A hisztis, követelőző kisgyerek: jellemzők, okok és kezelési stratégiák

A gyereknek lenni nehéz. Körülöttük mindenki nagy, mindenki jobban tudja és meg akarja mondani, mit szabad és mit nem. Ezért a gyerekek ellentmondanak. Minden életkorban ellentmondanak. Néha erősebben, néha alig észrevehetően. Amit a felnőttek rosszul viselnek.

A hiszti és a dackorszak szorosan összefügg, mindkettő a gyermek fejlődésének természetes velejárója. A kisgyermekkorban a dackorszak és a serdülőkor is nagy fejlődési szakaszok átmeneti állapota. A csecsemőből gyermek, a gyermekből felnőtt lesz. Ez két énállapot küzdelme.

Mi zajlik a gyermekben hiszti esetén?

A kisgyermek épp felfedezi a világot, de még kevés hozzá az eszköztára, nem tudja úgy kifejezni magát, ezért "hisztizik". A kamasz pedig gyermeki eszköztárral küzd, hogy végre felnőttként tekintsenek rá. A két markáns „hisztikorszakon” kívül is állandó téma a gyermeki ellentmondás. Egy stabilan kötődő, érzelmi biztonságban élő gyermek bátran feszegeti a határait, lázad.

Agyunk három területre osztható: racionális agy, emlősagy és hüllőagy. Az a mód, ahogyan felneveljük gyermekeinket és ahogyan reagálunk rájuk, erőteljesen hat arra, hogy agyuk melyik része aktiválódik leginkább. Az emlősagy vagy érzelmi agy (limbikus rendszer) onnan kapta az elnevezését, hogy nagyjából azonos struktúrával rendelkezik, mint a többi emlős agya. Ez a terület az erőteljes érzelmek központja, amelyet magasabb rendű racionális agyunk (neocortex) tud szabályozni. Többek között itt keletkezik a düh, a félelem és az elválás okozta szorongás (szeparációs distressz) intenzív érzése. A gyerekek agyának nagyobb része születés után fejlődik ki (75%), főként a magasabb rendű agyuk rendkívül fejletlen. Így az első életévekben az alacsonyabb rendű agy az, ami uralkodó helyzetben van, ami azt jelenti, hogy az ide tartozó érzelmi rendszerek és primitív megnyilvánulások könnyen felülkerekedhetnek. Ez a magyarázata annak, hogy miért hisztizik gyakran egy kisgyerek, emiatt lesz zaklatott és emiatt ordít és fetreng a földön kétségbeejtő állapotban. A magasabb rendű racionális agy ekkor még nem elég fejlett ahhoz, hogy képes legyen csillapítani ezeket az óriási érzelmi hullámokat. Szükségük van a szülői segítségre, hogy megnyugodjanak. Az érzelemdús szülői gondoskodás révén a gyermek homloklebenye, magasabb rendű agya elkezd fejlődni és képessé válik arra, hogy hatékonyan kezelje a megterhelő stresszhelyzeteket.

A gyermek valamilyen frusztrációból indul ki. Ez az alapélmény, amivel a gyerek nehezen birkózik meg. A frusztrációt pedig halmozottan sok helyzetben éli meg ebben az életkorban. Éntudata kezd kialakulni, akaratának próbálgatásán keresztül egyre inkább szeretné magát különálló, a mástól különböző lénynek tapasztalni. Ennek egyik eszköze a nemet mondás. Ezen kívül fejlődő ügyessége, motoros képességei egyre több mindenre képessé teszik. Önállóságának és akaratának megtapasztalása nagy öröm a számára, de még nem tudja felmérni saját korlátait. A kockából épített vár ledől. Az üveggolyó nem fér be a kulcslyukba. Nem sikerül a konyhapultra egyedül felmásznia. Nem engeded meg, hogy az utcán talált cigarettacsikket megkóstolja. Ehhez adódik hozzá, hogy verbális kifejezőkészsége messze elmarad a beszédértéséhez képest. Szinte mindent megért, de ezzel nincs arányban önkifejezési készsége. Emiatt belső állapotainak kommunikálására nincsenek meg a fogalmai és szavai. Mindez frusztrációt okoz a számára. A frusztráció pedig stresszt jelent.

