Végre a magyar mozikba is eljutott Eliza Hittman pokolian erős alkotása, a Soha, néha, mindig. Őszinte és megrázó történet egy amerikai kisvárosban elmagányosodó fiatal lányról, egyben pontos látlelet korunkról - és nem csak a tengerentúlon érvényes.
Eliza Hittman sokszorosan díjnyertes filmjét 2020-ban mutatták be a Sundance Filmfesztiválon, ahol azonnal különdíjat nyert az amerikai moziban ritkaságszámba menő realizmusa és témaválasztása miatt, majd rá egy hónappal a Berlinalén debütált, ott Ezüst Medve-díjat nyert, és a pandémia ellenére is a legelismertebb filmek egyikévé vált az elmúlt években. Most, két évvel később, a magyar mozikba is eljutott a Pannonia Entertainment filmforgalmazó cégnek köszönhetően a Never, Rarely, Sometimes, Always (vagy egyszerűen az NRSA), a kortárs amerikai függetlenfilm egyik legjobbja.
Nem kétséges, az elmúlt évek legerősebb abortusz-filmjéről van szó, amely éppen egyszerűségével és feszültségteremtő képességével teremt maradandó hatást. Valószínűleg igen. Nem véletlenül tartott majd’ hét évig elkészíteni ezt a filmet, és nem véletlenül szállt be produkciós partnerként a brit BBC.
Pár napja jött a hír, hogy Oklahomában texasi mintára szigorították az abortusztörvényt, korábban Kentuckyból, Arkansasból, Ohioból és Tennessee államból is hasonló hírek érkeztek. Legújabban pedig egy, a Legfelsőbb Bíróságról kiszivárgott tervezet váltott ki hatalmas felháborodást, miszerint elvennék az abortuszhoz való alkotmányos jogot az amerikai nőktől. Magyarul a Soha, néha, mindig címet kapta a film, vagyis hiányzik a fordításból a „ritkán” kifejezés, holott az eredeti négy szónak rendkívül fontos dramaturgiai szerepe van a történetben.
Színes expozícióval indít a rendező: egy iskolai előadáson járunk valahol Pennsylvaniában, Elvis és Beach Boys imitátorok lépnek fel a színpadon. Autumn (Sidney Flanigan lélegzetelállító alakítása) egy szál gitárral énekli a The Exciters hatvanas évekbeli slágerét, amikor egy srác durván bekiabál neki a nézőtérről. Nem sokkal később kiderül, hogy terhes, látjuk a rémületét, és pontosan tudjuk, amit ő maga is megfogalmaz később: nem áll készen az anyaságra. Vajon hova forduljon és ki segíthet neki? A családja biztosan nem. Nevelőapja egyszerűen utálja, anyja mintha feladta volna.
A hajnali sötétben indulnak busszal és kora estére érkeznek Manhattanbe, a központi pályaudvarra. Tél van, kevés a pénzük, nem ismerik a nagyvárost, nincs hol aludniuk, és egy nagy bőröndöt is cipelnek magukkal. Pontos és érzékeny alakítások sorozatát kínálja a film, a segítő szakemberektől kezdve a véletlenül megismert srácig. Autumn és Skylar alakjában egyszerre fedezhetjük fel az elszigetelt környezetben élő nők, az elmagányosodó tinédzserek és a hétköznapi (rendszerszintű) abúzus elszenvedőinek a történeteit, mégis bármilyen elhagyatottak és kiszolgáltatottak ezek a lányok, elszántságuk nem lehet hiábavaló.
Forgalmazó: Pannonia Entertainment
Bemutató: 2022.
Az "Októberi csecsemő" és az abortusz túlélők történetei
Egy filmet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, amely nagy hatással volt rám. A film címe; „Októberi csecsemő”. A film kezdő jelentében egy fiatal lány, Hannah, elájul a színpadon. A vizsgálatok során kiderül, hogy Hannah testi és lelki tüneteinek hátterében egy titok lappang. A lány egy sikertelen abortusz túlélője. A film egy igaz történeten alapszik. Gianna Jensen történetén. Gianna-t, a terhesség előrehaladott szakaszában, hét és fél hónapos korában vegyszeres eljárással próbálták meg abortálni. Az abortusz nem „sikerült”. Gianna élve jött a világra.
