A zenei gesztusok hatása kisgyermekekre: kutatások és megfigyelések

Mindenki hallgat valamilyen zenét, de csak kevesen játszanak hangszeren. Nem minden gyereknek van lehetősége zenét tanulni, pedig az élet számos területén hasznosítanák. Úgy tűnhet, hogy a zene, mint művészet, szinte jelentéktelen. Szülőként vagy pedagógusként esetleg örülünk, ha a gyermekek konyítanak valamit a muzsikához, pedig pont az ellenkezőjéről van szó: a zene kulcsfontosságú szerepet játszhat (ha hagyják) a gyermekek fejlődésében és hatással van későbbi életük szociális és kommunikációs készségeire is.

A zene hatása az agyi fejlődésre és kognitív képességekre

A zene az érzelmek kiváltásának egyik legősibb eszköze, amely minden korosztályra hatással van, legyen szó kisbabákról vagy idősebb emberekről. Egy speciális képalkotó eljárással mutatták ki a zene hatását az agyi tevékenységekre. Ezekben a vizsgálatokban különösen a hanggal kapcsolatos területek fejlődését bizonyították. A hangokhoz kapcsolódik például az idegen nyelvek elsajátítása is.

A Dél-Kaliforniai Agy- és Kreativitás Intézet 2016-os tanulmánya szerint a gyermekkori zenei élmények felgyorsítják az agy fejlődését, különösen a nyelvtanulás és az olvasási készségek területén. A zenehallgatás és -tanulás hatással van a kreativitásra, a motoros készségekre, az emlékezetre, az intellektuális, szociális, érzelmi, motorikus, nyelvi, sőt az általános műveltségi szinten is.

A zenetanulás hatásait vizsgáló kutatások szerint összefüggés van a zene és a térbeli intelligencia között. A térbeli intelligencia a képekben gondolkodás és a terekre vonatkozó emlékezés képessége. A West Hamilton Egyetem kutatása szerint a hangszeres zenetanulás pozitív változásokat okoz az agy bizonyos területein, ezáltal javulnak a mentális képességek: a hangszeren való játék fejleszti az összpontosítást, a koncentrációt és pozitívan hat a memóriára - a nyelvtanulásban is!

A tanulmány beszámol arról, hogy a zenetanulás hatására javul a kicsik felfogóképessége, memóriája és összpontosítási készsége, melyek jobb tanulmányi eredményhez vezetnek. De a folyamat a gyermekek „egészére” hat: a zenetanulás fejleszti az ügyességet, az önuralmat, az akaratot, a kitartást és a figyelmet.

Amikor egy zenét tanuló diák megismerkedik a ritmussal, illetve az ütem, a fél, a negyed, a nyolcad fogalmával, tulajdonképpen matekot tanul. Jóval azelőtt megtanulja a törtérték lényegét, hogy az iskolában arra sor kerülne.

A zenetanulás és a nyelvi készségek

A zene és a nyelv szoros kapcsolatban áll egymással. A ritmus, a dallam és az ismétlődő szövegek segítik a gyermekeket abban, hogy könnyebben megértsék és használják a nyelvet. A beszéd természetes ritmusa elengedhetetlen a helyes mondatformáláshoz és hanglejtéshez. A mondókák ismétlődő szavai és egyszerű szerkezetei könnyen rögzülnek a gyermekek memóriájában, így segítik az új szavak elsajátítását és a mondatalkotási képesség fejlődését.

Az éneklés és a mondókák ismételgetése ösztönzi a gyermekeket a hangok pontos kiejtésére és a szavak helyes artikulálására. A zene- vagy énektanulás javíthat a hátrányos helyzetű gyermekek nyelvi és olvasási készségén egy amerikai kutatás szerint. Miután kilenc- és tízéves gyermekek egy évig tanultak zenét, sikerült szinten tartani az olvasási eredményeiket, a zenét nem tanuló csoporté azonban visszaesett.

Zeneórákon részt vevő diákok egy másik csoportja jobbnak bizonyult a hangok felismerésében és a nyelv megértésében - tudósított a BBC hírportálja az amerikai Northwestern Egyetem kutatásáról. Nina Kraus kutató vezetésével több száz, Chicago és Los Angeles elszegényedett lakónegyedeiből származó diákot vontak be a vizsgálatba. Kraus korábbi kutatásai felhívták a figyelmet arra, hogy a zenetanulás az idegműködés serkentésével javíthatja a gyermekek iskolai összpontosítását és memóriáját.

