A csecsemő- és gyermekkorban a szülők gyakran észlelnek különböző elváltozásokat gyermekük testén, melyek közül némelyek aggodalomra adhatnak okot. Fontos, hogy tisztában legyünk azokkal a lehetséges okokkal, amelyek ilyen csomók vagy duzzanatok kialakulásához vezethetnek, és tudjuk, mikor szükséges orvoshoz fordulni.
A nyirokcsomók szerepe és a megnagyobbodásuk okai
A nyirokcsomók a szervezet immunrendszerének fontos részei, amelyek a nyirokerek mentén helyezkednek el. Feladatuk a kórokozók kiszűrése és az immunválasz elindítása. Normál esetben kisebbek, és nem okoznak panaszt, de fertőzések, gyulladások vagy más betegségek hatására megduzzadhatnak.
A nyirokcsomó-megnagyobbodás gyermekkorban igen gyakori tünet, hiszen ez a fertőzések velejárója. Ilyenkor a nyirokcsomóban gyulladásos folyamat zajlik. A nyirokcsomók általában azokban a régiókban növekednek meg, melynek közelében éppen egy fertőzés zajlik. A torok, fül gyulladásos folyamatait a nyaki nyirokcsomók duzzanata kíséri, ezt észlelhetjük a leggyakrabban. Az esetek többségében vírusfertőzés áll a hátterében, ilyenkor a nyirokcsomók régiójában a méretváltozáson kívül más nem észlelhető, a duzzadt nyirokcsomók legtöbbször a nyak mindkét oldalán, láncszerűen tapinthatóak. Méretük legtöbbször a borsónyitól az olívabogyó nagyságig terjed. Gyakran tapinthatóak nyirokcsomók a lágyéki régióban, ezek általában a kismedencei szervek (húgyutak, belek) illetve a környező bőrterületek, intim tájék gyulladásos folyamatait kísérik, valamint a láb gombás fertőzése kapcsán is megjelenhetnek.
A nyirokcsomó duzzadttá, fájdalmassá válik, felette a bőr kipirult, meleg tapintatú és a folyamatot - az alapbetegségtől függetlenül - lázas állapot kíséri. Ez általában gennyes, azaz baktérium okozta fertőzésre enged következtetni. Bakteriális nyirokcsomó-gyulladást okozhatnak a fej-nyaktájon például fogászati gócok, bakteriális torokgyulladás, bőrfertőzések (pl. ótvar). Ha egy- vagy kétoldali fájdalmas, gyulladt nyaki nyirokcsomókat észlelünk torokgyulladás mellett, a torokváladék bakteriális vizsgálata is indokolt. Leggyakrabban Streptococcus, Staphylococcus fajok okoznak ilyen jellegű panaszt.
Bizonyos vírusfertőzések kapcsán is jelentkezhet nagyfokú kétoldali nyaki nyirokcsomó-gyulladás, ilyen pl. a mononukleosis (mirigyláz). Ilyenkor a duzzanaton kívül fehér lepedékkel bevont garatmandulákat, megnagyobbodott lépet és májat lehet észlelni. Gyakran testszerte jelentkező nyirokcsomó megnagyobbodást is lehet észlelni. A súlyos tünetek ellenére a kezelés ilyenkor tüneti, a többi vírusfertőzéshez hasonlóan történik. Súlyos légúti akadályt képző mandula- és nyirokcsomó megnagyobbodás esetén kórházi kezelés szükséges.
A toxoplasmosis, azaz a Toxoplasma gondii-val történő fertőzés szintén okozhat nyirokcsomó megnagyobbodást. Leggyakrabban a nyaki nyirokcsomók duzzadnak meg, ezt sokszor semmiféle egyéb panasz nem kíséri. Egyéb esetben a mononucleosishoz hasonló tünetek jelentkeznek, ritkán súlyosabb szövődmények is előfordulhatnak. Magyarországon a becslések szerint minden második ember átesett már a fertőzésen. A kórokozót nem megfelelően hőkezelt húsokkal vagy macskaürülékkel szennyezett zöldségekkel vihetjük be a szervezetbe. Ép immunitású egyéneknél a fertőzés legtöbbször tünetmentesen zajlik le, viszont várandós nők magzatjára kifejezetten veszélyes lehet! Így ez esetben kiemelten fontos a húsok megfelelő hőkezelése és a zöldségek, gyümölcsök alapos megtisztítása fogyasztás előtt!
