A vizelet fontos információkat hordoz a szervezet állapotáról. Kimutatható belőle például a cukorbetegség, húgyúti fertőzések, illetve gyulladásra utaló fehérjék is. De mikroszkóp nélkül, laikus édesanyák is felfigyelhetnek a baba egyes egészségi problémáira, ha megszagolják a nedves pelenkát. A kisbabák vizeletének kellemetlen szaga vészjelzés lehet az anyák számára. A szokásostól eltérő szagú vizelet jelezhet anyagcsere-betegséget, fertőzést, vagy akár veseproblémát is. Az édeskés szagú vizelet például anyagcserebetegséget, vagy cukorbetegséget jelezhet. Fontos, hogy az anyák ismerjék a babájuk mindennapos vizeletének szagát, hogy észrevegyék, ha megváltozik. Az egészséges babák vizelete is valamelyest kellemetlen szagú, hiszen tartalmaz ammóniát, karbamidot és más anyagcsere-végtermékeket. Jó tudni, hogy az első, reggeli vizelet lehet valamivel büdösebb az átlagosnál, mert koncentráltabb.
Ha a vizelet szaga szokatlan, érdemes végiggondolni, mennyit ivott aznap a kisbaba. Az erősebb szagú vizelet enyhe dehidratáltságra utalhat, ilyenkor gondoskodni kell a kisbaba számára megfelelő mennyiségű folyadék beviteléről. A kellemetlen szagú vizelet arra is utalhat, hogy a baba nem megfelelő táplálékot kap, például étrendjében túl sok a fehérje - ilyenkor az elégtelen fehérjelebontás során keletkező ammónia teszi cípős szagúvá a vizeletet.
A nedves pelenka szagára különösen fontos odafigyelni, ha a baba lázas. Ha vizelete szaga kellemetlen, eltér a megszokottól, akkor érdemes mintát venni belőle és megmutatni a gyermekorvosnak, hogy azt megvizsgálva fény derülhessen egy esetleges fertőzésre. Egy sokáig kezeletlenül hagyott fertőzés veseproblémákat is eredményezhet.
A Pediatrics folyóiratban megjelent tanulmány rámutatott, hogy a kisbabák vizeletének szaga húgyúti fertőzést jelezhet. A vizsgálatban 300, egy és három év közötti gyermek vett részt, akik épp lázasak voltak. A gyerekek 57 százalékánál, akiknek a vizelete a megszokottól eltérő szagú volt, húgyúti fertőzést állapítottak meg, míg azok körében, akiknél nem tapasztalták a vizelet szagának megváltozását, 32%-nál diagnosztizáltak fertőzést.
Húgyúti fertőzés úgy alakulhat ki a kisbabában, hogy a húgycsőbe bélbaktériumok kerülnek, melyek elszaporodnak. Ennek tudható be a vizelet szokatlanul kellemetlen szaga is. Normál körülmények között a vizeletnek nincs határozott színe vagy szaga. Ezért érdemes odafigyelni minden változásra. Bár lehet, hogy ez nem olyan egyértelmű probléma, mint a rózsaszín vagy vörös vizelet, amely vér jelenlétére utal a húgyutakban, a furcsa szagú vizelet is indokolt lehet egy orvosi vizsgálatra.
A vizelet olyan folyadék, amely sokat elárulhat az egészségünkről. Ha zavaros, az húgyúti fertőzésre utalhat. De a vizeletvizsgálat más dolgokat is kideríthet. Terhes nőknél például a preeklampszia nyomon követésére használják.
Az, hogy időnként bűzös vizeletet kell üríteni, teljesen normális lehet. Például reggel, ébredés után, amikor a szervezet nem eléggé hidratált, a vizelet szaga erősebb lehet. A bűzös vizelet azonban a húgyúti fertőzés egyik tünete is lehet. Ébernek kell lennie akkor is, ha a vizelete rendszeresen és hosszú ideig bűzlik.
