A várandósság kapcsán elsősorban a leendő édesanyával, és az ő érzelmi-fizikai állapotával törődünk, hiszen a legnagyobb változások rajta láthatóak. Rövid felmérést végeztem várandós nők párjai körében hogy élték/hogy élik meg a babavárás 9 hónapját. A rekaciókat - érthető módon - nagyban meghatározza a párkapcsolat minősége, amiben a pár él.
A nagy bejelentés: izgalom, örömkönnyek, aggodalom (“Minden rendben lesz? Milyen lesz a párkapcsolatunk egy babával? Lesz-e szex?”).
A férfiakban a 9 hónap alatt ugyanúgy történnek változások, mint a nők testében a gyermek kihordása során.
A gyermekvállalás igen komoly stressz a férfi számára. Egyre többet foglalkozik a szülői szerepével, elképzeli, milyen apa lesz. Érezni kezdi felelősségének súlyát és felismeri, hogy ismeretlen terepen kell bizonyítania társának, önmagának, a külvilágnak. Felidézi, milyen volt az édesapjához, nagyapjához fűződő viszonya, értékeli a felmenőktől kapott mintát. Eldönti, hogy mit tart abból követendőnek, és mit fog csinálni esetleg másképp. Ezt a folyamatot gyakran kísérik lelki tünetek, például szorongás, rosszkedv vagy alvászavar, de akár magatartásváltozás is.
A férfiak nehezebben kérnek külső segítséget. A férfiak a pszichés panaszaikat (pl.: szorongás, hangulatzavar) és tüneteiket gyakran saját maguk próbálják orvosolni. Ilyenkor sportba, munkába vagy rosszabb esetben önpusztító tevékenységekbe (alkohol, szerencsejáték, számítógépes játékok, pornó) menekülnek. Jellemző rájuk, hogy problémájukkal, panaszaikkal ritkábban fordulnak külső segítségért. Ilyenkor ez a tulajdonságuk hátrányt jelent a család számára is, hiszen sokszor csak súlyos tünetek esetén vagy tarthatatlanná vált krízisállapotban (amikor már elfajultak a dolgok és a problémák) kérnek segítséget, mert szégyellik érzéseiket, gondolataikat és a gyengeség jelének tartják ezt. Miért szégyellik? Mert a társadalomban elvárt és tanult nemi szerep elvárja a férfiaktól, hogy ne vállalják fel és ne mutassák ki érzelmeiket.
A Couvade-szindróma: amikor az apa is átéli a tüneteket
Találkoztál már olyan apával, aki a párja várandóssága alatt meghízott? Talán még élcelődtél is rajta, hogy szimpátiaterhes, ezért az anyáéhoz hasonlóan reagál a teste, vagy akár pszichés tüneteket is produkált, amelyek a terhesség alatt jellemzők. A jelenség azonban korántsem olyan vicces; az úgynevezett Couvade-szindrómát még nem sorolják ugyan a mentális betegségek közé, de a szakértők álláspontja szerint pszichoszomatikus tünetcsoportként érdemes kezelni.
Az állapotra utaló elnevezés a francia couver, azaz költeni, kotlani igéből származik, és azt a jelenséget értjük rajta, amikor egy, a várandóshoz közel álló személy, különösen az apa - de nagyon közeli hozzátartozó vagy akár azonos nemű partner - a terhességhez hasonló tüneteket produkál, akár fizikai, akár érzelmi értelemben.
A panaszok között testi és pszichés tünetek egyaránt megjelenhetnek: például testsúlygyarapodás, megnövekedett étvágy, bizonyos ételek utáni sóvárgás, reggeli rosszullétek, hangulatingadozás, szorongás, nyugtalanság, ingerlékenység, figyelem- és memóriazavar, álmatlanság, csökkent libidó, vizelési kényszer, rendszeres hányinger, alhasi vagy derékfájdalom, duzzadt mellek, fáradékonyság, de akár posztpartum, azaz szülés utáni depresszió is.
A tünetek jellemzően az első, illetve a harmadik trimeszterben erősödnek fel, és az esetek többségében a baba megszületéséig, vagy legkésőbb a gyermekágyi időszak végéig tartanak. Ha ezután sem szűnnek meg, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni.
A Mélylevegő a legsúlyosabb lehetséges szövődményként azt az állapotot emeli ki, amikor a partnerben pszichózis lép fel, azaz valóban elhiszi, hogy ő maga is várandós, és ennek az ellenkezőjéről nem lehet meggyőzni.
A Couvade-szindróma lehetséges okai
A szindróma kialakulásának hátterében meghúzódó okok bonyolultak és összetettek, csakúgy, ahogy a tünetek is; a Couvade-szindróma kialakulására többféle, akár egymást kiegészítő magyarázat is létezik.
A legáltalánosabb elmélet szerint a tüneteket az apa aggódása és felelősségérzete váltja ki, amelyet a társa és a születendő gyermeke iránt érez.