A hónaljban megjelenő fájdalmas vagy kellemetlen dudorok kialakulásának oka általában az egyik nyirokcsomó megduzzadása, megnagyobbodása. A hónaljban lévő duzzanat, dudor lehet egészen kicsi, alig észrevehető, de akkora is, hogy akár szabad szemmel is jól láthatjuk. A duzzanat lehet kemény vagy puhább, tapintásra érzékeny vagy kifejezetten fájdalmas. A göbök általában a megnagyobbodott, megduzzadt nyirokcsomók. A hónaljban 20-40 nyirokcsomó található, ezek a felső végtag, a mellkas, valamint a has felső részéről érkező nyirokfolyadékot szűrik, megnagyobbodásuknak számtalan oka lehet. Leginkább vírusos és bakteriális fertőzésekre adott természetes válaszreakcióként alakulnak ki, de ebben a régióban irritáció (pl. szőrtelenítés) és kozmetikumokra adott allergiás reakció is szerepelhet a kiváltó okok között. Felmerülhet továbbá az emlőt, mellkasfalat vagy az azonos oldali felső végtagot ért trauma, illetve a közelmúltban kapott védőoltást követő reakció.
Autoimmun betegségek általában testszerte jelentkező nyirokcsomó megnagyobbodást hoznak létre. Ez esetben azonban egyéb tünetek, mint gyengeség, ízületi fájdalom, duzzanat, bőrtünetek is jellemzőek. Autoimmun betegség gyanújakor gyermek reumatológus felkeresése javasolt.
A hónaljban megjelenő csomó különböző okokból alakulhat ki, és bár sok esetben ártalmatlan elváltozásról van szó, bizonyos esetekben komolyabb egészségügyi problémát is jelezhet. A csomó mérete, állaga, érzékenysége és egyéb kísérő tünetek segíthetnek annak meghatározásában, hogy milyen eredetű lehet az elváltozás.
Egyéb lehetséges okok a hónalji csomókra
A hónalji csomók hátterében nem mindig a nyirokcsomók állnak. Egyik lehetséges ok a ciszta vagy tályog. Ez általában azoknál a személyeknél alakul ki, akik rendszeresen borotválják a hónaljukat. A tályog arra utal, hogy az adott bőrszövet elfertőződött. Mivel a hónalj igen érzékeny, ezért ha ciszta nő benne, akkor akár sebészeti beavatkozásra is szükség lehet.
Lipóma is kialakulhat a hónaljban. A lipóma egy zsírcsomó, vagyis egy jóindulatú zsírdaganat. Negyvenéves kor fölött gyakori probléma. Ha nem jól működik az immunrendszer, akkor különféle fertőzéseknek lehetünk az áldozatai, ilyenkor gyakran megduzzadnak a nyirokcsomók is. A fertőzést vírusok vagy baktériumok is okozhatják.
A hónaljban akkor is keletkezhetnek csomók, ha a verejtékmirigyek begyulladnak. Ez egy krónikus gyulladásos bőrbetegség. Ezt fájdalmas kelések és csomók kísérik. Nemcsak a hónaljban alakulhatnak ki, megjelenhetnek a mellek alatt, az ágyék tájékán és a farpofák között is. Ezek a gyulladt tályogok egyes esetekben ki is fakadhatnak, ami váladékozással és kellemetlen szaggal párosul.
Sajnos a kis kedvenceink, a macskák is okozhatnak nyirokcsomó-megnagyobbodást. A cicák által hordozott baktérium vált ki ilyen tüneteket.
