A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon: Átfogó Kézikönyv a Kárpát-medencei Magyar Írásbeliségről

A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon (RMIL) I. kötete (A-F) a romániai magyar nemzetiség írásbeliségét foglalja magában 1919. január 1-től napjainkig, átölelve az egész romániai magyar irodalmi termést minden vonatkozásban. Ez a nagyszabású vállalkozás nem csupán a szépirodalomra fókuszál, hanem a közírásra, tudományos irodalomra, művészeti irodalomra és a művészetek azon alkotásaira is, amelyek tárgyuknál fogva kapcsolódnak az irodalomhoz.

A Lexikon Tartalma és Felépítése

A lexikon törzsét alkotó szépirodalom mellett helyet kap a publicisztika, újságírás, bibliográfia, népművelő irodalom, a szakirodalom, tudományterjesztés, könyvgrafika, irodalmi tárgyú képzőművészeti alkotások, irodalmi művek megzenésítése, előadóművészet és színház, rádió, televízió, valamint a film- és fotóművészet irodalmi vonatkozásai.

Ez a kísérletező és úttörő jellegű sokoldalúság a nemzetiség életének mindennapi szükségletéből, a tudományos-műszaki haladásból és az információcsere igényéből fakad. A lexikon a szocialista Romániában kibontakozó romániai magyar irodalomkutatás több évtizedes eredményeire épül.

A Szerkesztőbizottság és Munkatársak

A lexikon összeállítását 1968-ban egy tizenegy tagú szerkesztőbizottság kezdte meg, melynek tagjai Balogh Edgár, Benkő Samu, Jancsó Elemér, Jordáky Lajos, Kacsó Sándor, Kántor Lajos, Láng Gusztáv, Mikó Imre, Réthy Andor, Sőni Pál és Venczel József voltak. A munkában szak- és helyi szerkesztők és munkatársak is részt vettek az anyaggyűjtés során. Mély fájdalommal emlékezünk meg öt szerkesztő társunkról, akik nem élték meg e kötet megjelenését: Jancsó Elemér irodalomtörténészről, Jordáky Lajos munkásmozgalmi és sajtótudományi szerkesztőről, Mikó Imre irodalmi hagyományok és jogtörténet anyaggyűjtőjéről, Réthy Andor bibliográfusról, valamint Venczel Józsefről, a szerkesztési módszer megfogalmazójáról és a teljes repertórium előkészítőjéről.

Munkájuk részleges továbbvitelére vonták be a szerkesztőbizottságba Dávid Gyula és Engel-Köllő Károly irodalomtörténészeket, Gábor Dénes bibliográfust, Szabó Attila természettudományi szakírót és Tóth Sándor filozófiai írót.

Az Anyaggyűjtés és Forrásmunkák

Az anyaggyűjtés 1974. december 31-ig tartó első szakaszát 1980. december 31-ig egészítették ki. Az eredetileg 1969-ben kiadott lexikoni kérdőívek segítségével elsődlegesen az írók, szerzők, szerkesztők, valamint hozzátartozóik személyes közléseire támaszkodhattak. Az így kapott adatokat könyvtárakban, kiadói jegyzékekben, könyvészeti összeállításokban és folyóiratok tartalomjegyzékeiben ellenőrizték, felhasználva régebbi lexikonok adatait is.

Általános forrásmunkaként használták és ezért a címszavakat kísérő bibliográfiákban külön nem jelölték meg Osvát Kálmán Erdélyi lexikon (Nagyvárad, 1929), Sőni Pál A romániai magyar irodalom története (Bukarest, 1969), Kántor Lajos-Láng Gusztáv Romániai magyar irodalom 1944-1970 (2. kiadás, Bukarest, 1973), Gulyás Pál Magyar írókélete és munkái (I-VI A-D Budapest, 1939-43), Benedek Marcell Magyar irodalmi lexikon (I-III. Budapest, 1963-65) című munkáit.

A Címszavak Típusai

A szerkesztés során megkülönböztettek fogalmi, személyi, gyűjtő, intézményi, sajtótörténeti, emlékezési vagy táji-városi címszavakat és *-gal jelölt utalásokat.

• Fogalmi címszavak: Elkerülték az általánosságokat, de olyan esetekben, amikor új vagy a romániai viszonyokra illő sajátos esztétikai és irodalomtörténeti értelmezésre volt szükség, részletes adatokat és értelmezéseket közöltek (pl. abszurd, ars poetica, avantgarde, ballada, folklór, almanach, emlékirat, évkönyv).
• Személyi címszavak: Az egyes szerzők életrajzi adatait és életpályájuk fontosabb állomásait, az első megjelenést és a közléseknek helyet adó sajtót abban a mértékben ismertették, amennyire ezek megállapíthatók voltak és a személyes teljesítmények megítéléséhez szükségesek.
• Gyűjtő címszavak: Az áttekinthető összefoglalások kedvéért szerepelnek (pl. ábécéskönyv, biológiai szakirodalom, fizikai szakirodalom, földtani és földrajzi szakirodalom), regisztrálva azokat is, akik önálló kötetek hiányában is említésre méltók.
• Intézményi címszavak: Az irodalmi élettel kapcsolatos egyesületek, intézmények, szervezetek, valamint lapok, könyvsorozatok tárgyszerűen mutatják be mindazokat a kereteket, amelyek a romániai magyar írásbeliség jelenségeit az idők folyamán felfogták és egymással összekötötték.