A hisztik kiváltó okai

Különböző tényezők, a gyermek számára "fájdalmas állapotok" tehetők felelőssé a hisztik kialakulásáért. Sokat segít a hisztik kezelésében, ha nem vonódunk be, hanem kívülről szemléljük a szituációt, amit bizony sokkal nehezebb megtenni, mint leírni. Figyeljük meg gyermekünket és gondoljuk végig, hogy az adott esetben mi okozhatott érzelmi vihart nála:

• Éhség
• Fáradtság
• Az agy éretlensége
• Ingerszegénység vagy más néven unalom - fizikailag fájdalmas állapot a testi aktivációs szint szempontjából
• Erőteljes érzelmek: csalódottság, frusztráltság, tehetetlenség, veszteség, meg nem értettség
• Szülői stressz

A neurodivergens gyerekek esetében a váratlan helyzetekre fokozott feszültséggel vagy szorongással reagálhatnak. Például ha váratlanul betoppan a nagyi, egy neurotipikus gyerek örül neki, hiszen imádja a nagymamáját, és a jelenléte extra figyelmet, gondoskodást szavatol. Az érintetteknél a jó dolgok sem szükségszerűen járnak örömmel, hiszen az eredeti tervtől való bármilyen irányú eltérés feszültségeket indukálhat bennük. A leolvadás, vagyis szenzoros összeomlás egy speciális állapot, mely a neurodiverzitással élő gyerekek esetében lép fel, és melyet nagy mennyiségű kezeletlen stressz vagy érzékszervi túlterhelődés vált ki. Módja és mértéke függ a gyerek személyiségének jellemzőitől, és az ő egyéni tulajdonságaitól. Különösen akkor nehéz a helyzet feloldása, ha a szülők számára nem ismert a gyerek diagnózisa, mivel a leolvadás és a hiszti sokban hasonlítanak egymásra.

A képernyőidő is fontos tényező lehet. A szülők hajlamosak a "nehéz" gyerekeket hosszabb-rövidebb időre bármilyen számítógépes vagy tévés tevékenységgel lekötni. Ez rövid távon nagyon hatékony, hosszú távon viszont nem éppen eredményes módszer. Előfordulhat, hogy a gyerek nem a képernyőidő miatt kezelhetetlen, hanem a kezelhetetlensége miatt fér nagy időtartamban képernyőhöz. A szülők azért engedik netezni, tévét nézni vagy játszani, mert így van lehetőségük szusszanni kicsit.

A túlzott édességfogyasztás is hozzájárulhat a hisztihez. A túl sok édességet (ide tartoznak a rudik, tejszeletek, danoninok, kekszek, péksütik, pudingok stb.) evő gyereknek hamar leesik a vércukra és ilyenkor könnyebben kialakul a hiszti.

A hiszti típusai és kezelésük

Kétfajta hiszti létezik, és mindkettő sajátos hozzáállást igényel. Ha hisztiről van szó, akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden hiszti mögött az akaratosság, a manipuláció, a hatalom iránti vágy húzódik meg. De vajon ez valóban így van? Egyáltalán van olyan hiszti, ami mögött nincs valamiféle manipulatív szándék, nem színjáték, hanem ténylegesen szenved a gyerek? A válasz: igen, van. Ezt hívja a szakirodalom "distressz-típusú" hisztinek és sajnos kevés szó esik róla, amikor a hisztikről beszélünk.

