A csecsemők mozgásfejlődése az életük első évében rendkívül fontos és izgalmas folyamat. Ebben az időszakban a kicsik különböző mérföldköveket érnek el, amelyek meghatározzák a motoros készségeiket és előkészítik őket az önálló mozgásra. A mozgásfejlődés a baba első éve során kulcsfontosságú, hiszen ez alapozza meg a későbbi fizikai képességeket. A babáknak egy rendkívül intenzív fejlődési folyamata zajlik az első évben, így gyakorlatilag az első hónapok során is. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a mozgás már méhen belül (intrauterin) korban elkezdődik. Talán nem is gondolnánk, de az embrió már a 7.-8. terhességi héten megteszi az első mozdulatokat, ezután kezdenek kialakulni a primitív reflexek, amelyek az agytörzs által vezérelt automatikus mozgások, ezek az agykéreg működése nélkül jönnek létre.
Egy gyermek sem egyforma, ezért sem nagy baj, ha gyermekünk, kisbabánk nem a „nagykönyv” szerinti időben kezd el fordulni, kúszni, mászni. Nem kell kétségbeesni 1 - 2 hét vagy akár 1 - 2 hónapos késés miatt, nagyon nagy különbségek és eltérések lehetnek egészséges gyermekek között is. A gyermekek mozgásfejlődését rengeteg tényező befolyásolja, a teljesség igénye nélkül például a környezet, a családi háttér, a testi adottságok és az idegrendszeri érettsége is. A mozgásfejlődés üteme részben öröklött dolog, részben függ a baba alkatától és motivációjától is. A nagyobb babák általában később kezdenek mászni, járni. Megszületést követően beszélünk méhen kívüli (extrauterin) mozgásfejlődésről, amit táblázatos formában tudunk a legkifejezőbben szemléltetni.
A mozgásfejlődés általános menete
A csecsemők mozgásfejlődése cranio-caudalis - koponyától farokcsont felé haladó - irányt mutat, ami azt jelenti, hogy elsőként a fej mozgásai jelennek meg, ezt követi a felső végtag manipulációja, majd az alsó végtag mozgása. A babák mozgásfejlődése mindig minden esetben egyéni/individuális, de a mozgásformák (fej mozgásai, fordulás, kúszás, ülés, mászás, állás, járás) sorrendje szinte mindenkinél evolúciós szinten/genetikailag kódoltan azonos. Ahogyan érik az idegrendszer, úgy fog kisbabánk egyre több mindent csinálni a mozgatószerv rendszer segítségével. Az első kilenc hónapban a babának meg kell tanulnia leküzdeni a gravitációt, felfedezni a testét és alkalmazkodnia kell a megváltozott, új környezethez és táplálkozáshoz.
A baba fejlődésének mérföldkövei az első évben
Az újszülött és az első hónapok a csecsemők életében lenyűgöző fejlődési időszakot jelentenek. A csecsemő kezdetben a legtöbb mozgást nem képes kontrollálni. Mozdulatai ekkor még szaggatottak vagy rángatózóak. A baba mozgásfejlődése az első hetekben és hónapokban a reflexek köré épül. Az újszülöttek még nem tudatosan mozgatják a végtagjaikat, hanem inkább reflexszerűen kapálóznak. Ebben az időszakban gyakran látjuk, hogy a babák tenyere és talpa szinte folyamatosan ökölbe van szorítva. Néhány újszülött reflex kezdi átadni helyét a szándékos mozgásoknak. Az újszülött első aktív mozgása a fejének mindkét oldalra való elfordítása. A következő nagyon fontos mozdulat a fejemelés hason fekve. Az új mozdulatok mindig ráépülnek az előző mozgásformára.
