Enyedi György 1996-ban megjelent, „Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet időszakában” című könyve azt vizsgálja, hogyan hatott az 1989 óta zajló társadalmi-politikai átmenet a hazai regionális folyamatokra. A regionális folyamatok a társadalmi-gazdasági változások térbeli lenyomatai. A könyv több tévhitünket is igyekszik szétoszlatni, mint például azt az elképzelést, hogy az ország két részre szakadt, vagy hogy a nyugati tőke nem lépi át a Dunát. Enyedi szerint természetesen léteznek regionális különbségek, de ezek nem haladják meg a fejlett országokban általános mértéket. A kialakult válságrégiók helyzete is sokkal differenciáltabb, mint hinnénk.
A szocialista örökség és az átmenet hatásai
A könyv első fejezete néhány, mindannyiunkat foglalkoztató kérdésre keresi a választ: mit és milyen módon változtatott meg az átmenet, és mi volt az a „szocialista örökség”, amely módosulóban van. A szerző felfogása szerint a szocialista országokban kialakult regionális szerkezet és urbanizációs típus nem képezett önálló modellt. Az európai szocialista országokban ugyanazok az urbanizációs és regionális fejlődési szakaszok követték egymást, amilyeneken a nyugati országok már korábban átjutottak. Jelentősek ugyanakkor a közép-kelet-európai sajátosságok, amelyek két forrásból erednek: a megkésettségből és az államszocialista rendszer működéséből.
A szocialista időszak regionális fejlődése
A könyv a szocialista időszak magyar regionális fejlődését négy szakaszra bontja:
- Az első szakasz (1950-es évek): Fő jellemzője az erőltetett iparosítás volt.
- A második szakasz (1960-as évek): Előtérbe került a feldolgozóipar, megnövekedett a vidéki ipartelepítés.
- A harmadik szakasz: Az aliparosítás befejeződése, a szolgáltatások iránti igények és a szolgáltató szektor növekedése jellemezte.
A tőkés és a szocialista regionális fejlődés analógiája az 1970-es évek derekán megszakadt, mivel a fejlett tőkés országok - a szocialista országoktól eltérően - az 1970-es években új gazdasági fejlődési szakaszba léptek.
Új regionális folyamatok Magyarországon
A könyv második fejezete az átmenet időszakának új területi folyamatait, azok okait vizsgálja. A szerző az új jelenségeket két okcsoporttal magyarázza: a rendszerváltozás következményeivel és az európai gazdasági fejlődésbe való visszailleszkedéssel. A rendszerváltás következményeként a helyi önkormányzatok szerepe megnőtt, a gazdaság nagyfokú leépülése új folyamatokat indított el, válságrégiók alakultak ki, és a magángazdaság elterjedése polarizálta a településeket.
Hogyan változtathatja meg a magyar választási eredmény Európát | The Economist
Az új gazdasági tér formálódása
A következő fejezet az új gazdasági tér formálódását tárgyalja. Ez az anyagrész bővebben foglalkozik a tőkés tömegtermelési rendszer 1970-es évekbeli válságával, amikor sem volt többé érdemlegesen bővíthető a tömegtermékek piaca, a fogyasztás többrétű lett, új minőségeket keresett. A válságra adott válasz a „posztfordista”, piac által szabályozott gazdaság volt, amely a gazdaság és társadalom térbeli rendszerében is nagy változásokat (dekoncentráció, globalizáció stb.) hozott létre. Ezt követően a fejezet összefoglalja a tömegtermelésre alapozott és a posztmodern gazdaság jellemzőit, majd áttér a magyar gazdaság térszerkezetére.
Enyedi - Nemes Nagy József felosztására hivatkozva - nyolc régiótípust állapít meg, és röviden ismerteti az 1989 óta lezajlott térszerkezeti változásokat. Véleményét így foglalja össze: „A rendszerváltozás már rövid idő alatt is jelentős térszerkezeti módosulást hozott. A budapesti agglomeráció maradt a kiemelkedő központ, de a korábbi ipari tengely átadta helyét a Budapest-Bécs tengelynek.”