A friss tanulmányban Kraus azt mutatta ki, hogy a heti öt vagy több zeneóra megakadályozza az olvasási teljesítmény romlását, ami általában a szegényebb gyermekeknél tapasztalható. Egy másik, tizenévesekből álló, Chicago szegények lakta negyedéből származó csoport minden tanítási napon zenekari vagy énekkari próbán vett részt. Két év zenei nevelés után az eredmények azt mutatták, a muzsikával nem foglalkozó kontrollcsoporthoz képest a zenélők gyorsabban és pontosabban különböztették meg a hangokat, különösen akkor, ha háttérzaj is nehezítette a dolgukat.

Kraus szerint vizsgálatuk megmutatta, a zenének kedvező hatása lehet az agyműködésre, és segítheti a tanulást, ám ez időigényes. „A kutatás arra is utalt, hogy a szegényes környezetben felnövő gyermekek agyműködése eltér, mert a körülmények befolyásolják a tanulási képességeiket. A gazdagabb családok gyermekei jobb tanulók, mint az alacsonyabb jövedelmű szülőké, és mi azt találtuk, hogy a zenei képzés úgy módosíthat az idegrendszer működésén, hogy jobban teljesítsenek az iskolában, és segíthet kiegyenlíteni az eltérő háttér okozta különbségeket” - magyarázta Kraus.

A gyerekek fejlődése születésüktől kezdődően összetett folyamat, amely részben a mozgásfejlődésből, a nyelvi, a kognitív és a pszichoszociális fejlődésből áll. Kisgyermekkorban a szavak hangzását és jelentését is segít megismerni. Az éneklés az agy különböző területeit fejleszti, mint a halló, látó, motoros és beszédközpontot is, segíti az artikuláció fejlődését. A zene és a zenélés befolyásolja az értelem és érzelem agyi hálózatainak alakulását, a tervezés, gondolkodás agyi struktúrájának kapcsolatát, a mozgást tervező és elindító területeket.

A zene szerepe a szociális és érzelmi fejlődésben

A zene olyan terület, amely megengedi a tanulóknak, hogy az egyéniségüket is beletegyék a tevékenységbe, új, saját megoldásokat próbáljanak ki. Ha együttesben játszanak, ráéreznek saját fontosságukra is, arra, hogy az ő hangjuk épp annyira nélkülözhetetlen, mint a körülötte lévőké. A közös éneklés és mondókázás társas tevékenység, amely elősegíti a gyermekek szociális kommunikációját.

Kodály Zoltán szállóigévé vált mondása szerint a zene az emberi lélek olyan területeit is feltárja, ahova más nem világít be. Fokozottan igaz ez a gyerekek esetében, akik nehezebben fejezik ki magukat verbálisan. A zene hatására a gyermekek érzelmileg kiegyensúlyozottabbá válnak, miközben érzelemviláguk színesedik, elmélyültebbé válik. A zenetanulás olyan sikerélményeket adhat, melyek által oldódhat a gyermekek szorongása és gátlásossága.

Pszichológusok és zenepedagógusok is azt vallják, hogy azok a tanulók, akik intenzív zenei nevelést kapnak, egyéb területeken is jobb eredmény elérésére képesek. Mindeközben pedig jól érzik magukat!

„A zenével nem csak zenét tanulunk”, az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre, fegyelemre szoktat…egész embert mozgat, nemcsak egy - egy részét…és fejleszti a közösségi érzést.” (Kodály, 1956)

A zenetanulás, mint stresszkezelési eszköz

A zenetanulással ma a legtöbb zeneiskolában együtt jár a nyilvános szereplés. A növendékhangversenyeken nem szabad túl sok stressznek kitenni a gyerekeket, és ahelyett, hogy a darabok hangról hangra való pontos visszaadását várnánk tőlük, bátorítsuk őket egyéniségük megmutatására.

A gyakorlások, koncertek alatt egy csomó mindent megtanulnak önmagukról: például azt, hogyan viselkedjenek stresszhelyzetben. Vagy, hogy mi a legjobb módszer arra, hogy ha elrontanak valamit, kijavítsák azt? Kétségbeesés, elnémulás, aztán teljesen elölről való kezdés? Vagy folytatás, jóval nagyobb odafigyeléssel? Ezeken a szakaszokon a zenetanulók végigmennek, de az a jó, hogy nem hatalmas tétre menő szituációkban, hanem szerető, kedves helyzetekben: mondjuk egy családias iskolai kiskoncerten, vagy éppen a mikulás fogadásakor.

Mikor kezdődjön a zenei nevelés?