A filmben leginkább az a jelenet rendített meg, amikor Hannah megbocsátott a vér szerinti anyjának. A film végén, a szereposztás előtt, derül ki, hogy a Hannah anyját játszó színésznőnek is volt egy abortusza, amelyet egész életében titkolni kényszerült. A színésznő elmondja, hogy a film forgatása alatt érezte meg Isten megbocsátó kegyelmét és a könnyei nem megjátszottak, hanem valóságos könnyek voltak.
A film egy nagyon erős szégyenérzetet hozott fel bennem. Az abortusz és az élet védelme számomra egy nagyon fontos dolog, de eddig mindig a csecsemőre és nem az édesanyára fókuszáltam. Ha az édesanya megérezné az emberek elfogadását és támogatását, akkor sokkal több esetben döntene az élet mellett. Elhatároztam, h ezután több figyelmet fordítok az édesanyára és minden nőt, aki életet ad Isten nem várt ajándékának, mélységes tisztelettel fogok körülvenni.
Az elmúlt hónapokban több országban, köztük itthon is előtérbe került az abortusz kérdése. A Netflixen látható Eliza Hittman drámája, mely egy 17 éves lány, Autumn szemével keresztül mutatja be, milyen utat jár be egy kisvárosi tini annak érdekében, hogy megszakítsa a terhességét. A külföldön tavaly bemutatott dráma Annie Ernaux regénye alapján készült és a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál díját is megkapta.
Audrey Diwan filmje egy fiatal tanuló, Anamaria történetét mutatja be, aki a hatvanas évek Franciaországában esik teherbe. Annie döntéshelyzetbe kerül, hiszen a jövője forog kockán. Ebben az időszakban illegális volt az abortusz az országban, így a lánynak nem csak a lelki terhekkel kell megküzdenie.
A felkavaró film egy televíziós komikus, Astrid helyzetét járja körül, aki terhességének 24. hetében tudja meg, hogy a magzata súlyos szívelégtelenségben szenved és Down-szindrómás. A késői abortusz dilemmája hatalmas próbatétel a család számára - az addig boldog házasságban élő anya körül minden felborul, közben pedig az idő is sürgeti.
Kurt Barnert (Tom Schilling), a fiatal művész Nyugat-Németországba menekül, de továbbra is gyötrik a gyermekkorban a náci rezsim alatt és az NDK-ban szerzett tapasztalatok. Frank (Leonardo DiCaprio) és April (Kate Winslet) Wheeler hét éve alkotnak egy párt. Otilia és Gabita szobatársak egy kollégiumban. Munkatársak az egyetemen. Egy romániai kisvárosban járunk, a kommunizmus utolsó éveiben. A film az Egyesült Államokban, különösen Texas államban bevezetett szigorú abortusztilalmak emberi következményeit mutatja be.
Melissa Ohden: Az abortusz túlélő
Melissa Ohdennek meg sem kellett volna születnie, miután biológiai édesanyján abortuszt végeztek, ő azonban élve jött a világra. Melissa most saját történetéről adott interjút a V4NA-nak.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt. Életvidám, hívő keresztény, és mindenkinek segíteni akar - ő Melissa Ohden, egy abortusz túlélő. Melissa 1977-ben született. Az édesanyján abortuszt hajtottak végre, sóoldatot adagoltak a méhébe. Melissa mindig is tudta, hogy örökbe fogadták, a születése körülményeit azonban nem ismerte. Elmondása szerint borzasztó volt szembesülnie a valósággal, ráadásul 14 évesen.
