A 12 hónapos szülői kérdőív és a gyermek fejlődésének nyomon követése

A gyermek fejlődésének nyomon követése a rejtett betegségek korai felismerése és kezelése érdekében szükséges és fontos, hogy az életkorhoz kötött szűrővizsgálatok a hatályos jogszabályoknak megfelelően megtörténjenek. Ezek a szűrővizsgálatok kötelezőek!

A szülői kérdőívek célja, hogy tájékoztassa a szülőket a gyermekfejlődés fontos tényezőiről, eszközt adjon a szülőknek gyermekük fejlődésének követéséhez, pontosabb legyen a gyermek fejlődésének megállapítása (a szülők tapasztalatainak figyelembevételével), és segítse a gyermeket ellátó védőnő és háziorvos szűrővizsgálatának eredményességét.

A szülői kérdőív kérdéseinek őszinte megválaszolásával a szülők tájékozódhatnak arról, hogyan halad gyermekük a fejlődés útján, továbbá segíthetik gyermekük fejlődését a megfelelő környezet biztosításával, valamint időben felismerhetnek olyan tüneteket, fejlődésbeli elmaradást vagy elakadást, amelyek megfelelő fejlesztéssel, kezeléssel megszüntethetők, illetve súlyosabbá válásuk megelőzhetők.

Miért fontos a szülők részvétele a szülői kérdőív kitöltésében?

Mert a szülők ismerik a legjobban a gyermeküket! Ők töltik a legtöbb időt a gyermekükkel, nap mint nap jelen vannak gyermekük életében, a lehető legközelebbről kísérik figyelemmel a fejlődését, így ők tudják leghamarabb észlelni a pozitív és a negatív változásokat egyaránt.

A szülő (törvényes képviselő) kötelezettségei

A jogszabályok alapján a szülő köteles:

• Együttműködni a védőnővel, a háziorvossal és más egészségügyi szakemberekkel;
• Biztosítani, hogy gyermeke megjelenjen a kötelező szűrővizsgálatokon (védőnői és orvosi vizsgálatokon);
• Gondoskodni arról, hogy a gyermek egészségügyi állapotát veszélyeztető tényezők időben felismerhetők és kezelhetők legyenek.

Az 51/1997. (XII. 18.) NM rendelet 8. § (4) kimondja: „A védőnő értesíti a gyermek törvényes képviselőjét a vizsgálat esedékességéről, felhívja a figyelmét az együttműködési kötelezettségre és a vizsgálat elmulasztásának következményeire.” Ez azt jelenti, hogy a szülőnek együtt kell működnie a vizsgálatok megszervezésében és biztosítania kell, hogy a gyermek megjelenjen azokon.

Az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről (Gyvt.) 6. § (5) szerint: „A szülő köteles gyermeke testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését elősegíteni, gondoskodni egészségéről, neveléséről, iskoláztatásáról.” A gyermek egészségének megőrzése magában foglalja a kötelező szűrővizsgálatokon való részvételt is.

Milyen életkorban vannak szülői kérdőívek?

A gyermek 1 hónapos korától kezdve 6 éves koráig összesen 12 alkalommal szükséges a szülői kérdőívet kitölteni.

Kiegészítő szülői kérdőívek 15 hónapos és 2,5 éves korban szükségesek abban az esetben, ha az azt megelőző vizsgálatkor fejlődésbeli eltérés, elakadás gyanúja merült fel.

Mi történik a szülői kérdőív kitöltése után?

Fontos, hogy a szülő a valóságnak megfelelően töltse ki a kérdőívet és a területi védőnővel megbeszélt időpontban vigye magával, hogy a védőnői szűrővizsgálat keretében megbeszéljék a válaszokat. Ha a kérdőív kitöltése vagy egyes kérdések megválaszolása nem történt meg, vagy a szülő nem vitte el magával a kérdőívet, akkor a védőnő segítségével történik a kérdőív kitöltése.

A védőnő áttekinti a szülővel a kérdőív eredményeit, továbbá mindazokat az eseményeket, amelyek a gyermek fejlődésében fontosak és a két találkozás közötti időben történtek (pl. szakorvosi vizsgálat, korábban fennálló probléma, stb.). Ez jó alkalom arra is, hogy a felmerülő kérdéseket és problémákat megbeszéljék, továbbá, hogy a védőnő a védőnői szűrővizsgálatot is elvégezze.

