A szülés művészete és tudománya: pillanatok, lehetőségek és kihívások

A szülés az élet egyik legmeghatározóbb eseménye, amely tele van csodával, érzelemmel és kihívásokkal. A cikk célja, hogy bemutassa a szülés folyamatát, a különböző szülési pozíciók előnyeit és hátrányait, valamint a szülésfelkészülés fontosságát. Emellett rávilágítunk a szülés körüli orvosi beavatkozások, különösen a szülésbeindítás kérdésköreire, és arra, hogy a kismamáknak milyen jogaik vannak a döntéshozatalban.

A szülés folyamata: szakaszok és jellemzők

Bár a test önmagától, természetes folyamatként készül fel a szülésre, a lelki felkészülés érdekében érdemes minél több információt szerezni a témában. Azok a kismamák, akik előre megismerik a szülés menetét, általában jobban képesek ellazulni a szülés alatt. Márpedig az ellazulás sokat segíthet abban, hogy minden könnyebben, rendben menjen.

1. A vajúdás szakasza

A szülés folyamata három módon indulhat meg: a magzatburok megrepedése folytán elkezd folyni a magzatvíz, vagy rendszeres méhtevékenység, fájások jelentkeznek, esetleg magzati- vagy anyai ok miatt a szülés megindítására van szükség. Az első szakasz a tágulás, amelynek során a méhszáj megfelelő mértékben megnyílik, utat engedve a magzati koponyának (a szülések döntő többségében, mintegy 95%-ban, a koponya az elöl fekvő rész), hogy az anyai hüvelyen keresztül megszülessen. A méhszáj tágulása csak rendszeres méhösszehúzódások által lehetséges, melyek fájdalmasak. A méhizom összehúzódásai akaratunktól független izommunka eredménye. A tágulási szakban a fájások egyre sűrűbben jelentkeznek és egyre erőteljesebbek, fájdalmasabbak.

A vajúdás során az orvosok és a szülésznők végig figyelemmel kísérik, segítik, nyugtatják, bíztatják a kismamát, aki kiválaszthatja a számára legkényelmesebb testhelyzetet: vajúdhat szülőágyon, labdán hintázva, állva, vagy akár a zuhany alatt is. Amennyiben igény van, a fájdalomérzet csökkentése a vajúdás során, lehetőség van az epidurális fájdalomcsillapítás kivitelezésére is.

A vajúdás fázisai:

• Latens fázis: Ebben a fázisban elkezdődik a méhszáj kitágulása, de még nem jelentkeznek erős fájások. A szakasz akár 24 órát is eltarthat.
• Aktív fázis: Ebben az időszakban a szülési fájások már rendszeresen és egyre gyakrabban jelentkeznek. Megnő a fájások ideje és erőssége is. A fájások 3-4 percenként követik egymást, és legalább 40-60 másodpercig tartanak.

Jóslófájások és szülési fájások:

• A jósló fájások már hetekkel a szülés előtt jelentkezhetnek, de nem annyira erősek és nem rendszeresek.
• A szülési fájások rendszeresen jelentkeznek, az egész hasra kiterjednek és nem enyhülnek pozíció változásakor. Eleinte 20-25 másodpercig tartanak, majd hosszabbá és intenzívebbé válnak - a tágulási szakasz vége felé már 30-35 másodpercig is eltart egy fájás.

A korai vajúdás szakasza jelentkezhet különböző tünetekkel, mint például a hát-, deréktáji fájdalom, a menstruációszerű görcsök, esetleg hasmenés, melegségérzet. Gyakran tapasztalható véres, nyákos folyás a hüvelyből, amely a méhnyakban található nyákos, állagában tojásfehérjéhez hasonlító, úgynevezett nyákcsap eltávozását jelzi. A nyákcsap színe rendkívül változatos, lehet teljesen áttetsző, de a sárgás, fehéres, rózsaszínes, barnás esetleg véres váladékozás is megfigyelhető. Kismamák sokszor tévesen a magzatvíz elfolyásával azonosítják.

A magzatvíz általában az aktív fázis végén folyik el, ilyenkor már legtöbbször a kórházban van a kismama. Fontos tudni, hogy a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem biztos, hogy egyszerre távozik, erős folyással. Előfordulhat, hogy csak kisebb szivárgást érzékelsz. Néhány esetben előfordul, hogy a magzatburok idő előtt, még a fájások megjelenése előtt elreped, és a magzatvíz elkezd szivárogni.