Amikor Kodály Zoltánt arról kérdezték, mikor érdemes elkezdeni a gyermekek zenei nevelését, azt válaszolta: „9 hónappal a születése előtt”. Majd helyesbített: „Pontosabban kilenc hónappal az édesanya születése előtt.” Teljes az egyetértés abban, hogy a zenetanulás hasznos, fontos, sőt, mi több, jó lenne, ha mindenki élne vele. Jó okunk van azt feltételezni, hogy a zenei fogékonyság már a születés előtt kialakul. Ezért mondta azt Kodály Zoltán, hogy a gyermek zenei nevelése születése előtt 9 hónappal - még pontosabban az anya születése előtt 9 hónappal kezdődik.

A legújabb kutatások (sőt anyai tapasztalatok is) azt mutatják, hogy a magzat már a negyedik hónaptól reagál a zenére. Még ennél is érdekesebb, hogy a magzatok zenei tanulási képességének vizsgálatakor bebizonyították, hogy a magzati korban gyakran hallott zenét a születésük után is felismerik. Minden gyermek muzikális, és ezzel már a magzat az anyaméhben találkozik, a szívverés ritmusa által. Ahogy a magzat fejlődik, a belső fül segítségével érzékeli a hangokat a környezetéből. Kutatások igazolják, hogy az újszülöttek emlékeznek az anyaméhen belül hallottakra.

A csecsemőkor és a zene

A csecsemők már jóval előbb felismerik egy dal dallamát, mielőtt még megértenék a szavak jelentését. A nyugodt háttérzene nyugtatóan hathat a kisbabákra, különösen az altatás idején, a túl hangos zene viszont túlstimulálhatja őket. Énekeljünk egyszerű, rövid dalokat a kisbabáknak, magas, lágy hangon. A kisgyermekek szeretnek táncolni és mozogni a zenére. A kulcs a dalok ismétlésében van, hiszen ez segíti a szavak tanulását és a memorizálást.

Ha egy kisgyermek zenei fejlődéséről beszélünk, akkor döntő jelentőségű a gyermek első életéve, amely az óvodás, később pedig az iskoláskori zenei fejlődés előfeltétele. A sokrétűbb zenei hatások, különösképpen az éneklő környezet határozhatják meg, hogy a csecsemő fejlődése milyen ütemű és minőségű, s milyen lesz a kapcsolata a zenével.

Az éneklés és a hangszeres játékok iránti kedv és motiváció az életkor előrehaladtával egyre erősödik, és egy négy-öt hónapos gyermek láthatóan örül, ha énekelnek vagy hangszeren játszanak neki. A csecsemő már képes utánozni a környezetétől kapott akusztikai hangzásokat, benyomásokat, örömét leli ebben a tevékenységben. Ez döntően meghatározza a gőgicsélést, amely a hangzás-meghallás- ismétlés körforgásában zajlik le. A gyermek további fejlődésének üteme attól is függ, hogy milyen mértékben, minőségben beszélnek, énekelnek a csecsemő környezetében.

A csecsemőkor vége felé a gyermek játékos sorozatok utánzására lesz képes, és ezek a hangjátékok, mint funkciós játékok jelennek meg, amelyek által a gyermek tanul, a hallási képességeit fejleszti és folyamatosan új tapasztalatokat szerez. A gyermek utánzás révén, a zene segítségével sajátítja el az éneklés és később a beszéd alapelemeit. Az auditív emlékek állandóságot, biztonságot nyújtanak számukra. A zenének a gőgicsélés, dúdolás kialakulásában is nagy jelentősége van. Egy gyermek, aki még nem tud beszélni, az, hogy mi történik körülötte, a beszéd zeneiségéből érti meg. Még nem érti meg a nyelvet, de a hangból képes megérteni az örömöt, szeretetet vagy a haragot. Legfontosabb eszközei a beszéd szupraszegmentális elemei, mint a ritmus, hangszín, dinamika, dallam, forma.

Óvodáskor és zene

Az óvodások önmagukért élvezik az éneklést, de nincsenek a tudatában ennek a képességüknek. Többségük nagyon lelkes, ha hangosan hallathatják a hangjukat. Szeretik azokat a dalokat, melyekben ismétlődnek a szavak és a dallamok, és olyan ismerős dolgokról szólnak, mint a játékok, állatok és emberek. Az óvodában a zenei tevékenységek elősegítik a kognitív képességek fejlődését.

Iskoláskor és zene

Általános iskolás korban már elkezdik a gyerekek kifejezni, hogy milyen típusú zenét szeretnek. Ebben az időszakban a legjobb, amit tehetünk, hogy hagyjuk kibontakozni őket ebben a folyamatban. Sokáig az volt az uralkodó nézet, hogy a zenei képzést kilenc éves kor után már nem érdemes elkezdeni, ám az utóbbi évek vizsgálatai ezt megcáfolják.