Mi segít a vizeletszag ellen? A legegyszerűbb tanács az, hogy figyeljen jobban a napi folyadékbevitelre. Az erőfeszítései célja a világossárga, szagtalan vizelet legyen. Ha vizelete teljesen átlátszó, akkor már túlhidratált. Biztosan nem hibázik, ha javít az életmódján. Ez magában foglalja az alkohol korlátozását, ami kíméli a májat. Próbálkozhat hosszú távon húgyúti táplálékkiegészítőkkel is, amelyek gyógynövényeket és más hasznos anyagokat tartalmaznak.
Nem mindig könnyű felismerni a húgyúti fertőzéseket, főleg egy még nem beszélő, pelenkás gyermek esetében. Bármilyen gyanús jelet észlel, forduljon orvosunkhoz! Hogy melyek a jelek? Ha a gyerek túl sokat pisil, vagy túl sokszor, ha fájdalmas számára a pisilés, illetve ha vizelete véres, ezek a tünetek egyértelműen a kiválasztórendszer betegségére utalnak. Nem szabad legyinteni, hogy ó, csak „felfázott”! A kiválasztórendszerben könnyen megtelepedhetnek és elszaporodhatnak bizonyos kórokozók.
Ennek kedvez, ha eleve valamilyen anatómiai eltérést diagnosztizálnak a kicsinél, akár már magzati ultrahang vizsgálattal, vagy ha székrekedés, bélférgesség gyötri a kicsit, illetve ha a kislánynak hüvelygyulladása van. „Technikai probléma” is okozhat visszatérő fertőzést: ha a gyerek nem előről hátrafelé törli ki a fenekét. Ebben az esetben a székletben természetesen is jelen lévő kórokozók kerülhetnek be a húgycsőbe, ahol gyulladást okoznak.
Pelenkás csecsemőnél a következőkre figyelhetünk fel: a baba étvágytalan, hőemelkedése, esetleg láza van, sápadt, esetleg hány. Ha már nagyobb a gyermek, és meg tudja mondani, mi fáj, vagy alhasi fájdalomra panaszkodik - ez a hólyaghurut jele lehet - vagy deréktáji fájdalomra - ez a vesemedence gyulladás jele. Előfordulhat, hogy a vizelet véres. Fontos jel lehet, hogy a már szobatiszta gyerek újra bepisil, az ágytiszta gyerek ágybavizel.
Az orvos kikérdezi a szülőket, majd megvizsgálja a kicsit. A has megnyomásával, és a deréktáj kopogtatásával tudja lokalizálni a fájdalmas területet. Vizeletvizsgálatot kér, valamint szükség esetén más laborvizsgálatot. Vesemedence gyulladás gyanúja esetén hasi ultrahang vizsgálatra is szükség lesz.
A vizeletvizsgálathoz reggeli első „középsugár vizelet” gyűjtésére lesz szükség, ha a kicsi már szobatiszta. Reggel, pisilés előtt mossuk meg szappanos (de nem fertőtlenítős) vízzel a húgycsőnyílást és környékét, ezután kérjük meg a gyereket, hogy kezdjen pisilni. Az első vizeletsugár menjen a vécébe, majd a többit gyűjtsük a steril edénybe. Ha sikerült kitenyészteni a kórokozót, félig nyert ügyünk van: így az orvos pontosan tudja, melyik gyógyszer fog hatni.
A húgyúti fertőzések túlnyomó része bakteriális eredetű, tehát antibiotikumra lesz szükség. Ne bíráljuk felül az orvost akkor sem, ha a kis beteg hamar jobban lesz. Az előírt gyógyszert mind be kell venni, hogy a kórokozók végleg eltűnjenek, a betegség ne térjen vissza. Ha hólyaghurutban szenved a kicsi, otthoni gyógyszeres kezeléssel, ágynyugalommal és sok folyadék fogyasztásával hamar meggyógyul. Vesemedence-gyulladás esetén kórházi kezelésre, intravénás vagy injekciós antibiotikum-kúrára lehet számítani.