A latens fázis vége felé, az aktív fázis elején érdemes elindulni a kórházba. Általánosságban elmondható, hogy az ideális időpont akkor van, amikor a fájások már kb. 10 percenként jelentkeznek.

2. A kitolási szakasz

Amikor a méhszáj teljesen kitágult, szinte eltűnt, elkezdődik a kitolási szakasz. A fájdalom ebben a szakaszban a legerősebb, és már a tolófájások jelentkeznek, erős nyomási késztetéssel. Ilyenkorra a magzatburok már megrepedt, és távozott a magzatvíz. A magzat tehát ebben a szakaszban halad végig a szülőcsatornán. Szabályos fekvés esetén először a feje bújik ki, arccal az anyuka feneke felé fordulva. Majd kissé elfordul, és először az egyik, majd a másik váll követi. A kitolási szak elején kell felvenni a szülési pozíciót. Fontos a szabad mozgás megteremtése, hiszen a tested tudja/érzi milyen testhelyzetet vegyen fel kitolási szakban.

A magzati elöl fekvő rész a fájások hatására a medenceöbölbe kerül. A koponya nyomást fejt ki a végbélre, melynek hatására a szülőnő reflexesen présel, nyom, hasizmát használva segíti a koponya előrehaladását a medenceöbölben. A hasprés megfelelő működtetése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a szülés ezen szakasza időben lerövidüljön. A kitolási szakban jelentkező fájások alatt a szülőnők aktívan közreműködhetnek a szülés előrehaladása érdekében. A tolófájások rendszeresen jelentkeznek, és körülbelül 60-90 másodpercig tartanak. A fájás jelentkezésekor hasonlóan nagy levegőt célszerű venni, mint a víz alá merülés alkalmával. A tüdő teleszívása után szemet, szájat becsukva érdemes a lábakat felhúzva, úgymond lefelé a fenék irányában nyomni. Általában kitolási szakban jelentkező székelési inger hatására ösztönösen ráérez a kismama a megfelelő irányú nyomásra. Ideális esetben egy fájás alatt 2-3 hosszú nyomásra van lehetőség.

Amikor az újszülött a világra jött, az anya mellkasára helyezzük, hogy elősegítsük a korai bőrkontaktust. A kötődés kialakulása miatt nagyon fontos a bőrkontaktus. A köldökzsinórt legtöbbször még nem vágják el ilyenkor - általában addig várnak, amíg megszűnik benne a vérkeringés. A késleltetett (természetes) köldökellátás, tehát a köldökzsinórban megszűnő keringés utáni átvágás már bevett protokoll.

3. A méhlepény megszületése

A baba megszületése után hamarosan leválik és megszületik a méhlepény, és vele együtt a magzatburok. Ekkor már a fájások viszonylag enyhék, egy tolás általában elegendő. A magzat világra jövetelét 5-10 perccel követi a méhlepény leválása, mely ideális esetben nem tart tovább, mint fél óra. A méhlepény megszületését követően a nőgyógyásznak meg kell vizsgálni a méhlepényt, illetve a magzatburkot, hogy minden része megvan-e.

4. Az aranyóra és az első órák

A szülést követő 2 órán keresztül az újdonsült család együtt tölti az aranyórát, fontos szakasza ez a szülővé válás folyamatának. Ilyenkor a szülésznő rendszeresen ránéz a babára, hogy minden rendben van-e, de az anyuka és az újszülött vizsgálatai, mérése, fürdetése csak ezután történik meg. Ha mindent rendben találnak, akkor az újszülöttet mellre helyezik, és megtörténik az első szoptatás. Ilyenkor még csak az úgynevezett előtejet termeli az anya szervezete - ám ebben rengeteg fontos tápanyag, immunanyag található.

