Az Escherichia coli, röviden E. coli, egy baktériumtörzs, amely természetesen előfordul az emberi és állati bélflórában. Ez a baktérium a normális bélflóra legfontosabb tagja, a születés után néhány nappal telepszik meg a vastagbél nyálkahártyáján. Ezen a területen fontos élettani funkciót tölt be a B- és K-vitamin termelésével, illetve a normális bélflóra egyensúlyának fenntartásával. A legtöbb E. coli törzs ártalmatlan és része a bélflóra összetételének, sőt, fontos szerepe van a kórokozó baktériumok megtelepedésének megakadályozásában. Azonban vannak olyan patogén, azaz betegséget okozó altörzsek, amelyek súlyos egészségügyi problémákat idézhetnek elő, különösen újszülöttek és kisgyermekek esetében.
Az E. coli fertőzés típusai és tünetei
Az E. coli baktérium különböző törzsekre csoportosítható, öt nagy csoportját különböztetjük meg:
- Enteropatogén E. coli (EPEC)
- Enterotoxint termelő E. coli (ETEC)
- Enterohaemorrhagiás E. coli (EHEC)
- Enteroinvazív E. coli (EIEC)
- Enteroaggregatív E. coli (EAEC)
Enteropatogén E. coli (EPEC)
Ez a legrégebb óta ismert E. coli csoport, amely az '50-es, '60-as években a fejlett országokban is súlyos hasmenéses járványokat okozott. Napjainkban leginkább a fejlődő országokban jellemző az EPEC által okozott hasmenés, mely leginkább a tápszerrel táplált csecsemők körében jelentkezik. Jellemző, hogy a baktérium fertőzése korspecifikus: bár nagy csíraszám esetében a felnőttek is megfertőződhetnek, de leginkább egyéves kor alatt okoz változó súlyosságú vizes hasmenést. A fertőzés forrása beteg csecsemő és tünetmentes felnőtt egyaránt lehet. A lappangási idő bizonytalan, általában 1-7 nap, de a fertőzött csecsemő akár hosszabb ideig is tünetmentes maradhat. A betegség tünetei az étvágytalanság, egy-két alkalommal hányás, illetve napi 3-6 alkalommal habos, nyálkás, laza széklet. Ebben az esetben a só- és folyadékveszteség nem túl nagy, a súlyos általános állapot inkább toxikus jellegű. A csecsemő öntudatánál van, mégis érdeklődés nélkül, közönyösen fekszik, sápadt és kedvetlen. Kísérheti magasabb láz és véres széklet is. A kórkép nagy súlyvesztéssel jár, súlyos esetekben alultápláltság is kialakulhat miatta. Gyakori szövődménye a középfülgyulladás, ritkábban tüdőgyulladás.
Enterotoxint termelő E. coli (ETEC)
Az ETEC a fejlődő országokban előforduló hasmenések egyik leggyakoribb oka. A kétéves kor alatti hasmenéses megbetegedéseket is ezen E. coli törzsek okozzák, sőt, a hasmenéses fertőzések okozta halálozást is ezek okozzák. A jó higiéniás színvonalú országokban ritkán fordulnak elő, de leginkább azon turisták körében fertőznek, akik a fejlett országokból a harmadik világba utaznak. Ennek a jelenségnek külön neve is van: „utazók hasmenése”. Az ETEC baktériumok víz vagy élelmiszer útján fertőznek. A betegség lappangási ideje 10-72 óra, ezt követően jelentkezik a vérhasszerű, híg, vizes hasmenés és hasfájás.