A "distressz" típusú hiszti

Distressz hiszti esetén a gyerek nem akarja irányítani, kontrollálni a környezetét. A fent említett kiváltó tényezők miatt - éhség, fáradtság, agy éretlensége, unalom, erőteljes negatív érzelmek, szülői stressz - alacsonyabb rendű érzelmi agyában a düh, félelem és szeparációs distressz rendszer aktiválódik. Stresszvegyületek áradnak szét a gyerek testében és agyában. Ha nem vigasztaljuk meg a gyereket, a stresszhormonok (pl. kortizol) szintje óriási mértékben megemelkedik. Ezt a fajta hisztit gyakran erőteljes érzelmek váltják ki: csalódottság, veszteség, frusztráció. Például ha éppen elfogyott a kakaó otthon, a gyermek csalódott és érzelmi kínokat él át. Valódi szenvedés látható az arcán, le kell vezetnie a frusztrációt - ennek lesz a megnyilvánulása az általunk hisztinek címkézett viselkedés - és ilyenkor megnyugtatásra, együttérzésre van szüksége.

A distressz típusú hisztinél hiába próbálunk szót érteni vele, hiába próbálunk érvelni, megmagyarázni a helyzetet, nem sikerül. Olyan zavart állapotba kerül a gyerek, hogy ilyenkor nem képes beszélni és odafigyelni sem, csupán arra képes, hogy az érzéseit levezesse (még társadalmilag nem elfogadható módon). Azt tapasztalhatjuk, hogy a gyermek többször felriad éjszaka, rosszat álmodik. Gyakori jelenség, hogy a gyereknek rémálmai lesznek, ha napközben distressz típusú hisztirohama volt. Ezek is alátámasztják a gyerekben dúló érzelmek intenzitását.

Hogyan kezeljük a "distressz" típusú hisztit?

• Megértő bánásmóddal: oda kell menni a gyerekhez és meg kell vigasztalni.
• Testi érintés: létfontosságú ilyenkor: ha ölbe vesszük, simogatjuk, csillapítjuk agyában az óriási hormonális viharokat.
• Gyengéd kommunikáció: beszéljünk hozzá gyengéden, egyszerű, megnyugtató szavakkal. Nevezzük meg az érzéseit. (Pl. "Tudom." "Jól van." "Értem." "Nagyon csalódott vagy, hogy haza kell mennünk." stb.)
• Nyugalom megőrzése: a mi kiegyensúlyozottságunk hatással van a gyermekre és ezáltal kezdi majd újra biztonságban érezni magát.
• Higgadt, egyszerű cselekvés: (pl. ha reggelinél hisztizik a gyerek, kínáljunk fel választási alternatívát: tejet vagy kakaót szeretnél-e inni.)
• Figyelemelterelés: amikor a gyermek már kezd megnyugodni, hívjuk fel a figyelmét valamilyen szórakoztató vagy érdekes dologra (pl. egy játékra, valami, ami felkeltheti az érdeklődését a közelben.)

Ezzel a megértő hozzáállással elősegítjük, hogy a gyermek agyában kifejlődjenek azok az idegpályák, amelyek lehetővé teszik számára, hogy megnyugodjon, ha stressz éri. Ha szigorúan ragaszkodunk ahhoz, hogy ugyanúgy kezeljünk minden egyes hisztirohamot, akkor nem segítjük hozzá gyermekünket, hogy agyában a hatékony agyi stressz-szabályozó rendszerek kialakuljanak. Felszabadító érzést és óriási megkönnyebbülést jelent a kisgyerek számára, ha tudja, hogy a szülei képesek őt - a hisztik sorozata alkalmával is - megérteni és megnyugtatni, csillapítani ezáltal a testében és agyában dúló érzelmi viharokat. Tovább növeljük a stresszt a gyermekben, ha dühösek leszünk rá vagy ügyet sem vetve rá otthagyjuk, amikor borzasztó érzelmi kínokat él át.

Mit semmiképp ne tegyünk distressz-típusú hiszti esetén: Ne hagyjuk egyedül a gyermeket a szobában. Még ha abbahagyná is a hangos sírást, belül folytathatja hangtalanul, ami sokkal károsabb lehet (a megemelkedett stresszhormon szint hosszú ideig magas marad). A belső sírás annak a jele, hogy a gyerek már nem hisz abban, hogy a segítség megérkezik és ez a bizalom-vesztés egész életén át elkísérheti.