Ha a gyerek sokat iszik és sokat pisil, az orvos gyermekkori cukorbetegségre fog gondolni. Vizelet és vérvizsgálat szükséges.
A gyermekgyógyászok egyetértenek abban, hogy a büdös vizelet lehet az UTI egyik jele. "Ez a fertőzés számos formában megjelenhet a gyerekeknél az életkortól függően" - mondta el Dr. Estevan Garcia, a New York Cityben levő Maimonides Kórház gyermek sürgősségi osztályának igazgatója. "A gyerekek gyakran nem panaszkodnak a vizelés közben jelentkező fájdalomra vagy csípő érzésre." Dr. Roya Samuels, a Cohen Gyermekkórház gyermekgyógyásza a következőket tette hozzá: "Habár a bűzös vizelet lehet a gyulladás jele is, okozhatja más is, például folyadékveszteség, vagy bizonyos ételek, gyógyszerek, vitaminok fogyasztása. Az UTI diagnosztizálásának folyamatába nem tartozik bele a szülők kikérdezése a vizelet szagáról."
Hasfájásra, fájós, csípős vizeletre panaszkodhatnak azok a gyerekek, akik húgyúti fertőzéstől szenvednek, illetve néhányan egyszerűen „nem tudnak pisilni”. Ha pedig már a felső húgyutakat is elérte a fertőzés, láz, elesettség, étvágytalanság hívhatja fel a figyelmet a bajra.
A bakteriális fertőzések közt a húgyúti fertőzés a második leggyakoribb a gyerekek közt, a légúti betegségek után. Ahogyan a felnőtteknél, a kicsiknél is leggyakrabban egy Escherichia coli nevű baktérium okozza a fertőzést (bár ritkán vírusok, gombák, paraziták is okozhatják), ami normál körülmények közt is megtalálható a székletben. Éppen ez az oka annak, hogy pelenkás korban ezek a baktériumok könnyebben juthatnak a székletből a külső nemi szervek közelébe, ráadásul ilyenkor még a kicsik immunrendszere is fejletlenebb, tehát viszonylag könnyen kialakulhat a fertőzés.
És bár a későbbi életkorokban sokkal gyakrabban fertőződnek meg a lányok, csecsemőkorban még a kisfiúknál gyakoribb. Ez főként azért van, mert ilyenkor a fityma még le van tapadva, a külső húgycsőnyílás nehezebben tartható tisztán, ezért a kórokozók könnyebben megtelepedhetnek rajta. Később azonban a rövidebb húgycső, valamint a végbélnyílás és a húgycsőnyílás közelsége miatt a lányok jóval veszélyeztetettebbé válnak, ahogyan a felnőtt nők is.
Kislányoknál meg kell említeni az ún. Gyerekeknél nem ritka, hogy a pisi tartogatása, vagyis a vizeletvisszatartás okozza a problémát, aminek számos - akár lelki - oka is lehet. Ha egy gyerek nagyon ritkán megy el vécére, vagy nem engedi ki teljesen a vizeletét, az pangani kezd és a pangó vizelet mindig jó táptalaj a kórokozóknak - hangsúlyozza dr. Bajor Gábor, az Urológiai Központ urológusa. - Ugyanakkor egyes esetekben vizsgálódni kell a fejlődési rendellenességek, például sipolyok, daganatok, sérülések után, és mindig rá kell kérdezni a húgyúti fertőzésre hajlamosító betegségekre is, elsősorban a cukorbetegségre. Ha például egy gyereknek többszer újul ki a húgyúti fertőzése, feltétlenül fontos ellenőriztetni a vércukorszintet.