A csecsemő mozgásfejlődésének mérföldkövei hónapról hónapra
| Hónap | Mozgásforma és jellemzők |
|---|---|
| 0-1. hónap | Magzatpóz jellemzi, végtagjai és ujjai erősen hajlított helyzetben. Háton és hason fekvésben a fejét oldalra fordítja. Fejét pillanatokra megemeli, tartja. Primitív reflexei, és elemi mozgásmintái jelen vannak. Fogóreflexe aktív. Fixál, emberi arcot közelről nézeget. Kezét általában ökölben tartja. |
| 1-2. hónap | Fejét ügyesebben, tudatosabban mozgatja, fordítja. Hason fekve körülbelül 6 hetes kortól emelgeti a fejét. Végtagjait sokat mozgatja, amelyek továbbra is hajlított helyzetben vannak, ám ez a tartás kezd oldódni. Tekintet követése nagyobb tartományt ölel fel. |
| 2-3. hónap | Mozgása egyre inkább koordináltabbá válik. Fejét háton és hason fekvésben is középen tartja. Szimmetrikusan mozgatja alsó és felső végtagjait. Hason fekve alkarján támaszkodik. Kezeit nézegeti, ujjait nyújtogatja. Kezd hangokat adni, tudatosan visszamosolyog. |
| 3-4. hónap | Alkartámasz fejét függőleges helyzetig is emeli, ülésbe húzáskor fejét emeli, kezébe adott tárgyat megfogja, nézegeti, szájához emeli. Mozgása egyre inkább koordináltabbá válik. Hason fekve alkarján támaszkodik. Kezeit nézegeti, ujjait nyújtogatja. |
| 4-5. hónap | Koordinált és pontos mozgásai vannak. Fejét középen tartja, és megemeli. Hason fekve arcát egészen függőlegesig emeli. Alkarján egyre stabilabban támaszkodik. Felső végtagjaival tárgyakért nyúl, azokat szájával felfedezi. Tenyérfogás. Oldalára fordul, átfordulással próbálkozik. Mosolygás, hangadás, különböző sírás jellemzi. Elindul a játék a saját lábaival, szívesen emelgeti, nyúl utánuk. Automatikussá válik a tárgyért nyúlás. |
| 5-6. hónap | Hason fekvésben egyre magasabbra emeli mellkasát, már nyújtott karokkal tenyerén támaszkodik. Háton fekvésben az alsó végtagjaival ismerkedik, azokkal játszik. Egy kézzel nyúl játék után. Már a tárgyak és játékok érdeklik, nem a kezei. Ujjai teljesen nyújtva vannak. Szeret mindent a szájába venni. |
| 6-7. hónap | A helyváltoztató mozgásforma kezdete, az átfordulás időszaka. Hátról hasra fordulás, majd visszafelé hasról hátra fordulás következik. Elkezdenek az alsó végtagok is egyre aktívabban a mozgásban részt venni: popsi emelés, lábujjak kóstolgatása, rugózás, talajfogás. Kezeivel ügyesen nyúl, fog. Játékot átteszi egyik kezéből a másikba. Pici tárgyakat, dolgokat is megfog. Hüvelykujját képes a többi ujjával szembe fordítani. Önállóan ül. |
| 7-8. hónap | Oda-vissza fordul, gurul. Hason kúszni próbál váltott karral, lábbal. Kúszásnál a baba medencéje, hasa még a talajt érinti, mellkasát azonban emeli. Szem-kéz koordináció kialakul. Már képes kezeivel két tárgyat tartani, azokat összeütögeti. Csippentő fogás megjelenik. |
| 8-9. hónap | Kúszása dinamikusabbá, gyorsabbá válik. Elkezdi a popsiját magasba tolni, a hónap végén már a négykézláb helyzetet felveszi. Négykézláb helyzetben a kisgyermek tenyerei nyitva vannak, ujjai nyújtva, előre néznek, két térdén támaszkodik, két alsó végtagja párhuzamos. |
| 9-10. hónap | Négykézláb helyzetben teljesen stabil, testét hintáztatja előre-hátra. Ezzel egyensúlya és törzsizomzata fejlődik. Ebből a helyzetből kiül mindkét oldalra. Tapsol, integet. Mutatóujja többi ujjától funkciójában elkülönül. |
| 10-11. hónap | Mászik és egyenes háttal ül, törekszik a függőleges irányába, elkezdődik a felállás folyamata. Csippentő fogás kialakult. Játékot, tárgyat megfog majd tudatosan elenged. Szeret pakolni, rámolni. „Kukucs” játék. Szem-kéz koordinációját tökéletesíti. |
| 11-12. hónap | Mászik, feltérdel. Kapaszkodva feláll. Állás során háta egyenes, párhuzamos a két alsó végtag, térdek előre néznek, mindkét sarkát leteszi, lábujjak előre mutatnak. Oldalazva lépeget, kezeivel még kapaszkodik. Önállóan áll. 1-2 lépést megtesz. Érett csippentő fogás. Szívesen labdázik. |
| 13-18. hónap | Önállóan jár, sétál. Sarkát leteszi, és nem lábujjhegyezik. Leguggol, feláll. Élvezi a helyváltoztatás örömét. A legtöbb baba 12-15 hónapos kora között tanul meg biztosan járni. |
Fontos reflexek csecsemőkorban
A baba mozgásfejlődése az első hetekben és hónapokban a reflexek köré épül. Az újszülöttek még nem tudatosan mozgatják a végtagjaikat, hanem inkább reflexszerűen kapálóznak. Az újszülött reflexek átadja helyét a szándékos mozgásoknak. Néhány fontos reflex:
- Moro-reflex: A baba szétlöki a karjait, kezét és ujjait kimerevíti és felsír, mintha megrémült volna valamitől. Ezután közelebb húzza testéhez a végtagjait, mintha próbálna belekapaszkodni valamibe. Többnyire akkor jelentkezik, amikor az újszülött feje hirtelen helyzetet változtat, hirtelen megváltozik a hőmérséklet vagy egy erős zaj megijeszti a picit. A Moro-reflex a baba 2 hónapos kora körül kezd megszűnni.