Mint kiderül a szavaiból, Melissa sokáig érezte magát magányosnak, főleg mert akkoriban alig lehetett tudni másokról, akik szintén túlélők voltak. Születésének körülménye rányomta a bélyegét mindennapjaira: sok rossz döntést hozott, evészavarban szenvedett és sok alkoholt ivott - mindezt azért, hogy eltompítsa az érzéseit. Melissa szerint a gyógyulás felé vezető úton az első lépés az volt, hogy megbocsátott a biológiai szüleinek.
A biológiai édesanyjával egyébként sikerült is felvennie néhány évvel ezelőtt a kapcsolatot, Ruth azóta Melissa életének a fontos részévé vált. Melissa történetében sok hihetetlen dolog van, ezek közül az egyik, hogy az édesanyjával egy városban élnek, amiről sokáig nem is tudtak. Az édesanyjával való kapcsolatáról azt mondta Melissa, hogy a legszörnyűbb, ugyanakkor a leggyönyörűbb történet az övéké.
A biológiai édesanyja, Ruth 19 éves egyetemista volt, amikor teherbe esett, a barátjával együtt pedig meg akarták tartani a babát. A nagyszülők azonban nem engedték ezt, és a fiatal nőnek nem adtak más lehetőséget, mint az abortusz. Melissa szerint ez a jelenség a mai napig megfigyelhető, hogy az emberek sorsáról mások döntenek és belekényszerítik őket az abortuszba.
Az "Októberi csecsemő" (October Baby) egy keresztény alapokon nyugvó film, melyet Andrew és Jon Erwin rendezett. A történet főszereplője Hannah (Rachel Hendrix), aki fiatal felnőttként megtudja, hogy örökbe fogadták, miután túlélt egy sikertelen abortuszt. „Ahogy a függöny felemelkedik, Hannah bátortalan lépésekkel lép a színpadra, első darabjában a főiskolán. De alighogy belekezd szerepe eljátszásába, összeesik a megdöbbent közönség előtt. Miután számos vizsgálaton megy keresztül, minden jel arra mutat, hogy a születése körül van a probléma forrása. De ez a hír semmi ahhoz képest, amit később meg tud a szüleitől: örökbe fogadták… egy sikertelen abortusz kísérlet után. Hannah össze van zavarodva ezek után, dühös. Jason-höz fordul, aki régi jó barátja. És egy olyan útnak vágnak neki, amely által felfedezhetik azt, amit a múlt elrejtett… és megtalálhatják a reményt az ismeretlen jövőben.
Hannah (Rachel Hendrix) egy 19 éves egyetemista, aki epilepsziában, asztmában és depresszióban szenved. Egy főiskolai fellépésen, első színészi fellépésekor hirtelen elájul a színpadon. Rengeteg orvosi teszt után Hannah találkozik a szüleivel (John Schneider és Jennifer Price), és egy orvossal abból a kórházból, ahol Hannah apja dolgozik. A doktor részleteket idéz fel Hannah életéből, amely felfedi, hogy Hannah elveszettnek és feleslegesnek érzi magát. Mikor Hannah megtudja, hogy őt valójában örökbe fogadták, ráadásul egy sikertelen abortusz túlélője, Hanna szívében sok érzés kavarog. Zavarodott, mérges, kétségbeesett. Legjobb barátját keresi fel, Jasont (Jason Burkey), hogy tanácsot kérjen tőle. A beszélgetés során eldönti, hogy megkeresi szülőanyját. Jason meghívja Hanna-t, hogy tartson vele és a barátaival egy utazásra New Orleans-ba, Louisianába a tavaszi szünet során. Hannah apja, Jacob Lawson nem akarja elengedni lányát a betegsége miatt. Azt mondja, hogy bízik abban, hogy lánya jó döntést fog hozni, függetlenül apja véleményétől. Hannah úgy dönt, hogy elmegy az utazásra, mert meg akarja találni a válaszokat arra, hogy ki is ő valójában. Egy olyan utazásra indulnak, amely során Hanna szülőfalujába, Mobile-ba