Enterohaemorrhagiás E. coli (EHEC)
Az EHEC járvány a 2011-es németországi fertőzések révén vált igazán ismertté, amikor is súlyos hasmenéses járványokat okozott. Ez a baktérium toxinja véres, gennyes hasmenést, súlyos esetben akut veseelégtelenséget és vérszegénységet okoz, akár halálos kimenetelű is lehet. A fertőzés többnyire szennyezett, nem kellően hőkezelt élelmiszer - hús, tej - fogyasztása vagy érintése, illetve fertőzött állattal való érintkezés útján terjed, de közvetlen testi kapcsolat útján emberről emberre is átadódhat. Forrása lehet széklettel szennyezett élelmiszer, például saláta, gyümölcslé, ivó-, illetve fürdővíz, szennyezett tárgyak, piszkos kéz. Lappangási ideje 3-4 napos, de lehet akár 1-8 napos is. A klinikai tünetekre jellemző a nagymennyiségű, friss vért tartalmazó széklet. Az esetek közel 10 százalékában, főleg gyermekeken súlyos, életveszélyes haemolitikus uraemiás szindrómát (HUS) okozhat. A HUS-ra jellemző a kis erek károsodása, a vörösvértestek károsodása miatt bekövetkezett vérszegénység és csökkent vérlemezkeszám. Ritkábban olyan szövődmény is kialakul, amikor kis bevérzések alakulnak ki, a jelenség neve a trombotikus trombocytopéniás purpura (TTP).
Enteroinvazív E. coli (EIEC)
Ezek az E. coli törzsek a vérhashoz hasonló tüneteket okoznak, genetikailag is nagyon hasonlítanak a vérhas baktériumokhoz a virulencia faktoraikat illetően. A vérhas a fejlődő országokban járványszerű méreteket ölt, de a fejlett országokban is előfordul. Jellemző lehet rá a lázzal és tenesmussal járó székletürítés. A tenesmus azt jelenti, hogy a székelés görcsös, fájdalmas, erőlködéssel jár, de improduktív (eredménytelen) vagy kevés széklet ürül. A széklet kevés, de nyákos, véres, gennyes. Az EIEC baktériumok a vastagbél nyálkahártyájához tapadnak, fekélyeket okoznak. A fertőzött víz vagy élelmiszer közvetített járványokat vált ki.
Enteroaggregatív E. coli (EAEC)
Az EAEC vizes hasmenéses és elhúzódó hasmenéssel járó fertőzéseket okoz.
Általánosságban nézve a betegség első tünete a lappangási idő után jelentkező hasmenés, majd ennek következtében a só- és vízháztartás felborulása. Általában nem kíséri láz, kivéve akkor, ha toxintermelő típusról van szó. A toxintermelő típus lázat, komoly hasi fájdalmat, véres hasmenést is okozhat. Erős fájdalmakkal is járhat a hasmenés. Az enteropatogén, toxint nem termelő változatnál általában görcsök sem jelentkeznek, a has nem fáj, hányás is csak ritkán kíséri a betegséget. A fő okok közé tartozik az E. coli fertőzések átvitele különböző forrásoknak való kitettség révén. Az emberek és az állatok az E. coli fertőzés gyakori forrásai. Szennyezett élelmiszer, nyers vagy rosszul főzött hús, szennyezett gyümölcsök és zöldségek fogyasztása, nem pasztőrözött tej és tejtermékek, valamint szennyezett víz is okozhat fertőzést. Az E. coli szennyezett vízen keresztül is terjedhet. A talaj- és felszíni vizek szennyeződése emberi és állati széklet következménye lehet. Az E.coli átvitele személyes érintkezés útján is megtörténhet, különösen rossz higiénia esetén. Az E. coli patogén törzsei emberekben és állatokban egyaránt megtalálhatók. Bármilyen fontos szerepe van a belekben, a bélcsatornán kívüli szervekben gennyes, gyulladásos kórfolyamatokat hozhat létre.
E. coli fertőzések újszülötteknél és csecsemőknél
Az újszülöttek és kisgyermekek különösen veszélyeztetettek az E. coli fertőzésekkel szemben, mivel immunrendszerük még nagyon éretlen és kevésbé működik hatékonyan, mint az élet későbbi szakaszaiban. Gyermekünk ekkor még passzív védelemmel rendelkezik, melyet az anyai védőanyagoknak köszönhet, azonban ezek csak pár hónapig életképesek, ezután elbomlanak.