- Kapaszkodó-reflex: Amikor baba jó erősen megfogja a tenyerébe tett ujjunkat és el sem engedi, olyan, mintha szándékosan fogná a kezünket, pedig ez csak reflex. A tudatos megfogás és elengedés kialakulásával azonban a fogóreflex fokozatosan leépül. A fogó reflex fennmaradása akadályozza a kézügyesség fejlődését, és a két lábon történő egyensúlyozást, valamint megakadályozza lépéskor a gördítést.
- Keresőreflex: Ha a baba arcát vagy száját megérintjük, ösztönösen abba az irányba fordul az érintés tárgyát keresve. Ez a reflex az első időkben segíti a szoptatást, azzal, hogy segít az újszülöttnek megtalálni a mama mellét.
- Szopó-reflex: Szintén létfenntartó ösztön, reflex, amely a csecsemő táplálékhoz jutását hivatott segíteni. A szopóreflex akkor váltódik ki, ha a baba szájpadlásához hozzáér valami. Ekkor automatikusan szopó mozdulatokat végez. A 4. hónap végére a gyermekek általában elhagyják ezt a reflexet.
- Tónusos nyaki reflex: Az újszülött 1 hónapos kora körül jelenik meg és nagyjából a negyedik hónapig marad meg. Ha az újszülött fejét oldalra fordítod, az ezen az oldalon lévő karját kiegyenesíti, míg a másikat behajlítja.
- Lépegető reflex: Bár egy újszülött természetesen még nem képes megtartani a saját súlyát a lábával, de ha megtartod úgy, hogy a talpa szilárd talajhoz érjen, úgy tesz, mintha járna, egyik lábát a másik elé teszi.
- Gerincvelői reflex (Galant-reflex): Ha a baba gerincét végigsimítod, egész testével a simítás irányába egyenesedik ki. A törzse előre-hátra mozog, szinte vonaglik, ha elegendő inger éri a picit. Ez a reflex segít az újszülöttnek végigfészkelődni a szülőcsatornán. A reflex a pici 4-6 hónapos koráig marad meg. Ha 6 hónapos kora után is megmarad a gerincvelői reflex, az kóros problémákra is utalhat.
- Babkin-reflex: A Babkin-reflex a baba mindkét tenyerén alkalmazott enyhe nyomásra adott különböző reakciókat jelenti. Ezek lehetnek a fej elforgatása, a nyak behajlítása, a száj kinyitása vagy akár ezek kombinációja.
- Úszó- vagy merülő reflex: Ha egy csecsemőt arccal lefelé vízbe helyezünk, elkezd úszó mozdulatokat végezni.
- Talpi reflex (Babinski-reflex): A talpi reflex lényege, hogy a baba meghajlítja a lábfejét, lábujjai enyhén kitekerednek, nagylábujja enyhén elemelkedik a lábfej síkjától.