A szülési pozíciók jelentősége

„Szeretem az olyan képeket, amiken megmutathatom, milyen sokféleképpen szülhetnek a nők. Nem szabad őket a hátukra kényszeríteni, mert akkor megfosztjuk őket a gravitáció segítő erejétől.” Magyarországon és a fejlett ipari országokban - sajnos - tényeztető a hanyattfekvő pozíció, pedig nagyjából száz évvel ezelőtt, mielőtt a szülés a családokból, a közösségekből a kórházakba költözött volna, nem nagyon jutott eszébe senkinek sem. Ha megnézed a régi képeket, szobrokat, metszeteket, amik szülést ábrázolnak, találsz bennük egy közös szálat: a szülő nők felsőteste függőleges vagy félig függőleges. A hüvely nem egy függőleges cső a testünkben, hanem a felső része a hátad, a popsid felé mutat. Ezért amikor hanyattfektetnek a szüléshez, akkor a hüvelybemenet felfelé emelkedik, tehát a 3 kg körüli babát a gravitáció ellenében kell világrahozni! Tehát eleve ez a pozíció már önmagában megnehezíti a szülést!

A háton fekvéssel van még egy komoly probléma. Ha ugyanis a szülés alatt a hátadon fekszel, akkor a méhed súlya babástul mindenestül ránehezedik a tested hátsó részében futó vena cava-ra, ami a méhlepény keringését biztosítja. Ha ez a véredény valamennyire elzáródik, akkor a kisbabád nem jut elég oxigéndús vérzhez, amit azonnali pulzuscsökkenéssel jelez. Sajnos nagyon gyakran előfordul, hogy az anya szabadon mozoghat és szabadon választhat testhelyzetet a vajúdás alatt, de teljes táguláskor szépen a hátára fektetik, a baba pulzusa esni kezd, amihez még hozzáadódik a kitolási szakasz élettani pulzuscsökkenése, és a szülés átcsap kapkodásba: jön az erőltetett kitolás, a hasbakönyöklés, a gátmetszés és a pánik - amiket jó eséllyel el lehetett volna kerülni, ha az anyát nem fektették volna a hátára a kitoláshoz!

Ha a háton fekve szülésnek ennyi hátránya van és ezeket a hátrányokat a kutatások egyhangúan igazolják, akkor miért mégis ez a legelterjedtebb kitolási pozíció a kórházi szüléseknél? A válasz erre a kérdésre sokkal inkább kulturális és antropológiai, mintsem tudományos. Az előző száz évben a hagyományos bábákat a világon mindenhol lassan elkezdték kiszorítani a szülések kíséréséből a borbély-sebészek, később pedig az orvosdoktorok, akik a problémás szülésekhez bevetették a fogó használatát. A fogó használat pedig azzal járt, hogy az anyának a hátára kellett feküdnie, hogy az eszközzel hozzá férjenek a magzathoz.

Ideális kitolási pozíciók

Amikor a nők szabadon választhatnak testhelyzetet a baba világrahozatalára, akkor nagyon kreatívak szoktak lenni. Babát lehet szülni állva, térdelve, guggolva, az apa ölében ülve, ágyra támaszkodva, labdára támaszkodva, szülőszéken vagy valamibe csimpaszkodva is - de sajnos ma, 2021-ben az alternatív kitolási pozíciót kevés kórház és még kevesebb orvos támogatja. Teljesen azért ne keseredj el, mert van néhány átmeneti megoldás, amik azért valamennyire kedvezőbbek a teljes hanyattfekvős pozíciónál!

A kengyeles, teljesen hátonfekvő kitolásnál már valóban sokkal jobb, ha az ágytámlát legalább 45 fokban megemelik a baba érkezésekor. Szintén sokkal jobb, ha a kengyelbe nem teszed bele az alsó lábszáradat - ez a legtöbb nőnek nemcsak kényelmetlen, de fájdalmas is -, hanem csak rátámasztod azt az összehúzódás alatt, a szünetekben pedig leveszed és ellazítod a lábaidat. Néhány kórházban van már olyan szülőágy, amihez tartozik guggolórúd is. Ennek szintén az az előnye, hogy az ágyon guggolva, a rúdban kapaszkodva az orvos mégiscsak „lát mindent”, Te viszont részesülsz a függőleges pozíció előnyeiből is. Ha esetleg ilyet látsz a falnak támasztva a kórházban, kérd nyugodtan, hogy helyezzék rá az ágyadra! A kengyelbe helyezett lábszárnál egy fokkal az is jobb, ha Te húzod magadhoz a lábadat a térdednél átölelve az összehúzódások alatt.

