Mór településen, a Dózsa György utca 79. szám alatt található épület is része annak a történelmi kontextusnak, amely a magyar iparoktatás fejlődését mutatja be. Ahhoz, hogy megérthessük a jelen változásait, és felkészülhessünk a jövőre, vizsgálódnunk kell a múltban. A múlt század utolsó évtizedeiben kialakuló magyar iparoktatási rendszer gyökerei 100 évvel korábbi időre, Mária Terézia uralkodásának utolsó éveire nyúlnak vissza.
Az iparoktatás kezdeti lépései Móron
Négy évvel a közoktatási törvény megalkotása után, 1872-ben a 8-as törvény intézkedett arról, hogy az iparos mesterek tanoncaikat képezzék a szakmában és küldjék tanonciskolába. Az 1884. évi 17. törvény tette a helyi önkormányzatok kötelességévé a tanonciskolák megszervezését és fenntartását. Az iparos tanonciskola felállítására Móron is hamarosan sor került. Képviselőtestületi gyűlésen a megszervezésről már 1883-ban szó volt.
A céhektől az ipartársulatokig
Az ipartörvény értelmében a céheket ipartársulatokba tömörítették. 1871. augusztus 4-én a járási földszolgabíró hivatalosan feloszlatta a móri céheket. A Móri Ipartársulatot a szabók, szűcsök, asztalosok, cipészek és a kereskedők alakították meg. Nem csatlakoztak a csizmadiák és a takácsok. Ők külön-külön 1873-ban és 1874-ben önálló ipartársulatot hoztak létre. Az ipartörvény értelmében a társulatoknak tanonciskolát, segélyező egyesületet, korházat kellett fenntartaniuk. Erre a móri általános ipartársulat, a két legerősebb szakma különválása miatt képtelen volt. 13 év múlva a társulatok megszűntek és ipartestületté alakultak át.
A Móri Iparostanonc Iskola működése
A móri iparostanonc iskola 1885-ben kezdte meg működését. Induláskor egy előkészítő és egy I. osztályt szerveztek, 45, illetve 77-es létszámmal. Az iskola egy tanítóval kezdett, de az 1896/97-es tanévtől kiegészült két tanerőre, a második tanító Hruschka Antal volt. Évente a beírottakhoz képest 10-15%-kal kevesebben végeztek, a leggyakoribb bejegyzés: felszabadult. A tanonciskolában az oktatás hétköznapokon és vasárnap folyt. A vasárnap este 6-8 között tartott rajzórák mellett a többi tantárgyat hétköznap oktatták. Sok volt a hiányzás, részben a tanoncok, részben a mesterek hibájából.
Az iparostanonc iskolában a tanulók mesterségét tekintve feltűnően sok volt a cipész, csizmadia, szíjgyártó, kádár, bognár és elsősorban a kereskedő. A kereskedők viszonylag nagy száma természetesnek vehető, hiszen Móron a 19. században jelentős volt a kereskedelmi tevékenység. A másik öt kiemelt szakmának fontosságára a község gazdasági viszonyai adták meg a választ. A gazdaság domináns tényezője a mezőgazdaság volt. Az egykor két nagy uradalomra osztott faluhatár a század utolsó harmadában széttöredezett, de a jól termelő gazdaságok megmaradtak.
Pénzügyi nehézségek és állami támogatás
Községi hozzájárulást - ebben az időszakban - az iskola nem kapott. Összehasonlítva a bevételi oldalt a kiadásokkal kitűnik, hogy az iskolának messzemenően nem volt elegendő bevétele a kiadások fedezésére. Ezt a megállapított állami támogatáson túl az állam esetenként „rendezte”, nem hagyva szó nélkül a községi hozzájárulás elmaradását.
Az iskola felügyelete és tanári kar
Az iskolában a helyi felügyeletet az Iparos Tanonciskola Felügyelő Bizottsága látta el. Illetékessége a tanítók, igazgató megbízatása, a vizsgák ellenőrzése, az iskola ügyvitelének és költségvetésének ellenőrzésére terjedt ki. A 2216/1938. augusztus 13-i jegyzőkönyvből megállapítható, hogy szakképzett tanárok nem jelentkeztek a móri iparostanonciskolában meghirdetett állásokra, a tantestületben hosszú évek során kevés változás történt. Az igazgatói választás nyílt szavazásán Borszéki Lajos nyert.
A tanoncok előképzettsége és az oktatás minősége
Az iparostanonc oktatás úgy Móron, mint az egész országban sokat küzdött az iparos pályára készülő ifjúság alacsony iskolai előképzettsége miatt. A tanulók előképzettségének emelkedése az eredményekben is lemérhető volt, az iskola jelentőségét növelte, az 1936. évi 7-es tc. Az elemi iskolák színvonalának emelkedése a 20. század elején hozzájárult ehhez a változáshoz.