Amennyiben a szülői kérdőívek értékelése vagy a védőnői szűrés eredménye indokolja, akkor különösen fontos, hogy a gyermeket minél előbb megvizsgálja a házi gyermekorvos, háziorvos. Az orvosi vizsgálatra feltétlenül vigye magával a védőnői szűrővizsgálaton kapott Védőnői tájékoztatót (Védőnői leletet). Nem kell megijedni, de szükség lehet további vizsgálatra, hogy szükség esetén a korai fejlesztés vagy kezelés megtörténhessen.

Adott életkor értékelését és a szükséges teendők megbeszélését követően a védőnő áttekinti a szülővel a következő életkorig várható fejlődés menetét, az arra vonatkozó szülői kérdőív kérdéseit, hogy a szülő tájékozott legyen arról, hogy mit szükséges megfigyelnie gyermeke mozgásában, viselkedésében, környezethez való viszonyában, továbbá hogyan segítheti gyermekét ebben az időszakban.

Fejlődési mérföldkövek és a mozgásfejlődés

A fejlődés bonyolult, összetett folyamat, amely során az egyes fejlődési területek szoros kölcsönhatásban vannak. Fontos a gyerekek mozgásfejlődéséhez, hogy a koruknak megfelelő szabadtér álljon rendelkezésre. Sokat legyenek játszószőnyegen, legyen szabad terük kúszni, mászni.

1 hónapos kor

Az első hónapban a csecsemő otthoni adaptációja zajlik. Alkalmazkodik a környezetből érkező ingerekhez (akusztikus, vizuális, hőmérséklet-változás, pozícióváltások, fürdetés és gondozás, a teljes bőrfelületet érintő ingerek). Éhsége ébreszti, sír, táplálkozik, majd újra alszik.

Az édesanya fokozatosan meg tudja megfigyelni az újszülöttjére jellemző vonásokat, és fokozatosan alkalmazkodnak egymáshoz is. 1 hónaposan jellemző, hogy a csecsemő még keveset van ébren, ezt az időt az etetése és gondozása nagyjából kitölti, a fennmaradó időben viszont változó intenzitással mozog és figyel a külvilág felől érkező ingerekre.

Mozgása ebben az életkorban még tömeges, nem egy-mástól függetlenül mozgatja az egyes testrészeit, hanem egyszerre jár keze-lába, ritmikus mozgássorok váltják egymást. Jellemző még, hogy ún. primitív reflexeket és elemi mozgásmintákat ki lehet váltani a csecsemőnél. Ezek még nem akaratlagos mozgások, hanem valamilyen ingerhelyzetre automatikusan kiváltódó testtartások, mozgássorok. Ezek közül néhány spontán is megjelenik és jól megfigyelhető.

2-3 hónapos kor

Egy hónap elteltével az édesanyák már kezdik érteni és megkülönböztetni kisbabájuk sírását. Tudják, hogy mikor sír éhség miatt, mikor fájdalmasan. Minél gyorsabban tudnak a sírásra megfelelően reagálni, annál könnyebben tanulja meg a gyermek is, hogyan kell jeleznie. Napról napra figyelmesebbé válik, és már evés után is ébren tölt néhány percet, nézelődik.

A mozgó személyeket, tárgyakat két válla közti szélességben tudja követni tekintetével. A hirtelen erős zajokra még mindig összerezzen, esetleg sírva fakad, de egyre inkább kezdi megszokni az otthoni zajokat. Sok csecsemő ezekre a hangokra jóízűen el is tud aludni, vagy nem ébred fel rájuk.

A második hónap végére megjelenik a szociális mosoly. Ingerre keze-lába járni kezd, és igyekszik fejét középre fordítani. A csecsemő éhségét, fájdalmát szülei számára már egyértelműen jelzi, édesanyja a sírását értelmezni tudja.

Az idegrendszer érése is folyamatosan zajlik, a végtagok állandó hajlított tartása megszűnőben, a csecsemőkori primitív reflexek fokozatosan integrálódnak, és a csecsemő mozgásaiban egyre több akaratlagos mozgást fedezhetünk fel. Már nemcsak véletlenszerűen rúgkapál, hanem egyre differenciáltabban és finomabban irányítja egyes testrészeinek mozgását.

A szimmetrikus tartást és mozgást 2 hónapos kor után már elvárjuk a csecsemőtől, a fej, nyak, törzs és a végtagok tartását és mozgását is megfigyeljük. Fejét átfordítja jobbról balra, balról jobbra, és felfelé-lefelé is megtanul szemével mozgást követni.

