismerhető fel. A terhesség utolsó hónapjaiban a heti 450-500 g-ot elérő súlygyarapodás már kórjelző értékű.
Magas vérnyomás: az anya szervezete úgy próbálja ellensúlyozni a beszűkült vérmennyiséget, hogy megpróbálja megfelelően ellátni a méhlepényt, bár ehhez nem áll elég vérmennyiség a rendelkezésére. Az alacsony vagy csökkenő vérmennyiségre adott válaszul a vese renint termel, amely összeszűkíti a vérereket. Ez ugyanaz a mechanizmus, mint ami a vérnyomást megemeli annak érdekében, hogy vérveszteség (mint pl. a szülés utáni kivérzés) esetén megóvja a létfontosságú szerveket. A magas vérnyomás a toxémia késéji jele. A labortesztek megemelkedett hemoglobinszintet, illetve idővel magas májenzim-szintet mutatnak, ahogy a májat egyre több stressz éri. Oliguria: a vizelettermelés visszaesik, ahogy a szervezet kétségbeesetten próbálja fenntartani a minimális vérszintet. Méhlepény-leválás: a méhlepény rossz beágyazódása és az alatta fekvő vérrögök a méhlepény szülés előtti leválását okozhatják.
Kik vannak veszélyben és hogyan kezelhető az alacsony albumin?
Azok, akik már eredetileg is szenvedtek a magas vérnyomástól, számolhatnak a toxémia megjelenésével. Célszerű, ha szakorvosuk tanácsára még a fogamzás előtt olyan vérnyomáscsökkentő szedésére térnek át, amely nem befolyásolja károsan a magzat korai fejlődését. Nagyobb az esély a toxémia kialakulására vesebetegség, túlsúly, cukorbetegség vagy húgyúti fertőzés esetén.
Az enyhe formájú toxikózis kezelése a várandós gondozás feladata. Súlyosabb esetekben a toxikózis kezelése kórházi körülmények között történik. Jelenleg nincs biztos módszer a preeclampsia elkerülésére. A magas vérnyomást okozó tényezők közül néhány szabályozható, némelyek nem. Magas kockázat esetén, a WHO állásfoglalása alapján, a preeclampsia korai kialakulásának esélyét csökkenteni lehet a terhesség 16. hete előtt kezdett alacsony dózisú aszpirin (napi 75mg acetil-szalicilsav) szedésével. Emellett, de minden terhesség esetén is igen nagy jelentősége van a rendszeres vérnyomás ellenőrzésnek és az időben elkezdett vérnyomáscsökkentő kezelésnek.
Az albumin tesztre való felkészülés egyszerű. Az albumin teszt egy egyszerű vérvételből áll. Ha az albuminszintje kóros, orvosa további vizsgálatokat vagy beavatkozásokat javasolhat. A kezelés a kiváltó októl függ. Az albumin teszt egy létfontosságú diagnosztikai eszköz, amely kritikus betekintést nyújt az Ön egészségére. Az albuminszint értékelésével ez a teszt segít kimutatni és nyomon követni a májat, a vesét és a szervezet általános fehérjeegyensúlyát befolyásoló állapotokat. A korai diagnózis és a megfelelő beavatkozások jelentősen javíthatják az egészségügyi eredményeket.
Diagnosztika: Nonstress, Biofizikai profil, Kontrakciós stressz - Szülészeti ápolás | @LevelUpRN
A vizeletben megjelenő fehérjét nevezzük albuminnak, amely a kiválasztó szervek eltéréseit (májfunkció, vesefunkció) és a tápláltsági állapotot is jelzi. Ideális esetben a vizelettel nem, vagy csak minimálisan (30-300 mg/nap) ürül albumin, azonban egyes betegségek során (pl. Mivel az albuminürítést számos tényező befolyásolhatja (pl. életkor, nem, lázas betegség, erőteljes fizikai munka, teszt elvégzésének módja), nem biztos, hogy egyetlen minta elegendő a pontos érték megbecsüléséhez. Ilyenkor a kezelőorvos 24 órás gyűjtött vizeletmintát is kérhet, azaz egy adott 24 órás időszak alatt a teljes vizeletmennyiséget kell összegyűjteni. Ez nagy együttműködést igényel a páciens részéről, azonban némely esetben csak ez adhat biztos eredményt.