A mozgásfejlődés és az idegrendszeri érés kapcsolata
A mozgásfejlődéssel kapcsolatban könnyű azt gondolnunk, hogy ez pusztán a baba fizikai előrelépéséről szól. Ám ez egy tévhit! A mozgásfejlődés sokkal többről szól, mint hogy hogyan mozgatja a baba a kezét, lábát stb. Habár a mozgásfejlődés során nyilvánvalóan jelentős fizikai fejlődés zajlik le - az izomzat és a mozgásszervrendszer fejlődése -, közben rendkívül fontos idegrendszeri fejlődés is bekövetkezik. A fizikai fejlődés és a neurológiai fejlődés kölcsönhatása miatt a mozgásfejlődés során lényeges, hogy a baba átélje az egyes szakaszokat. Ez azt jelenti, hogy a baba meg kell tanulja az összes nagyobb mozgást a fejlődési folyamat során, kezdve a fordulástól egészen a saját erőből történő járásig.
A mozgásfejlődési lépéseket úgy kell teljesíteni, hogy a gyermek minden egyes mérföldkövet megtapasztaljon, és ne hagyjon ki egyetlen szakaszt sem. Ennek összefüggésében nem szabad sürgetni a baba egészséges fejlődését, mivel minden lépésnek saját logikus sorrendje és ideje van. A csecsemőkorban a mozgásfejlődési szintek szabályos sorrendje elengedhetetlen. A sorrendiség (hason támaszkodás-, forgás-, kúszás-, mászás-, felülés-, felállás és a járás) folyamatos erősödést jelent az izomrendszernek és az ízületeknek, ugyanakkor optimális idegrendszeri érést fog eredményezni. Ha az egymásra épülő mozgásfejlődési szintekből egyetlen láncszem kimarad, akkor az egész mozgásszabályozási rendszer kompenzálni próbál. A kompenzálás során kóros folyamatok indulnak el.
A hason fekvés fontossága
Ha jó a védőnőd és a gyermekorvosod, akkor felhívják a figyelmed arra, hogy mennyire fontos a hason fekvés a babád mozgásfejlődése szempontjából. Hiszen ez a pozíció remek lehetőség arra, hogy erősödjenek a nyak és hát izmai. Minden további lépcsőfokhoz elengedhetetlen, hogy a kisbabád törzsizmai edzettek legyenek. A hason fekvést eleinte talán nem fogja szeretni a gyermeked, hiszen fárasztó számára ez a pozíció az izmok gyengesége miatt. De ha nem gyakorolja a földön fekvést, akkor sokkal lassabban fognak megerősödni ezek a kulcsfontosságú izmok és késve érheti el a következő mozgásfejlődési mérföldkövet. Ezt jobb elkerülni, mert az idegrendszeri- és mozgásfejlődés kéz a kézben járnak. Fontos idegpálya kapcsolatok nem fognak kialakulni, ha a gyermeked hagyod „lustulni”. Hogy élvezetesebbé tedd a hason töltött időt a kisbabád számára, tegyél elé a földre kontraszt kártyákat, amelyek mintái kifejezetten a legkisebbek látásához lettek tervezve.
A kúszás és mászás jelentősége
Az üléshez szükség van arra, hogy a baba tartsa a felsőtestét, amihez erős hátizomzat szükséges. A kúszás és a négykézlábra állás olyan testhelyzetek, amelyekben a hátizom erősödik. Ha túl korán próbáljuk megtanítani az ülésre, később gerincproblémákhoz vezethet, mivel a hátizmai nem lesznek elég erősek. Ugyanez igaz a járással kapcsolatban is. A mozgásfejlődési folyamatban nem véletlenül előzi meg a mászás a járást. Minden mozgásforma, amely megelőzi a járást, segíti az izmok megerősítését. A kúszást általában hét és tíz hónapos kor között sajátítják el a gyermekek. Néhány gyereknél a felgyorsult mozgásfejlődés során kimarad a kúszás szakasza. Ez azért probléma, mert ennek a mozgásformának az elsajátítása nagyban hozzájárul a mozgáskoordináció, egyensúly fejlesztéséhez. Gyakran hangoztatott vélemény, hogy a kimaradása később tanulási nehézségekhez vezethet. Ha a sorrend elemei felcserélődnek vagy egy-egy mozgásminta kimarad (pl. kúszás vagy a mászás) az idegrendszer éretlen minősítést kaphat az iskolaérettség vizsgálatánál.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Megkésett mozgásfejlődésről akkor beszélünk, amikor a táblázat szerinti mozgásformához képest legalább 2 hónapos lemaradásban vagyunk. Előbbi mondatunkat ki kell egészíteni azzal, hogy ha a baba ugyan időbeli elmaradásban van, de minőségében a szabályos mozgásformákat kivitelezi, akkor sem kell túlzó mértékben aggódnunk. Ilyenkor ajánlatos állapotfelmérésre, tanácsadásra, vizsgálatra elvinni kisbabánkat, hiszen a mozgás minősége mást jelent egy laikusnak, és mást egy szakembernek. Amennyiben a fejlődése nem esik bele az elfogadott időszakba, az fejlesztési késedelmet jelezhet. Nem csupán a késés, az is okozhat problémát, ha valamelyik mozgásforma kimarad vagy felcserélődik, vagy ha egy adott mozgást nem megfelelően hajt végre. Amennyiben észreveszel bármiféle nyugtalanítót, érdemes felkeresni a védőnőt vagy a gyermekorvost és konzultálni.