A bőr alatt kitapintható kisebb-nagyobb csomókat gyakorlatilag bárhol felfedezhetünk a testünkben. Mégis leginkább a nyakon, az emlőben, valamint a hajlatokban (hónalj és lágyék régió) figyelnek fel ezekre a páciensek. A hónaljban, a lágyék régióban és a nyakon kitapintható csomók főként nyirokcsomó megnagyobbodás következményei. Az egyéb lágyrészekben, gyakorlatilag a testünkön bárhol jelentkezhet jóindulatú zsírszöveti felszaporodás (lipóma) és a faggyúmirigy kivezető csövének elzáródása (atheroma), melyek sokszor nagy rémületet keltenek.
Leukémia és egyéb daganatos megbetegedések
Bár ritka, sajnos előfordulhat, hogy a hónalj csomó daganatos betegségre utal - lehet nyirokrendszeri (limfóma), vagy áttét például emlőrák esetén. Ezek jellemzően nem fájdalmasak, kemények, nem mozdíthatók el könnyen a bőr alatt, és hosszabb ideje jelen vannak, növekednek.
A leukémiás - daganatos gyermekeknél fellépő tünetek egyike sem tipikusan jellemző a leukémiára. Ahhoz, hogy megállapítsák, hogy valóban leukémia áll-e a panaszok hátterében, igen alapos kivizsgálására van szükség.
Akut leukémia során a fehérvérsejtek érési folyamata egy bizonyos ponton megszakad. Az alacsony vörösvérsejtszám következtében légszomj alakulhat ki, majd fertőzés, láz jelentkezhet az elégtelen fehérvérsejtszám miatt, a vérlemezkék alacsony száma pedig vérzékenységet eredményezhet.
A gyermekeknél jelentkező lábszárfájdalom egyes esetekben leukémiára is utalhat. A leukémia, különösen az akut limfoid leukémia (ALL), csontfájdalmat okozhat, mivel a rákos sejtek elszaporodása nyomást gyakorol a csontvelőre, ahol a vérsejtek termelődnek. A gyermekkori leukémiás megbetegedéseknek 15%-át teszi ki ez a típus.
A betegség jellemzője általában a kórosan magas limfocitaszám (a limfociták, azaz a nyiroksejtek a fehérvérsejtek egy csoportja) és a megnagyobbodott nyirokcsomók. A daganatosan elfajult limfociták először a nyirokcsomókban szaporodnak fel, majd a májba, lépbe terjedhetnek, és ilyenkor ezek a szervek megnagyobbodhatnak.
A CML (krónikus mieloid leukémia) egy viszonylag ritka ráktípus. 100 000 emberből világszerte és évente egy-két új esetet diagnosztizálnak. Az összes eset nagyjából 2 százalékát diagnosztizálják gyermekeknél. A CML jellemző tüneteit a nagyszámú kóros fehérvérsejt jelenléte és a normális vérsejtek csökkent ütemű termelődése okozza. A CML egyszerű influenzaszerű tünetekkel is kezdődhet. Sajnos a többi tünet sem kifejezetten csak a CML-re jellemző, így a legtöbb esetben ezeket más kórképek okozzák. A CML jellemzően a krónikus fázissal kezdődik, majd ahogy a betegség előrehaladása felgyorsul, fokozatosan akuttá válhat. A CML legutolsó fázisa az úgynevezett blasztos krízis, amely már súlyos tüneteket okoz. A leukémia tünetei itt ugyanazok, mint az akut leukémia esetén: sápadtság, vérzések, fáradékonyság, fejfájás, izzadás, fertőzések. Gyakran megfigyelhető a nyirokcsomók, a lép és a máj megnagyobbodása, valamint az alacsony vérlemezkeszám is. Ha már diagnosztizálták, rendszerint gyors állapotromlás várható.