A húgyúti fertőzés okozta tünetek attól függenek, hogy csak az alsó vagy a felső húgyutakat érinti-e a probléma. Az alsó húgyúti fertőzés, amit a köznyelvben hólyaghurutnak vagy tévesen felfázásnak is neveznek (ugyanis nem maga a hideg okozza, legfeljebb a hidegben meggyengült helyi védekező rendszer), jellegzetes tüneteket okoz. A felső húgyúti fertőzés ehhez képest olyan tüneteket okoz, amelyekkel mindenképpen orvoshoz kell fordulni, hiszen a gyerek lázas, rossz a közérzete, elesett, nem eszik, illetve előfordulhat hányás. Ha esetleg vér is megjelenik a vizeletben, az súlyosabb betegségre utal. A csecsemők ilyenkor fájdalmasan sírnak, a nagyobbak esetleg el tudják mondani, hogy valamelyik oldaluk fáj - ez jellemző tünete a vesemedence-gyulladásnak.
A legfontosabb tehát, hogy akár súlyosabb akut tünetek, akár enyhébb tünetek mutatkoznak, mindenképpen orvoshoz kell fordulni, egyrészt a kezelés, másrészt a szövődmények megelőzése miatt.
A diagnosztizálás nagyban épül a gyerek vagy a szülők által elmondott panaszokra, és a kivizsgálásra. Nagyon fontos továbbá a vizeletvizsgálat, amit még csecsemőknél is meg lehet oldani egy speciális vizeletgyűjtő zacskó segítségével - foglalja össze Bajor doktor. - Ha alsó húgyutakat érintő fertőzésről van szó, általában antibiotikumos kezelésre van szükség, ami mellett - és általában is - nagyon fontos a bőséges folyadékfogyasztás és a minél gyakoribb és teljes vizeletürítés. Az antibiotikum mellett ajánlott az orvos által javasolt pre- és probiotikumokat is alkalmazni az egészséges mikrobiom visszaállításáért. A vesemedence-gyulladás kezelése szintén antibiotikummal történik, de az már kórházban zajlik és később nefrológiai utánkövetést igényel.
Bármilyen apró tünet, például hőemelkedés, hasfájás vagy éppen a vizelet szaga is árulkodó jel lehet, hogy a kicsinek valami baja van. Ahogyan egy felnőttnél is sok mindenről árulkodik a vizelet állaga, szaga és színe, úgy a kisbabák egészségügyi problémái is kiolvashatóak a végtermékből. Nem kell ahhoz orvosnak lenned, hogy megállapítsd, nincs minden rendbe a baba szervezetében, ha a nedves pelenkát lehúzva érdekes szagok csapják meg az orrodat. Furcsán hangzik, hogy nap mint nap szagolgasd meg a baba vizeletét, azonban fontos, hogy minden apró elváltozást idejében észrevegyél.
Az egészséges vizelet szaga - főként a reggelié - sem éppen rózsaillat, köszönhetően többek között az ammóniának és az egyéb végtermékeknek. Ha úgy ítéled meg, hogy keveset, akkor mindenképpen pótold a folyadékhiányt. A nem megfelelő táplálás is okozhat hasonló a tüneteket. Ha mindehhez még hőemelkedés vagy láz is társul, akkor valószínűleg húgyúti fertőzés áll a háttérben.
Persze felvetődik a kérdés, hogy egy kisbaba hogyan kap el húgyúti fertőzést. A magyarázat igen egyszerű, a széklettel kiürülő baktériumok, amik a pelenkába kerülnek, elszaporodnak, és a húgycsőbe jutnak. Emiatt áraszt magából a vizelet is kellemetlen szagokat.
Ha kisbabád születik, az első dolog, amit megtanulsz, hogy miként cseréld ki a pelenkáját - elvégre minden szoptatás előtt vagy után esedékes egy peluscsere. Általában már a pelus tömörsége és súlya árulkodó - meg persze az anyatejes kaki összetéveszthetetlen szaga is jelzi, hogy cserélni kell. Persze nem csak kakilnak, hanem pisilnek is a babák, ezért érdemes figyelni a vizelet mennyiségét és a színét, szagát is.