A szociálpszichológiai felfogás ezzel szemben inkább arra fókuszál, hogy a férfiak jelentősen háttérbe szorulnak a nőkhöz képest, amikor szülővé válnak, különösen az első gyerek érkezésekor - elég arra gondolnunk, hogy sokáig még a szülőszobába se mehettek be. Míg az anyai szerepre való felkészülés kereskedelmileg, társadalmilag és orvosi szempontból is gyakori témája a közbeszédnek, addig a férfiak meglepően kevés figyelmet és tanácsot kapnak e téren.
A férfiak a terhesség időszakában alárendelt szerepbe kerülnek, sokszor érzik fölöslegesnek magukat. A tüneteket az elmélet szerint azért produkálják, hogy a nő figyelmét újra magukra vonják.
Van olyan elmélet is, amely azt hangsúlyozza, hogy a pár számára kritikus krízishelyzet az első terhesség, illetve az a folyamat, amikor egy párból egy háromfős csoport alakul ki. Ebben a krízishelyzetben, amelyben a férfi egyáltalán nem azt éli át, amit a nő, és megjelennek az irigység és a rivalizálás érzései is, patologikus folyamatként alakul ki a Couvade-szindróma.
A kötődéselmélet szerint a Couvade-szindróma azoknál a férfiaknál jelenik meg, akik érzékenyebbek a terhesség alatt, és az átlagnál erősebben kezdenek el kötődni a fejlődő magzathoz. Egy vizsgálat ugyanis azt mutatta, hogy minél inkább kötődött a leendő apuka a születendő babához, annál többet produkált a Couvade-szindróma tüneteiből.
Hormonális változások a várandósság alatt
Többször próbálták bizonyítani azt is, hogy a Couvade-szindróma hátterében hormonális változások állnak. Az összefüggést azonban csak két tanulmányban mutatták ki. Ezek szerint az első és az utolsó trimeszterben megnő a Couvade-szindrómás férfiaknak a prolaktin- és az ösztrogénszintjük, ez pedig a tesztoszteron és a kortizon hormonok szintjének csökkenéséhez vezet.
Kanadai kutatók felfedezték, hogy egy apaság előtt álló férfiban ugyanolyan ütemű hormonális változások zajlanak le, mint gyermeket váró párjában. Valószínű, hogy a várandós kismama viselkedése és illatanyagai (feromonok) okozzák ezt a meglepő folyamatot.
A kutatók azt találták, hogy a terhesség 9 hónapja alatt a leendő apák hormonális változásai a kismamák szervezetében zajló eseményeket "imitálják". Anna Storey (Memorial University, Newfoundland) és kollegái 34 önkéntes párt toboroztak vizsgálataik elvégzéséhez, s a terhesség időtartama alatt rendszeresen vérmintákat vettek tőlük. A New Scientist tudományos lapban közölt eredményeik szerint a terhesség időtartama alatt a férfiak prolaktin-, kortizol- és tesztoszteron-szintje jelentősen változott. Az ingadozások nem voltak olyan drámaiak, mint a várandós kismamákban, a változások mintázata (üteme) azonban hasonlóan alakult.
A gyermekek megszületése után a tesztoszteron (férfi-nemihormon) szintje átlagosan 33%-kal csökkent, ami valószínűleg kulcsszerepet játszik abban, hogy az újdonsült apák az ivadékgondozásra koncentrálhassanak. Sok esetben a prolaktin szintjének növekedését is regisztrálták, s az ilyen férfiak többsége párjához hasonlóan gyakran fáradtságot, étvágyváltozásokat és súlygyarapodást mutatott. Storey úgy gondolja, hogy a férfiakban bekövetkezett változások okát párjuk viselkedésében és kibocsátott illatanyagaiban (feromonjaiban) kell keresni.
Az első trimeszter megélései
Az első trimeszter nagyban függ attól, ahogy a nő éli meg. Van-e kellemetlen tünete? Ez esetben a férfi aggódó, sokszor tehetetlen, hiszen a hányinger vagy hányás ellen nem sokat tud tenni. Igyekszik kivenni a részét, azonban sok férfi a feleslegesség érzését fogalmazza meg ebben az időszakban. Már ekkor is fontos, hogy a nő igyekezzen bevonni élményeibe párját még akkor is, ha nem várhatja tőle a megoldást. Nem feltétlenül egyértelmű a másiknak, hogy az első trimeszter mivel járhat. Gondolok a fáradékonyságra stb, ha elmondjuk a másiknak mit élünk meg, azzal nagyban segítjük őt is a megértésben.
A második trimeszter kihívásai
A várandósságnak már látható jelei vannak. Jó esetben az első szakasz kellemetlen tünetei megszűntek, a nők gyakran energia többletet élnek meg. De nem zajlik ez a szakasz sem feltétlenül gondtalanul ám. Beköszöntenek a derék és hátfájások, a vicces helyzetek, amikor már szükség van valaki segítségére az öltözködésben. Itt is alapvető a kommunikáció: fontos, hogy a nő el tudja mondani párjának mit él meg, hogy tud neki segíteni a másik.
A harmadik trimeszter és a szülés közeledte
Közeledik a szülés és ezzel együtt egyre fontosabb, hogy beszéljenek a szülést és a gyermekágyi időszakot érintő kérdésekről. Ki fog segíteni a születés után? Meddig tud/szeretne otthon maradni a férfi?