A szülés körüli beavatkozások és kockázataik

„Korábban is, de manapság még inkább fontos, hogy a babavárás, a szülésre és a gyermekágyra való felkészülés során ne csak a külsőségekre és a -látható« előkészületekre helyezzük a hangsúlyt.” Fontos informálódni (beteg)jogainkról, lehetőségeinkről, a választott intézményről, a hüvelyi szülésről és - a 40%-os hazai császárarány mellett - a császármetszésről is, mert a szülészetben nincsenek garanciák, illetve a jelenlegi ellátás nagyban támaszkodik beavatkozásokra, melyeknek dominószerűen követhetik egymást, nem ritkán elvezetve a műtőig.

A szülésbeindítás kérdése

A szülésbeindítás kérdése rengeteg kismamát, rengeteg családot érint, ugyanis Magyarországon a szüléseknek körülbelül a harmadát indítják be orvosi eszközökkel és a szülésbeindítás leggyakoribb oka nem más, mint a terminus túllépése, vagyis az a tény, hogy elmúlt a “kiírt” dátum… Ilyenkor a legtöbb leendő édesanya gondolkodás nélkül elfogadja az indítást, sajnos anélkül, hogy valóban tisztában lennének a szülésbeindítás tényleges előnyeivel és kockázataival - erről ugyanis nem nagyon szokott szó esni!

Valóban vannak olyan helyzetek, amikor a baba és/vagy az édesanya állapota indokolja a szülés beindítását és a beindítás kockázatai alacsonyabbak a várandósság további fenntartásának a kockázataival (pl preeclampsia, kolesztázis, stb). Tehát mint minden beavatkozásnak, a szülés beindításának is lehet létjogosultsága és akár még életeket is megmenthet! Az a tény viszont, hogy szinte minden harmadik szülés “indított” azt támasztja alá, hogy mint még nagyon sok más szülészeti beavatkozást, a szülés orvosi beindítását is szükségesnél gyakrabban alkalmazzák, ezáltal nemhogy csökkentve de sajnos jelentősen növelve a szülés kockázatait - mind az édesanya, mind pedig a baba egészsége szempontjából!

Mikor számít "normálisnak" a szülés beindulása?

A szakirodalom normális, a term szülésnek nevezi azt, amikor a vajúdás a várandósság betöltött 37. hete után és a a várandósság betöltött 42. hete előtt történik valamikor. Ez tehát egy öt hetes, nagyon széles intervallum! A betöltött 37. hét előtt megindult szülés esetén koraszülésről, 42 hét eltelte után túlhordásról beszélünk. A magzatnak akkor a legjobb megszületnie, amikor arra készen áll a szervezete.

A szakmai tájékoztató elég egyértelmű megfogalmazása ellenére a hazai gyakorlat nem ezt tükrözi és a legtöbb magyar kórházban a 41. héten, legkésőbb annak végén indítják a szüléseket. Ha egy kicsit távolabb utazunk gondolatban, az USA-ban már a 39. héten burokseprést ajánlanak teljesen egészséges várandósoknak is és általában a 40. héten már indítanak. A spektrum másik végén van Hollandia : ott még két hétig türelemmel várnak és csak a 42. hét végén indítják be a szüléseket - természetesen akkor, ha a baba és az édesanya állapota nem indokolja a korábbi beavatkozást.

A várandósság fenntartásának kockázatai

Az orvostól vagy a szülésznőtől azt hallhatod, hogy "ilyenkor már jobb, ha kint van a baba", vagy hogy "minden további nap kockázatot jelent"… Ha ezek az eléggé általános érvek nem győznek meg, és az elutasítás mellett döntesz, akkor "felelőtlen vagy" , "veszélyezteted a babádat", merthogy a baba "meg is halhat"… Az valóban igaz, hogy a várandósság során egy idő után a halvaszületés kockázata emelkedik.

A várandósság hossza és a halvaszületés kockázata közötti összefüggést kereső kutatásokban eléggé eltérő számokkal találkozhatsz, abban viszont mindegyik kutatás egységes, hogy a halvaszületés kockázata egy U alakú görbét mutat. A 37. hét előtt viszonylag magas majd lassan csökken a 37. és a 40. hét között, legalacsonyabb a 40. héten, majd lassú emelkedés után a 42. héttől viszonylag gyorsan emelkedik a halvaszületés kockázata.