1. Előfordulhat, hogy a baba vizelete minden előjel nélkül erősebb, ammóniaszagú lesz. Ha mindemellett a pici jól érzi magát, eleget eszik és a vizelete - a szag ellenére - halványsárga, akkor az esetek többségében nincs ok az aggodalomra. Lehet, hogy csak a te orrod reagál érzékenyebben, esetleg olyasvalaki pelenkázta a kisbabádat, aki nem szokott hozzá ezekhez a szagokhoz, vagy túl sok fehérjét tartalmazott az anyatej. Persze ha aggaszt a dolog, azért nyugodtan keresd fel a gyermekorvost, nem fog kinevetni az aggodalmadért.
2. Húgyúti fertőzés csecsemőkorban is kialakulhat, ezt leggyakrabban az Escherichia coli nevű, normálisan a székletben is meglévő baktérium okozza. Babakorban inkább kisfiúknál fordul elő, mivel a fityma még le van tapadva, a külső húgycsőnyílás nehezebben tartható tisztán, ezért a kórokozók is könnyebben megtelepedhetnek. Ilyen esetben mindenképpen vidd orvoshoz a picit, aki felállítja a diagnózist és kezeli a csecsemőt.
3. Anyatejes babáknál nagyon gyakran az édesanya által bevitt táplálék okozza a szagló vizeletet. Állítólag a hagymás, fokhagymás ételek vagy a spárga hatással van az anyatejre, és így a baba által kiválasztott vizelet szagára is.
4. Az erős szagú, sötétebb vizelet jelezheti azt is, hogy a kisbabád nem szopik eleget, így nem jut elég folyadékhoz, ettől lesz a vizelete koncentráltabb. Ezért fontos, hogy legalább 6 hónapig szoptasd a kisbabád!
Gyermekkorban a húgyúti fertőzések a légúti fertőzések után a második leggyakoribb bakteriális fertőzéstípusnak számítanak. A húgyúti fertőzéseket leggyakrabban az Escherichia coli nevű, a székletben normális körülmények között is jelenlévő baktérium okozza. Az alsó húgyutakat érintő fertőzést, vagyis a húgycső és húgyhólyag gyulladását a köznyelvben - tévesen - felfázásnak is nevezzük.
A húgyúti fertőzések csecsemőkorban kisfiúknál gyakrabban fordulnak elő. Későbbi életkorban a lányoknál fordul gyakrabban elő a betegség, mivel a húgycső rövidebb, tágabb, így a kórokozók könnyebben feljuthatnak a húgycsőbe és a felsőbb húgyutakba. Húgyúti fertőzésre hajlamosíthat a vizeletvisszatartás is: ilyenkor a hólyag nem ürül ki maradéktalanul, a pangó vizelet pedig jó táptalajt biztosít a baktériumoknak. Sok gyermeknél előforduló probléma, hogy nem üríti teljesen a hólyagját, illetve nem tud ellazulni a vécén.
Egyes krónikus betegségek hajlamosíthatnak gyakoribb húgyúti fertőzésre: például cukorbetegség esetén az immunvédelem csökkenése, valamint a vizelet magasabb cukortartalma jelent kockázatot.
Alsó húgyúti fertőzés esetén helyi, alhasi fájdalom, illetve vizelési problémák jelentkezhetnek. A gyermeknek gyakrabban kell pisilnie, de alkalmanként csak pár csepp vizeletet tud üríteni, a vizelés pedig időnként fájdalommal, csípő érzéssel jár. A felső húgyutak gyulladását általánosabb tünetek, mint pl. rossz közérzet, magas láz, bágyadtság és étvágytalanság jellemzik. Csecsemőkorban a lázas állapot hátterében sokszor húgyúti fertőzés áll, ezért ismeretlen eredetű láz esetén vizeletvizsgálatot kell végezni. Ilyenkor nehéz felismerni a betegséget, mert a tünetek nem specifikusak, nem utalnak egyértelműen húgyúti fertőzésre. A hőemelkedés vagy láz mellett leggyakrabban bágyadtság, apátia vagy ingerlékenység, fájdalmas sírás, sápadtság, étvágytalanság és hányás jelentkezhet, illetve a baba vizelete a megszokottól eltérő, szúrós szagú lesz.