Újszülöttkori szepszis és meningitisz
Az E. coli az újszülöttkori meningitisz, vagyis agyhártyagyulladás első számú okozója. A betegség fő tünetei a láz, az ingerlékenység, a rossz étvágy és a letargia. A kezelés hosszantartó antibiotikumos kúrát igényel, kórházi környezetben. A késői kezdetű szepszis (48-72 óra után jelentkező) okozói között is megtalálható az E. coli. Ezek jellemzően az anyai hüvely és székletflóra lakói, így találkozik velük az újszülött. A bakteriális fertőzések ötször gyakrabban fordulnak elő a 2500 grammnál kisebb súlyú újszülötteknél, mint az érett, normál súlyú, időre született újszülöttek körében, és kétszer gyakrabban érinti a fiúkat, mint a lányokat. A szülés körüli időszakban fellépő szövődmények, így az idő előtti burokrepedés, vérzés (méhlepény leválása), vagy az anya fertőzése, az újszülötteknél növelik a szepszis kialakulásának veszélyét. A négy, vagy több nappal a születés után kezdődő szepszis valószínűleg a kórházi ápolószemélyzettől és/vagy a szükséges beavatkozások miatt szerzett fertőzés.
Újszülöttkori hasmenés
Az újszülött malacok hasmenése az egyik fő oka a választás előtti elhullásnak, amely jelentős gazdasági veszteséget okoz a sertéstartóknak világszerte. Az Escherichia coli (E. coli) baktérium és a Clostridium perfringens (C. perfringens) C-típusa a két legfontosabb hasmenést kiváltó kórokozó az újszülött malacokban, amely elsősorban az élet első hetében jelentkezik. Az E. coli enterotoxigenikus törzsei (ETEC) két virulencia faktorral, csillókkal és enterotoxinokkal rendelkeznek, mindkettő elengedhetetlen a betegség megjelenéséhez. Az újszülöttkori hasmenés járványos előfordulása gyakoribb az előhasi kocasüldők, illetve a vásárolt kocák almaiban. A hasmenés megjelenése ritka az egy hétnél idősebb malacoknál, és a leggyakrabban megfigyelt klinikai tünet a vízszerű, vagy nagyon pépes széklet, a letargia és a kiszáradás.
Újszülöttek fertőzésének megelőzése otthon és kórházban | KIMS Cuddles
Diagnózis és kezelés
A diagnózis felállítása mikrobiológiai vizsgálattal történik, széklettenyésztéssel. Orvosa fizikális vizsgálatot követően vérvizsgálatot, széklet mikrobiológiai tenyésztést, súlyos esetben hasi ultrahangot is végezhet a betegség okának felderítése érdekében. A vérkép nagy segítséget nyújt: a fehérvérsejtek száma és az egyes típusok megoszlása vírusos vagy bakteriális fertőzésre utalhatnak. A CRP-szint bakteriális fertőzésben magas, vírus esetén általában csak enyhén emelkedett. Az izolátumok tipizálása rendszerint PCR-rel történik. A kitenyészett baktérium virulencia faktorainak meghatározása lényeges ahhoz, hogy meghatározzuk azok szerepét a megfigyelt klinikai tünet kialakításában.