3 hónaposan a fejét már hosszan és könnyen megtartja középen, karjait felemeli a matracról és maga elé emeli. Kezeit középen összehozza és a szájába is veszi. Hosszabban nézi édesanyját, környezetét, sokat nézelődik és figyeli a körülötte lévő személyek mozgását. Mindeközben felfedezi kezét, ujjait, és sok időt tölt azok mozgatásának figyelésével. A tekintetnek és a kezek mozgatásának az összekapcsolódása fontos állomás, a szem-kéz koordináció elengedhetetlen ahhoz, hogy a csecsemő majd megtanuljon játékokért nyúlni, azokat megfogni, megtartani és változatosan játszani velük.

4-6 hónapos kor

A harmadik és negyedik hónap között a végtagok hajlított tartása megszűnik, az ősi reflexek kialszanak, és a gyermek mozgásaiban még több akaratlagos elemet vélhetünk felfedezni. Kezeivel és lábaival egyre aktívabban rugdalózik, és ez a mozgás egyre összerendezettebbnek tűnik, már kevésbé véletlenszerű. Tekintetével észreveszi a kezét, hosszan figyeli, ráébred, hogy ő maga mozgatja azokat.

Játékára 4 hónaposan jellemző, hogy ébren töltött idejének minden pillanatát átszövi a kommunikáció. Ébredéstől kezdve jelzések és visszajelzések sora alakul ki szülők és gyermekük között. Megunhatatlan számára a „párbeszéd”. A hozzá intézett beszédből egyre több érzelmet is kihall a csecsemő. Biztosan mosollyal reagál, ha kedvesen, mosolyogva beszélnek hozzá, és lebiggyed szája, ha keményebb szavakat hall.

A gerinc kontrollált tartása mellett a csecsemő a végtagjait is egyre inkább tudatosan kezdi mozgatni, az idegrendszer érésével és sok gyakorlással egyre finomabban mozgatja karjait, ujjacskáit és az alsó végtagokat is. A felegyenesedés folyamata befolyásolja a karok mozgását, a kezek használatát is.

Játéktevékenységére 6 hónaposan jellemző, hogy ebben az életkorban sok jól értékelhető mérföldkő jelenik meg, amely mutatja a csecsemő csodálatos alkalmazkodását és szociális fejlődését. A hat hónapos csecsemők hosszan, elmélyülten ismerkednek a tárgyakkal. Felveszik azokat a matracról, talajról, megvizsgálják a szemükkel, ujjaikkal az apróbb részleteket, majd alaposan a szájukkal is. A tárgyakat könnyedén átteszik egyik kezükből a másikba. Az elejtett tárgy után néznek, és igyekeznek azt visszaszerezni. Átfordulnak a hátukról a hasukra és vissza, esetleg forognak is. Lábujjaikat és kezeiket is egyaránt szeretik a szájukba venni, nyalogatni. Hangadásaik változatosak, dallamosak, megjelennek a ciklikus hangsorok.

6-9 hónapos kor

A 6. hónaptól a 9. hónapig egy nagyon fontos korszak zajlik a csecsemő fejlődésében, sok dologban szinte észrevétlenül minőségi változás és ugrás történik. A fejlődés összetetté válik, a világ felfedezése az ébrenléti idő teljes időtartamában folyik, rendkívüli aktivitás, figyelem észlelhető a kicsinél.

A csecsemőkori mozgásfejlődés leglátványosabb időszaka ez, amelyet mind a felegyenesedésben, mind a helyváltoztatásban megfigyelhetünk: forog, négykézlábra áll, kúszni-mászni kezd, majd felül, esetleg feláll. Megteszi az önállóság első lépcsőfokait, és megéli saját képességeit.

A tér felfedezése során az ide-oda gurulás, majd kúszás-mászás közben egyre többször próbálja magát ülő helyzetbe tolni, hisz a szemlélődéshez sokkal jobb a függőleges testhelyzet, illetve ülve felszabadulnak a karok a kutató manipulációhoz. Az új testhelyzet elősegíti azt a változatos és elmélyült tevékenységet, amelynek során a gyermeket az érdekli, hogy annak a tárgynak, amit a kezében tart, milyen részei vannak, milyen tulajdonságokat tud felfedezni vele. Alaposan szemügyre veszi a tárgyat és hosszasan, változatosan foglalkozik vele.

Mindeközben megosztja élményeit más személlyel is: odafordulással, a tárgy odanyújtásával, hangadással. Játéktevékenységére 9 hónaposan jellemző, hogy már helyet változtat és kíváncsian fedezi fel a környezetét. A gravitációt legyőzve felül, összetett mozgással kúszik vagy mászik. Otthonában „bébibiztos” környezetet, állandó felügyeletet igényel, ha a lakásban szabadon van.

tags: #12 #honapos #szuloi #kerdoiv