Régiótípusok az átmenet idején
Enyedi György nyolc régiótípust különböztet meg Magyarországon az átmenet időszakában:
- Dinamikus központok és tengelyek
- A felértékelődött Nyugat-Magyarország
- Balatoni idegenforgalmi körzet
- Stabilizálódó ipari körzetek
- Külső periféria
- Belső falusi periféria
- Ipari depressziós körzetek
- Középvárosi központú, bizonytalan jövőjű körzetek
A településrendszer átalakulása és a városverseny
A könyv következő fejezete a településrendszer átalakulásával foglalkozik. Ez az anyagrész először a városverseny fogalmát és a várospolitikára gyakorolt hatását tekinti át. A várospolitika feladatának, tartalmának és elemzési dimenzióinak ismertetését követően a szerző a városmarketing fogalmát tisztázza. Melyek a városverseny jelei és esélyei? A magyar falu: nyertes, vagy vesztes? A külföldi működőtőke-befektetések regionális hatását elemzi a hatodik fejezet. Ezek a befektetések elég jelentősek voltak ahhoz, hogy regionális gazdaságfejlesztő hatásuk érzékelhető legyen.
Regionális fejlődési forgatókönyvek és fenntarthatóság
A könyv negyedik fejezete a regionális folyamatok alakulásának lehetséges forgatókönyveit tekinti át, megpróbálva felvázolni a regionális fejlődés jövőjét 15 évre előre. Először áttekinti a fejlődés elemeit (gazdasági növekedés, gazdasági szerkezet, népesség, infrastrukturális fejlődés, nemzetközi integrációs kapcsolatok, környezetvédelem szempontjai), majd a fejlődés három lehetséges forgatókönyvét vázolja fel. Ezek a következők: polarizált, közepesen koncentrált és dekoncentrált regionális fejlődés.
A fenntartható regionális fejlődés esélyei
A fenntartható regionális fejlődés esélyeit latolgatja a könyv következő fejezete. A „fenntartható fejlődés” fogalma nemrégiben terjedt el a szakirodalomban. Röviden szólva ez a felfogás a környezetvédelem és a gazdaság további fejlődése között igyekszik kompromisszumot teremteni. Ez a kompromisszum szükséges hazánkban is: a magyar társadalom a gazdasági hanyatlás hosszú évei után aligha tud elfogadni olyan környezeti politikát, amely a fejlődés további korlátozását fogalmazza meg.
Területi egyenlőtlenségek és területfejlesztési politika
A könyv kilencedik, utolsó fejezete a területi egyenlőtlenségek és a területfejlesztési politika viszonyát tárgyalja. A szerző a jelenlegi területi egyenlőtlenségi folyamatokat leginkább a humán erőforrás földrajzi különbségeire vezeti vissza. A tudásigényes, innovatív termelés magasan képzett, nagy pontosságú, igényes munkavégzésre alkalmas munkaerőt, a magas szintű szolgáltatások pedig felsőfokú képzettségű, nyitott, kulturált munkaerőt igényelnek. A dinamikus és depresszív régiók egyben az ország iskolázottsági térképét is tükrözik.
Enyedi György Kozma Tamás vizsgálódásait idézve mutatja ki, hogy az iskolázatlanság nemcsak kevesebb tudást jelent, hanem az alkalmazkodóképesség hiányát is. A fejezet ezt követően áttekinti a régió lehetséges fejlesztőinek: központi kormányzat, helyi önkormányzat, civil szervezetek stb. Enyedi szerint a területfejlesztési programok csak ott lehetnek eredményesek, ahol léteznek valamilyen formában a fejlődés tényezői. A kormányzati területfejlesztési politikának nincs (nem is lehet) tudása a helyi társadalom szerkezetéről. Az állam területfejlesztési feladatai ezzel együtt nem csökkentek, hanem átalakultak a rendszerváltást követően.
tags: #enyedi #gy #1996 #regionalis #folyamatok #magyarorszagon