Ha a leírtak alapján eltérést tapasztalunk csecsemőnk mozgásfejlődésében, forduljunk bizalommal az alábbi szakemberekhez: Először területileg illetékes védőnő és házi gyermekorvoshoz, az ő ajánlásuk alapján gyermekneurológushoz, vagy fejlődésneurológushoz. A mozgásfejlődés problémáit leggyakrabban az agy izomtónus-szabályozó és mozgatóközpontjának funkciózavar okozza. Minden mozgásterápiás módszer más-más okra tud fókuszáltabban hatni, azonban globálisan szinte minden területre tudunk egyszerre hatni. A csecsemő- és kisgyermek tornát érdemes minél hamarabb elkezdeni, akár már újszülött kortól, hiszen annál jobb eredményeket tudunk elérni.
A minimális eltérésekkel is érdemes foglalkozni, hogy későbbiekben minél jobb minőségben alakuljanak ki a különböző mozgásformák, a velük együtt a gyermek más irányú fejlődése is, például a mozgáskoordináció, térbeli orientáció, a helyes statikus és dinamikus testtartás, az egyenlő testsúlyeloszlás, a talp megfelelő terhelése és a kognitív funkciók.
Ösztönzés és támogatás
A mozgásfejlődés nemcsak a fizikai képességek szempontjából fontos, hanem az agy fejlődéséhez is hozzájárul. A mozgás fejleszti a szem-kéz koordinációt, az egyensúlyérzéket és a finommotoros készségeket, amelyek elengedhetetlenek a későbbi életben is. Az első év során kialakuló mozgásfejlődési fázisokat támogatva és ösztönözve a szülők segíthetnek abban, hogy a babák egészségesen és boldogan fejlődjenek. A célunk nem a siettetés, hanem, hogy a helyes mozgásfejlődéshez szükséges feltételeket megteremtsünk, valamint hogy a mozgásformákat helyesen, pontosan kivitelezze.
Környezet és játékok szerepe
Sok szülő esik abba a hibába, hogy a gyermekének megvesz minden hasznosnak vélt zizegő, zenélő, csörgő játékot. Képzeljünk el egy olyan környezetet magunk körül, hogy fekszünk a kényelmes ágyunkban a tv előtt, mellettünk karnyújtásra van innivaló, ennivaló, telefon, tablet, számítógép, könyv, újság…és ha még valaki tisztába is tenne és meg is mosdatna, mi okunk lenne mozogni? A legnagyobb problémát az jelenti sajnos, hogy már maga a szülő is egy virtuális térben él. Mi magunk sem szakadunk ki a „kütyükből”. A gyermekünk ezt látja, mert egy csecsemő mindig utánoz. Mi magunk is fejlesztjük őket. Bizonyára sokkal egyszerűbb egy zenélő játékot felhúzni este, mint hogy mi énekeljünk.
A kúszásra ösztönzéshez próbáljunk meg olyan érdekes tárgyakkal meglepni, amelyek még éppen elérhetetlenek számára. Ahogy ügyesebb lesz, hozzunk létre mini akadálypályákat párnákkal, dobozokkal és párnákkal. Vegyünk részt a játékban, rejtőzzünk el az egyik akadály mögé, és meglepődjünk a „bújócska!”-val. Mindig felügyeljük a babát, soha ne hagyjuk el egyedül. Ne hagyjunk apró tárgyakat a padlón, a kanapé alatt vagy bármely olyan helyen, ahol megtalálhatja és a szájába veheti.
tags: #csecsemokor #mozgaafejlodes #szakcikk