Pillár Miklósné Zsuzsa, a Csitáry Emil Művészeti Műhely igazgatója, csellótanár szerint a zenetanulás olyan, mint a háromlábú szék. Ahhoz, hogy stabilan, jól „működjön”, kell hozzá a tanár, a diák és a szülő is. - Kisgyermekkorban mindenképpen kell az együttműködés, mert a hangszertanulás kemény munka! Jó, ha a gyakorlás a mindennapi élet részévé válik, szinte olyan, mint a fogmosás. A zenélés sok gyakorlást és odafigyelést igényel, de éppen ezért rendszert visz a csemeték életébe, szorgalomra és kitartásra ösztönzi őket.

A zenetanárok véleménye megoszlik erről, van, aki szerint jó, ha megvárunk egy bizonyos testi és értelmi érettségi szintet, mondjuk a harmadik osztályt, de volt már nagyon lelkes négyéves csellótanítvány is. A zenetanulás nem kor- és gyermekfüggő! Bárki elkezdheti - a mi zeneiskolánkban ezért nincs is felvételi -, mert mindenkiben benne van az a tehetség, ami ahhoz kell, hogy kellő gyakorlás után élvezni tudja a zenélést.

„Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. Az éneklés és a zene fontos szerepet játszik az emberi kultúrában. Az életünket meghatározza a zene: találkozunk vele a színházban, a televízióban, a filmekben, ünnepségeken, különféle szertartásokon.”

A család szerepe a zenei nevelésben

A család szerepe rendkívül meghatározó a gyerekek zenei képességeinek fejlődésében. Ez tökéletesen érthető, hiszen a szülők nem csupán a túlélést jelentik a csecsemő számára, hanem ők alakítják ki azokat a benyomásokat, amelyek később meghatározóak lesznek. A gyermek attitűdjeinek kialakításában lényegesen jelentősebb hangsúlyt kapnak azok a modellek, amelyeket otthon lát, mint amelyeket csak hall.

A kilencvenes évek második felében egy brit kutatócsoport arra kereste a választ, miként befolyásolják a szülőktől kapott minták a gyerekek zenei képességeinek fejlődését. Az eredmények azt mutatták, hogy azok a gyermekek tekinthetők a legsikeresebbnek a zenei képességek fejlődése terén, akiknek a szülei a legjelentősebb bevonódást mutatták a zenetanulás korai szakaszában. Ezen gyerekek szülei aktívan részt vettek mind a gyakorlásban, mind a tanulási folyamatban. Kiderült ugyanis, hogy a zenei képességek fejlődésében sokkal fontosabb a zenehallgatásban megmutatkozó szülői minta, mint ami a zenei teljesítményt, az előadást illeti.

A vizsgálat azonban még egy fontos dologra világított rá. A 7 évvel később felvett adatok tanulsága szerint azok a gyerekek folytatták tovább hangszeres tanulmányaikat, akik jelentős szülői bevonódásban és támogatásban részesültek. Meglepő módon azt találták, hogy a felnőttkori zenei sikeresség kulcsa sem feltétlenül a kitartó gyakorlásban rejlik - még pontosabban nem csak abban. A legfontosabb kritériumok között említik a gyermekkori koncertlehetőségeket, valamint az improvizációt. Mindez érthetővé válik, hiszen a fellépési lehetőségek biztosítása növeli a gyermek rutinját, valamint sikerélményekkel tölti fel.

A szülő úgy képes pozitív példát mutatni a gyermekének, ha ő maga is bevonódik a zenetanulás folyamatába. A szülői érdeklődés erősíti a zenét tanulni vágyó gyermeket, és a vele foglalkozó pedagógust egyaránt.

Játékötletek otthonra a zenei fejlődés támogatására

• Válasszatok ki egy gyerekdalt és énekeljétek el hümmögve, lalázva, csak magánhangzókkal!
• Játszhattok a hangerővel, ha felemelitek magasra a kezeteket, lehettek nagyon hangosak, ha leengedetik a kezeteket, akkor pedig elhalkultok.
• Vegyetek elő hangszereket! Számos lehetőséget rejtenek magunkban. Egy színes xilofonnal lehet színeket tanulni. Megütöm a kék színt, a gyermek is megüti és közben mondania kell egy kék színű dolgot!
• Auditív emlékezet fejlesztésére is kiváló lehet, ha 2-3 hangot leütök, a gyermeknek meg kell jegyeznie és utánoznia.
• Ha olyan hangszert találtok, amely be van számozva, akkor lehet játszani a számokkal is. Én tapsolok valamennyit, a gyermek megszámolja mennyit tapsoltam.
• Énekeljünk minden nap!
• Használjunk interaktív mondókás könyveket!
• Táncoljunk és mozgassuk a gyermekeket!
• Hallgassunk gyerekdalokat!

tags: #zenei #gesztusok #hatasa #kisgyermekekre