is eljutnak, mely Alabamában van. Éjszaka a szállodában Jason barátnője, Alanna (Colleen Trusler) bántó dolgokat mond Hannah-nak, aki ezek után úgy dönt, hogy otthagyja őket. Jason úgy határoz, hogy segít Hannah-nak megkeresni a kórházat, ahol született. Mikor megtalálják, kiderül, hogy már évek óta üres és bezárták. Hannah felfeszíti a hátsó ajtót, mely után őt és Jasont letartóztatják. A rendőr elengedi őket, miután Hanna elmondja az okát annak, hogy miért törtek be a kórházba. A rendőr ráadásul át is adja a nevét és a címét annak a nővérnek, aki aláírta Hannah születési anyakönyvi kivonatát. Hannah felkeresi a nővért (Jasmine Guy), aki segédkezett Hannah abortusza során. Érzelmekkel teli beszélgetés folyik le kettejük között, miközben a nővér elmeséli a nem csak az ő, hanem az ikertestvére születési körülményeit is, akiről Hannah nem is tudott azelőtt. Amikor Hannah végre találkozik biológiai anyjával (Shari Rigby), elönti a harag és a gyűlölet az anyja elutasítása miatt. Éppen ekkor érkezik meg Hannah apja, hogy hazavigye lányát, miután megtudta, hogy hazudott neki az utazással kapcsolatban. Azt is megtudta, hogy le voltak tartóztatva. Megtiltja Jason-nek, hogy meglátogassa vagy felhívja Hannah-t, mert hazudott neki arról, hogy mit fognak csinálni. Jason visszatér a hotelbe, ahol az egyetemi barátai voltak. Szakít barátnőjével, Alannaval, és hazatér. Hannah nevelőszülei is átteszik magukat saját fájdalmaikon és félelmükön és elhatározzák, hogy elmondják Hannah-nak az ő és ikertestvére (aki pár hónaposan halt meg) örökbe fogadásának részleteit. Anyja elmondja, hogy terhes volt ikrekkel, akiket elvesztett a terhesség 24. hetében. Hannah céltalanul barangol az utcán, amíg meg nem lát egy katolikus templomot, ahová betér. Egy papot kér meg, hogy segítsen könnyíteni fájdalmán, érzésein (Rodney Clark). A pap azt mondja Hannah-nak: „Mert Isten megbocsátott nekünk, nekünk is meg kell bocsátanunk másoknak. Krisztusban bocsánatot nyertél, és mivel meg van neked bocsátva, hatalmadban áll megbocsátanod, hogy a megbocsátást válaszd. Engedd el! A gyűlölet teher, nem kell tovább cipelned. Csak a megbocsátásban lehetsz szabad, Hannah. Egy megbocsátás, ami messze meghaladja a mi felfogóképességünket. A megbocsátás, amit nem találhatsz meg egy utazáson vagy akár e falak között. Jason randira hívja Hannah-t és elviszi abba a színházba, ahol Hannah elájult, és azt mondja, hogy be kéne fejezniük a darabot együtt. A film azzal végződik, hogy Jason és Hannah elindulnak a főiskolai kollégiumba. Hannah mindkét kezével átkarolja szüleit és megköszöni nekik, hogy akarták őt, mikor senki más nem akarta. Lance E. A film elnyerte a Grand Jury díjat, mint a Best Fiction Feature a 2011-es Red Rock filmfesztiválon. Az egyik színész, szerepe végén már nem játszott, hanem teljes valójával átélte az eseményeket. Eric Wilson írt egy regényt a film alapján, melyet 2012.
Az abortusz túlélőknél egyébként nem ritkák a fogyatékosságok vagy egészségügyi problémák sem. Melissa Ohden azonban egészséges, ráadásul korábban úgy tudta, hogy rajta kívül nincs olyan túlélő, aki fogyatékosság nélkül élne. Ez a helyzet mára már megváltozott, mondta el a nő a V4NA-nak, és egyre többekről derül ki, hogy nincs súlyos fogyatékosságuk. Inkább az olyan problémák a gyakoriak, mint az immunrendszer gyengesége, vagy a krónikus fáradtság.