Non-Hodgkin limfómák esetén a nyirokrendszer sejtjei rendellenesen szaporodnak, a rosszindulatú daganatos sejtek pedig más szervekre is átterjedhetnek. Ahogyan a betegség rosszabbodik, idővel a szervezet egyre kevésbé képes a fertőzések elleni küzdelemre. Ezek a tünetek azonban nem biztos, hogy limfómát jelentenek, hiszen az influenza és más fertőzések is egyaránt okozhatnak ilyen általános tüneteket.
A Hodgkin-kór olyan limfóma fajta, amelyre egy speciális daganatsejt, a Sternberg-Reed-sejt jellemző. A korán felfedezett betegség sokkal jobban és szinte teljes egészében is gyógyítható. A Hodgkin-kórra általában a nyakon, a hónaljban, vagy a lágyékhajlatban lévő egy vagy több megnagyobbodott nyirokcsomó hívja fel a figyelmet. Hodgkin-kórban szenvedőkben előfordulhat láz, éjszakai izzadás és fogyás, valamint viszketegség és fáradékonyság.
Tumoros nyirokcsomók általában folyamatosan növekednek, sokszor nem a típusos helyen fordulnak elő pl.: kulcscsont felett vagy alatt, tapintatuk fájdalmatlan, a környezetükkel összekapaszkodnak, önállóan nem mozgathatók. Tapasztalt kéznek általában egyből feltűnik a gyanút keltő csomó, melynek észlelését követően komplex kivizsgálás (laborvizsgálat, ultrahang, MR, CT) szükséges. Ha malignus betegségre van gyanú a nyirokcsomóból mintát is kell venni (biopszia) a szövettani elemzéshez. A gyanús nyirokcsomó mellett meglévő általános tünetek, mint gyengeség, visszatérő fertőzések, fogyás, éjszakai izzadás is szintén komolyabb betegségre utalnak.
Amikor orvoshoz kell fordulni
A hónaljban kitapintott nyirokcsomó-megnagyobbodás lehet emlő eredetű, de számos egyéb betegség, kórkép és gyulladás kísérő tüneteként is megjelenhet. Ha a csomó 1 hétnél tovább megmarad, fokozatosan nő, fájdalommentes, de kemény, nem mozdítható el, vagy láz, fogyás, éjszakai izzadás kíséri, mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni, hogy a megfelelő vizsgálatokkal (pl. ultrahang, biopszia, vérvizsgálatok) kiderítsék az elváltozás okát.
A kivizsgálás része lehet a fizikális vizsgálat, ultrahang, esetleg laborvizsgálat vagy mintavétel is, ha szükséges. Ha a méretnél fontosabb az adott elváltozás morfológiája, az ultrahangvizsgálat során a normális nyirokcsomókra jellemző, hogy környezetüktől sokszor nehezen különíthetők el, ám gyulladás vagy daganatos érintettség esetén jellegzetes képet láthatunk. Ha az ultrahanglelet reaktívnak ír le egy nyirokcsomót, akkor gyulladás áll a háttérben. Amennyiben a lágyrész ultrahangvizsgálata során gyanús képlet vagy patológiás szerkezet ábrázolódik, akkor a pontos diagnózist ultrahangvezérelt szövettani vagy citológiai vizsgálat biztosíthatja, melynek során a kérdéses nyirokcsomóból mintát veszünk, amit a patológiai laborban mikroszkópos vizsgálatnak vetnek alá.
Ha egyértelmű fertőzés nélkül állandó és fájdalmatlan nyirokcsomó-megnagyobbodás alakul ki, majd heteken át fennmarad, felmerül a gyanú. A gyanú erősödik, ha a nyirokcsomó-megnagyobbodáshoz láz, éjszakai izzadás és fogyás társul.
Ne gondoljuk, hogy az egyszerűnek látszó csomó nem lehet daganat! Magyarázat nélküli fogyás, láz, fáradtság, szokatlan fájdalom, bőrelváltozás esetén orvoshoz kell fordulni!