A "kis Néró" típusú hiszti

Amikor az az érzésünk támad, hogy a gyerek színjátékot játszik és egyértelműen irányítani szeretne bennünket, akkor a kis-Néró hisztivel van dolgunk. Ez az a hiszti, amiről általában több szó esik. A kis-Néró hiszti célja, hogy kontrolláljon és manipuláljon. A gyermek magasabb rendű agya aktiválódik: tehát képes gondolkodni és beszélni. Tudatosan és szándékosan cselekszik: hiszti közben meg tudja mondani, hogy mit akar és vitatkozik, ha nemet mondunk. A kis-Néró hiszti jelmondata: "Add ide, amit akarok! Most!" Erőszakosan és másokat kényszerítve éri el a gyerek, amit akar, ami lehet bármi, pl. figyelem, ennivaló, játék, stb. Nem árasztják el stresszvegyületek a gyerek agyát és a testét. Nem éli át azt a gyötrődést, kínzó állapotot és pánikot, ami a distressz hisztire jellemző.

Mit tegyünk a "kis Néró" típusú hiszti esetén?

• Ne legyünk közönség: Ha biztosak vagyunk benne, hogy a gyermeknek nem distressz típusú hisztirohama van, sétáljunk ki a szobából és hagyjuk figyelmen kívül. Idővel a produkciók is alább hagynak, ha nincs hozzá közönség.
• Ne magyarázkodjunk, ne vitatkozzunk: Ne akarjuk meggyőzni, ne magyarázkodjunk, ne vitatkozzunk és ne alkudozzunk a gyerekkel. Minden egyes szó jutalmazza, megerősíti az akaratos hisztit.
• Ne dédelgessük: Ne dédelgessük, ne puszilgassuk őt. Különben azt közvetítjük a gyerek felé, “hogyha dühös leszel és így hisztizel, sok-sok szeretetet kapsz tőlem”.
• Határozott nem: Mondjunk határozottan nemet. Például így: “Szívesen beszélgetek veled arról, hogy mit szeretnél, ha ugyanolyan nyugodtan beszélsz, mint én.”
• Folytassuk amit csináltunk: Folytassuk amit éppen csináltunk mindaddig, amíg a gyerek meg nem nyugszik és azt nem mondja, hogy "légy szíves" vagy "kérlek szépen".
• Humor és játékosság: Kezeljük humorral a helyzetet! A humorral és játékossággal élét vehetjük a hisztinek és ezzel azt üzenjük a gyereknek, hogy nem vesszük komolyan a parancsolgatást.

Ha ezeket az "Add ide nekem, amit akarok - most!" hisztiket megerősítjük, azzal, hogy engedünk gyermekünk erőszakos követeléseinek, a düh a gyermek személyiségének részévé válhat. Ha túl sokszor nyeri meg a gyermek ezeket a hiszti-csatákat, nagy esélye van annak, hogy hatalomra vágyó, erőszakos felnőtt lesz, aki mindenkit irányítani fog maga körül.

A kétféle hiszti átbillenhet egymásba

Nagyon fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a distressz és a kis-Néró típusú hisztirohamokat. Néha bizony nehéz feladat, mert az egyik átbillenhet a másikba. Íme néhány életből vett saját példa, ami segíthet a hisztik megkülönböztetésében:

1. Evéssel és étellel kapcsolatos konfliktus (hisztirohamok 17%-át határozza meg): A gyerek túrórudit szeretne most azonnal enni, de mi határozottan kitartunk amellett, hogy csak vacsora után kaphatja meg. Eleinte, amikor azt mondja, hogy “akarom”, “add ide” és közben leveti magát a földre és úgy toporzékol, akkor a kis-Néró hisztivel szembesülünk. Folytassuk tovább a vacsora készítését és tálaljunk meg, ne szenteljünk figyelmet a gyereknek. Ha azt tapasztaljuk, hogy egyre zaklatottabban sír, megjelennek a könnyek és nem reagál arra, ha hívjuk az asztalhoz, akkor valószínű, hogy a kezdeti akaratosság átváltott csalódottságba. Valóban szenved a testében zajló érzelmi vihartól és arra van szüksége, hogy átöleljük, megvigasztaljuk. A mi nyugodt, együttérző, gyengéd érintésünkre, szavainkra lassan lecsillapodik és ha minden jól sikerül együttműködővé válik: elfogadja, hogy előbb vacsora és utána túrórudi. Gyakori eset, hogy a kis-Néró hisztirohamból distressz hiszti lesz.
2. Hiszti az öltözködésnél (kb. 11%): Elől maradtak még a nyári ruhák és gyermekünk ragaszkodik hozzá, hogy egy lenge szoknyában menjen oviba egy hűvös őszi napon. Röviden felkínáljuk az alternatívákat (szoknya + hosszú nadrág, a hőn áhított szoknya az oviban lehet az a benti ruhája, stb.), de ő nekikeseredik és hisztizni kezd. Csak a szoknyát akarja és úgy, ahogy ő szeretné. Csapkod, vonaglik, sír (könnyek nélkül). Egyre jobban belelovalja magát és a végén már azt halljuk, hogy sírása fokozódik, már nem vitatkozik, nem beszél. Érzelmi agya átvette az irányítást és már képtelen megnyugtatni magát. Megértő, empatikus bánásmódra van szüksége.
3. Hiszti a lefekvés körül: Rókusz, az érzelmi biztonságot jelentő alvótárs az óvodában maradt. Óriási hiszti vette kezdetét. Valódi könnyek potyogtak és fájdalmas sírás töltötte be a szobát. Szinte hallani lehetett, hogy mennyire fáj ez most neki. Ilyenkor csak a vigasztalás segít. Aztán pár perc elteltével, ahogy megnyugodott, elkezdett parancsszerűen utasítani, hogy mit csináljak. Menjek el az óvodába érte, MOST! Hívjam fel azonnal az óvónénit. Az óvónéni nyissa ki az óvodát és adja oda Rókuszt. Ez egy olyan eset volt, ahol a distressz hisztiből lett kis-Néró típusú hiszti. Ez, az ami ritkábban fordul elő. (A humor segített feloldani a helyzetet: parancsba adtuk a játékkatonáknak, hogy azonnal masírozzanak el az óvodába. De ők nem mozdultak, ezen mindenki nagyot nevetett.)

A hiszti kezelése - szülőként

Ahhoz, hogy a nyugalmunkat meg tudjuk őrizni és jól tudjuk kezelni a nagyjeleneteket, ne feledjük a hiszti mögött rejtőző okokat! Az ember és minden emlős állat arra van programozva, hogy dühösen reagáljon, ha nem kap meg valamit, amit akar. A homloklebeny érettsége, fejlettsége szükséges ahhoz, hogy átértékeljük ezeket a helyzeteket.

A szülőnek is joga van negatív érzésekhez: természetes, hogy a gyerek enyhén szólva kellemetlen kitörései benne is indulatokat váltanak ki, esetleg saját magát kezdi hibáztatni, és azon kezd el gondolkodni, hogy mit csinál rosszul.

Hogyan kezeljem a hisztit?