A kezelés főként tüneti, feladata a kiszáradás megelőzése, az ionháztartás rendbetétele. Az elektrolit pótlásban nagy szerepük lehet a patikákban kapható rehidráló szereknek: ezek lerövidíthetik a hasmenés időtartamát, segíthetnek megelőzni a szövődményeket. Ha a kórokozó nem toxintermelő típus, akkor a beteg bélmozgást csökkentő, székfogó gyógyszert is kaphat. A toxintermelő baktériumoknál gyakran kórházi kezelésre van szükség. Ezekben az esetekben fontos, hogy antibiotikumot ne kapjon a beteg, mivel a baktériumok szétesése miatt rövid idő alatt nagy mennyiségű toxin szabadulhat fel, ami súlyos állapotot eredményezhet. Amennyiben fertőzés alakul ki, akkor a só- és vízháztartás rendezése a legfontosabb. Megelőzés szempontjából antibiotikum adása nem javasolt, inkább a fokozott higiéniára való odafigyelés, az élelmiszerek megfelelő ideig tartó hőkezelése ajánlott. Az EHEC kezelése a só- és vízháztartás rendezéséből áll, egyszerűbb esetben antibiotikum adása nem szükséges, de súlyosabb esetben indokolt. A HUS ellátása intenzív osztályos kezelést igényel. Szükség lehet még friss, fagyasztott plazmára (FFP), plasmapheresisre, szteroidokra, stb. Súlyos veseműködési zavar esetén művesekezelésre lehet szükség. Az EIEC baktériumok okozta fertőzés kezelésében antibiotikum adása szükséges, illetve a higiéniás szabályok fokozott betartása, a szennyvíz elvezetése, az ivóvíz tisztítása.
Ha bakteriális fertőzés valószínűsíthető, akkor ennek kezelése újszülöttek esetében szinte mindig antibiotikus kezelést jelent. Először ún. empirikus alapon (azaz a korábbi tapasztalatok, tudományos vizsgálatok, szakmai protokollok, a felmerülő kórokozók ismert tulajdonságai alapján meghatározott) választott gyógyszerrel indul a terápia. Mindig törekszünk arra, hogy az adott kórokozót laboratóriumi tenyésztés során tudjuk azonosítani, majd antibiotikum-érzékenységét is vizsgáljuk, így célzott antibiotikum kúrára is lehetőség nyílik. A tenyésztés általában 3-7 napig tart, mely során a vérből vagy vizeletből kinyert baktériumot táptalajon tenyésztik és megvizsgálják, pontosan milyen gyógyszer gátolja a szaporodását illetve pusztítja el az adott típust. Erre azért van szükség, mert a különböző baktériumok más-más antibiotikumra érzékenyek. Emiatt az újszülöttek antibiotikum terápiája intravénásan történik 5-7, vagy akár 7-14 napon keresztül. Az antibiotikum alkalmazása a normál flóra pusztulását eredményezheti, mely emésztőszervi tünetek, gombás fertőzés és felszívódási zavarok megjelenésével járhat (hasmenés, szájpenész, laktóz intolerancia). Mindezek megelőzése miatt az antibiotikum kezelés alatt és után probiotikum adása javasolt.
Megelőzés
Az alapos, szappanos, folyó vízzel történő kézmosással jelentősen csökkentheti a fertőzés kockázatát. Ez különösen az E. coli enteritis esetében fontos, annak terjesztésében ugyanis a piszkos kéznek döntő jelentősége van. Mivel a kórokozót főképp fertőzött élelmiszer, fertőzött víz terjeszti, nagyon fontos a higiéniai, élelmiszer-biztonsági szabályok betartása. A keresztszennyeződés elkerülése érdekében külön vágódeszkát kell használni a nyers húsokhoz és a megfőzött, megsütött húsokhoz, illetve a friss zöldségekhez. Minden ételt a megfelelő hőmérsékleten készítsen el! Használjon erre a célra gyártott hőmérőt! A marha-, disznó- és bárányhúst legalább 63 ˚C-on süsse! A darált húst legalább 71 ˚C-ig melegítse! A szárnyashús 74 ˚C-ig hevítendő! Tárolja hűtőben a maradékot! A hűtő hőmérsékletét 4 ˚C vagy az alatti hőmérsékletre állítsa! A fagyasztó hőmérsékletét -17 ˚C vagy az alatti hőmérsékletre állítsa! Figyeljen az ételek lejárati dátumára! Kutakból vagy más kültéri vízforrásokból csak forralást követően igyon vizet. A fermentált ételek, mint például a joghurt és a kefir fogyasztása segít fenntartani az egészséges bélflórát. A koca vakcinázása megvédi a malacokat a kolosztrumban és a tejben található anyai immunitást eredményező ellenanyagok segítségével.