A Muglu kutatásának eredményei a halvaszületés kockázatával kapcsolatban (15 millió szülés adatai alapján):

Tehát valóban igaz mindkét kategóriában, hogy a halvaszületés relatív (egymáshoz viszonyított) esélye a többszörösére nő a 40. és a 42. hét között, de az abszolút esély végig nagyon alacsony marad! Tehát amikor azzal "fenyegetnek", hogy a kisbábád meghalhat, ha nem indítják be a szülésedet, akkor ez nem más, mint riogatás és a tények elferdítése!

A szülésbeindítás kockázatai a babára nézve

A legnagyobb kockázat ezzel kapcsolatban az, hogy senki nem tudja, hogy mikor kész a kisbaba a megszületésre! Csak annyit tudunk, hogy ez az időszak valamikor a 37. és a 42. hét között van, de hogy ezen belül mikor - azt csak a kisbabád tudja! Nincs ugyanis semmiféle műszer, ami ezt megmondaná! Ahogy mi felnőttek eltérőek vagyunk és egy picit máshogy működik a testünk, ugyanúgy a babák sem futószalag-szerűen működnek! Van olyan kisbaba, aki teljesen kész és kifejlett 37 hetesen, de van olyan kisbaba is, aki bizony még 41 hetesen is nehezebben tud lélegezni, szopizni, besárgul vagy esetleg intenzív ellátásra szorul, mert még nem kész a külvilági életre!

Ugyanúgy ahogy nem tudható, hogy a kisbaba mikor kész a megszületésre, nem tudjuk azt sem, hogy a tested mikor áll készen erre a hatalmas feladatra! A baba megszületését nagyon bonyolult hormonális folyamatok koordinálják, amik a szülés orvosi beindításával nem tudnak kiteljesedni. Emiatt van az, hogy a szülés beindítása vagy sikerül - vagy sem… Nyugat-Európában és az USA-ban éppen emiatt nem ritka a 2-3 napos szülés-indítási procedúra, Magyarországon azonban sokkal hamarabb sikertelennek nyilvánítják az indítást és még aznap császármetszést végeznek…

Fontos tudnod azt is, hogy az indított szülés során szinte megerőszakolják a természetes folyamatot: a burokrepesztés és a szintetikus oxitocin hirtelen erős összehúzódásokat vált ki, amitől a baba stresszes állapotba kerülhet és ami szintén műtéti szüléshez vezethet. Ráadásul a császáros szülés is bizony nagyobb kockázat a babának és az édesanyának is, mint egy hüvelyi szülés! Mivel a beindítás során szinte megerőszakolják a természetes folyamatokat, elkerülhetetlen a baba állapotának és a méh összehúzódások erősségének a figyelemmel kísérése, ezért a folyamatos CTG szinte mindig velejárója egy indított szülésnek. A folyamatos CTG miatt a vajúdás alatti mozgás korlátozott lesz, a vajúdó medencét és a zuhanyt sem lehet használni, így a fájdalomkezelő lehetőségek is beszűkülnek. A hirtelen jövő, erős összehúzódásokat testi-lelki ráhangolódás nélkül nemcsak a babának, de az anyának is nagyon nehéz megbírkózni: emiatt válik gyakrabban szükségessé az epidurális érzéstelenítés is egy indított szülésnél, ami legtöbbször további beavatkozásokat tesz szükségessé.

Felkészülés a szülésre

Fel kell tennünk a kérdést: mi és ki segíthetne abban, hogy magabiztosnak érezzem magam szüléskor? A jó szülésélmény megtapasztalása ma sokszor inkább a véletlen és a szerencse összjátéka, ha nem készülünk rá tudatosan, mert a körülmények és feltételek nem mindig adottak és egységesek. Ezért elsősorban informálódni fontos: (beteg)jogainkról, lehetőségeinkről, a választott intézményről, a hüvelyi szülésről és - a 40%-os hazai császárarány mellett - a császármetszésről is, mert a szülészetben nincsenek garanciák, illetve a jelenlegi ellátás nagyban támaszkodik beavatkozásokra, melyeknek dominószerűen követhetik egymást, nem ritkán elvezetve a műtőig. A kórházi szülésfelkészítőkön például megismerhetjük az adott intézmény protokollját, szokásait, és így arra is lehetőséget kapunk, hogy megerősödjünk döntésünkben, vagy időben kórházat váltsunk.