A diagnózis felállításában alapvető fontosságú a gyermek vizsgálata és a szülő gondos kikérdezése. A has vizsgálatakor húgyhólyag-gyulladás esetén a hólyagtájék, a szeméremtest feletti terület nyomásra érzékeny, míg vesemedence gyulladásakor a vesetájék ütögetésre fájdalmas.
Reggel felkelés után a gyermek húgycsőnyílását szappanos vízzel alaposan le kell mosni, és nyálkahártya fertőtlenítővel áttörölni. Várjuk meg, amíg a fertőtlenítő megszárad, ezt követően egy kifertőtlenített üvegbe kell a gyermeknek vizeletét ürítenie. Ehhez érdemes a kádba állítani, és megvárni, amíg elkezd pisilni, majd mielőtt befejezné, elvehetjük az üveget. Ha ez a módszer nem működik, akkor egy alaposan kifertőtlenített bilibe is pisilhet a gyermek. Csecsemők és a még nem szobatiszta kisgyermekek esetében szükségünk lesz egy steril vizeletgyűjtő zacskóra, amit orvosunktól kapunk/gyógyszertárban tudunk beszerezni. Először alaposan tisztítsuk meg külső nemi szerveket (lányoknál a kisajkak közötti részt, fiúknál a pénisz végét), és a fertőtlenítő lemosást követően ragasszuk a húgycsőnyílás köré a zacskót, ami felfogja a vizeletet! Figyeljünk rá, hogy a lányoknál a ragasztócsík alsó része illeszkedjen a gáthoz, de a végbélnyílás ne kerüljön bele! A fiúknál a hímvesszőt tegyük bele a vizeletgyűjtő zacskóba! Ha sikerült mintát venni, egy steril fecskendő segítségével szívjuk ki a vizeletet, és töltsük át egy steril kémcsőbe!
Általános, gyors tájékozódáshoz általános vizeletvizsgálatra használt tesztcsíkkal is ellenőrizhetik, hogy fertőzés okozza-e a panaszokat. Húgyúti fertőzés esetén a vizeletüledékben sok baktérium, fehérvérsejt, vörösvértest látható. Vesemedence-gyulladás gyanúja esetén vérvételből emelkedett gyulladást jelző értékek (vörösvértest-süllyedés (We) vagy a C-Reaktiv Protein (CRP)) észlelhetők.
A vesemedence-gyulladás kezelése mindig kórházban történik, mivel ebben az esetben vénásan adott antibiotikum szükséges, általában 7-10 napig. A kórházból történő elbocsátást követően a gyermek további 4-6 héten keresztül szájon át kap antibiotikumot. Vesemedence-gyulladáson átesett gyermekek további nefrológiai gondozása a lehetséges szövődmények elkerülése miatt elengedhetetlen. A legtöbb húgyúti fertőzés szerencsére gyorsan és nyomtalanul gyógyul. Éretlen vagy sérült immunrendszer esetében megfelelő kezelés nélkül az egész szervezetet érintő, életet veszélyeztető szepszis is kialakulhat a gyermeknél.
A csecsemőknél elengedhetetlen a gondos és rendszeres pelenkacsere, mert a meleg, nedves környezetben gyorsabban szaporodnak a baktériumok. A kislányok vizelés alatt dőljenek hátra, a lábakat tartsák minél nagyobb terpeszben. Székelés után a végbél területének - elölről hátrafelé történő - gondos tisztítása szükséges. A kisfiúkat tanítsuk meg arra, hogy pisiléskor húzzák hátra az előbőrt, majd miután végeztek, itassák fel a vizeletcseppeket a péniszről. Ügyeljünk a gyermek intim területének védelmére, szennyeződésektől való megóvására (pl. játszótéren-homokozóban)! A gyermek viseljen természetes anyagú, pamut alsóneműt, amit minden nap vált, és kerülje a szoros ruhadarabokat! A serdülőkorú lányoknál a szexuális felvilágosításkor térjünk ki a nemi aktus higiénés vonatkozásaira: minden aktus előtt és után menjenek el pisilni, tisztálkodással egybekötve.