A gyermekek bőrének sajátosságai és az azokon megjelenő elváltozások
Az újszülött bőre fontos a hőszabályozásban, a fertőzésekkel szembeni védelemben és a külvilághoz való alkalmazkodásban. Még az érett újszülött sem képes verítékezni életének első heteiben, így nem tudja testhőmérsékletét ilyen módon csökkenteni. A koraszülött csak 3-4 hetes korában képes izzadni. A verejtékmirigyek teljes érettségüket csak a csecsemő 7-8 hónapos korában érik el. A verejtékmirigyek kivezető nyílásai megduzzadnak, könnyen elzáródnak; a fejletlen hőszabályozásnak köszönhetően az újszülött könnyen fázik, bőre márványos kék lesz; a bőrük kórokozókkal szembeni fogékonysága fokozott, mivel még nem alakult ki az ún. védelem.
A pici fehér vagy sárga fejű kiütések, az újszülött életének első három hetében jelenhet meg az orrán és az arcán. Azért keletkezik, mert a csecsemő verejtékmirigyei még nem működnek rendesen. A kiütések nem viszketnek, és kb. 2-3 hónapos korra elmúlnak.
Az ekcéma a bőrgyulladás egyik formája, amely száraz, hámló, vörös bőrrel, esetleg nedvedzéssel és erős viszketéssel jár. Leggyakrabban az arcra lokalizálódik, de kiterjedhet a könyök- és térdhajlat, a csukló, a boka és a nyak területére is. Ez öröklött hajlamon alapuló betegség. A családban rendszerint van valakinek ekcémája vagy egyéb allergiás megbetegedése.
Az elváltozás népies neve koszmó, amely lényegében hámló, gyulladt kiütés, amely a faggyú termelő területeken fordul elő leggyakrabban. Így a hajas fejbőrön, homloktájon, fül mögött. Általában 3-4 hetes korban jelentkezik és 4-5 hónapos korra magától megszűnik.
A pelenkás korszakban a pelenkázás egy zárt, nedves, meleg környezetet jelent a popsi bőrének. Ebben az életszakaszban könnyen kialakulhat pelenkakiütés, -pelenkadermatitisz - amely a csecsemőkor egyik jellemző bőrrendellenessége. A pelenkadermatitisz nevéből adódóan azon a területen fordul elő, ahol a bőr a pelenkával érintkezik. A leggyakrabban érintett helyek, a popsi kidomborodó területei, a végbélnyílás környéke, kislányoknál a szeméremdomb, a nagyajkak, kisfiúknál a herezacskó. Az elváltozásra jellemző a bőrpír, a bőr vizenyőssége, az apró kiütések. Emellett a hajlatokban az összefekvő bőrfelületek is „kipállhatnak”.
A hemangiómák hibás fejlődésből eredő értágulatok, daganatszerű érburjánzások, amelyek artériát, vénát tartalmazhatnak. Ezek a tumorszerű fejlődési rendellenességek alkotják a csecsemő-gyermekkori daganatok legnagyobb csoportját. Keletkezésük pontos oka nem ismeretes. Valószínű, hogy genetikai és környezeti tényezők együttes hatása következtében jönnek létre. Leggyakrabbak az úgynevezett kapilláris hemangiómák. Ezek közül is leggyakrabban a szederszerű hemangiómák fordulnak elő, amelyek rózsaszín-pirosas színűek, rendszerint a bőr felszínéből kiemelkednek, méretük néhány millimétertől centiméterekig terjedhetnek. Leggyakrabban a fejen fordulnak elő. Ezek többnyire már születéskor megvannak, vagy néhány héttel a születés után jelentkeznek. Az első 3-5 hónapos korban növekednek, 6-12 hónapos kor között növekedésük általában stagnál, majd ezt követi fokozatos visszafejlődésük. Az esetek 80%-ában 3-5 éves korra spontán visszafejlődnek.