A kórháztól független szülésfelkészítők ehhez képest jellemzően intimebb formában készítenek fel, ezekből is a leginkább az ún. bábai szemléletű események hasznosak. A Császárvonal célja a császármetszéssel, annak megelőzésével, a szülés utáni regenerációval, illetve a császármetszés utáni hüvelyi szüléssel (VBAC) kapcsolatos hiteles információk közvetítése.

Apák szerepe a szülésfelkészülésben

„Azt szokták mondani -ha az anya rendben van, akkor az egész család rendben van.« Mit tehet egy apa a várandósság alatt, a szülőszobán és utána, hogy ez teljesüljön? Bátor szívre és felkészült fejre van szüksége, ezért ajánlom, hogy vegyen részt szülésfelkészítő tanfolyamon. Mivel az édesanyák már nem női körben szülnek, mint évszázadokkal ezelőtt, az apa az a személy, aki a szüléskor is anya legfontosabb szövetségese. Így jó, ha nem akkor találkozik először a gátvédelem fogalmával, tisztában van az orvosi protokollokkal és azok szükségességével, hogy adott esetben időt nyerjen a vajúdó kismamának, vagy képviselni tudja érdekeit.

Lelki felkészülés és relaxáció

A szülés ösztönös folyamat, nem a tudatosságért felelős agyi központok irányítása alatt áll. A várandósság alatti önmagunkra figyelés segíthet abban, hogy a szülés során is tudjunk, merjünk hallgatni ösztöneinkre. Biztonságos helyeket építhetünk ki a benső világunkban, ahová mindig visszatérhetünk. Például megtanulunk a légzésünkre figyelve megnyugodni, vagy felkészülhetünk arra, hogy mire fogunk gondolni, amikor egy beavatkozást végeznek, vagy egy erősebb hullámot, szülési fájdalmat élünk meg. Segít kapcsolatot teremteni belső erőforrásainkkal. A rendszeresen gyakorolt relaxáció csökkenti a stresszt, pozitív élettani hatásai megkérdőjelezhetetlenek.

A rendszeresen relaxáló kismamáknál az alábbiakat figyelték meg:

• a test és a megterhelt testrészek ellazulása,
• alacsonyabb vérnyomás,
• a belső szervek, a méhlepény vérellátásának javulása,
• a szüléstől való félelem csökkenése,
• az alvásproblémák javulása,
• a szülés körüli komplikációk/beavatkozások előfordulásának csökkenése.

Megkönnyítheti a testi változások megélését, felkészít a szülésre, a magzat felé fordulás elősegítője.

A szülés fotózása és emlékei

„Már több mint 50 édesanyát fotózott le szülés közben, a számára legkedvesebb képeket és történeteket osztotta meg a nagyközönséggel.” „Egy teljesen zárt burokban született babát lefotózni kétségtelenül az egyik legmeghatározóbb élményem volt, amióta szüléseket fotózok. A fotózás körülményei egyáltalán nem voltak ideálisak: egy pici, sötét szobában, sok szülést segítő emberrel körülvéve, akiknek a munkája egyértelműen fontosabb volt, mint az én fotóim. Igazából csak este, amikor otthon átnéztem a képeket, akkor döbbentem rá, mit fotóztam le.”

„Gyakran a lélegzetem is eláll, amikor azt fotózom, ahogy az anyák magukhoz ölelik első alkalommal az újszülött babájukat. És akárhányszor meglátom ezeket a képeket, mindig ugyanúgy újra eláll a lélegzetem.” „Számomra kiváltság, hogy ennyire közelről láthatom az anyákat és babákat összekötő köldökzsinórt.”

Az anya és a gyermek első találkozása olyan momentum, amit egy édesanya soha nem felejt el. Abban benne van 9 hónap feszült és örömökkel teli várakozása, minden kiadott erő, minden elsírt könnycsepp. Kár lenne kihagyni ezt a fotót a családi gyűjteményből. Nincs szebb és torokszorítóbb érzés, mint amikor életed két legfontosabb embere először találkozik.

tags: #festene #egy #kepet #a #szulesrol