Az iskola elhelyezkedése és fejlődése
Az iparostanonciskola a vizsgált időszak végéig a mai Wekerle utcai községi iskola épületében működött, délutáni oktatással. Az utolsó évben költözött a Trauttenberg féle „Zöld kastély”-ba (ma a Perczel Mór Szakközépiskola kollégiuma, a Dózsa György u. - Deák Ferenc u. sarkán). Az 1872-es 8-as számú törvény alapján megszervezett iparostanonciskola 1949-ig működött.
Várja a tanulókat a bonyhádi Perczel Mór Technikum
Az ipariskolává alakulás és a szakmai képzések bővülése
Az 1949. január 16-án kiadott 13460/1948. korm. számú kormányrendelet intézkedett az iparostanonciskolák ipariskolákká való átszervezéséről. Ennek a kormányrendeletnek megfelelően a móri iskolában vasas szakirányú képzés indult az első évfolyamon 33 tanulóval, faipari csoport 34 tanulóval. Megmaradt még a vegyes képzés is 2 osztályban, összesen 74 ipari tanulóval. 1950-ben kezdődött meg a vájárképzés, a Munkaerőtartalékok Hivatala (MtH) 162-es számú Iparostanuló Iskolájában Móron a Trauttenberg féle kastélyban. Ekkor a két évtizedig igazgató Borszéki Lajost felváltotta Borbély Imre.
A tradicionális szakmák eltűnése és új képzések
Az 1951/52-es tanévben az első évfolyamon 2 vájár osztályban és 3 fémipari osztályban összesen 150 ipari tanuló kezdte meg a két, majd egy évfolyamra csökkentett képzést. Eltűntek a tradicionális szakmák. Nem volt már sem kádár, pintér, bognár, sem cipész, csizmadia, szabó, kereskedő. 1953 őszén tovább változott az arány: a 6 első évfolyamos, 140 vájár mellett már csak összesen 56 villanyszerelő és fémes ipari tanuló járt a második osztályba. 1962/63-ban újrakezdődött a lakatos és a villanyszerelő képzés.
Az 1960-as évektől a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Bodajki Gyára szakmunkásigényét és utánpótlását a móri iparostanuló iskola biztosította. 1968/69-ben kezdődött meg évenként egy-egy osztályban a szövőipari tanulók képzése. Ugyanebben az évben szakoktató tanfolyamot indítottak.
Új nevek és épületek: a Perczel Mór Szakközépiskola
Az 1970-es évek közepe jelentős fordulatot hozott az iskola életében. Az iparostanuló iskola 1955-57 között már viselte Perczel Mór 1848-as honvédtábornok nevét. Ezt a nevet vette fel ismét 1973-ban. 1976-ra elkészült a volt Trauttenberg kastély kertjében a 3 szintes új iskolaépület. A 8 tanterem mellett szertárakat létesítettek, az addig használt iskolaépületet kollégiummá alakították át, melyhez konyha és étterem csatlakozott.
A modern képzések megjelenése
Az autószerelő képzés 1973-ban kezdődött 13 első évfolyamos tanulóval. Nem volt hosszú életű, 1980-ban végzett az utolsó 18 fős osztály. 1978-ban új korszak kezdődött az iskola életében. A szakmunkásképzés mellett gépgyártás technológiai profillal 30 fős szakközépiskolás osztályt indítottak el. Két év múlva 1980-ban iskolázták be a második szakközépiskolai osztályt. Ugyanebben az évben, a helyi szükségleteknek megfelelően több mint 30 év szünet után a kereskedő képzés újra helyet kapott Móron.
Tanműhelyek és a képzés változó igényei
A szakmunkásképző intézet 1992-ig nem rendelkezett saját telephelyű tanműhellyel. A gyakorlati oktatás az üzemekben és az ottani tanműhelyekben folyt. Az 1992-ben megüresedett Úttörő utcai 4 tantermes általános iskolában átalakított épületben 1993-ban, a még patronáló üzemek segítségével berendezték a gépiforgácsoló és lakatos tanműhelyeket, valamint az erősáramú mérőtermet és a hidraulikapneumatika termet. A képzéssel szemben támasztott igények sokat változtak az utóbbi években. A tanműhelyek kihasználtsága egyre csökkent. Az 1996/97-es tanévben a szakközépiskolai képzésben 257 gyermek tanul (ebből 149 lány) általános gépszerelő és közgazdasági szakirányon, összesen 6 osztályban. Emellett az utóbbi években folyamatosan működik a szakmunkások szakközépiskolája, 2 osztállyal. A szakmunkásképzésben 1996/97-ben 227 gyermek vesz részt (ebből leány 135). A tanított szakmák a géplakatos, villanyszerelő, fonalgyártó, vegyes bolti eladó és ügyintéző-titkár.