Gyanús jelek és a korai felismerés fontossága
A retinoblasztóma egy ritka, többnyire csecsemőknél kialakuló tumor, ami a szem belsejében lévő ideghártyát (retinát) érinti. Bár tudja, hogy riasztó lehet a téma, de fontosnak véli beszélni róla. A retinoblasztóma rosszindulatú, de a gyors terjedése ellenére a gyermekkorban előforduló daganatok közül a legjobban (95-98%-ban) kezelhető. Talán ritkasága is az oka annak, ha későn ismerik fel, holott ekkor elvész a látás, maga a szemgolyó is. Pedig rögtön riadóztathatná a szülőt, ha tudná, mit jelent, ha elmarad a fényképeken a vaku okozta piros folt a gyerek szeméről. Ugyanis az ideghártya daganata miatt nem látszódik pirosnak a szem, hiába villant a vaku. A szemészeti vizsgálaton a szakmai elnevezésű „macskaszem tünet” mutatkozik: szürkésfehér visszfény a pupillán.
A csonttumor leginkább serdülőkorra jellemző, csontfejlődési hiba. Az ilyen eseteket olykor több havi szenvedés után diagnosztizálják. Addig sokan házilagosan (sportkrémmel) próbálják kezelni az okozott tüneteket. Minden szülő (és gyerek) vegye komolyan az úgynevezett csontfájást. Ha mindig csak egy adott helyen fáj, ráadásul éjszaka is, ne intézzük el azzal, hogy ez biztosan csak „növekedési fájdalom”.
Fiúknak meg kell tanítani, hogyan és miért ellenőrizzék tapintással a heréjüket. Csomó, tágult ér is okozhat panaszt. Baj, ha az egyik here jóval nagyobb. A hasfájás, láz oka lehet heregyulladás. Az onkológus orvos egy óriásira duzzadt here felvételénél, esetismertetésként elmondja, az illető fiú sokáig semmi rosszra nem gondolt. Azt hitte, a kamaszodás természetes velejárója ez a növekedés. Holott ez egy hatalmasra nőtt tumor volt nála, ami a mellkas-CT-tanúsága szerint már tüdőáttétet mutatott, s drámai végkifejlettel járt. Fiúknál gyakoribb a hererák, mint lányoknál az emlődaganat előfordulása, azonban mivel ritkán ez utóbbi is jelentkezhet gyermekkorban is, az anyukáknak meg kell tanítaniuk lányuknak az emlő rendszeres önvizsgálatának lépéseit. Mind a lányok, mind a fiúk mellében észlelt csomó(k) is mielőbbi orvosi kivizsgálást tesz(nek) szükségessé.
Fontos figyelmeztetésként azt is kifejtette, mennyire fontos a megelőzés, a rendszeres szűrővizsgálat, a korai felismerés, illetve a megfelelő életmód kialakítása.
A gyermekkori rákos megbetegedések megértése: Beszélgetés Dr. Tim Triche-sel
A csecsemő folyton szem előtt van, gyakrabban látja védőnő, orvos, történnek nála szűrővizsgálatok. A nagyobbaknál merülhet föl a kérdés, hogy ki nem vette időben észre. A szégyenlős kamasz nem mindig mondja el, ha fáj valamije. Vagy nem is pontosan tudja, hogy a változásban lévő testén mi az, ami normális, átlagos, mikortól nem szabad szemet hunynia a furcsaság fölött, mikor forduljon orvoshoz. Több kamasz otthon nem akar szólni gondjáról, inkább baráttól, jó esetben tanártól, iskolaorvostól (ha van náluk ilyen szakember) kér segítséget. Ennek kapcsán újra emlékeztethetünk a megelőzésre.
A daganatok bizonyos fajtái sokféle tünetet produkálhatnak - elhelyezkedésüktől, nagyságuktól, a szervekre gyakorolt hatásuktól függően. Néha a szülők figyelmenként hagyják a gyerek jelzéseit, nem gondolva, hogy rosszat jelenthetnek, holott a korai felismerés életet menthet.