• Legyenek korlátok: Te magad döntsd el, hogy mit fogsz megengedni és mit nem. Legyen egy terved, hogy hogyan fogod kezelni a kitöréseket különféle helyzetekben pl. otthon, vásárlás alkalmával, barátoknál stb. Ha a hiszti elkezdődik, próbálj meg a kész tervre összpontosítani, így jobban át tudod majd venni az irányítást.
• Világos kommunikáció: Mindig világosan értesd meg a gyerekkel, hogyha valamit helytelenítesz. Ezt megteheted úgy, hogy határozott felszólítással eltávolítod az adott helyzetből. Pl. ha vásárlás közben történik a kitörés, vonuljatok el egy nyugodt helyre.
• Gyors beavatkozás: Minél gyorsabban avatkozz be, különben a kis hisztiből nagy hiszti lesz.
• Reagálás: Reagálni fontos, ne tegyél úgy, mintha semmi sem történt volna, mert akkor megerősíted a gyerekben, hogy ezt lehet, helyes, amit csinál: „ha ideges, dühös vagyok, tombolhatok”- ezt fogja leszűrni.
• Nyugalom: Dühroham esetén a legnehezebb feladat: a felnőtt őrizze meg a nyugalmát! Sokszor a szülők ingerültsége ragad át a gyermekre és attól lesz egyre nyugtalanabb. Koncentráljunk inkább az adott helyzet optimális megoldására, amihez segítség lehet a már átgondolt általános tervünk.
• Konkrétumok: Ha káromkodik, üvölt, normál hangerővel, de határozottan rá kell szólni. Konkrétumot kell neki mondani. A "ne légy rossz, ne légy neveletlen" típusú általános felszólítások nem jelentenek számára semmit, helyette pl. "Ne kiabálj!"
• Fizikai korlátozás: Ha hadonászik, tombol, meg kell fogni, arrébb kell vinni, hogy ne tehessen kárt önmagában vagy másokban. Fontos az érintés, és a szemkontaktus ahhoz, hogy le tudjuk csillapítani.
• Megbeszélés: Ha a gyerek megnyugodott, el kell neki magyaráznunk, hogy nem azzal van baj, hogy haragszik, mert azt mindenkinek szabad, csak a mód nem tetszett, ahogy ezt a világ tudtára adta. Mondjuk el, hogy nekünk ez elfogadhatatlan. A saját érzésünket fogalmazzuk meg, például: „nekem ez nagyon rossz volt”.
• Nem az erőszak: Sajnos a mai napig él az a szemlélet, hogy „a harapós gyereket vissza kell harapni”. A „majd én megmutatom, milyen érzés” fájdalmas és értelmetlen, a gyerek egyáltalán nem fogja megérteni, hogy mit is akar ezzel a felnőtt. A kicsik ugyanis legkorábban hároméves koruk körül képesek arra, hogy beleképzeljék magukat mások helyébe, ekkor látják meg először az összefüggést aközött, amit ők tesznek másokkal, és amit mások tesznek velük.
• Naplóvezetés: Ha sűrűn vannak gyermekednek kitörései, jegyezd fel, hogy mikor, milyen helyzetekben következnek be. Milyen napszak van, mit csinál, amikor ez történik. A leírásaidból hasznos következtetéseket vonhatsz le, ami segít megalkotni a túlélő stratégiát.

A gyermek számára fontos, hogy tiszta és következetes határokat tudj tartani neki. Érdemes számba venni, hogy mi az, amihez mindenképp ragaszkodsz és mi az, amiben engedni tudsz. A túl sok határ túlzottan nagy mértékű frusztrációt okoz a gyermeknek. Ezáltal közvetett módon még több hisztihez vezet. A gyermek biztonságérzetét növeli, ha a te és az apukája a határokban közös megállapodásra juttok. Ha mindketten ugyanazt képviselitek. Így könnyebben megérti, mit vártok el tőle. Ez pedig biztonságérzetet ad a számára.

A szülővel való kapcsolódás a gyermek számára fontosabb, mint saját akaratának keresztülvitele. Ez érthető, hiszen testi és lelki biztonsága a szülővel való kapcsolatától függ. Legalapvetőbb szükséglete tehát a kapcsolat megőrzése. Annak a biztos tudata, hogy a szüleihez fűződő szál sértetlen marad bármit is tesz ő. Éppen ezért a ti elfogadó és támogató jelenlétetek a frusztráció, a harag és a szomorúság érzései közepette elsődleges igénye a gyermeknek. Jó, ha tudatosítod ezt magadban, mert a hiszti tombolása közben ezt néha nehéz átélnünk. Pedig amikor haragos, üt, vág és harap, akkor is a veled való kapcsolatra van szüksége.