Külön gondot fordítottak az egyetemes magyar irodalom klasszikusainak a romániai magyar szellemiségre gyakorolt hatására és arra az emlékezetre, mellyel őket közéletünk megtiszteli. Ady Endre, Arany János, Bartók Béla és mások művének, eszmei példájának továbbéltetése már az első kötetben a haladó hagyományok ápolásának művelődési jelentőségét mutatja, nem is szólva az erdélyi nagyok, Apáczai, Bethlen Gábor, a Bolyaiak, Bölöni Farkas Sándor, Brassai Sámuel vagy Dávid Ferenc felidézésének tudatformáló szerepéről.

Határok és Vonatkozások

Mind az egyének, mind az intézmények számbavételénél esetenként bemutatták, hogyan találták meg ezek új funkcióikat 1918 után a romániai viszonyok közt. Nem hagyták figyelmen kívül azok munkásságát sem, akiknek hazai viszonyok közt eredt pályája másutt folytatódott; minden ilyen címszó megszerkesztésénél a lexikon időbeli és térbeli határait figyelembe véve a romániai vonatkozásokat helyezték előtérbe. Ugyanígy jártak el azok esetében is, akik hosszabb-rövidebb ideig járultak hozzá romániai magyar írásbeliségünk gazdagításához.

A klasszikus és kortárs világirodalomra kitekintő műfordítás-irodalmat is felölelve, külön gondot fordítottak a nemzetiségi irodalom sajátos szerepkörébe tartozó műfordítás-irodalom románból merített anyagának bemutatására. Azoknál a szerzőknél, akik anyanyelvükön kívül román vagy más nyelven is közöltek írásokat, foglalkoztak ezekkel a munkákkal, és feltüntették a romániai magyar irodalmi alkotások más nyelvű megjelentetését is.

A címszavakhoz kapcsolt könyvészeti válogatások után számos esetben közzéteszik ASZT jelzéssel a rádió-hangfelvételek kolozsvári aranyszalagtárának megfelelően kiválogatott adatait.

Tudományágak és Interdiszciplinaritás

A szakszerkesztők bevonásánál igyekeztek elkerülni az irodalmiság, írásbeliség fogalomkörén belül könnyen felmerülő humán-reál vitát. Érthető módon előtérbe került a humán tudományok fogalmi, személyi, intézményi és gyűjtő címszavainak elkészítése, amelyek többé-kevésbé közvetlenül kapcsolódnak a nemzetiségi közélet sajátosságaihoz. Így szerepelnek a lexikonban a filozófia, irodalomtudomány, folklór és néprajz, nyelvtudomány és stilisztika, lélektan, esztétika és művészettörténet, zenetudomány, társadalomrajz (szociográfia) és társadalomtudomány, nemkülönben a történettudomány és honismeret címszavai szakszerkesztők ellenőrzése mellett.

A természettudományi és műszaki jellegű írásbeliséget illetően azonban a tudományos-műszaki forradalom általános előretörése, a közélet szocialista kibontakozását meghatározó termelési feladatok és az iskolarendszer országos technizálása egyre inkább nyilvánvalóbbá tette, hogy korszerű irodalmi lexikon nem képezhető ki a biológiai, fizikai, földtan-földrajzi, kémiai és matematikai tudományosság és alkalmazásai, a mezőgazdasági, ipari, egészségügyi-orvostudományi és jogi-közgazdasági diszciplínák hazai magyar képviselőinek és írásbeli eredményeinek a tárgyalása nélkül.

Így került sor a lexikonszerkesztés folyamatos kibővítésére reáltudományi szakszerkesztők és munkatársak bevonásával. Figyelembe kellett venni a tárgyköröket egybefűző határtudományokat is. Gyakorlati feladatoknak megfelelően külön gonddal foglalkoztak mind a szépirodalom, a művészetek és a humán tudományok, mind a reáltudományok népszolgálatával, a tankönyvirodalommal, népműveléssel és az ismeretterjesztő (tudománynépszerűsítő) irodalommal; ezért foglalkoznak oly bőven a széles hatékonyságú sajtóval és könyvkiadással.

tags: #papp #gy #laszlo #bagyoni #hangos #fajdalom