Volt férfi, aki azt mondta, annyira együtt rezgett a párjával végig a várandósság alatt, hogy a szülésnél a nagy izgalom és várakozás mellett ő is átélt fájdalmat.
Hogyan alakítja át drámaian az agyat a terhesség - BBC REEL
A férfiak lelki állapota a gyermekvállalás során
Az apaság is lelki munka. Az apaság felé vezető út ugyanolyan komoly lelki munkával jár, mint az anyaságé. És ha a nő nem fordít elég figyelmet az empatikus odafordulásra, a férfi biztatására, meg is nehezítheti ezt a folyamatot. A férfiak is küzdenek az érzelmeikkel, aggodalmaikkal - még ha nem is vallják be vagy mondják ki.
A gyermekvállalás igen komoly stressz a férfi számára. Egyre többet foglalkozik a szülői szerepével, elképzeli, milyen apa lesz. Érezni kezdi felelősségének súlyát és felismeri, hogy ismeretlen terepen kell bizonyítania társának, önmagának, a külvilágnak. Felidézi, milyen volt az édesapjához, nagyapjához fűződő viszonya, értékeli a felmenőktől kapott mintát. Eldönti, hogy mit tart abból követendőnek, és mit fog csinálni esetleg másképp. Ezt a folyamatot gyakran kísérik lelki tünetek, például szorongás, rosszkedv vagy alvászavar, de akár magatartásváltozás is.
Akadnak, akik noha örülnek a babának, mégis túl sokat járnak társaságba, barátokhoz, és emiatt a kismama elhanyagolva érzi magát. Mások épp ellenkezőleg, nagyon figyelmessé válnak: kedvességgel, ajándékokkal halmozzák el várandós párjukat.
Lelki zavarok apáknál
Miközben minden a mama és a baba körül forog ebben az időszakban, a férfiak is kerülhetnek nehéz, számukra megoldhatatlan helyzetbe, lelki válságba. Azoknál, akik hajlamosabbak szorongásra vagy nagyon helyt akarnak állni, kialakulhatnak lelki zavarok. A szülés utáni hetekben, hónapokban nem ritkák a hangulati, szorongásos panaszok. Ennek oka lehet a mellőzöttség és a kirekesztettség érzése, a felelősségérzet növekedése, a félelmek a családfenntartó szereptől. Előfordulhatnak pszichoszomatikus tünetek (pszichoszomatikus: a lelki problémák testi tünetekben jutnak kifejeződésre) is, mint a vérnyomásproblémák, a fejfájás, a mozgásszervi fájdalmak vagy a gyomor- és bélrendszeri tünetek.
Az apáknál leggyakrabban ebből a szorongásból és megfelelési vágyból eredhet a szülés utáni depresszió is. Ez jóval gyakoribb azoknál, akik az elismerés és a megbecsülés hiányát élik meg, anyagi gondokkal küzdenek, munkanélküliek, egzisztenciálisan bizonytalannak érzik a helyzetüket, vagy tartós munkahelyi stressznek vannak kitéve. Szintén súlyos rizikó tényezőt jelent a beteg gyermek, vagy akik maguk is küzdenek valamilyen krónikus betegséggel. Depressziós társ mellett is magasabb a depresszió kialakulásának a kockázata. Ugyanakkor az édesapák hangulata a kismama lelki világára is befolyással van.
Az apaság és a párkapcsolat
Összefoglalva elmondható, hogy a férfi érzéseit nagyban befolyásolja, hányadik babát várják, volt-e vetélés előtt, milyen a kapcsolat, milyen a kommunikáció kettőjük között. Nagyon fontos, hogy fogalmazzák meg az igényeket, a félelmeket, legyen egy közös kommunikáció arról, ki hogy képzeli el babával az életet.
Természetesen, ahogy a várandósság előtt, úgy alatt is nagyon fontos a szex. Fontos erről is beszélni, hiszen egy idő után óhatatlanul változásokat kell beiktatni addig bevált dolgok helyett vagy mellett. Fontos, hogy társként erősítsem a másikban hogy mennyire szeretem, hogy milyen szép nekem és mennyire erősnek látom.
Ha a párkapcsolat stabil, még akkor is előfordulhat, hogy a férfi úgy érzi, elveszti státuszát a gyermek születésével. Félhet attól, hogy innentől ő már csak apuka szerepben tetszeleghet és nem, mint ”a” férfi, a nő szemében. Épp ezért nagyon fontos, hogy párunkat továbbra is kezeljük férfiként, hiszen a legjobb apa is így válhat belőle. Ha elvárjuk, hogy ugyanúgy törődjön gyermekünkkel, mint egy nő, vagyis egyfajta anya szerepet várunk el, akkor arra kényszerítjük, hogy kilépjen a már említett férfi szerepből. Ezt minden esetben igyekezzünk elkerülni!
Persze itt is a legfontosabb, a megfelelő kommunikáció! A legfontosabb ugyanakkor, hogy beszélgessünk a párunkkal, kérdezzük meg, ő hogyan éli meg ezt az időszakot, milyen érzések kavarognak benne.