A gyerekek életkorukból kifolyólag alapvetően kiszolgáltatottak nekünk felnőtteknek. Ez azt is jelenti, hogy egy csomó helyzetben nem náluk van a kontroll. Azaz sokszor nem élhetik meg a saját hatóerejüket. Pedig ezt igénylik. Ha a szükségesnél több kontrollálást, korrigálást, útmutatást, parancsot kap egy gyerek a hétköznapokban, akkor az erősíti a hisztik előfordulásának gyakoriságát. Sokszor nem gondolunk bele, hogy egészen apró dolgok is kontroll gyakorlást jelentenek részünkről. Amikor azt mondjuk, hogy köszönj a bácsinak, adj puszit anyának, vagy amikor a kisautóra lelkesen mondja, hogy vonat és mi kijavítjuk, hogy autó, vagy amikor a játékban irányítjuk, hogy tedd rá a fakockát a toronyra, vagy kérdezgetjük, hogy mit mond a tehén, amikor ő éppen másra figyelne, vagy állandóan letöröljük a száját, amikor eszik, akkor azt éli meg, hogy irányítva van. Nincs ezekkel a helyzetekkel gond, csak ha sok ilyen tölti ki a gyerek napját, akkor egy idő után elhatalmasodik rajta a frusztráció és hisztiben törhet ki. Érdemes csak akkor irányítani, amikor mindenképp szükséges. Más esetekben pedig ráhagyni a gyerekre, amit ő szeretne. Vagy kreatívan megtalálni az irányított helyzetekben azt, amikor ő választhat, hogy érezze, hogy neki is van hatóereje egy-egy szituációban. A piros vagy a sárga zoknit szeretnéd felvenni kérdés feltevése elveszi annak a kontrollvesztésnek az élményét, hogy zoknit mindenképp fel kell venni.

A hiszti megelőzésnek másik fontos eszköze a pozitív figyelem megadása. A gyermeknek rengeteg figyelemre van szüksége. Ha ezt nem gyűjti be pozitív figyelemből, azaz pozitív kapcsolódások útján, akkor provokál.

A gyerekeknek segítség a határok egyértelmű megjelölése is, szabályokra szüksége van. Ahhoz, hogy egy gyerekből magabiztos, kiegyensúlyozott felnőtt lehessen, a korlátok tudomásul vétele, a türelem és a kivárás elsajátítása éppoly fontos, mint az örömre való képesség.

A hiszti tehát nem más, mint az egyik módja annak, hogy a kisgyermek kifejezze és megtanulja kezelni az érzéseit, és megváltoztatni a körülöttük zajló eseményeket. Temperamentum - ez befolyásolja, hogy a gyerekek milyen gyorsan és erősen reagálnak frusztráló eseményekre. Csökkentsük a stresszt. Igyekezzünk ráhangolódni a gyermek érzéseire. Ha megérezzük, látjuk rajta, hogy nehezebb érzelmi helyzetbe került, akkor beszélhetünk neki arról a helyzetről, amiben éppen benne van, segítve ezzel a nehéz érzelmek kezelését.

A neurodivergens gyerekek esetében a hagyományos hisztire adott reakciók egészen egyszerűen nem működnek. Ha ráhagyjuk, ha nem engedünk, a helyzet nem változik, nem lesz kisebb a hangerő vagy az amplitúdó. A leolvadásból ugyanis hiányzik a manipulatív szándék, a hisztiben viszont mindig van egy kis játszma a gyerek részéről. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a két jelenséget nem lehet teljesen elkülöníteni egymástól. A leolvadás tehát nem más, mint a neurodivergens gyerek nyugalom iránti primer igényének kifejeződése. Mondhatni, normális, hiszen azzal a gyerek csak azt jelzi, hogy csendre, nyugalomra, ingerszegény környezetre lenne szüksége.

A "hagyd abba", "szedd össze magad" és "fejezd be" típusú utasítások egy neurodivergens gyerek esetében nem működnek. Ugyanakkor tovább árnyalhatják, hosszú távon pedig rontják is a már fennálló problémákat. A legtöbb, amit egy ilyen helyzetben a gyerekünkért tehetünk, hogy teret és időt teremtünk számára a megnyugváshoz, elvonuláshoz vagy elcsendesedéshez.

A szakember hangsúlyozza: szülőként arra kell törekedni, hogy a leolvadással járó helyzeteket körültekintő kommunikációval előzzük meg. De ha az nem sikerül, akkor is hitelességre kell törekedni minden körülmények között.

tags: #emoi #hisztis #kovetelozo #kisgyerek