Melissa Ohden hívő keresztény is, ami nem csoda, tekintve az életútját. „Elmélyítette a hitemet, amikor megtudtam a történetemet” - fogalmazott, hozzátéve, hogy ha ránéz az életére, nem talál más okot arra, hogy életben van, mint Isten. Az abortuszt illetően mindig felvetődik a kérdés, mikortól is számít már a méhben lévő gyermek emberi lénynek, és mikortól illetik meg a sokszor emlegetett emberi jogok. „Olyan érdekes, hogy azok az emberek, akik azt mondják, hogy az élet nem kezdődik el egy bizonyos pontig, látszólag elfelejtik, hogy ez rájuk is vonatkozik”, fogalmazott.
Abortusz túlélőként pedig Melissa sorstársainak akar segíteni, így létrehozta az Abortion Survivors Network-öt. A hálózatnak az a célja, hogy kapcsolatba tudjanak lépni egymással a túlélők, és tudják, hogy nincsenek egyedül. Szerinte az ott zajló beszélgetések segítenek gyógyulni az érintetteknek, akik meg is érdemlik ezt. Szerinte jelenleg azért áll hozzájuk így a társadalom, mert azt sulykolják az emberekbe, hogy az abortusz csak egy döntés. Ő azonban első kézből látta, hogy mekkora pusztítást tud okozni. Szerinte az abortusz nem csak véget vet egy életnek (bár ahogyan az látszik, vannak kivételek, jegyzi meg), hanem örökre megváltoztatja az érintettek életét. Ezért azt üzeni az abortuszon gondolkodó nőknek, hogy „tudniuk kell, hogy vannak más lehetőségek”.
Annak kapcsán, hogy sok esetben a fogyatékos gyerekeket - például a Down-szindrómásokat - elvetetik Melissa azt mondja, hogy ilyenkor tulajdonképpen arról döntenek az emberek, hogy ki élhet és ki nem. Azt hiszik, hogy könyörületesebb, ha a gyermektől elveszik az életet a méhben, mint ha megadnák neki azt a születéssel, fogalmazott.
Melissa Ohden elmondása szerint élethosszig tart az út abortuszból való gyógyulás felé. Melissának az elmondása szerint az is segített a gyógyulásban, hogy nyilvánosan beszélt az életútjáról. Saját történetéről, és a biológiai édesanyjával való kapcsolatáról könyvet is írt, You Carried Me címmel. A V4NA-nak pedig azt is elmondta, hogy jövőre újabb könyve várható, amiben 10-12 abortusz túlélő fogja elmesélni a történetét.
Túlélőtörténetek | Az Abortusz Túlélők Hálózata
A film az Egyesült Államokban, különösen Texas államban bevezetett szigorú abortusztilalmak emberi következményeit mutatja be.
A cikk folytatódik, lapozz!
Kurt Barnert (Tom Schilling), a fiatal művész Nyugat-Németországba menekül, de továbbra is gyötrik a gyermekkorban a náci rezsim alatt és az NDK-ban szerzett tapasztalatok. Frank (Leonardo DiCaprio) és April (Kate Winslet) Wheeler hét éve alkotnak egy párt. Otilia és Gabita szobatársak egy kollégiumban. Munkatársak az egyetemen. Egy romániai kisvárosban járunk, a kommunizmus utolsó éveiben.
A film az Egyesült Államokban, különösen Texas államban bevezetett szigorú abortusztilalmak emberi következményeit mutatja be.
Az ezredfordulót követő hatodik év hatodik hónapjának hatodik napján az ördög átveszi a hatalmat a világ felett. Karcsi, a tanyáról felkerült fiatal és tehetséges rendőr találkozik egy magára maradt kutyával, akit Bobinak nevez el. Alfie nem igazán rosszféle. Csak éppen elemi erővel vágyakozik az ellenkező neműekre.